Szasztok!
Lányok, lányok!
Nem beszéltünk már soxor róla, hogy a hízás egy borzasztóan tág határok között mozgó valami?
Ha a gyermekcse nem éhezik vagy rosszkedvû, elegendõ pisis-kakis pelust gyárt, fejlõdik, akkor miért kell egyáltalán a mérleg közelébe menni?
Akár a napi tejcsimennyiség mérése, akár a méreckedés leginkább arra jó, hogy aggódjatok. Pláne a doktorok, védõnõk nem kis részének pedig arra, hogy rémítgessenek és tápszerreceptet dugdossanak a zsebetekbe.
Nem mondom, hogy ez a követendõ példa, de mi hatásosan visszautasítottunk minden arra irányuló kísérletet, hogy babamérlegünk legyen itthon. Védõnõhöz pedig nem mentünk havonta többször, csak egyszer. Próbáljon meg rossz irányba beleszólni a baba táplálásába, ha én nem akarom!
A doktornak is meg lehet mondani, hogy én úgy tapasztaltam, hogy a gyerekem jól van, így, ahogy van. Nem szeretném, ha többet hízna, mint amit magától és a tejemtõl hízik. Akinek van elég teje, és most úgy tûnik nekem, hogy mindenki ebbe a biztató kategóriába tartozik, annak azt azért találta ki a természet, hogy a gyermeke azt egye és ne pótszert. No nem?
Nem volt még egészséges gyerek, aki egy készséges tejjel rendelkezõ anyuka mellett éhenhalt volna. Tényleg!
Ez még akkor is igaz, ha az anyuka néha el van keseredve, mert a csöpp esetleg kétségbeesetten ordít valami általunk nem ismert okból.
Ha semmilyen praktika nem jön be és éppen elveszetten a tea, tápszer, egyéb pótlás után nyúlnátok, akkor gondoljatok arra, hogy el fog múlni. Minden ilyet át lehet vészelni, még ha õszültök is közben. Jelszó: Take it easy!
Minden anyuka, akinek a gyermeke túl van a szopin tud nektek ilyen napokról, hetekrõl mesélni, amikor a baba folyvást ordított. De elmúlik, mint a rossz idõ, higgyétek el!
Snoopy