Na megint idefértem a géphez!
Márti,
az szerintem sincs messze.Hát igen csak lakást tudunk venni,de az is drága!A házunkon van egy csómó tartozás,meg Buda és környéke nem az olcsóságáról híres!Egy ház 30 milliótól kezdődik.A lakás amit néztünk 15 millió,de csak 3 szobás,igaz egyik sem fél szoba,és tégla.A nagyobb lakások 20 fölött vannak.Remélem hétfőn nem fogunk csalódni és tényleg jó lakás,ahogy beharangozták.Pár képet láttam a neten,és azt mondják jó helyen is van.Ha tetszik akkor már csak a hitel miatt kell izgulnunk,hogy minnél előbb összejöjjön,így,hogy egyenlőre nincs önerőnk.Amíg tart az elbírálat,meg a többi banki dolog,az az idő is hosszú lesz a párom nélkül.A gyerekeknek is biztosan hiányozni fog az apjuk.De nagyon bizakodó vagyok és full optimista,nagyon várom az egészet!
A gyerekenek egyenlőre nem mondtunk semmit.Rebinek csak annyit,hogy majd elköltözünk.Zsoltikám meg nem igazán érti meg,Hanna meg kicsi.A többi gyerek egyenlőre semmit sem tud.
Különben mostanában csak nyűgnek érzem ezt a nagy házat,meg a nagy udvart.Bár biztos nehéz lesz megszokni,hogy nem tudom majd kiengedni a gyerekeket az udvarra,meg a 130nm helyett 65nm lesz a lakás.
De most az a lényeg,hogy új életet kezdünk,teljesen tiszta lappal!
Anyaság,szeretnék ehhez is hozzászolni,mert olvastam ez volt a központi téma.(lehet,hogy kicsit hosszú leszek,bocsi érte)
Gimis koromban úgy éreztem minél előbb anya szeretnék lenni.Úgy terveztem,hogy legyen egy szakmám amiben idővel dolgozni fogok,és ahogy meg lesz a szakma,megszülöm a babát.A volt férjemet gimisként-16 évesen-ismertem meg.Az érettségi után eljegyeztük egymást,el kezdtem a szülésznői sulit.természetesen védekeztünk,mert a suli 2 éves volt,úgy terveztük,ha végzek esküvő,majd jöhet a baba.Közben abbahagytam a gyógyszert,mert feleslegesnek éreztem,hiszen csak hétvégén voltam itthon
.Na egy évre rá-a gyógyszer abbahagyása után-meg lett az eredménye.
Nagyon örültem neki.A párom is.A szülők már kevésbé,de egyből kezdték szervezni az esküvőt.Júliusra voltam kiírva,június végén végeztem a sulival.Tök jó volt így.Végig dolgoztam a terhességet,nagyon boldog voltam,hogy anya lehetek.Nem voltam még 21,de azóta sem bántam meg.Viszont ahogy teltek a hónapok otthon Ákival,egyre jobban hiányzott a szakmám,amiben még nem igazán tudtam dolgozni.Akkor úgy éreztem mennem kell,mert már hiányzott egy másik fajta kihívás.De nem éreztem magam rossz anyának,most sem érzet annak magam,mert a többi gyerekemnél is elég hamar elkezdtem dolgozni.Egy éves volt mindegyik,kiv.Zsolti,mert ő 9 hónapos,amikor bölcsibe mentek.Na meg sajnos később már a pénz is közrejátszott,hogy nekem is dolgoznom kellett!
Egy szónak is száz a vége,az anyaság megélése mindenkinél más.Aki a munka mellett érzi teljesnek magát,attól nem szabad ezt elvenni,mert a kiegyensúlyozott élet a gyermekek számára a legfontosabb!A gyerekek legtöbbsége könnyen veszi az új helyzeteket és hamar bele is szoknak ebbe.
Bár vannak olyan helyzetek amikor nagyon át kell gondolnunk mit helyezünk előrébb.Most konkrétan a saját esetemet hozom fel.Ugye beadtam a Hannát bölcsibe,hogy keressek vmi fekete munkát a gyed mellé,mert kéne a pénz.De sajnos a betegsége miatt mostanában nem fog közösségbe járni.De akár mennyire kevés a pénzünk,a gyerekem egészsége sokkal fontosabb!
Az őszínteség megkívánja,hogy elmondjam,ha végre teljesen sikerül végére járnunk a dolgoknak,újból elkezdjük a bölcsit,igaz azt már az új helyen.Bár az még odébb van!
Nagyon hiányzik a munkám,de ilyenkor belegondolok abba,hogy még csak 33 leszek,tehát nyugdíjas koromig van még pár évem,hogy dolgozhassak!
Na,befejezem,mert velem lesz tele az oldal.
Pusz
Timi