Kiemelt témák

Na szép, annyit írtam, hogy mindjárt tele lesz velem az új oldal is.

Ezt elfelejtettem:
Iza, nagyon-nagyon örülök, hogy az anyukád jobban van. Bízom benne, hogy innentől rohamos javulás lesz.

Sziasztok!

Márti: ügyi vagy a tornával, nekem mostanában nincs energiám.
Fogorvosnál minden jól ment, nem is fájt még a szuri sem. De most nagyon fáj, szerintem az injekció helye. Nagyon csúnyán tört le a fogam, azt mondta az orvos, lehet, hogy nem segít a tömés, és akkor húzni kell. Remélem, nem kell.

Iza: örülök neki, hogy jobban van anyukád!

Olyan szépeket irtatok, itt potyognak a könnyeim (na jó még fáj a fogam is, de inkább a soraitoktól könnyezek).

Anyaság: lehet, meséltem már, én nem akartam gyereket. Valahogy nem éreztem, hogy én képes lennék mindent feladni és második helyre kerülni.
A Ferkó ezt tudta és el is fogadta, már a kapcsolatunk elején megbeszéltük. Ezért is van két cicánk, nekünk ők voltak a gyerekeink.
Ahogy teltek az évek, elkezdtem félni, mi van, ha rosszul döntöttem és későn fogok rájönni, mit hagytam ki?!
Amikor terhes lettem, rettenetesen örültem és boldog voltam.
Ahogy teltek a pocakos hónapok, egyre jobban elfogott a félsz, én mégsem akarom. De akkor már késő lett volna bármit is tenni. Nem mintha megtettem volna.
Tudtam, nekem rendesen kell szülnöm, hogy érezzem a csodát, amiről már annyit hallottam. Gondoltam akkor biztos érezni fogom, hogy anya vagyok. Eljött a szülés, kibújt a kishercegnő és én nem éreztem semmit!! Nem értettem miért nem érzem, azt amit mások éreznek. Az első hetek ezzel teltek, hogy magamban őrlődtem, miért is akartam én gyereket. Szerencsére az ikres barátnőmmel még az ilyen gondolataimat is megoszthatom, ő átsegített ezen a nehéz időszakon.
Nem tudom, mikor változtam meg, de ma már szerelmese vagyok a lányomnak. Nem zavar, ha a Ferkó elsőnek őt puszilja meg, ha az ismerősök nem utánam érdeklődnek, hanem a gyerek után stb.

Azt hiszem nekem is, azért hiányzik a munka, mert az itthonlét egy mókuskerék. Mindig ugyan az. Ki tudja, lehet, visszasírom még ezt az időszakot.

Zsuzsi

Barbi drágám!!!!Nagyon sajnálom, hogy úgy alakultak a dolgok ahogy az Ádám születésénél!!!De nagyon büszke lehetsz magatokra, mert nagyon sok mindent megtettél a kicsi fiadért a legelején pláne ,aztán a torna...és túlélted hogy sír közben, mert tudtad hogy jó lesz neki attól!!!És lám-lám hogy meghálálta az Ádám, milyen rohamosan fejlődik és ugyanolyan "kisördög" mint a többi gyerek itt a topikban!!! Minden elismerésem a tiéd, hogy ügyes anyukája vagy a szépszeműnek!!!
És holnap ne az járjon az eszedben, hogy milyen trauma volt nektek az egy évvel ezelőtti nap, hanem hogy milyen nagyon boldog kiscsalád lettetek, hogy mennyi örömet hozott ez a nagyon "pici csomag" nektek.És nem így kellett volna történnie, de így lett ;most már túl vagytok rajta ,hamarosan rohangálhatsz utána vagy épp röhöghestz rajta a kanapén ülve ahogy az apja dvd-ivel a kezében rohangászik!!!!

Olyan érdekes ez az anyaság érzésének a kialakulása. Be kell vallanom igazi szülséélményem nekem sincs. Úgyértem igen normál úton szültem, de semmire nem emlékszem. Kb. a tolófájásoknál -ami nálam a burokrepesztés után pár perccel jött- elveszett a fonal. Most sem tudom, hogy kaptam valamit a gyorsítón kívűl (Árpi szerint nem) vagy a testem gondoskodott a felejtésről... Annyira CSAK befelé tudtam figyelni és így azt sem hallottam, hogy felsírnak. Egyszer csak már nem fájt semmi és abban a testi nyugalomban szinte álomszerűnek éreztem mindent. Amikor felmetem (hősisesen!) az intenzívre és odavezettek két inkubátorhoz... Néztem őket, de nem éreztem a sajátoménak őket. Aztán amikor kiadták nekem és én "gondoskodtam" róluk, meg próbáltam szoptatni (ami ugye...) közben meg küzdöttem a lelkemmel... Én az elején annyira stresszes voltam. Pár hétnek kellett eltelnie, hogy megnyugodjak, hogy végigcsináltam, rendben megszülettek és túlélték ahogy fogom őket(kb .ennyire bíztam magamban). És volt egy este (sosem felejtem el) amikor a két manót kivettük magunkhoz és a nagy ágyban összebújtunk négyen. A törpék aludtak mi meg sírtunk, hogy milyen szépek és mennyire szerencsések vagyunk, hogy ŐK jöttek hozzánk. Mi akkor váltunk CSALÁDDÁ. Addig csak gépiesen próbáltunk megfelelni és csak messziről mertük őket szeretni. Annyira aprók voltak. A kórházból hazamenve már az gyerekeimnek éreztem őket, Árpi meg a gyerekeinek(habár erről gondolom ő tudna írni), de anniyra féltem nehogy valami hibát kövessek el és emiatt baj legyen (pl. elejteni).

Barbi, én mindig is csodáltalak, amit az Ádámért tettél. (Ill. Istvánod is hiszen az ő keze is benne van, tehát ez rá is igaz.) Szóval kaptatok egy nagyon pöttöm babát, akivel kicsit többet kellett foglalkozni. És te addig kutattál elmentél akárhova, hogy végül jó helyre kerültetek időben. A kitartó "kínoztatásnak" -amit nem csak Ádám sírós tornájára értek, hanem a ti lelketekre is amikor sírt- MOST ért be az eredménye. Le a kalappal, ahogy ezt végigcsináltátok. Tudom, hogy a gyerek mekkora erőt ad és az ember érte mindent... de akkor is kemény volt. És ez az elszánstág majd szépen irányba is fogja állítani azt a két kis lábacskát, aztán a következő hosszú küzdelem a tinédzser kor lesz. Meg a "miért nem tanulsz kisfiam!" Úgyhogy holnap ne csak a fiatokat ünnepeljétek, hanem magatokat is!

Zsuzsi, írtad, hogy miért nem érezted azt a csodát szülésnél amit mások igen. Szerintem nagyon sokan nem érzik, de félnek bevallani. Habár maga a születés csoda, de az (szerintem) egy másik csoda amikor az anyukát megcsapja vagy szép lassan kialakul az igazi anyaság érzése. Gondolom van aki a szülőágyon átéli ezt, én pl. amikor hazaértünk első nap már éreztem, de nem tudom mikortól és van akinek hetek kellenek. Lehet, hogy valakinek évek. Nem tudom. A lényeg, hogy kialakuljon. Csak így lehetünk jó anyukái a gyerekeinknek. És látva az itt cseperedő sorban egyéveseket leszögezthetjük, hogy jó szülők vagyunk.

Jó reggelt!

Megint sok hsz született kedd óta, és nagy érdeklődéssel olvastam őket végig! Szépeket és kiváltképp, nagyon öszinte dolgokat írtatok.

Én nem is nagyon tudok ehhez mit hozzátenni, azt mindannyian tudjátok, hogy én a gyerek-munka összeegyeztethetőség álláspontot képviselem Persze ehhez ilyen gyerek kell és ilyen munka

Ma reggel is épp egy leadási határidőm volt, ezt most úgy oldottam meg, hogy Samu itt játszik a lábamnál, és időnként leguggolok hozzá könyvet olvasni, vagy kacsát tologatni, vagy épp amit akar. 6 óta fent vagyunk, és így az 1 órás munkám 3 órán át tartott, de le van ejtve

Márti, ha épp azon morfondírozol, hogy mit is fogsz majd kezdeni 2 év múlva, amikor Zsombi is már oviba megy, akkor szerintem a hátralevő 2 év nagyszerű alkalom arra, hogy akár valami teljesen új dolgot tanulj, ha az eddigi nem annyira tetszett. Nehogy félreértsd, nem beleszólni akarok, de ha jól tudom, még mindig támogatott a kismamák tanulása (tandíjmenetsség), és tök jó dolgokat lehet elsajátítani 1-2 év alatt. Bár ez nyilván már neked is eszedbe jutott... Be is fogtam a számat...
Barbi, te milyen isibe iratkoztál be?

No, lépek, szép napot mindenkinek!
RÉ

Évi:nem az a gond, hogy nem tanulnék szívesen csak foggalmam nincs, hogy mit!!! Leginkább valami kézműves dolgot szeretnék...imádok(tam) kis dolgokat megcsinálni(pl:az a kép a Julcsiéknak) régebben gyönyből csináltam ékszereket...meg ilyesmi , na ezt imádnám!!!!Vagy ha nyerünk a lottón(nem is lottózunk ), akkor egy pékséget vagy egy sütis boltot, nagyon eltudok képzelni magunknak!!!! Majd látjuk!!!!

Sziasztok!

Márti, köszönöm. Mert egy éve ezt hallgatom, hogy itt az egészséges gyönyörű gyerekem, és ne a kezdeteken keseregjek.
És nem tudom miért, a mostani pár mondatod elgondolkoztatott, lehet, hogy most kezdek végre túllépni a dolgon és már nem csak a rosszon rágódni. Az is lehet, hogy az elmúlt egy év, és ez a nagyszerű kiskrapek kárpótol mindenért, és erre most jöttem rá. A fene tudja.
Nem is ez a lényeg, csak azt akartam írni, hogy igazad van, holnap lehet, hogy nosztalgiázni fogok, (biztos), de nem a rossz élményekről fog szólni a nap, hanem a boldogságról, amit az Ádám hozott az életünkbe. Angyal vagy.

Julcsi drágám, nem hiszem, hogy olyan nagy dolog amit tettünk, hiszen mindenki ezt csinálta volna. Én úgy gondolom, kutya kötelességünk mindent megtenni értük, hiszen nem ők akartak megszületni, mi akartuk őket.
Mindettől függetlenül nagyon jól esett amit írtál, köszönöm.

És már megint sírással kezdődik a napom, miattatok!!!

Jó reggelt!

Még csak 10 óra, de már itt hullajtom könnyeimet a gép előtt. Egyszer ha lesz fél órám, leírom én is az anyaságom megélését.

Virág rekedtsége és taknyija minimális már. Éljen!

Szülinapos képek már a gépen, de le kellene végre kicsinyíteni. Igyekszem ma feltenni őket.

Laci Olaszban, így szabad időm nulla. Állandó rohanásban vagyok, estére meg hulla!

Puszi/Edit

Nem csak ennyi voltam, csak közben megnéztem, hogy elaludt-e az éjszakai baglyom.

Évi, neked külön le a kalappal! Hiszen nem lehet könnyű, mikor fáradtan haza érsz, de még nincs vége a napnak, hiszen ott van az a kisember.
Én egy nyomdát vezettem, az árubeszerzéstől a munka kiosztásig, számlázásig, mindent én csináltam. Imádtam azt a pörgést, és én lepődtem meg a legjobban, hogy milyen jól elvagyok itthon, munka nélkül. Lehet, hogy elfáradtam, és most jó ez a "semmit nem csinálok"? Nem tudom. De pár hónapja kiderült, hogy a főnököm annyira megszokta, hogy mindent én csináltam és ment a szekér, hogy miután eljöttem sem igen foglalkozott a dolgokkal. Úgyhogy most felszámolás alatt áll.
És ezért kezdtem el az ELO levelező oktatásán (ne kelljen még a tanfolyam idejére sem itthagyni az Ádámot) a TB ügyintézőt. Nem áll nagyon távol tőlem, hiszen foglalkoztam ezzel is. A könyvelő sulit pedig anno félig el is végeztem.
Szóval úgy gondoltam, hogy kb. 2 éves lesz az Ádám, mikor levizsgázok, a munkahelyem úgyis megszűnt, úgyhogy gyakorlat céljára valahova majd pár napra a héten elhelyezkedek. És a cél, hogy később itthonról, szabadabban dolgozhassak.
Egyébként most saját magamat hazudtoltam meg, a dolgozom-itthon maradok teóriámat. De pont ezért kezdtem el tanulni. Mert nagyon jól érzem magam itthon vele, de ez is egyszer véget ér, és jó lenne több lábon állni, nem kiszolgáltatva egy idióta főnöknek. És sajnos a mai világban, semmi sem biztos.
Ezt most jól összekutyultam, remélem értitek.

Szóval csak egy kis mini szülinap volt, mi voltunk csak négyen. A családosat ápr. 8-án tartjuk, Barnusével együtt.

Mint látszik, nem lepődött meg a csaj a tortától, kézzel kente a tetejéről a krémet, és pakolta a szájába.

Teszek még pár képet, ha hagy a csajom, de azok már udvari képek lesznek.

Edit, nagyon örülök, hogy Virágot gyógyultnak nyilvánítottad. Én hiszem, hogy valamennyit a gél is segített, nem lett semmi komolyabb. Nem?

A képek naaaaagyon jók, megint megállapítottam, hogy gyönyörű két gyereked van. És Virág szeme annyira huncut, lesz még vele gondjuk a pasiknak. Meg nektek is, hogy elhajkurásszátok tőle a pasikat.
Végül megvettétek a kutyát?

Sziasztok!!!!

Haaaaat jol kibogtem magam,nem is tudom mit irjak....
Legszivesebben kulon-kulon magamhoz olelnelek Titeket!!!!
Mostmar egyre vilagosabb hogy az anyanak is meg kell szuletnie vegig jarva egy hihetetlen gorongyos,de gyonyoru utat es ezt nem lehet megsporolni,mert a nagy dolgokkal mindig ugy van hogy az ut vegigjarasa a legfontosabb a cel mar csak a kovetkezmeny...
Elkepeszto hogy mennyire sokfele torteneteket eltetek meg,es vegul mindegyik ugyanoda vezetett.Annyira gyonyoruen irtatok!!!!
Koszonom az oszinteseget!!!
Egyik ismerosommel- akinek mar van 2 gyonyoru kisbabaja,de 3-szor ment keresztul a terhesseg kulonbozo idopontjaiban azon amin en es pontosan a Streptococcus miatt-beszelgettunk hogy ki milyen tanitassal jott ki a tortenetbol,azt mondta hogy benne egy hatalmas alazat szuletett meg az elet dolgai fele.Es en azt hiszem hogy ez a lenyeg,hogy az ember mindig felfele nezzen...

Tegnap voltam ezen a divatbemutaton,eletemben eloszor es nagy valoszinuseggel utoljara.Annyira rossz kisugarzasa volt annak a vilagnak amibe ott hirtelen belecsoppentem.A ruhak szepek voltak,mar amennyit latni lehetett beloluk az elottem tornyosulo emberek feje kozott,de latjatok ez is legkevesbe arrol szolt amiert az ember elment.Furcsabbnal furcsabb fazonok tolongtak,divatosabbnal divatosabb ruhakban,es en csak azt kerdeztem magamtol ,mi a fenet keresek en itt.Meg szerencse hogy elhivtam magammal egy baratnomet,aztan a leheto leghamarabb leleptunk.

Virag baba oriasit nott,gyonyoru szep kislany!!Olyan kis csillagszemu

A mama talira koszonom a meghivast,szivesen megyek
Szoljatok pontosan milkor es hol talalkozzunk!!

Millio puszi mindenkinek,es azert legyen egy kis jokedvunk ennek a randa esos ido ellenere

Iza:dejódejódejó, szóval jövő7 szombaton ebéd után, szerintem ;csak még nem tudjuk, hogy hol!

Edit:nagyon szépségesek a gyerekeitek!!!!És a Virág kész kishölgy, jól áll neki a narancssárga!!!!!

Jaj csajok+Árpi!!Dicsekszem kicsit apával:ma kisgép vizsgájuk volt, egész héten autókat daraboltak.Az írásbelije 4-es lett és a gyakorlatra 2db 5-öst kapott!!!!!
Olyan büszke vagyok rá, főleg hogy nem is igazán tanult rá itthon , gondolom a gyakorlatban megtanulták!!!!

Edit, Virágod gyönyörű. Olyan szép szeme van. És látom bejött neki a tüzijáték...is.

Iza, dejódejó!

Márti, Rolandnak hatalmas gratula. Büszke vagyok rá, mond meg neki.

Marti!!

Nagy gratula Rolandnak,azert ez nem semmi!!!!!!

Valamilyen cukiban talalkozzunk???Vagy mire gondoltatok pontosan,esetleg teahaz???
Cuki ugyben ahol jol lehet leulni,dumcsizni van az Angelika presszo a Batthyanyi teren vagy esetleg a Mozart kavezo az Erzsebet koruton en mast nem nagyon ismerek,de lehet Nektek vannak jobb otleteitek.Teahaz van egy nagyon jo a Jokai teren,egy baja van hogy zsufi.Most megkerdeztem,nincs naluk asztalfoglalas viszont azt mondtak hogy szombat ebed utan nincs tomeg.Inkabb csak este.Nagyon kellemes hely,ha szeretitek a finom teakat es a keleties hangulatot,ez jo lehet.
Puszi mindenkinek

Most hogy így mindenki elvonult családozni, pihenni mondok 1 vicceset!!!! Apának szóltam reggel, hogy siessen, mert már 37 van (6:37) erre a Szoni "apa siess 10 fok van!!!!"
Ennyire futotta az erőmből mára

Zsu,Timi:

Sziasztok!

Márti, Szoni és a 10 fok

Barbi, szerintem tök jó, hogy tanulsz! Ha nem mentem volna vissza dolgozni, tuti hogy én is elkezdtem volna valami képzést. És érdekes lehetett a munkád!

Nálunk egyébként hosszú éveken keresztül egyáltalán nem volt téma a gyerekvállalás, én úgy voltam ezzel, hogy persze kell majd a gyerköc, de majd egy távoli jövőben. A párom kezdte el emlegetni a dolgot néhány éve, de sokáig hárítottam Én már a gyerekvállalás előtt és a terhesség alatt is úgy gondoltam, hogy amint lehetőségem lesz rá, folytatom a munkáimat. Persze azt nem láttam (láthattam) előre, hogy mikor kerül erre sor: Samu születését követő fél év, 1 év, másfél év után - előzetesen nem nagyon tudtam elképzelni (pláne az első gyerköc előtt), hogyan is fog alakulni a babával való kapcsolatom, miként hat ez majd rám, hogyan fogunk a párommal immár családként (is) működni, stb.
Most egy év után úgy gondolom, hogy az első sokk után (= megszületett egy picike ember, akiért csak mi felelünk - erről az érzésről előtte sokat hallottam, de tényleg borzasztóan sokkoló volt ennek a megélése) egész jól működik a családunk, és nagyon sok örömteli pillanatot élünk meg hárman. De azt is tudom, hogy ha nem volna lehetőségem itthonról időnként elmenni, és teljesen mással foglalkozni, akkor közel sem lennék ennyire jól a bőrömben...

Mamatali: ha a következő hétvégén Bp-en leszünk, akkor én is szívesen csatlakozom. Még nem tudom pontosan, lehet, hogy lelépünk nagyszülőzni. Most hétvégén maradunk Bp-en, a baráti körből az egyik pár úgy döntött, hogy összeházasodnak, és tartanak egy azt megünneplő partyt - szóval holnap oda megyünk.

Timi, Zsu, nagyon eltüntetek! Merre jártok?
RÉ

Sziasztok!
Én is itt vagyok. Ma szinte egész nap nem volt net, aztán meg amikor lett, nekem nem volt időm. 10-kor már ki is kapcsoltama gépet és lefeküdtünk, d e25 perc forgolódás után jobbnak láttam felkelni. bezzeg, mire elálmosodok majd, Kriszta fog felsírni, tutti. Mindegy. Most még írok egy kicsit.

Edit, Virág is tudta, hoyg most aztán ő az ünnepelt, nagyon magabiztos volt. Magabiztosságát viszont csakgyönyörűsége múlja felül. És ez nem bók. Persze Barnus sem marad el mögötte.

Lányok, hozzászólhatok a mamatalihoz? Na nem, nem tudok menni, de amikor Bp-n voltam, most 4 éve, akkor a barátnőm elvitt két nagyon tutti teaházba. Az egyiknek CD-fű volt a neve, a másiknak pedig A vörös oroszlánhoz. (Remélem, jól emlékszem. ) Nekem talán az első tetszett jobban, lehet azért, emrt ott sem volt akkora a tolongás. És nagyon finom teákat ittunk mindkét helyen! Hátha ismeri valamelyikőtök valamelyiket, és sikerül választani. (Azt viszont meg nem tudnám mondani, hogy melyik hol található. )

Márti, remélem van egy noteszed, amibe feljegyzed a manók aranyköpéseit, hogy megmaradjanak az utókornak! A "Vigyázz, anya, nehogy becsurizz!" - mondásán sokszor még most is derülünk Istvánnal.

Úgy néz ki, az anyaság témája lezárva, de engedjétek meg, hoyg még írjak én is valamit. Amint olvastalak titeket tegnap és ma is, elgondolkodtam azon, hogyan éltem meg én is az első pillanatokat, napokat, illetve magát a szülést.
Én is ott kezdem, hoyg 9 éves voltam, amikor a húgom született, majd 13 és 15, amikor nénémnek születtek a gyerekei. Amikor IStvánt megismertem, sógornőmnek a nagyobbik fia alig múlt 1 éves, a kisebbik pedig azután született. tehát, kiskorom óta kisgyermekes közegben nőttem fel, a húgomat 7 naposan tisztába tettem anyu felügyelete alatt, és utána is volt alkalmam gyakorolni a babázást.
Persze, tudtam azt, hogy más lesz majd, amikor a saját gyerekemről lesz szó, de csak azt akartam mondani, hogy a kisgyerek fogalma nem egy távoli, megfoghatatlan valami volt számomra, és mindig is nagyon szerettem volna, ha gyerekem lenne. Persze, túl fiatalon sem szerettem volna, éppen a Barbi által említett dolgok miatt, de azt sem akartam, hogy túl későn. Nálunk tervezett baba volt Kriszta, és akkor jött, amikor már befejeztem az egyetemet és sikerült munkát találnom, bár nem a saját területemen. de már nagyon akartuk, vártuk őt. Jól megvoltunk ketten, de már éreztük, hogy valami hiányzik, szükségünk van még valamire/kire a beteljesedéshez. A terhességem időszaka az egyik legjobb volt az életemből a lelkiek szempontjából. Gondok voltak, rosszullétek, hányás, vizeletfertőzés, antibiotikum (ekkor írt ki a doki táppénzre), majd hüvelyfertőzés is (ami szerencsér kiderült, mert a doki minden szülés előtt álló nőt el szokott küldeni vizsgálatra), de ennek ellenére nagyon jól bírtam a terhességet. Terhestornára is jártam, tképpen terhesiskola volt, ahol a tornán kívül elméleti "órákat" is tartottak, illetve relaxációs gyakorlatokat. Ez rengeteg önbizalmat adott nekem. Mindig olyan feltöltődve mentem haza, és olyan bizakodó voltam. Aztán közeledett a vége, amikor már mindenem fájt, és márc. 5-én kezdődtek a jóslófájások. Szinte minden nap voltak, és minden alkalommal azt reméltem, hogy na, most már indulunk. Aztán mégis csak 31-én indultunk.
Talán ez az elhúzodott vég segített a jobb felkészülésben, bár nem biztos. Mindenesetre, egyáltalán nem féltem, amikor mentünk a kórházba, inkább izgultam, hogy minden rendben legyen, és főleg már nagyon vártam a nagy találkozást. Nálunk nem volt apás szülés, nem i s igazán lett volna lehetőség rá, de István talán nem is jött volna be, nem tudom. De tudtam azt, hoyg nekem egyedül kell szülnöm. Már olyan értelemben, hogy se IStván, sem a doki, senki nem fogja helyettem megtenni. Igen, ez abszurdnak hangzik, d eígy van. És ismét ott vagyok, hogy amit a terhesiskolában tanultam, rengeteget segített. A légzőgyakorlatok segítettek át a vajúdáson. Érdekes, hatalmas fájdalmaim voltak, de eszembe nem jutott volna a babámat hibáztatni miatta. Valahogy az az ősi beletörődés volt bennem, hogy egy nő, aki gyereket akar, mindezen végigmegy, és képes véghezvinni, mert ez egy természetes, ösztönös folyamat, és bár sosem csináltuk eddig, mégis tudjuk, mit kell tennünk. És akkor eljött maga a helyzet, a szülés. igyekeztem pontosan követni az utasításokat, nem pazarolni a levegőt, ami sokat jelentett, mert hamar meglett Kriszta. Akkor olyan gépiesnek éreztem magam, valóban, de csak arra gondoltam, hoyg minden nyomással, fájdalommal közelebb jutok az ismerkedéshez. És akkor meglett. Csak megmutatták onnan, a lábaim közül, majd megtörülgették, és utána is csak megmutatták. Igen, nagyon szerettem volna, ha a hasamra fektetik, de akkor valahogy eszembe sem jutott, hoyg kérjem. És úgy látszik, itt nem szokás ez. Vagy ki tudja.
Aztán, amikor odahozták hozzám, emlékszem, annyira veyges érzelmek rajzottak bennem! Vajon milyen? Szép? Még az is megfordult bennem, vajon nem cserélték el? Amikor meg odafektették mellém, egy óriási megnyugvás lepett el, és éreztem, hoyg ő az ENYÉM, és hogy Ő az enyém. És ezt nem csak mondom, én valóban éreztem. És már akkor olyan természetes volt minden, ami vele volt kapcsolatos. Persze, a következő napokban, hetekben aztán rengeteg kétség, félelem tört rám, meg aztán a szopiproblémák, de tudtam (bár akkor olyan hihetetlen volt), hoyg egyszercsak minden elcsendesedik, elrendeződik, és már csak mosolyogva gondolok majd vissza arra az időre.
Érdekes ez, amit írtatok egyesek, hogy nem éreztétek egyből a kötődést. Volt egymásodik gyerekes szobatársnőm, akiről azt hittem, hogy hát, ő már olyan rutinos, mivel mindezt átélte már egyszer, és valamikor a 3. napon egyszercsak mondja, mikorben bámulta a gyerekét, hogy hát, neki még mindig szoknia kell, barátkoznia kell a gondolattal, hogy az a kis vörös, svájci óra pontossággal megéhező emberke az az ő gyereke. Akkor nem értettem. Talán 100%-osan most sem, de sokszor elgondolkodtam azon, vajon milyen lett volna minden, ha nem pont Kriszta választ minket, ha épp egy feketehajú, nem hófehér bőrű valakink született volna, esetleg, ha nem is kislány lett volna? Hát, ezt már nem fogom megtudni.
De azt tudom, hogy mindennek így kellett lennie, ahogyan végül történt, és így is van jól. És tudom azt, hogy mi hárman most már eggyé tartozunk, és már engem sem zavar, ha Kriszta kapja az első puszit, amikor István hazajön, vagy ha meg kell vánunk, hogy Kriszta elaludjon, hoyg egy filmet nézhessünk.
Persze, írhatnék reggelig, talán még akkor sem fejezném be, mert állandóan újabb és újabb gondolatok szállnak meg, de most már abbahagyom, mert szerintem ezt sem fogjátok elolvasni, olyan (Évi szavaival éslve ) kiba hosszú lett ez az egész.

Jó éjt mindenkinek, kellemes hétvégét!

Barbi!

Gyönyörű kisfiatoknak, Ádámnak, nagyon-nagyon sok boldogságot kívánunk az életben, sok puszi neki az első szülinapja alkalmából.

Ádámnak nagyon boldog első szülinapot és hosszú örömteli életet kívánunk!!!!!((mikor a Barbival beszélek telefonon a Szoni megkérdezi mindíg, hogy az Ádám és a Susy jól vannak )

Zsandi:nem tudtál aludni????
Vagy a manók buliztak?????Én el sem árulom, hogy mikor kelt a kisbetyár!!!!
Mi ma megyünk apukámat ünnepelni névnapján(múlt 7en volt neki, de ugye akkor a szülinapjuk volt a gyerekeknek) és itt fognak aludni a nővérem gyerekei!!!! Jó buli lesz!!!!

Julcsi,Iza:nekem mindegy hogy hova megyünk, csak valami költség kímélő hely legyen!!!!

Én már előre nevetek a jövő szombat miatt ....bár akkor csak fél napot lesz itthon a drágám a gyerekekkel, de most sikerült a Szoni melegszendvicsét tök hidegre csinálnia, és fogalma nem volt hogy a lánykája felkapcsolt villanynál eszik!!!!
Most nézem Zsombit tisztába tette és 1 szál bodyban rohangál a kisbetyár bekéne kamerázni a lakást...azt hiszem fetrengenék a nevetéstől...bár az az erős gyanúm, hogy a kiscsaj lefog lépni a mamáékhoz!!!!

Ádámnak nagyon boldog első szülinapot kívánok!

Sziasztok!

Azt hittem,hogy ma én leszek az első,de Zsandi éjjeli hsz-e és Márti korai kelése megelőzött! 6:55 van,de mire befejezem a hsz-em már biztos beír valaki!

Egy kicsit eltüntem,de most bepótolom!

Hanna jól van,de a füle még nem jött rendbe!Elég csúnya baci tenyészett ki.Pénteken fel kellett szúrni,mert a tubus helye összefort,és még minig van váladék a dobhártya mögött.Hétfőn megyünk és akkor eldöl mi lesz.Most nagyon tanácstalan vagyok.Nem akarom,hogy megint felszúrják a fülét,mert ha még mindig lesz váladék akkor az nem maradhat ott.Az AB-ot sem szeretném,mert már nem hiszem,hogy megoldaná a helyzetünket!Tehát maradna a műtét.A gyerekorvosunk szerint is lehet,hogy jobb lenne kipucolni mindent,mert a mostani bacink ugyan az,mint ami legutóbb volt,januárban,amikor kivették az orrmanduláját.Szóval szerintem már csak a műtét maradt,ki kéne pucolni rendesen,és akkor talán vége lenne ennek az egész tortúrának!


De van jó hírem is!
Elköltözünk Budakeszire!A párom megpályázott egy állás a Telki Magánkórházban és meg is kapta.Április elején már ott kezd.Hétfőn megyünk lakást nézni,bár a mi házunk még nem kelt el,ezért remélem összejön a hitel,amivel egy az egyben meg tudnánk venni a lakást,és amikor elmegy a házunk,akkor befizetem a maradék pénzünket,ami a házból marad a hitelbe.Egyenlőre,amíg nem jön össze a hitel mi itt maradunk,csak a párom megy fel.A nagynénjénél tudna addig lakni.Remélem hamar lebonyolítjuk ezt az egészet,bár a banki hitel átfutások nem igazán gyorsak.
Szóval előttünk egy új élet,nagyon bízom benne,hogy jobb lesz,mint most!!!!!!!!


Mártikám,
ti a XI.ker. melyik részén laktok?A XII.hez közel,vagy a másik felén?Mert akkor nem is lennénk olyan messze egymáshoz,ha a XII-felé laknátok.


Edit,
most utólag kívánok BOLDOG ELSŐ SZÜLINAPOT VIRÁGNAK!!!!!!!!!!!!


Barbi,
ÁDÁMNAK IS SOK BOLDOGSÁGOT KÍVÁNOK ELSŐ SZÜLINAPJA ALKALMÁBÓL!!!!!!!!!!!!!!

A két szülinaposnak sok szeretettel!




Árpi neked is boldog szülinapot,így utólag!


Mindenkinek puszi,remélem ma még tudok jönni!

Timi

Sziasztok!

Ádámnak és persze anyukájának nagyon szép és boldog első születésnapot kívánok!

Edit, nem is mondtam, nagyon jók a miniszülinapi képek, Virág nagyon bájos-huncut lányzó. És látszik, hogy a kert a mindene!

Timi, dejódejódejó Gratulálok a párodnak! Mit szólnak a gyerekek a változáshoz? Bár az a része biztos nem annyira jó, hogy házat cseréltek lakásra - bár ha elég nagyon sikerül venni jó helyen, akkor jól működhet ez is.
Megyek,
É

Az utolsó sorért bocsesz - én sem értem, ezt a félmondatot hogy sikerült ilyen zavarosra összehozni

Timi:mi a Petőfi laktanya fölött lakunk, de a párom is mondta, hogy az nincs messze!!!!!
Dejódejódejó(évi után szabadon ), akkor majd összeersztjük a kölyköket!!!És ha tényleg lakást vesztek,
ide jöhettek bármikor fűbe heverészni!!!!

Évi:ezt tényleg jól "megaszontad"!!!!

SZÉPSZEMŰ ÁDÁM, NAGYON-NAGYON BOLDOG ELSŐ SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK NEKED! SOK EGÉSZSÉGET, SZERENCSÉT, SZÜLEIDNEK PEDIG ERŐT, KITARTÁST, ÖRÖMET, BOLDOGSÁGOT A NEVELÉSEDBEN!!!!

.

Na megint idefértem a géphez!

Márti,
az szerintem sincs messze.Hát igen csak lakást tudunk venni,de az is drága!A házunkon van egy csómó tartozás,meg Buda és környéke nem az olcsóságáról híres!Egy ház 30 milliótól kezdődik.A lakás amit néztünk 15 millió,de csak 3 szobás,igaz egyik sem fél szoba,és tégla.A nagyobb lakások 20 fölött vannak.Remélem hétfőn nem fogunk csalódni és tényleg jó lakás,ahogy beharangozták.Pár képet láttam a neten,és azt mondják jó helyen is van.Ha tetszik akkor már csak a hitel miatt kell izgulnunk,hogy minnél előbb összejöjjön,így,hogy egyenlőre nincs önerőnk.Amíg tart az elbírálat,meg a többi banki dolog,az az idő is hosszú lesz a párom nélkül.A gyerekeknek is biztosan hiányozni fog az apjuk.De nagyon bizakodó vagyok és full optimista,nagyon várom az egészet!

A gyerekenek egyenlőre nem mondtunk semmit.Rebinek csak annyit,hogy majd elköltözünk.Zsoltikám meg nem igazán érti meg,Hanna meg kicsi.A többi gyerek egyenlőre semmit sem tud.
Különben mostanában csak nyűgnek érzem ezt a nagy házat,meg a nagy udvart.Bár biztos nehéz lesz megszokni,hogy nem tudom majd kiengedni a gyerekeket az udvarra,meg a 130nm helyett 65nm lesz a lakás.
De most az a lényeg,hogy új életet kezdünk,teljesen tiszta lappal!

Anyaság,szeretnék ehhez is hozzászolni,mert olvastam ez volt a központi téma.(lehet,hogy kicsit hosszú leszek,bocsi érte)
Gimis koromban úgy éreztem minél előbb anya szeretnék lenni.Úgy terveztem,hogy legyen egy szakmám amiben idővel dolgozni fogok,és ahogy meg lesz a szakma,megszülöm a babát.A volt férjemet gimisként-16 évesen-ismertem meg.Az érettségi után eljegyeztük egymást,el kezdtem a szülésznői sulit.természetesen védekeztünk,mert a suli 2 éves volt,úgy terveztük,ha végzek esküvő,majd jöhet a baba.Közben abbahagytam a gyógyszert,mert feleslegesnek éreztem,hiszen csak hétvégén voltam itthon .Na egy évre rá-a gyógyszer abbahagyása után-meg lett az eredménye. Nagyon örültem neki.A párom is.A szülők már kevésbé,de egyből kezdték szervezni az esküvőt.Júliusra voltam kiírva,június végén végeztem a sulival.Tök jó volt így.Végig dolgoztam a terhességet,nagyon boldog voltam,hogy anya lehetek.Nem voltam még 21,de azóta sem bántam meg.Viszont ahogy teltek a hónapok otthon Ákival,egyre jobban hiányzott a szakmám,amiben még nem igazán tudtam dolgozni.Akkor úgy éreztem mennem kell,mert már hiányzott egy másik fajta kihívás.De nem éreztem magam rossz anyának,most sem érzet annak magam,mert a többi gyerekemnél is elég hamar elkezdtem dolgozni.Egy éves volt mindegyik,kiv.Zsolti,mert ő 9 hónapos,amikor bölcsibe mentek.Na meg sajnos később már a pénz is közrejátszott,hogy nekem is dolgoznom kellett!
Egy szónak is száz a vége,az anyaság megélése mindenkinél más.Aki a munka mellett érzi teljesnek magát,attól nem szabad ezt elvenni,mert a kiegyensúlyozott élet a gyermekek számára a legfontosabb!A gyerekek legtöbbsége könnyen veszi az új helyzeteket és hamar bele is szoknak ebbe.
Bár vannak olyan helyzetek amikor nagyon át kell gondolnunk mit helyezünk előrébb.Most konkrétan a saját esetemet hozom fel.Ugye beadtam a Hannát bölcsibe,hogy keressek vmi fekete munkát a gyed mellé,mert kéne a pénz.De sajnos a betegsége miatt mostanában nem fog közösségbe járni.De akár mennyire kevés a pénzünk,a gyerekem egészsége sokkal fontosabb!
Az őszínteség megkívánja,hogy elmondjam,ha végre teljesen sikerül végére járnunk a dolgoknak,újból elkezdjük a bölcsit,igaz azt már az új helyen.Bár az még odébb van!
Nagyon hiányzik a munkám,de ilyenkor belegondolok abba,hogy még csak 33 leszek,tehát nyugdíjas koromig van még pár évem,hogy dolgozhassak!

Na,befejezem,mert velem lesz tele az oldal.

Pusz

Timi

Barbi, Ádámodnak nagyon sok boldog szülinapot kívánunk. Legyen az életben sok öröme, boldogsága, egészsége, gazdagsága. Puszild megy helyettünk is a kis DVD evőt. Nektek pedig sok örömet a fiacskátokban!!!

Timi, a műtét lehetősége nem jó hír. És mikorra "tervezitek"? Vagy ennyire még nem konkrét a döntés? Az jó hír, hogy kapott a párod állást. Remélem a hitel hamar összejön!

Márti, 10 fok... Jó bulizást mára.

Edith, a vörös oroszlánhoz azt én is ismerem, jó hely. De én is valami költségkímélős helyre gondoltam. Ha jó idő lesz akkor nem is lenne gáz.

Szépszemű Ádámnak nagyon boldog szülinapot kívánok!

DRAGA ADAMKA!!!!NAGYON-NAGYON BOLDOG ELSO SZULETESNAPOT KIVANUNK NEKED SOK-SOK SZERETETTEL,LEGYEN NAGYON SZEP ES BOLDOG ELETED!!!!

[/img][/u][/i][/b]

Nem igaz!!! Keptelen vagyok piros ,nagy betuket varazsolni a szovegbe,pedig szerintem mindent jol beallitottam!! Hogy van ez?????

Edith,koszi a tippet,pontosan a Voros oroszlanhoz teahazat ajanlottam en is.Orulok hogy Neked is tetszett.Meg a Julcsinak is.

Lanyok,arra gondoltam,ez azert is jo lehet(persze nem akarok nyomulni,mert en szivesen megyek mashova is)mert egy adag tea kb.3 vagy talan 4 cseszenyi(1 kissebb teas kanna) tehat kerunk tobb poharat es tobben is ihatunk egy adagot.Nekem legalabbis biztosan eleg max.a fele.A masik 2 ajanlatom kihuzva,mert emlekeim szerint nem a legolcsobb helyek.

Evi!!

Olyan jo lenne ha Te is tudnal jonni!!!

Na,megyek gyakorolni lassan,puszi minenkinek!

Most nezem hogy Adam koszontese alatt egy halom betujelzes all.Elarulnatok mi a csudat jelentenek????A (szamomra)rejtely megfejtese utan hatha legkozelebb megis tudnek pirosan irni

Iza:úgy kell pirosat, hogy kijelölöd az egérrel amit szeretnél más színűre és itt ahol írogatsz a betűszínnél kiválasztod amit szeretnél...és akkor zárójelbe írogat olyat, hogy color meg size(ha a méretet is változtatod) , ha nem vagy benne biztos, hogy sikerült nézd meg előnézetben
Remélem érthető.

Marti!

Pontosan igy csinaltam,es megis mindig ez lesz belole
Nem baj,majd meg probalgatom,mindenesetre koszi!Puszi

Elegem van,megyek dolgozni. Vegigprobaltam az osszes variaciot.
igy tudok irni,igy is,igy is.A szineket es nagysagokat nem hajlando valtoztatni.Ez van,mindegy.Puszi

Drágáim, mindenkinek nagyon-nagyon köszönjük a köszöntéseket. Átadom neki.
(bár hajnalban volt egy olyan érzésem, hogy nem éli meg a születésnapot mert kilógatom az ablakon, 3/4 óránként kelt.)

Timi, de jó, hogy összejött az új munka a párodnak. Borzasztóan örülök, remélem a költözéssel is minden simán fog menni, én nagyon szorítok Nektek. Megérdemlitek a nyugalmat végre!

Most megyek, mindjárt itt vannak a vendégek. Este, ha lesz erőm jövök.

Pussz

Sziasztok!

Nemrég értünk haza az esküvőről, nagyon tetszett! Igen ritkán látok olyan polgári esküvőt, amitől nem akarok azonnal kiszaladni a világból. Senkit sem akarok megsérteni, de mintha az anyakönyvvezetők mindenféle alkalmassági nélkül kerülnének erre a pályára...
No, de a mai nő nagyon pozitív csalódás volt: nem affektált, nem traktálta a vendégeket az élet (és a házasság) értelmével, stb.
A helyszín is tök jó volt (Szabó Ervin Kp-i könyvtár díszterme ) és a szertartás kellően rövid, ugyanakkor bensőséges. Két gitár kísérte az ünnepséget. És a gyerköcök csinálták a hangulatot, sok 1-3 év körüli gyereket elhoztak a szülők.
Eddig csak egyházi esküvőt láttam olyannak, ami valóban tetszett...

Edith, jókat írtál anyaságról... Egyébként az az ötlet, hogy otthonról újságíróskodj, nem megvalósítható?

Timi, nem semmi, hogy ennyi idősen 4 gyerköc anyukája vagy! Gondolom, akik nem ismernek, el sem hiszik rólad! Én is hasonló korú vagyok, de 33 évesen szerintem továbbra is még csak egy gyerekem lesz

Vörös oroszlán jó hely, egyetemista koromban nagyon sokat jártam oda (mivel a Ráday utcában laktam). Ráadásul elég közel van hozzánk, szóval ha tudok menni mamatalira, akkor a helyszín nekem OK.
RÉ

Sziasztok!

Évi, te is rákérdeztél, de Izának is adósa vagyok egy válasszal.

Talán az újságírás az egyik olyan fajta meló a kevés közül, amit nagyjából itthonról is lehetne csinálni. De ahhoz azért sok minden kellene. Pl. az, hogy előzőleg lett volna egy olyan sajtós munkahelyem, ahová most is tudnék írni, bedolgozni. Ahhoz az is kellene, hogy eléggé ismert legyek, és legyen némi szakmai tapasztalatom. Nos, nálam ezek csak félig vannak jelen. Mert bár dolgoztam sajtóban másfél évig, az nem egy végleges munkahely volt. Persze, tapasztalatot szereztem ezalatt, nem is keveset, és ismeretséget is, de ez az idő nem volt elég ahhoz, hogy elmélyülhessek egy bizonyos területen, amit mindig is folytatni szeretnék. Tehát, jól indultam, csak félbemaradt minden. Mert aztán babát akartunk, és hogy az első két évben pénzt is kapjak, muszáj volt egy állandó munkahelyet keresnem. Így kerültem egy cég irodájára, ahol a kliensekkel való foglalkozástól a titkári teendőkön, ügyintézésen át, az előkönyvelésig mindent csináltam. Nem volt rossz, de nem nekem találták ki ezt a fajta, ülős, és főleg 8 órát leülős munkát. Úgyhogy, mi most azért is szeretnénk, ha két babánk születne egymás után (egyelőre), hogy ha a második is betölti a két évet, tiszta lappal kezdhessek mindent, a sajtóban (mert a céghez vissza nem akarok menni), és majd 1-2 év után ne kelljen ismét megszakítanom a menetet, ha majd akkor jönne egy második baba. Itthnról dolgozhatnék, de minden szégyenérzet nélkül bevallom, hoyg akkora tudást, felelősséget, erőt, képességet nem érzek magamban, hoyg itthonról esetleg politikai elemzéseket, kritikákat vagy ilyesmit írjak. Ahhoz kellene a megfelelő "előélet" és persze az alapok. Talán jegyzetet, glosszát írhatnék, de utánajárást igényelne, hogy bedolgozhassak valahová. Persze, ez a kismamás, anyukás, gyerekes rovat is eszembe jutott, de nem tudom, hoyg az egyetlen megyei napilapban mennyire telne rá hely, illetve mennyire lenne rá igény. Igaz, hogy ismerem a főszerkesztőt, tehát megpróbálhatnám, de azért félek attól, hogy ha ismét várandós leszek, és ugye, Kriszta is itt lesz, nem fogom tudni ellátni a feladatomat és akkor az sokkal rosszabb lenne, mintha nem is csinálnék semmit.
Iza, kérdezted, milyen terülten dolgoztam. A szociális témákban voltam akkoriban járatos. Persze, ebbe a témakörbe rengeteg minden beletartozott, tulajdonképpen a nyugdíjaktól kezdve, a kismamákon és a hajléktalanokon át, az állatkertről meg rengeteg mindenről írtam- készítettem anyagot. De ha szükséges volt, beugrottam a polgármesteri sajtótájékoztatóra is, a miniszteri látogatásra is, de elmentem a filharmóniára műsorelőzetest készíteni vagy kiállításon vettem részt. Szóval, nem tudom végülis elmondani pontosan, hoyg mi volt konkrétan az én területem, de örülök, hoyg sokmindent kipróbáltam, és így legalább tudom, hoyga politika az, amivel később sem szeretnék foglalkozni. Vannak elképzeléseim a jövőre nézve, de azok még sok mindentől függnek.

Na, megyek, mert Kriszta elaludt, István zenélni van, nekem meg rengeteg a dolgom, de semmi vonzódásom pillanatnyilag a mosogatáshoz!

Puszi mindenkinek!

Ádámnak nagyon boldog születésnapot kívánok!!



Zsuzsi

Most 5 gyerekünk van.......tök jó!!!!! Mondjuk ők már nagyok, nincs velük gond, de olyan jó hogy ilyen sokan vagyunk!!!!

Barbi:kérünk ám szülinapos fotókat!!!!!

Edith!

Nagyon izgalmas,nyuzsgos munkad lehetett,akkor most Nalad tenyleg a babazas egy teljes fordulat.Bar valoszinunek tartom hogy pontosan ezt most nagyon elvezed,legalabbis az irasodbol az anyasagrol egyertelmuen ez derult ki.Akkor most hamarosan keszultok a kistesora,es bizony igy valoban nehez lehet felmerni mi az amit 2 kicsivel elbir az ember.Igazsag szerint ilyen szempontbol en is nehez helyzetben vagyok,mert ugye mi ,,szabaduszokent''dolgozunk.Igy aztan mar jo elore be vagyunk utemezve,mivel a koncerteket legalabb egy evre elore szervezik.En is szepen elvallaltam jonehany dolgot a kovetkezo szezonra,holott tudom hogy egeszen massal leszunk elfoglalva.Viszont azt nem lehet tudni mikor sikerul ismet kismamava valnom,es bizony addig nem allhat meg az elet.Azt mar tudom hogy varandosan nem szeretnek fellepni.En nem vagyok az a fajta aki konnyen veszi a koncerteket.Mindig nagy felelossegnek erzem a kiallast es ott akkor tenyleg mindenemet odaadom.Viszont ez babaval valahogy meg masabb.Pedig sokan csinaljak.Egyik ismerosom szo szerint a koncert utan ment szulni a 2.gyereket.Hat nem vagyunk egyformak.
Meg aztan valahogy minden atertekelodott mostanra bennem.
Kulonben az iras egy fantasztikus dolog,engem mindig nagyon erdekelt es szoktam is idonkent irogatni,persze csak magamnak.De kulonleges elvezet keresgelni a bennem megszuleto erzesek kifejezesenek megfelelo szavakat,gondolatokat.
Pontosan hol is eltek?Bocsanat,biztosan megirtad mar,de csak arra emlekszem hogy Erdelyben.Remelem jol emlekszem.

Marti!!

Ki az az 5 gyerek? Vagy kettot hozzank is postazhatnal(Gondolok en a Szonira es a Zsombira)

Barbi!!!

Tenyleg varjuk am a tortas kepeket!!!!

Na,megyek mert most 1 oraval kevesebbet lehet aludni,pedig azt uuuuugy szeretek.

Szep almokat mindenkinek

Na ma sikerült 7-ig aludnia a dedenk, de ugye ez egy kis rásegítés volt(mostani időszámítás szerint), Szonó már 6kor ébren volt!!!! Nagyon aggódott, hogy mire felébred eltűnnek az unokatesói !

Iza:nővérem gyerekei vannak itt, majd délután mennek haza!!!!Nekem ez nagy kikapcsolódás, mert a manókkal ilyenkor nincs semmi gond, nagyon jól eljátszanak , mennek a Szonóval pisilni és a Zsombit is simán tisztába teszik!!!
Tegnap is olyan jót lazultam!!! Zsombi is jól elcirkált...mi nem is kellettünk neki igazán .Levit megölelgette(bátyámék másfél éves fia) és együtt ették a kölesgolyót!!!!
Ma ha jó idő lesz, eljön apukám és felmegyünk a Gellért-hegyre.

Szép jó reggelt, mindenkinek!
Én olyan pihent vagyok, pedig új idő szerit 3/4 3-kor feküdtem le. de kicsimanó jól aludt, csak 7-kor kellett kelnem hozzá enni adni. Aztán még aludt. Azóta IStván is hazajött, én megfürödtem, Kriszta meg várja a reggeli procedúrát.
Ma édesanyámékhoz megyünk a húgom szülinapját ünnepelni. Az idő nem valami szép, de délig-délutánig hátha kisüt egy kcisit a napocska is.

Márti, örülök, hogy jól elvagytok az 5 gyerekkel. Még nem késő kipróbálni milyen lenne, ha a sajátotok lenne mind az 5!!!!!!!! Én is szeretem, ha sógornőmék jönnek, mert bár elég nagy már a 2 fiú (11 és 7 évekes) nagyon szeretik Krisztát, és állandóan játszanak vele. Főleg Beni, a nagyobbik. És sógornőm is nagyon szereti rendezgetni a "lányát", így tényleg, néhány dolgot levesznek a vállamról, míg itt vannak, és valóban kész felüdülés az ilyesmi. Kellemes napot nektek, jó szórakozást! remélem, szép időt fogtok ki a Gellért-hegyezéshez!

BArbi, élsz még, vagy teljesen kinyiffantál a tegnapi napon? Lássuk azokat a képeket!

Iza, jól tudod, Erdélyben lakunk, Marosvásárhely mellett egy nagyközségben. Össze van olvadva a várossal. Jó hely, szeretünk itt lakni.
Látod, milyen különbözőek vagyunk abban is, hogy várandósan ki meddig dolgozik? Pl. te lemondod a koncertjeidet, mások meg végig dolgoznak. Mivel én nem voltam odáig és vissza a munkahelyemtől, nagyon vártam már, hoyg ne kellejen dolgoznom. A főnököm meg elég piszok volt egy adott pillanatban. November eleje volt, és új irodába akart költöztetni így év végére. Ami nem lett volna gond, de még félkész állapotban volt. Tehát fűtés nuku. Villanyrezsóval akart fűteni. Én meg azelőtt csináltam az antibiotikumos kúrát vizeletfertőzésre. meg mondtam neki, hoyg így sokkal messzébb lennénk otthonról, két járművel kellene bejárnom, és a fizetésem jórésze rámenne erre, és megkértem, hoyg bár az egyik bérletet fizesse. Szó sem lehetett róla, persze, mintha neki nagy gond lett volna egy annyi pénz még másfél hónapig. (Tudta, hoyg csak karácsonyig akartam dolgozni, januárban már nem mentem volna vissza.) De mindegy. Nem akarta. Az iroda költözött november 14-én. Én meg eljöttem táppénzre 10-én. én akkor nagyon jól éreztem magam itthon, nem is volt gond mindaddig, amíg a dolgok el nem rendeződtek körülöttünk. Amikor már Kriszta is nagyobbacska lett, ügyesedett, és még pl. fórumozásra is jutott időm, már kezdtem más munkán is gondolkodni, de még mindig ugyanott tartok. Tanulás is eszembe jutott, de egyelőre megundorodtam tőle, úgyhogy ezzel még várok. Valami más jellegű tanfolyam, (pl. szakács- vagy virágkötő) is nagyon tetszene, de még csak terv szintján van ez is. Azért szerintem semmi sincs veszve, hisz még mindig csak 30 éves leszek, mire lejár a 2. gyerek utáni Gyed is (persze, ha összejön minden, úgy ahogy szeretnénk) és lesz elég alkalmam a "karrieremmel" is törődni.

Apropó, Márti, a virágkötészet téged nem érdekel? Ha ilyen ügyes a kezed (gyönygfűzés) biztos a virágokkal is ügyes lennél. Sőt, ha sikerülne egy kis boltocskát nyitni, elég jó pénzes szakma is lenne!

Na, megyek. Tízórai időpont van!

Szép vasárnapot mindenkinek!

Szép jó reggelt mindenkinek!

Nálunk ragyogó napsütés van,ily módon a kedvem is már sokkal jobb.Az éjszakánk pocsék volt,hajnali 4-kor ki is költöztem a nappaliba a kanapéra,mert már hasonló gondolataim voltak mint a Barbinak.
Nem tudom,hogy irtam-e,de már nagyon törtet kifelé a 9-ik fog.De nem hiszem,hogy ez lett volna az éjszaka a baja,mert már vagy 2 hete jön ez a fog és ez volt azóta az első szar éjszakánk.
Nektek is ilyen sokáig tart egy fog teljes áttörése?

Márti-jó a sok gyerek /5/,főleg hogy ilyenkor ki tudsz egy kicsit kapcsolódni.Nálunk is mikor a barátnőmék átjöttek /3 gyerek/ tök jól elvolt a Gergő is,csak 1 gond volt velük.Nagyon kellett figyelni a Gergőre,mert egy ideig játszottak vele,meg ment is utánuk mint egy követő radar,de azt beleuntak otthagyták,és 1x 2x majdnem ráléptek,átestek rajta.Nekem csak a több gyerekkel járó "hangzavart" nehéz elviselnem,amúgy tényleg nagyon jól elvannak a nagyok a kisebbekkel.

Timi-nem tudom ,hogy irtad -e már,de most hol laktok pontosan?Biztos nagyon nehéz lesz megszokni a ház és a kert után a lakást,de a jobb állás fejében /gondolom pénzben is sokkal jobb/ én is szivesen váltanék.A férjed különben mit dolgozik?Telkiben nem néztetek házat?Vagy ott nagyon drága?

Edit-csodaszépek a gyerekeid,látom Virágnak nagyon izlett a tortája.

Barbi-remélem túlélted a tegnapi napot,és hagyott a fiad éjjel pihenni


teszek fel egy pár képet,hogy lássátok a fiam már most hogy edz a Himalája megmászására először is megnézem,hogy anya figyel-e na akkor neki ugrok és igy kell az autót feltenni és igy lehet utánna mászni és igy mutatom a technikáját remélem minden gyerek látja,hogy kell csinálni!!!!!!


és egy záró kép- igy segített a kicsi fiam tegnap varrni:

Sziasztok!

Zsuzsi, neked is köszönjük.

Túléltük a tegnapi napot, jó volt. Persze miért is ment volna simán minden, az Ádám délután ordítva kelt és utána vagy 1 órán keresztül sírt. Biztos vagyok benne, hogy a foga fájt, kapkodott a füléhez, az arcához és a szájába.
Adtam neki Panadolt, utána már nem sírt. Tegnap nem igazán érdekelte sem a játékok, sem a torta, nagyon kiüti szegényt ez a nyűves fogacska. Azért estére egy kicsit mókáztunk, bemászott a sátor alagútjába, persze a hugommal együtt. De állítom, hogy a Briginek sokkal jobban bejött ez a játék, csábította vissza az Ádámot, hogy játszanak még.

A tortákhoz, előre látható volt, szinte hozzá sem nyúlt. Illetve a csokishoz igen, azt szántuk arra, hogy szétszedje ha akarja. Lefotóztam az az undort a fején, érdemes megnézni. Mikor kicsit csokis lett, akkor pedig még sírva is fakadt, hogy hagyjuk már békén! (de kb. ilyen iszonyattal néz minden darabos kajára!)

Az éjszaka természetesen a délután folytatása volt, éjfélig kb. 1 órát aludt, állandóan felsírt. Akkor adtam neki Nurofent, aludt 1/4 8-ig és csak 1x kelt.
De hiába matatok a szájában, még nincs kint újabb fog, viszont jól belém harap.