Panka!
Természetesen jövünk mi is a talira.
Remélem minden rendben lesz!!! Bár miért is ne lenne.
Lina!
Nagyon-nagyon bátor fiad van. Úgy szokott nálunk is történni, hogy a gyerkõc alig veszi fel a "procedúrát", a mami meg bele betegszik.
Nekem Kingust könnycsatorna átmosásra kellett vinni, amikor pici volt. Sajnos Zsolti akkor még mint tanár ténykedett, és (mint Marika is tudja) a tanárok nem kapnak külön szabit, csak a kötelezõ szünetek vannak. Így én hõsiesen elvittem egyedül. Beértünk, és látom ott a sok bedagadt szemû babát, akik már túlestek a beavatkozáson. Erre még rátetézve, nem lehetett bemenni a babákkal, hanem egy mûtõs pasi rendesen zöld mûtõs ruhába szedte be a gyerekeket az ajtón. Bentrõl nagy üvöltések stb...
Megvallva az õszintét vissszaraktam a gyerkõcöt a kenguruba és elindultam haza felé. Aztán meggondoltam magam, hogy minden féle képpen úgy is el kell jönni.
Cuccolás vissza, ajtó nyílik, kislányom be. Én kint majd szörnyet halltam, gondoltam, hogy most aztán lesz nagy üvöltés, mire egy kis nyekk bentrõl, hogy lefogták, és már nyílik is az ajtó és hozzák, hogy minden rendben, többen nem is kell jönni. Az életben nem felejtem el ezt a napot. Én frászt kaptam, mire a kicsi lányom édesen vigyorogva nézett rám.
Na ez szép kis litánia volt.
Gratula az elsõ cipõhöz. Én nagyon-nagyon szeretek cipõt venni a csajosra. CSak a gond nálunk, hogy a kisasszony már megmutatja, hogy neki melyik tetszik.
Nem elkeserítésnek mondom, de nem biztos, hogy a cipõ még õsszel is jó lesz.
Hisz nõnek ezek a gyerkõcök mint a gomba.
Én is így szoktam járni. JÓ lesz az még tavasszal is.... Azután tavasszal megyünk cipõt venni.
Mostanába olyan szép cipõk vannak. Csak legyen aki megfizeti. Nem hiába dolgozom én is itthon mint az ....
Mariann!
Gyógyulást nektek.
Dodus!
Írom a mail, csak itt befejezem.
Gyöngyöske!
Kedden megint elindultunk az ortopédiára. Pedig elõtte beszéltünk, de mire kiértünk a Riskó dokinõhöz, már az volt kiírva, hogy szabin van. Ide se megyünk többet. Másodszor jártunk így.
Sajnálom, hogy nem tudtok jönni a talira, mert olyan kíváncsi lettem volna, hogy Gyöngy is mekkorát nõtt.
Neva!
Kilátszol még a sok bevallás közül?
Én már nem nagyon.
A poénok-poénja, hogy mikor romlik el az ember nyomtatója??? Amikor a bevallásokat kéne nyomtatni.
Most pont egy nyomtató vásárlás hiányzott. De úgy voltunk vele, hogy ha lúd, hát legyen kövér, vettünk egy kis lézert. Elég megfizethetõ volt, ráadásul, hogy drága fõnököm, (isten éltesse sokáig
) nagylelkû volt, és lehozta nekem pestrõl, így még ki sem kellett itthonról mozdulnom, és van egy új, viszonylag olcsó nyomtatóm. Egyébként nagyon örülök neki, csak most nem erre szántuk a pénzt.
Kata!
Örülök, hogy ti is jösztök!
Most nézegettem, hogy nem is írtam, hogy sajna nekem teljesen elment a tejcsim. Így tápszerezünk. Bármilyen próbálkozás, tea stb..... Ez van.
Voltunk tegnap súlymérésen. 6,88 kg, és 65 cm Kristóf. Már úgy forog, hogy képes a nagy franciaágyat végig gurulni folyamatosan. Nagyon tetszik neki.
Bõvült a szókincse is. Most már azt is mondja, hogy idézem: jajajajaj, dadadddadadadada,nananananananana. És veszekszik égtelenül, ha nem ér el valamit. Tegnap majd megzabáltam, olyan aranyos volt. Csak nem alszik, mert jön a hó.
Na úgy látom bepótoltam az egész heti nem írást.
Holnap találkozunk!!
Kriszta