Sziasztok!
Még délelőtt írtam, de már elküldeni nem tudtam, mert behalt a babanet. Most bemásolom az az írásom, szerencsére lementettem.
Na, megint jól lemaradtam, ezt nem szeretem, mert ilyenkor meg nem bírok rendesen reagálni.
Főleg a képeket nézegettem - el is olvastam mindent, csak már felére nem emlékszem
- nagyon szupik.
Ibolya, nem semmi a kicsi fiad, nagyon ügyi. A fotelre is egyedül jut fel? Az én manóimnak is a kanapéra mászás a buli, szerencsére még nem nagyon megy, egyszer-egyszer sikerül csak. Különben égnek is állna a hajam.
Barbi, csudajók a szülinapi képek. Nagyon szépek vagytok mindannyian. Nagyon klassz a sátor+alagút, tök jó színei vannak. És micsoda tortadömping volt.
Sajnálom, hogy te is lebetegedtél, gyors gyógyulást kívánok Neked! Borzasztó ilyen lázasnak lenni, főleg, hogy nincs is hozzászokva az ember (10 évenként egy lázas állapot az nagyon kevés - persze ne is legyen sűrűbben - ahhoz, hogy viszonylag jól viselje az ember.) Elhiszem, hogy nincs erőd Ádámmal játszani, tök jó, hogy anyukád tud segíteni.
Márti!
Nagy-nagy gratula Roland szupi vizsgájához, nagyon ügyes. Zsolti felkötheti azt a bizonyost, ha utána akarja csinálni ezt a szép eredményt.
Tegnap voltunk tanácsadáson, annyira kiakadtam a dokinkra, mint még soha. Megnézte a gyerekeket (Flóra szájára nem sikerült időt szakítani - mármint, hogy pl. a fogait, hasonlókat nézzen). Aztán rákérdezett az oltásra. Mondtam, hogy a Prevenarnál maradtunk, akkor az kéne. Erre közölte, hogy gondolkodjunk rajta, mert az nagyon drága. Mondom, hogy azt beszéltük, hogy megkapjuk támogatással. Erre mondta, hogy nagyon leszűkítették a kört, aki kaphatja, így nekünk nem jár.
Mondtam, hogy hát akkor ez sajna nem fér bele nekünk, maradunk a Menjugate-nél. Az asszisztenshez fordult: Azt csecsemőkorban jobb lett volna felírni - 1 éves korig - így már drágább lesz, ugye? Erre az asszisztens: De hát a múltkor az anyuka a Prevenart kérte, ezért nem írtuk fel. Ezek után még közölte, hogy akkor gondolkodjunk, hogy kérünk-e valamit, meg melyiket.
Ezek szerint nekem kéne eldöntenem, ő nem is javasol semmit. Hadovált valamit a kullancs elleniről, meg hogy szerinte az fölösleges, meg esetleg van a bárányhimlő elleni. Mondtam, hogy köszi, bárányhimlősök már voltunk. Fel tudtam volna robbanni.
Nem azért, hogy melyik oltást kapjuk, hanem a félretájékoztatásért, az esetleges tudatlanságból adódó megkárosításért. Sajnos nem pár száz forintról van szó, és a legszomorúbb az, hogy ezen el kell gondolkoznunk, hogy megengedhetjük-e magunknak. Erősen arra gondoltam, hogy amikor a Prevenarról kérdeztem, akkor még fogalma sem volt róla, azóta utánanézett. De akkor legalább egy elnézést, vagy valamit mondhatott volna. Ehhez képest megint én lettem hülyének beállítva. Hiszen én ragaszkodtam hozzá. Pedig akkor legalább 3x rákérdeztem, hogy tuti-e, hiszen tudtam már sok mindent, főleg azt , hogy pl. Hanna baba sem kaphatja támogatottan, pedig kinek ne járna, ha neki nem?
És akkor úton-útfélen azt hallom a TV-ben, hogy az anyukák nincsenek megfelelően tájékoztatva a védőoltásokról, pedig milyen fontosak lennének. Ezek szerint az orvosoktól nem is lesznek, talán még ők sem tudják. Csak akkor ne ránk hárítsanak. Na mindegy, lehet túllihegem.
Marci szombat óta be van rekedve, egyéb tünete nincs, tök jól van. Tegnap ezt is megemlítettem, belenézett a torkába, bediktálta - nem nekem mondta - hogy vírusos a mandulája. És ezzel útunkra is bocsátott bennünket. Semmit nem kaptunk, még olyan instrukciót sem, hogy nem komoly, magától elmúlik, vagy hasonlók.
Egyébként teljesen rendben vannak szerencsére, Flóra 9600 g, 75 cm, Marci 9700 g, 76 cm. Ennyit a múltkori hosszmérésemről
, valóban bebizonyosodott, hogy valamit elszúrtam.
Na, jól kidühöngtem magam, ne haragudjatok, de nem tudtam a történtek felett szó nélkül elmenni. Persze azt is tudom, hogy ezt ott kellett volna elmondanom, de akkor egyrészt annyira megdöbbentem, hogy szóhoz sem jutottam, azonkívül ilyenkor nem is tudok diplomatikus maradni, úgyhogy jobban járok, ha befogom a szám, ezt már tudom magamról.
Azóta csak annyi történt, hogy két cigányasszony megpróbálta lenyúlni itthon, fényes nappal a pénztárcámat. Simán bejöttek marha halkan, nem is vettem észre, pedig a nappaliban voltam a gyerekekkel. Azért tudtam csak közbelépni, mert Marci épp a nappali ajtajában játszott egy kisautóval, ő nagyon figyelte őket - én ezt akkor még nem értettem, hogy miért nézi az ajtót - aztán elkezdett sírni, mint amikor idegent lát. Akkor kimentem, és éppen tetten értem őket. Szerencsére elhúzták a belüket rögtön, nem kötekedtek. Annyit mondtak csak, hogy árulnak.
Az ablakból láttam, hogy kint a kapuban még egy faszkalap is várta őket. Simán leamortizálhattak volna bennünket - na nem anyagilag - , szóval, jól jöttünk ki a dologból. Kicsit megállt a szívem mindenesetre.
Most indulunk Szombathelyre, este megpróbálom még benézni.