Kiemelt témák

Ja igen itt nem vagyok sehol!!!!
Május1-14 a jegenyefa belelépek oszt kiírja, hogy május 11-14 és nekem nem akkor van!!!!Akkor most én vagyok a hülye?????????????

Márti, nem ismersz magadra benne? Jegenyefa vagy, május 1-14-ig az, belül elírás a 11.

Hú Árpi, ha tényleg igaz a horoszkóp (még nem minden derült ki a kiscsajról), akkor lesz bajom vele elég, már előre sajnálom magamat.

Edit

drev:Meghajlok előtted ó bölcs tölgyfa!!!!

ez nagyon illik rád:"A finomkodás nem az eros oldala. Gyakran úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban."

Tessék csak cikizni, szegény Edit meg majd itt fog jajveszékelni, hogy Virágtól mikre számíthat! Hidd el Edit, jó dolog, bár baromi zűrös a tölgyfa ember élete.

Mi se sok jóra számíthatunk, a lányaink Ciprusfák.

Sziasztok!!!

Viragnak nagyon-nagyon boldog elso szuletesnapot kivanok!!!!!

Arpi!!!Teged is Isten eltessen sokaig!!!!

Most megyek en is megkukucskalom milyen vagyok a Kelta horoszkop szerint....

Ja,Julcsi kuldtem neked egy pu-t a Devenyes ugyekrol.Remelem megkaptad.Puszi

Na drágáim, addig bíztattatok, míg ma eladtuk a babakocsit!!!!Ez most nagyon jól jött!!!!
Persze egy börleszkbe illően történt!!!! Nem szólt előtte, hogy melyik nap jön(csak a férfi jött, mert vidéken élnek és ő itt dolgozik),Szonika kifújta játékból az orrsprayt , így ők elmentek beszerezni egyet!!!Nekem foggggalmam nem volt, hogy a hordozót, hogy kell leoperálni a babakocsiról hívtam apát rendületlenül, telefonja itthon maradt csak le volt halkítva , aférfi szerencsésen leszedte a hordozót megnézett mindent, mondom várjuk meg apát, hátha tud még valami okosságot mondani!!!Addig a fiam olyan nyűgös volt, mint még soha, mondom én kiszívom az orrát....így a kedves vevő ilyet is látott, hogy hogyan kell letepreni egy gyereket!!!! De végülis HAPPY END lett a vége és ez számít!!!!Nekem meg megfájdult a fejem, de ez a legkevesebb!!!!!

Sziasztok Lanyok!!!

Csak akartam irni hogy olyan szepeket valaszoltatok a leveleimre,huuu tenyleg neha zavarbaejto
Csak nehogy barki teves kepzeteket taplaljon velem kapcsolatban,en sem vagyok egy hajszallal sem jobb vagy peldamutatobb mint masok,es meg kell mondjam nap mint nap a sajat hulyesegeim(tobbesszamban!!!!)csapdajaba esem

Annyira erdekelne ki hogyan eli meg az anyasagot,mennyire termeszetes allapot ez Nektek(mert van aki mar pelenkas koraban anyakent latja a jovojet,masoknak pedig meg kell varni az idot a nagy talalkozasra)
Pont Zsuzsi kapcsan is eszembe jutott ez.Ugye Neki nagyon hianyzik a baba melle meg valami mas,a munkaja,ami nagy pozitivumkent hatna a mostani eletformajara.Valahogy en is igy kepzeltem eddig a leendo anyasagomat(persze nem harom kisbabaval,attol a ponttol termeszetesen minden megvaltozott bennem)Az osszes kollegam akik mar anyukak,arrol panaszkodnak hogy nem lehet kibirni azt a kettos erzest, amikor gyakorolnak a hangszereiken,azert van lelkiismeretfurdalasuk mert nem a gyerekeikkel vannak,ha agyerekkel foglalkoznak,akkor pedig azert mert ugy erzik hatatforditanak annak a hivatasnak amit kisgyerekkoruk ota a legfontosabbnak tartottak.
Meddig tart az en hatar,es hol van az a pont amikor el kell engedni bizonyos addig fontosnak megelt dolgokat,azert hogy hely es ido legyen az ujak megelesehez???Hat valahol ez lehet a legszebb a dologban,ahogy szep lassan az ember kezd megfeledkezni magarol,de vajjon meddig,hol az egeszseges hatar?
Ha jol emlekszem Edith irta hogy mennyire orul hogy le tudta tenni a munka utani vagyat es most minden fontos lepest megel a kislanyaval kapcsolatban,amirol egyebkent lemaradna.
Hat nekem ez is nagyon szimpatikus gondolkodas,de igazabol meg nem tudom en hova sorolnam magamat,termeszetesen akkor ha egy baba szuletik egyszerre,mert ikreknel vagy harmas ikreknel a sors ezt eldonti helyettunk
Komolyan nagyon erdekel Ki hogyan eli ezt meg,hogyan valtozik ez az erzes,lehet-e az ember eleg oszinte magahoz ennek kapcsan,es van-e helye annak az oly sokat emlegetett buntudatnak ha valaki meri vallalni hogy a Neki legmegfelelobb utat valasztja(termeszetesen a gyermek igenyeit is figyelembe veve,ami persze tudom hogy mar eleve rossz gondolat,hiszen a gyereknek az az igenye hogy a mamajabol a leheto legtobbet kapja.)
Tehat vajjon ez egy feloldhatatlan ellentmondas,vagy letezik egy balanszirozasi lehetoseg ami hol erre hol arra forditja a ,,vitorlat''es ezzel mindket ponton jol ,,teljesit''.

Puszi mindenkinek

Sziasztok!
Végre az ünnepeltem engem is ide engedett. De látom jól szórakozott... Én is ahogy visszaolvasgattam a mai termést!

Andi, azóta hogy van a kis babakocsiborogatód? Minden rendben? Amúgy hihetetlen ereje van Marcinak is. A babakocsi is jó pár kiló...

Ibolya, orrcsepp!!! Megnyugodtam te sem vagy normális... Pont mint mi.

Márti, LETÖRT GALLY! Basszus akkorát nevettem, hogy megijedtek a gyerekek.

Amit ma intéztem a Livi lába ügyében: Voltunk a gyerekdokinknál, mondta, hogy ad beutalót a Heim Pálba, de előbb kérjek időpontot mert a beutaló ugye egy hónapos. Na most, kapunk is időpontot... május 11-re! De tök jó, mert a Barbi adott ortopéd dokit(hozzá van időpontunk), az Iza meg adott két nevet aki ott gyógytornász és a Dévényi Anna tanítványai. Merthogy Anna mondta, hogy mutassam meg a Livit nekik és hivatkozzak rá. Arra gondoltam, hogy elviszem az ortopéd dokihoz, és utána a gyógytornászokhoz, hátha mégis tudnak vele kezdeni valamit(hogy minél előbb túl legyen az egészen). Holnap felhívom a gyógytornászosokat és kérek időpontot az ortopédos nap utánra valamikor. A gyerekdoki viszont azt mondta, hogy lehet, hogy kap majd betétes cipőt. És mondta, hogy a Siesta márka is ilyen. Szerintetek addig is vegyek neki olyan cipőt? Masszírozni nem merem nehogy rontsak rajta. Amúgy dokinéni azt is mondta, hogy minden 5. gyerek így jár. Szóval nincs gáz, de jó, hogy észrevettem, mert hamarabb egyenesbe jön a lába.

Iza, neked az utsó hsz-re majd írok, de most nem hagynak a csajok érvényesülni.

Szerintem 2 féle nő lézetik...bár persze több, de meló és gyerek szempontból.Mert van aki nagyon jól érzi magát otthon-bár néha kiborul, hogy egész nap nem hall értelmes felnőtt beszédet és van akit gúzsba köt az egész otthon lét!!!És szerintem ez a második tipusú anya is lehet csuda jó, mert ha ő mehet dolgozni , ott kiéli magát akkor feltöltődve lenyugodva tud a csemetével foglalkozni!!!!
De te meg egy harmadik típus leszel vagyis az a tény hogy neked egy ilyen szép hivatásod van , ami szerintem nem befejezhető hosszú távon, szóval ezt tuti nem fogod csak úgy abba hagyni(persze ha ikrek lesznek akkor igen) , de a gyakorlást otthon megtudod oldani, max. nem mész messzire fellépni!!!???
No nem tudom érthető-e amit mondani akarok , szóval szerintem van aki jobban és van aki kevésbé jobban bírja az otthon létet, de végülis ez 1 gyerkőnél max. 3 év, ami nem olyan sok az életünkből és tényleg nagyon klassz ahogy hónapról hónapra fejlődnek a manók, de aki hamarabb visszamegy szerintem az sem követ el hibát!!!!

Köszönöm szépen a sok optimista mailt!!!Nagyon jól estek!
A hozzáállásommal is gond van, tudom...csak egy idő után úgy belefásul az ember !

Julcsi:ne rémisztgesd a csajokat !!!!!
Erről is én tehetek ???Tessék szépen halkan nevetni !
(így kell írnom a Julcsinak nehogy félreértsen!!!! )

Márti,

Márti, én úgy jártam mint a Julcsi. Mire idejutottam este, addigra az István elaludt a tv előtt. Én meg úgy röhögtem a letört gallyon, hogy felkeltettem.
De legalább a humorod még megvan!
Örülök, hogy elvitték a babakocsit, szép kis kalamajkával. Szegény pasi nem szaladt haza, hogy neki mégsem kell gyerek?

Ibolya, üdv. az eszementek táborában.
De tudod, az egy dolog, hogy te nem gyógyulsz meg, de elszeded a gyerekek elől a gyógyszerüket? Micsoda anya vagy!!!

Julcsi, örülök, hogy sikerült intézkedned Livi lába ügyében. A cipőről nem tudok nyilatkozni, a Lilla is csak annyit mondott, hogy legfeljebb kell bentre is cipő, de hogy milyen, passz.

Sziasztok!

Márti-örülök,hogy sikerült eladni a babakocsitokat,még ha ily körülményes módon is.És van már esernyőkocsitok?Vagy most már mindenhova gyalog mentek?

Andi-mi ujság Marcival?

Iza-nálam elég furin alakult a helyzet.Én az Encsivel elég sokára és nehezen estem teherbe,ezért aztán alig vártam már hogy itthon lehessek.Még az sem riasztott nagyon hogy az 5.héttől veszélyeztetettként feküdnöm kellett.Szerintem nem vagyok egyedül vele,de az első gyerek érkezése /hiába olvastam 7 hónapig csak erről és elötte még évekig/ sok idegességet és álmatlan éjszakákat okozott.Én nagyon vártam,hogy az első év elteljen,csak reménykedtem,hogy utána már könnyebb lesz.Hazudnék,ha azt irnám,hogy meg sem fordult a fejemben a munkába menés,de élveztem,hogy végre a magam ura vagyok otthon.Persze egy idő után már nagyon unalmas az egyedüllét,a monoton munka /peluscsere,etetés,fözés ,mosás,takaritás/.Azt hozzá kell tennem,hogy nekem nem volt hova visszamennem,mert a gyed alatt felmondtak/közös megegyezés volt,de igy is-ugy is elküldtek volna 300 dolgozót,köztük 100 kismamát küldtek el/.5 éves volt a lányom mire sikerült olyan munkahelyet találnom helyben,hogy a gyerek elhozása az oviból megoldott legyen.Mikor a fiammal terhes lettem már egyáltalán nem vártam az itthon létet,dolgoztam is amig tudtam,de az utsó 3 hónapot már a férjem nem engedte.Pestre jártam dolgozni kocsival,de jött a tél és a párom nem akart kockáztatni.Nagyon féltett attól függetlenül ,hogy rohattul nem akarta /akartuk/ a gyereket.
Most már rutinosabban indultam neki az első évnek,tudtam mi vár rám ,úgy érzem fel is készültem alaposan,ezért aztán nem is voltak hosszabb depis napjaim.Most már azt vallom,hogy NEM túlélni kell az első évet /vagy az otthon töltött éveket/ hanem a gyerekkel együtt jól megélni,együtt játszani,hagyni a házimunkát ha a gyerek ezt kivánja,mert nagyon gyorsan elszalad a baba korszak.Tapasztalatból tudom,sajna a lányom már nem nagyon bújik hozzám.Ettől függetlenül én is készülök visszamenni dolgozni,ha a Gergő betölti a 2.évét,márc.-ápr.körül.Már csak azért is mert már most nagyon várnak vissza.De ha nem veszik fel a bölcsibe akkor sem esem kétségbe,mert már tudom,hogy a gyerek nem porcelánból van és bárhova el lehet vele menni.A lányommal az első évben jóformán ki sem mozdultunk a lakásból,a Gergővel rengeteget megyek.Most készülünk tücsök-zenére járni nálunk ez 1 éves kortól van.
Na,most már be is fejezem,mert iszonyú hosszúra sikeredett a hsz-om,de remélem sikerül kihámozni belőle a lényeget.

Na drágáim!!!Mamatali időpontja jövő 7 szombat, azt hogy hol kéne nem tudom, valami nézelődös, kávézós helyen!!!Lehet hogy egyedül leszek(de neeeeeem , mert a Julcsi jön), de most már lesz mamatali!!!!

Drev:te nem jöhetsz, mert nem vagy mama!!!!

Barbi:szegény István!!!!És ez mind az én lelkemen szárad!!!! De mondjuk én alapból ilyen hülye vagyok, szóval ez már így marad!!!!

Julcsi:én is örülök, hogy intéződik a Livi lábacskájának a vizsgálata!!!!Szerintem azzal nem ártasz , ha veszel cipőt, de nem tudom, hogy szükséges-e????!!!!!

Ja és akkor április 19-én jönnek fel a Zsandiék!Legyen nálunk egy babataki, hogy ha kis időre is, de összefussunk velük????Te Zsandi szeretnéd????

Ibolya:tervezünk esernyőkocsit venni, olyat szeretnék mint a Zsandiéknak van, mert jókat lehet itt azért sétálni, dimbes-domdos utakon, legalább a csajszikám lefáradna, meg rólam is leugrana pár kiló!!!
Tegnap itt voltak anyámék , elsétáltunk a nem túl messzi boltba, Zsombi kicsit sétált, de leginkább cipelni kellett a popóját, hááááááááááááát majd megszakadtam!!!! Szóval kell a kocsi, nincs mese!!!!

Szerintem a Te történeted annyiból tiptikus,hogy az eslő gyereknél, még nagyon óvatos az ember túlfélti, ami a kimozdulást illeti, pedig a gyerekek nagyon élvezik a változatosságat, ha megvan a kis napirendjük, akkor nincs gond!!!És igen ezt én is így gondolom, hogy nem túlélni kell a dolgokat, hanem megélni, mert itta lánykám, szinte most született és mindjárt ovis lesz!!!!Hamar elszalad ez a 3 év!!!!

Sziasztok!

Tegnap este még akartam írni, de aztán valahogy elkezdtem visszaolvasni a topikot a kezdetektől. Annyira jó volt, végigolvasni mennyi mindenen mentünk át „együtt”.

Árpi: utólag nagyon boldog születésnapot kívánok!

Márti: de jó, hogy eltudtátok, adni a babakocsit!
Képzeld a Ferkó kapott egy tipet, és meg tudta csinálni a gépet amit elcsesztem!!!
Annyira örültem, de az biztos, hogy én többet nem nyúlok hozzá.

Nagyon jól megfogalmaztad az anyaság két típusát. Én úgy érzem nem túlélek, hanem együtt élek a Szandival, de közben nagyon nehéz, mert eléggé ingerszegény így élni.

Julcsi: a barátnőm is így járt kicsi korában és vele semmit nem csináltak mégis megjavult.
De azért jobb, ha minél több helyen utánajártok.

Andi: remélem nem tettem tönkre tegnap a gépedet.
Hogy van Marci feje, látszik a tegnapi esés?
A Szandi 2 hete amikor anyóséknál volt, belefejelt a fal sarkába. Amikor mentünk érte egy hosszú piros csík volt a feje közepén. De aztán iszonyúan belilult neki. Szegénykém úgy nézet ki, mint akit jól fejbe vertek.

Mama-baba tali: én valahogy soha nem jutok el, pedig annyira szeretnék. Remélem most összejön valahogy.

Ha minden jó megy, ma megyek fogorvoshoz. Remélem jó napja lesz a dokinak és nem fog fájni.

Nem tudom mit akartam még írni.

Zsuzsi

Sziasztok!

Annyira szomorú vagyok. Úgy volt, hoyg ma eljön a barátnőm dumcsizni egy kicsit, de végül mégsem tudott eljönni, mert utolsó pillanatban közbejött valami a munkahelyén. A holnapi találkában meg már nem túl sok reményem van. Igaz, hogy készít itt a közelben egy interjút, de ki tudja, nem kell-e visszasietnie a szerkesztőségbe? Pedig annyira vártam már, hogy jöjjön! Nagyon rég nem találkoztunk!

Mivel ez az esemény nagyon jól kapcsolódik a felvetett - otthon ülni vagy dolgozni - témához, még írok én is róla, pedig már nagyjából leírtam én is és mások is. Most pl. nagyon azt szeretném, ha nem itthon kellene kuksolnom, hanem újságírósdit "játszhatnék": témákat találnék ki, megkeresném az illetékeseket, nyomoznék, kényes kérdéseket tennék fel, egyik alanytól a másikhoz száguldanék, egyszóval, élnék. És már régebb is írtam, hogy állandóan azon töröm a fejem, hogy mit tehetnék akár most, akár hosszú távon is, amit 1. szeretnék is, 2. esetleg pénzt hozna a házhoz, 3. pedig, ha lehet, maradandó valami is legyen, mégha most nem is annyira értékelhető.
De holnap meglehet, hogy az anyaságot és a feleség státuszát fogom tekinteni életem céljának. Lehet, hogy velem van a baj, hogy ilyen változó a kedélyállapotom, de ilyen vagyok.
Száz szónak is egy a vége: nem vagyunk egyformák, és mindenkinek úgy kell tennie, ahogy neki megfelelő, mert ahogyan Márti is írta, lehet, hoyg jobb egy elégedett, beteljesült, feltöltődött anyuka, mint egy olyan, aki már semmi újat nem tud felmutatni a hétköznapokban, esetleg nem is vár el semmi újat.
Abban viszont Ibolyához csatlakoznék, hogy maximálisan ki kell használni ezt az időt, mert ezek a fiókák olyan hamar kirepülnek a fészekből, hogy aztán leshetjük majd mikor adnak nekünk egy puszit vagy egy ölelést.
Ibolya, még annyi, hogy én nem féltem annyira Krisztát. Nem tudom, első gyerek, de azért rengeteget mentünk, utaztunk vele, aludt másoknál (mi is vele), maradt anyósomnál egyedül, szóval, én úgy érzem, hoyg ezzel nem ártok neki, sőt. lehet, hogy én majd a másodikat fogom jobban félteni?! (Természetesen, az elején rengeteget görcsöltem én is, hogy vajon rendesen fejlődik, nem evett eleget, jaj, nem bírta ki a 3 órát a kajával, és még sorolhatnám, de most már csak nevetni tudok akkori magamon. )

Zsuzsi, hát akkor szorítok, hoyg jó napja legyen a dokinak!

drev: Én is megnéztem, hoyg mi vagyok a kelta horoszkóp szerint, és berkenyefa vagyok. (Őszintén, nem tudom hogy néz ki ez a fa, nem ismerem, bár a név ismerős.) A leírás viszont többé-kevésbé igaz. Az viszont érdekes, hoyg szinte minden horoszkópban azt írják rám, hogy vezető típus vagyok, és szeretem, ha mindig én vezetek, pedig én nem így érzem, és az eddigi életemben ez nem is igazolódott be. De valami csak van benne, ha mindenhol írják!

Egy régebbi (múlt heti) kép Krisztáról. A húgommal kukucsiztak a paplanhuzattal.
.

Sziasztok!

Köszönöm a kérdéseket, Marci teljesen jól van. A fején nyoma sincs annak a kis afférnak, aholy a babakocsival meetingelt. És pont olyan rossz, mint mindig. Azért tegnap délutánra is tartogatott nekem egy kis aggódást, hiába, be akarta bizonyítani, hogy semmi vész, anya, tök jól vagyok. Arra lettem figyelmes, hogy a nappaliból a szobájukba szambázik, ölelgetve egy üvegpoharat. Azóta sem tudom, hogy honnan nyúlta le, mert soha nem viszem ki a konyhából a poharakat, pont ezért. Mire utolértem, addigra már jött velem szemben kifele a szobából, és mikor meglátott, eldobta. Asszem tudta, hogy rosszban sántikál. Persze millió darabra tört a pohár, de nem volt gond, ott voltam, gyorsan összetakarítottam, és ment tovább az élet. Hiába, nem tudja meghazudtolni magát, rossz, mint az ördög. De imádnivaló.

Zsuzsi!
Nem történ semmi a gépemmel, köszi mégegyszer!
Sok sikert a fogorvoshoz, nem irigyellek. Viszont nekem is nagyon el kéne mennem, de én nem vagyok ilyen bátor.

Márti!
Csatlakoznék a jót röhögőkhöz, jó volt ez a letört gally sztori.
Nagyon ügyesek vagytok a babakocsival, jó gyorsan eladtátok. Akkor most jöhet az esernyőre csukható.
Rendes vagy a babatakit illetően, mi meglátogatunk titeket mindenképpen - ha mehetünk -, és ha lesz ott még más is, annak meg külön örülök. De csak emiatt ne szervezz semmit!

Ibolya!
Hogy vagy ma? Használt az orrcsepp?

Julcsi!
Örülök, hogy sikerült intézkedni Livi ügyében, ügyes vagy. Kiváncsi leszek, hogy mit mondanak. Nálunk Flóra talpa olyan, minta fordítva lenne összerakva a gyerek. Jobb lába a bal helyén, bal meg a jobbén. Nem biztos, hogy érthető, de néha tényleg ilyen. Mintha a lábfejét fordítaná kifelé, de nem az egészet, csak a tetejét. Na, most már tuti nem lehet érteni, hogy miről akarok itt dumálni. Egyébként nem látványos, csak néha megfigyeljük apával. Lehet majd megmutizom a dokinak, asszem vasárnap megyünk tanácsadásra.

Gyerekvállalás-munka
Megmondom őszintén, hogy nekem nem a munka otthagyása volt a probléma. Ugye azt már írtam, hogy megszűntették a munkaviszonyom gyorsan (csak 1 évre írát át a határozatlan szerződésemet), amikor bejelentettem, hogy babákat várok. Így már én is úgy álltam a dologhoz, a 20. héten el is jöttem táppénzre. (a dokim is javasolta persze) Nekem nagyobb lelki gondot okozott a gyerekek születése után a bezártság. Nehezen dolgoztam fel a sok lemondást, pedig nagyon vágytam a gyerekekre, imádom őket. Sokszor eszembe jutott, hogy nem mehetek ide v. oda, és nem akkor, amikor én akarok. Néha még most is eszembe jut, hogy míg a barátnőim gondtalanul jönnek-mennek, addig én itthon vagyok legtöbbször. Azt is erősen szoknom kellett, hogy itthon se akkor tudok valamit csinálni, amikor én akarok, hanem amikor lehetőségem nyílik rá. Az is rátett egy lapátra, hogy kettejükkel nem tudok olyan egyszerűen ugrálni, mintha egyedül lennének. Eleinte ez is sokszor eszembe jutott, amiért szintén nagyon rosszul éreztem magam, hogy azon gondolkoztam, bárcsak ne ketten lennének, mennyivel könnyebb lenne. Persze aztán mindig rájövök, hogy nagyon jó nekem ez, mert imádom őket, MINDKETTŐT. Néha rosszul is érzem magam a gondolataim miatt. Persze a munkába menést is várom már, de ezzel meg az a bajom, hogy félek, hogy akkor meg majd visszavágyom. Valahogy mindig az idő kerekét szeretném forgatni, hol előre, hol vissza. Ilyen gyarló az élet sajnos. Amikor picik voltak, addig azt szerettem volna, ha már járnak, most azt szeretném, hogy már beszéljenek, később meg majd azt szeretném, ha még mindig pöttömök lennének. Próbálok tudatosan tenni ez ellen, de néha elcsábul az ember. Ami a megélést és a túlélést illeti, én az első hónapokban erősen a túlélésre játszottam, napi szinten. Most azért ez már ritkább.
Na, jó kis kuszaságot írtam, de most nem tudom értelmesebben megfogalmazni. Lényeg, ami a lényeg, több oldalról is nehéz dolog ez az anyaság, de MEGÉRI.

Na, lányok-fiúk, ha megint eltűnök egy időre, az azért lesz, mert most meg belezabáltam a billentyűzetbe, már ragad a szóköz billentyűm.

Edith!
Berkenyefa: A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. Hegyvidékek erdeiben (fenyvesek, bükkösök, tölgyesek) megtalálható, feltűnően szép piros termésű cserje vagy fa.

Andi, látod, le is csapok!
Akkor valószínű, azért imádom a piros színt! (Amúgy köszi. Nem tudom, de sejtettem, hogy ez lehet, hogy csak egy bokor )

Nekem mindig minden csodálatom és elismerésem az ikres anyukáké. Sokszor elgondoltam, a nehéz pillanatokban, hogy istenem, mit is tennék most, ha ketten lennének! Pedig biztos, mindig mindenre van megoldás.
Le a kalappal előtted és Julcsi előtt, és minden anyuka előtt, akinek ikrei illetve több gyereke van!

Épp most érkeztem haza a vásárlásból, megyek, még kihasználom az időt, amíg Kriszta felkel. Valami finom zöldséges kajában sántikálok (keményítőnap ). Az alapanyagok már megvannak, de hogy mi lesz belőlük, még fogalmam sincs!

Ja, Andi, örülök, hogy Marci jól van és meg sem hazudtolja önmagát. A poharat sajnálom, jó, hoyg ott voltál, és gyorsan tudtál cselekedni!

Zsandi:babataki , szegény laptopod!!!!Ha mesélni tudna?????

Nekem mondjuk nincs gondom az itthonléttel...az is közre játszik biztosan, hogy foggggalmam nincsen hova menjek majd mit csináljak a régi helyemre tutifix, hogy nem megyek már!!!!
Nekem leginkább a normális felnőtt eszmecserék hiányoznak!!!!
Múltkor nem tudom ide írtam-e, hogy gatyót próbáltam a fülkében és az eladó csaj mondott nekem valamit...én erre úgy meglepődtem-megijedtem, hogy a folyton leugró gombomat jól elrepítettem(vissza lehetett nyomni utána) ......nem vagyok ehhez szokva...sőt mikor az Izáék koncertjén voltunk egy bácsi ült mellettem, persze az előadás közben akarta levenni a zakóját és jól beszorult én meg segítettem neki, nagyon hálás volt, aztán a szünetben "beszélt" is valamiről tört magyarsággal én meg bólogattam nagyokat.....de annyira jó volt!!!!
Szóval nekem ez hiányzik én alapból szeretem az embereket és a volt munkámat is csak azért szerettem, mert emberekkel voltam kapcsolatban nap mint nap , meg intézkedni kellett ezt szerettem.
De mondjuk én nem bírnám bölcsibe adni, 2 éves kora előtt semmiképp, és akkor is csak úgy ha nincs más megoldás és melózni kell!!!!A Szoni is majd megy oviba nagyon furcsa lesz, de a 2 és 3 éves korú gyerekek közt hatalmas a külömbség...na jó befogom a lepénylesőmet hagylak kibontakozni titeket és megnézem milyen rendet csináltak a manók a szobában

Zsuzsi drágám!!!Szorítok a fogdokihoz és örülök, hogy azt a ketyerét helyre lehetett hozni!!!Gondolom megkönnyebbültél!!!!

Sziasztok!

Nagyon erdekes dolgokat irtatok,koszi hogy ilyen oszintek vagytok!!!

Martikam!
Olyan edesen irtal,meghatott ahogy helyere teszed a dolgokat!Es teljesen igazad van.Mindenki csinalja ugy ahogyan a legjobban erzi magat a babajaval,mindenfele kulso elvarasoktol mentesen.

Andi!
Erdekes amit az ido kerekerol irtal,meg a gondolataidrol ami miatt rossz erzeseid vannak.Furcsa,de nagyjabol en is keresztul mentem ezeken a dolgokon ez alatt a rovid ido alatt,es meg most is nagyon nehez errol irni.Eloszor is nem birtam felfogni hogy 3 kisbabat vartunk egyik pillanatrol a masikra,akkor az 1 babas anyukakra irigykedtem es iszonyatos rossz erzesem volt emiatt.Most nagyon vagyodom ikrekre,ugy erzem ez olyan csodas lenne,es nagyon irigylem az ikres mamakat.Egyedul a fokozott veszelyek miatt felnek az ikressegtol,mert azert ezt rendesen megeltem,pedig a neheze csak ezutan jott volna.
Aztan nezegettem a 38-as meretu ruhakat es arra gondoltam -en barom -hogy talan soha nem jonnek majd ram ujra stb.....
Most minden kismamat irigyen ,neha talan mar zavarba ejtoen bamulok es alig varom hogy ne jojjenek ram a 38-as ruhaim.
Az ember ugy latszik tenyleg ilyen,es ezt el kell fogadni magunktol.Mivel erzelmeket kaptunk itt tartozkodasunk idejere,azok tulajdonsaga bizony az ambivalencia,ugy tunik csak ilyen modon tudunk fejlodni.

Edith,

Otthonrol nem irhatnal cikkeket ?Pl.pontosan az anyasag kerdese kulonbozo temakorokon belul elegge kimerithetetlen tunik.Persze lehet hogy a politikai vagy a kulturalis rovatnal dolgoztal,tenyleg mi a teruleted???

Lanyok!!!Most kaptam a jo hirt apukamtol,hogy anyukam nyitva tartja a szemet es nezelodik,mozgatja a kezet es a labat!!!!!!
Meg mindig a kiemelt intenziven van,de a mostani vizsgalati eredmenyei allando javulast mutatnak!!!!ANNYIRA ORULOK!!!

Márti!
1-1
De hát nem tudtam kihagyni.

Azt még az előbb kifelejtettem, hogy minden érzésem és gondolatom ellenére világ életemben úgy gondoltam, hogy a manók 3 éves koráig itthon leszek. Lehet ebben az is benne van, hogy nálunk lehetőség sincs bölcsire, mivel itt a faluban nincs, a városban meg csak a helyiek kerülhetnek be. Ördögi kör. Mindenesetre simán értem azoknak a gondolatait, akik előbb mennek vissza dolgozni. Szerintem egyetlen fontos szabály van erre: mindenki úgy tegyen, ahogy ő a legjobban érzi, a baba, a család és a maga érdekeit nézve.
Egyébként ebben a felnőtt eszmecserében van valami. Én sokkal jobban szeretek úgy itthon lenni, hogy apa itthon van. Egyáltalán nem igénylem, hogy segítsen (na jó, nem mindig ), megcsinálok mindent, amit amúgy is, de legyen meg a lehetőségem szólni valakihez, aki visszaszól.

Iza!
Nagyon örük a jó híreknek, amit anyudról kaptál!

Iza!
Azt még nem írtam, de majd most , hogy minden csodálatom a tiétek, így ikreket nevelve, hogy milyen lelkesen, szerettel, teli energiával vártátok a 3 babátokat! Én nem lettem volna képes rá, ez biztos! Minket nagyon szíven ütött az ikrek híre, nem örültünk neki nagyon az elején, 3-at nem vállaltam volna, redukciót kértem volna. Szuper szülők lesztek, irigylésreméltó helyre kerül/nek az a baba/babák, akik titeket választanak majd, és ezt nagyon komolyan gondolom.

Asszem ma megint szófosásom van. Így hat rám, ha rendesen alszanak a manók. Persze várható volt, éjjel buli volt itthon, a gyerekek szervezték. Délelőtt pedig a szomszéd kislány volt itt játszani, látni kellett volna mit műveltek a sátorban. Rendesen kifáradtak, gondolom náluk sem gond a mai alvás.

Látom magammal beszélgetek. És rendesen meg is szegtem a fórumozás egyik íratlan szabályát (asszem van ilyen), miszerint ne írj akkor, ha tiéd az utolsó hsz. Rúgjatok seggbe.
Na, de ébredezik valaki, lelépek.

Zsandi:nincs ilyen szabály!!!! Én is hányszor művelem ezt, mondjuk dilisnek is érzem magam miatta!!!!

Iza:dejódejódejó!!!!Látod szép lassan helyre jön anyukád!!!!

Na, megint itt vagyok, azóta sem keltek még fel a gyerekek.

Edit!
Hogy alakult a szülinap? Dobj majd képeket Virágról, meg rólatok!
Sikerült foglalni szállást a Kolpingba? Épp most hallottam, hogy az idei nyárra már tavaly nyáron beteltek a helyek, max. várólistára lehet kerülni. Habár a május talán még nem tartozik bele.

Lassan kezdek unatkozni. 10 perc híjján 3 órája alszanak a gyerekeim. Már gondolkozom, hogy megnézem, itthon vannak-e még.

Tegnap sütöttem egy sütit, ha érdekel valakit a recept, akkor majd leírom. Kb. 10 perc meló, 40 perc sütés, és isteni fini - mondjuk ez relatív, de nekünk ízlett.

Nemrég kitöltöttem azt a Panadolos kérdőívet, ami egy időben folyton felugrált itt a babaneten. Pár napja megkaptuk a malackás Baby on Board feliratú, tapadókorongos izét. Persze a kb. decemberben elküldött Pampers-ös zenélő csigabiga igénylés eredményét még mindig várom.

Az széééééééééééép 3 óra !!!!Nekem a fiam tegnap 2x 40 percet aludt oszt annyi !!!!!
Én nem is értem, hogy az összes manó többet alszik az enyémnél!!!Őrület!

Engem érdekel a süti recept!!!
Én ha megyünk 7végén apukámhoz akkor megcsinálom azt a háztartási kekszeset!A Julcsiéknak is megcsináltam múltkor, azt nem tudom ízlett-e, de ették!!!!

Andi-én a pampers vkódokat nov.elején adtam fel-és láss csodát 1 hete meg is kaptam a sütifaló bödönt.De megérte a várakozást,mert azóta majd egész nap csak azzal játszik.Még jó hogy a járássegítőt kértem elsőre,mert az kb 1 hónap alatt megérkezett.
A panadolos kérdőivet én is kitöltöttem és nekünk is megérkezett már. Mi nyuszikát kaptunk.
Bölcsi nálunk van,de hallottam,hogy nagyon-nagy a túljelentkezés,de hamarosan bemegyek és megérdeklődőm személyesen is.Ha nem veszik fel akkor maradok itthon,annyit azért nem fizetnek,hogy egy magánbölcsire is teljen.
Majd akkor minden héten csinálunk egy baba-mama talit,igy tán nem leszünk olyan depisek.
A náthám rohamosan javul,főleg mióta rájöttem,hogy van itthon Bioparox-om.Ne tudjátok meg,hogy azóta mi jön az orromból.

Márti-talira még nem tudok semmit irni,de ha tudok feltétlen ott leszek.

Iza-régen én is igy voltam a 38-as ruhákkal.Nem baj,ha nem jön fel szülés után csak legyen már gyerekem.Most már / 8 év után/ sajnos zavar, hogy még mindig nem jön fel a 38-as ruha.
Remélem gyorsan rendben anyukád,és már nem lesz semmi baj a továbbiakban.

most mennem kell a kiscsajért a suliba,késöbb még jövök /ezt nem ijezgetésnek szántam /

ja,Árpi köszönöm az ötletet a teához,majd körbe nézek egy gyógynövényesnél.

Sziasztok!

Na megint itt vagyok,engem is seggbe lehet am rugni!
Martikam!
Nem is meselted eddig ezt a kis koncert sztoridat a ,,bacsival''.
Jol megnezted? Hany eves volt az a ,,kis oreg''????

Andi!
Ujra csak koszonom hogy ennyire oszinte vagy!!!Tudod,azert nekunk sem volt ez annyira egyszeru.De ugy gondoltuk hogy ha Ok ennyire akartak jonni hozzank,akkor mi mindent megteszunk hogy igy legyen.Semmi mas lehetoseg nem merult fel,pedig volt aki emlitette az abortuszt is es a redukciot is.Iszonyu furcsa volt ezt hallani,nem is ertettuk miert gondolnak ilyesmire.
A topic rengeteget segitett,mert mar kesz anyukakkal(Veletek) beszelgethettem akkor is es ezaltal kezdtem otthonosabban erezni magam ebben a vilagban.De neha iszonyu nehez volt.
Nem a koncertjeimet sajnaltam,1 kivetelevel rogton lemondtam az egeszet.Valahogy mar nehany honappal az allapotossagom elott kezdtem erezni,hogy az elet mashol van,nem a koncertpodiumon.
Az csak resze lehet az eletemnek,de valaki nagyon elkezdett mar hianyozni nekunk.
Csak hirtelen a harom baba nekem is sokkhatas volt.Sokat harcoltam,mert minden porcikam es gondolatom es erzesem azt akarta hogy tokeletesen elfogadjam a helyzetet,es a vilag legboldogabb embere legyek,hiszen ez egy csada volt,de ezt-ma mar tudom-nem adjak hirtelen.Anyava valni kell es most mar azt is tudom hogy nem veletlen az a 9 honap.De ezt nehezen birtam magamnak megbocsajtani,hogy barmilyen ketsegeim voltak.Denes persze rengeteget segitett,fantasztikus volt vegig!!Aztan volt egy periodus amikor ram tort egyfajta szerelem a gyerekek irant...Az valami csoda volt.De aztan megint kezdodtek a ketsegek.Mindig ugy gondoltam hogy nem baj,hiszen minden szepen kialakul es en is folyamatosan anyava valok,lepattanok a hulyesegeimrol es minden jo lesz.Es akkor hirtelen tortent ez a szornyuseg,es sajnos mar csak 10 napunk volt
Annyira igyekeztem vegig mindent a legjobban csinalni,dehat nem mi dontottunk.

Na nem akarok szomoru dolgokrol irni,utana sokmindenkivel beszelgettem,es kiderult hogy a nok tobbsege ugyanigy eli meg az allapotossagot,es az igazi anyai erzesek a legtobb esetben a szuletes utan jonnek,csakhat nekem nem volt erre lehetosegem,es ugy ereztem magam mintha,,felbe maradtam volna''.Iszonyatosan hianyoztak,annyira szerettem volna Oket atolelni,megismerni!Igen,ez az oleles hianyzott a legjobban.Alig varom azt a pillanatot amikor a karomba adjak majd a mi kicsinket,kicsinyeinket.
Ne haragudj hogy mindezt megirtam,jol esett ezt kiirni magambol.
Ne sajnaljatok,mert tenyleg jol vagyok mar,es elore nezunk!!!De azert is vetek fel nalatok ilyen anyasagi temakat(ha senki nem banja)mert nagyon erdekel mindennek a pszichologiaja,hiszen olyan sokfele modon valtozunk es szerintem ez olyan gyonyoru!! Es tudom hogy Ti is keresztul mentetek nagy nehezsegeken es milyen jol megoldottatok,ki-ki a maga modjan
Sok puszi mindenkinek:Iza

Iza-annyira szépen irtál,a könny meg csak gyülik a szememben.Nem is tudom igazán,hogy mit irhatnák neked,mily okosságot,számomra úgy tünik,hogy te mindent tudsz már az anyaságról.De bármi kérdésed van csak irj nyugodtan,azt hiszem a többiek nevében is irhatom,mi megpróbálunk neked válaszolni mindenre.

Iza!
Ne butáskodj, egyáltalán nem haragszom, hogy kiírod magadból az érzéseidet! Sőőőőőt! Még mindig élvezettel olvaslak, és nem lehet mindig minden vidám. Ez így is van jól!
A redukció dolgot szándékosan nem hoztam fel annak idején, mert tudom, hogy nem mindenki gondol mindent ugyanúgy. Én csak abból indultam ki, hogy képtelen lennék a feladatra, így megléptem volna. De hogy valakinek ilyen kérdést vagy javaslatot vessek fel, odáig soha az életben nem mennék! Sőt, minden tiszteletem azoké, akik bevállalják ezt a csöppet sem kis feladatot.

Márti, süti finom volt, szándékomban áll lemásolni, de ahhoz minimum háztartási keksz kéne.

Andi, pohár... még jó, hogy megláttad a kiscsibészt.

Anyaság: Én kb. 8 éves korom óta arról álmodoztam, hogy anya legyek. Akkor született meg a nővérem kislánya és kb. azóta varázsolt el ez az egész. Azt nem tudom, hogy az anya-gyermek kapcsolat vagy a gyermek(mint fogalom) szépsége volt-e a megfogó. Nekem soha nem voltak nagyratörő céljaim, sosem törtem a munkahelyemen vezető beosztásba. Nekem a karrier maga a gyerek. Ennek ellenére imádtam dolgozni, mert sok ember vett körül. A munkahelyemen olyan kis mindenes voltam (mert engem minden érdekelt és mindent megtanultam) ezért sok ember számított rám. Árpival már nagyon szerettünk volna gyereket, de nem jött. Aztán jött mindjárt kettő is. Még régen a barátnőimmel sokszor poénkodtunk azon, hogy "hehe, neked majd ikreid lesznek". Merthogy én soha nem akartam ikreket. A poén valósággá vált és az első sokk után valóban vicces is volt. Néha eszembe jut, hogy ha egymás után szültem volna őket (úgyértem évekkel később), akkor mennyivel könnyebb lenne pl. kimozdulnom akárhová. (emiatt nekem is sokszor van lelkiismeretfurdalásom) Mert én régen úgy terveztem, hogy a gyerekkel majd a 3 év alatt sokat megyünk kirándulni meg ilyenek, hiszen az első 3 év meghatározó az életben. De így ugye... Örülök ha le tudok menni sétálni úgy, hogy nem esek össze a kimerüléstől mire leérünk. De ezt leszámítva ÖRÜLÖK, hogy ketten vannak mert annyival mókásabb nézni a két egykorú, egymást imádó tesókákat. Nem is értem miért féltem az ikrektől. Oké néha valóban nehéz, hiszen az értelmi szintjük is ugyanaz, tehát Superman gyorsasággal kell kikotorni a szájukból a szöszmöszöket, amit előszeretettel eszegetnek (pedig nem éheztetem őket becsszó). Gondolom azért csinálják mert vicces nekik ahogy ilyenkor ide-oda libbenek, mert mindig egyszerre csinálják (tuti megbeszélik). A felnőtt értelmes beszéd nekem is nagyon hiányzik. És azt hiszem még össze is tehetem a kezem, hogy van internet. Meg is őrülnék, ha nem tudnék veletek "beszélgetni". A munkába való visszamenéstől kicsit félek is. Igen, hiányzik a régi tevékeny felnőttes életem, de attól félek, hogy elbutultam és nem tudnék megfelelni. De ha lett volna lehetőségem akkor tuti nem függesztettem volna fel a munkát így teljesen nulla szinten. Ha olyan lett volna a munkahelyem akkor itthonról, neten keresztül... Persze ha lett volna időm rá. Megélés-túlélés: Voltak/vannak napszakaszok amikor inkább túlélni szeretnék, de többnyire megélem a gyerekeimet. Imádok velük bohóckodni, már alig várom amikor sarazni mehetek velük. Vannak nehéz napok amikor alig várom, hogy Árpi hazaérjen, de többnyire élvezem ezt az egészet. Ez az én "történetem".
Másrészről úgy gondolom, hogy minden baba teljesen tisztán születik meg. Ha a gyereket két hónapos korától dada neveli és anya dolgozik, akkor neki az a természetes. Ha néha bölcsibe jár és anya néha dolgozik (mint Éviéknél) akkor az a természetes. Ha anya otthon van és a nap 24 órája a gyereké akkor az a természetes. És szerintem mivel a gyerek maximálisan alkalmazkodó ha időközben változás van ezekben azt is meg tudja szokni. A lényeg, hogy kiegyensúlyozott szülei legyenek. Ha anya depis, ideges a bezártságtól, vagy a sok munkától a baba is nyügi, boldogtalan. Az a fontos, hogy szeressék megadjanak neki mindent amire testileg-lelkileg szüksége van. Ezt pedig csak nyugodt kiegyensúlyozott anyával lehet.

Nem akarok nagy szavakat irni,de muszaj valahogy ereztetnem,hogy annyira orulok hogy vagytok!!!!Epp porszivozas kozben szaladgalok ki-be a szamitogeptol.

Ibolya!
Fogok kerdezgetni sokat,koszi a lehetoseget.Kulonosen erdekes lehet Neked hogy egy nagylanyt es egy kisocsit nevelsz.
Gondolom hamarosan jonnek a kamaszos dolgok es ha jol emlekszm akkor lesz am izgalmas az elet!

Andi!
Nehogy egy percig is felreerts!!!!!!nem Rad gondoltam a redukcioval kapcsolatban,hiszen Te csak most emlegetted.Akik megemlitettek a kerdest szamunkra a legfontosabb emberek koze tartoznak es feltesbol,a legjobb indulattal tettek ezt,ez akkor is vilagos volt.
Az meg hogy az ember mi elol futamodik meg es mit vallal be csak helyzetben derul ki.Ugyhogy ezt Te is csak igy gondolod(ami megint csak mondom!nem baj hiszen nagyon sokan valasztjak ezt a megoldast,es a vegen lehet,sokkal nagyobb esellyel szulethetnek meg a babak)Ugyhogy nem kell magyarazkodnod,pontosan ertettem hogy gondolod.

A suti recept naaaaaagyon erdekelne.Ezt imadom az ilyen 10 perces konyhacsodakat.

Sok puszi

Iza, annyira szépen írtál, én is megkönnyeztem. Tudod, én úgy gondolom, hogy vagy a történtek vagy az anyukádtól vett belédivódott minta nagyon jó anyává tett. Ezek a kérdések amiket felvettetél/írtál a testedben, az ösztöneidben már mind tiszták. Legalábbis ez jön le az írásaidból. Az anyaság tanulása (részemről) még mindig tart. Nem volt elég a 9 hónap. Szerintem minden anya a gyerekével/gyerekeivel együtt válik anyává és asszem életünk végéig tanulni fogjuk ezt. Hiszen napról napra változnak mi pedig tanuljuk őket "kezelni".
Szívből kívánom neked/nektek, hogy gyönyörű kilenc hónap után csodaszép szülésélményed/tek legyen. Olyan amilyet csak álmodni lehet. Ti jó emberek vagytok és a kisugárzásod és amiket és ahogy írsz... nekem mindig jólesik olvasni. És minden tiszteletem a tiétek, hogy a történtek után ennyire sugárzóak tudtatok maradni. Szóval remélem mindig itt maradsz velünk és megosztod velünk minden jó és rossz pillanatotokat (remélem a rosszból nem lesz!!!).

Na mi van drágáim mindenki egyszerre huppant le a számítógép elé!!!!!????

Anyaság:én néha nagyon utálom magam, mert elfogy a türelmem és bizony tudok hangos lenni!!!!Utána meg lelkiismeret furdalásom van, persze ez nem a Zsombival van inkább a Szonival mikor nem fogad szót, vagy elmondom ezerszer és nem hallgat rám...de ilyenkor már nincs idegem az egészhez!!!Meg amúgy sem a türelmemről vagyok híres!!!! Ezt nagyon utálom magamban!!!!

Ma tornáztam apa instrukciói alapján, nem sokat, de volt benne kitörés....úgyhogy erősen sanszos, hogy holnap felkelni sem tudok majd!!!!! Szép kilátások!!!!


Julcsi:akkor kettesben mamatalizunk , nembaj, te legalább már megszoktad a látványomat!!!! vagyis remélem

Julcsi:és ti még a Dénessel nem is találkoztatok!!!!Ő is olyan nagyon apának való!!! Zsombit is simán ölbe vette , én meg csak néztem......szerintem is nagyon jó szülők leszenk!!!!

És Iza!!!Én megértettem, hogy miért nem akartál anno itt velünk maradni, és ez most mindennél jobb érzés nekem, hogy most már itt vagy és várjuk együtt a megszületendő babátokat!!!!Annyira jóóóóóóóóóóóóóóó!!!!!
Különben öreg bácsika volt a beszélgetőpartnerem...és még rám is kacsintott mikor segítettem neki !!!!

Én azért "érek rá", mert Árpi hazaért.

Márti, beavatnál az Apa által előírt tornagyakorlatokba? Vagy elpirulnék? Nyugi, jót bulizunk, de bárkit várunk szeretettel a mamabulira. No meg a tippeket, hogy hova is...

Türelmetlenség: sajnos én sem a türelmemről vagyok híres. De én át tudok kattanni és már csak nevetni mindenen. Szóval azért vagyok vigyorgós hülye, mert sokat türelmetlenkedem és átkattanok... Ez jó, ezt fogom mondani legközeleb...

Hű, micsoda hozzászólások születtek ma.... Na nem az én baromságaimra gondoltam. Nagyon jó volt olvasni, tényleg érdekes a téma.
Az anyává válásról még az jutott most eszembe, hogy nekem sem volt elég a 9 hónap. Főleg hogy előtte közvetlen közelről még sosem láttam kisgyereket. Megfogni is féltem őket. Emlékszem, amikor megszülettek a törpéim, még egy-két hétig úgy beszéltem róluk, hogy a kisfiú vagy a kislány. Bármennyire is készültem rájuk, meg vártam őket hónapokig, nekem nem jött egyik percről a másikra az érzés, hogy ők az én gyerekeim. A nevük is fura volt, pedig mi választottuk. Aztán idővel ez is kialakult. Úgyhogy ez egy folyamat, jó hosszú, de ez a szép benne.

A sütirecept akkor közkívánatra:
(Lehet ismeritek is egyébként, azt hiszem bögrés süti, vagy kefíres süti néven fut.)
Most beszaladtam a nappaliba az újságért, amiben a recept van, és apa kérdezte, hogy mit csinálok. Mondom, hogy beírom nektek a receptet. Azt üzeni, annyira nem lett jó. Köszi! Na mindegy, maradjunk annyiban, hogy nekem ízlett, meg a manóknak is, és nagyon egyszerű megcsinálni.

Négy egész tojást keverj össze három bögre cukorral. Adj hozzá két pohár kefírt, egy bögre olajat, és egy zacskó vaníliás cukrot. Egy zacskó sütőport keverj el egy bögre liszttel, és add a tésztához. Keverj hozzá további három bögre lisztet. Öntsd az egészet nagyméretű, kivajazott lisztezett tortaformába, és rendezz rá hámozott, cikkekre vágott almát. Süsd 180 C fokon, kb. 40 percig. Egészségedre váljék.

Én egy doboz mirelit szedret tettem a tetejére, de elbírt volna két dobozzal is, szóval ne sajnáljátok a gyümit, mert amúgy is jó sok a tészta.

Julcsi:nem ez nem belepirulós, hanem beleszakadós gyakorlatok voltak:lol:
Csak kiskanapéra lefekvős mellizom, kitörés, hasprés, meg bicepsz volt én szorgalomból csináltam még tricepszet, a kargyakorlatok 2 kg-os súlyzóval 4x8 a kitörésből csak 3 sorozat ment, de azt már most érzem Na jó nem döglöttem bele, és azt mondta a drágám ha kitartóan csinálom akkor lesz hatása!!!!Alig várrom!!!!

Nekem sem ment az anyaság egyből,lehet azért is jött a depi, mert nagyon elveszettnek éreztem magam...és az a hatalmas felelősség na az is sokkoló volt!!!! Ezeknek a ici csomagoknak mind-mind rajtunk múlik a jóléte...és az elején ez nagyon nagyon nehéz!!! Vagyis nekem az volt!

Vaoooo!Marti!!
Mondom jobb lesz ha szepen megkeritek Arpit hogy menjen Veletek mama talizni,nem art egy kis orzo-vedo... Legfeljebb megkeritek szepen,menjen at ez idore egy masik asztalhoz.

Meg csak annyit,aztan befejeztam a temat,hogy pontosan Marti lanykaja es Julcsi Dorkaja melengette a szivemet rogton a tortentek utan.Szoni csak ugy ,,odault''hozzam olvasgatni,Dorka meg egyszercsak az olembe huppant es csak nezett ram nagyokat.Talan nem is vetted eszre Julcsi.Livi mar akkor is Zsombit kergette
Denes meg Zsombival ,,szerelmesedett'' ossze, es ahogy Zsombika vizslatta Ot,az nem volt mindennapi!!! Igaz,Marti?

A haz ragyog,en romokban nezek ki,es rohannom kell mert meghivtak 1/2 9-re egy divatbemutatora a Mammutba.Na ilyen helyen sem voltam meg,es mivel mar csak a torokfajasom helyet erzem,ugy dontottem ennyi szobafogsag utan elmegyek.
Majd holnap beszamolot tartok.Irto kivancsi vagyok,ruha helyett miben pompaznak majd a lanyok,persze lehet hogy kellemesen csalodom
Sok-sok puszi mindenkinek!!!!!!!!!

Ja,meg azt akartam irni,hogy Denes szerintem is szuper apuka lesz!! Meg hogy vigyazzatok,mert rendszeresen kukkol am minket !!
Na megyek,mert total kesesben vagyok

Iza:jó szórakozást!!!!
ÁÁÁÁÁ az Árpit nem visszük, mert ő vigyáz a csajokra addig!!!!
De te is jöhetnél ám......most épp az lenne a lényeg, hogy kicsit kikapcsolódjunk, beszélgessünk és feltöltődjünk és te is mama leszel nemsokára!!!!!

Zsuzsi:élsz még??? Milyen volt a fogorvos????

Timikém:mondtam hogy jelentkezz!!!Írj pár sort, persze én tudom amit tudok, de nem árulkodok!!!!

Zsu:hova tűntél???Gyerekek jobban vannak????

Edit:képeket kérünk!!!!Bármiről ami tegnap történt!!!!

Ja igen ,a Dénes meg a Zsombi nagyon egymásra vannak hangolódva!!!!A fiamnak tetszik a Dénes aurája, hasonló az övéhez, ezt mondta az Ildikó, mikor rákérdeztem!!!!

Megint ide keveredtem, de most nem fogok hangosan röhögni, inkább csendben pityeregni.
Nagyon érdekes, hogy ki hogyan élte-éli meg az anyagásot.

Én 16 éves voltam, amikor a hugom megszületett. Abszolút kivettem a részem a vele kapcsolatos feladatokból, amit borzasztóan szerettem. Mondjuk a hugomat is, a mai napig a szívem csücske. (csak az egyik csücske, mert már más is van ott)
Nagyon jól láttam, hogy mivel is jár egy gyerek, és bár őt imádtam, azt mégis tudtam, hogy 20 évesen még nem akarok gyereket. Sem az anyagiak miatt, sem pedig a lemondások miatt.

Mikor egy-egy barátnőm nagyon fiatalon szült, mindig elgondolkoztam, hogy pár napra kölcsönadnám a hugomat, rögtön nem sietne ennyire.
Én úgy gondoltam, hogy először inkább élek, és amikor már megtaláltam azt a pasit is, akivel szívesen vállalnék babát, és én is úgy érzem, hogy eljött az ideje, akkor hajrá. Mert azt szerettem volna, hogy ha egyszer gyerekem lesz, akkor tényleg csak ő legyen a fontos az életemben, ne kelljen lepasszolni sem bölcsinek, sem babysitternek, hanem az enyém lehessen, ha csak 3 évig is.

És mikor terhes lettem Ádámkával elhatároztam, hogy ettől függetlenül megpróbálom a normális emberek életét élni. Mert rengeteg olyan terhes barátnőmmel találkoztam, akik ezt úgy fogták fel, mint egy betegséget. Otthon feküdtek 9 hónapig, bár szerencsére semmi bajuk nem volt, növesztették a feneküket és amikor telefonon beszéltünk furcsa sipítozós hangon sorolták a nyavajájukat. És hangsúlyozom, semmi bajuk sem volt, csak élvezték a férjük figyelmét, akiket ezzel az őrületbe kergettek.
(egyik barátunk nagyon találóan nyilatkozott erről, mikor kérdeztük, hogy van a felesége. Közölte, hogy a Brigi rosszul viseli a terhességet, én meg a Brigit. )

Na, jól elkalandoztam. Tehát, dolgoztam, és teltek a mindennapok úgy mint előtte. Csak kicsit óvatosabban, nehogy neki baja legyen.

A 34. héttől maradtam itthon, akkor már én is éreztem, hogy jó lenne többet pihenni. És már nem érdekel az addig imádott munkám, sz@rok a kuncsaftokra, inkább bababoltokban vásárolnék. Akkor már ugye olyan voltam mint a víziló a sok víztől, a vérnyomásom is szarakodott.
Úgyhogy az itthon töltött 2 hetem ahelyett, hogy pihenéssel és várakozással telt volna, inkább rettegés volt, nehogy az Ádámnak baja legyen.

Aztán jött a császár, és kicsit ahogy az Iza írta, hogy "félbe maradtál volna", én is úgy éreztem, hogy nem lett a terhesség befejezve. Először is kimaradt az utolsó hónap, a várakozás, a készülődés, az izgalom. És kimaradt a szülésélmény, mert akárki akármit mond, ez nekem egy műtét volt és nem szülés. És hirtelen ott volt az a szöszke kisember, akit szerettem, de idegennek tűnt.
Nem volt időm felkészülni, mert nem volt elég a 8 hónap. Nagyon hiányzott a lelki felkészüléshez az az utolsó.
Hiába rohantam be hozzá a kórházba, sírtam és aggódtam érte! És majd megőrültem, hogy meggyógyuljon!
Ez olyan furcsa érzés, nem is tudom elmondani. Mert tudtam, hogy ő az enyém, de idegennek éreztem mert nem is volt időnk felkészülni egymásra.

Mikor végre hazahoztuk eltelt kb. 2 hét, mire rámtört az az anyai szeretet és felfogtam, hogy ő a mi gyerekünk. Mert addig is mindent megcsináltam körülötte, elláttam őt, de inkább mint egy gép. Nem csupa szeretetből, hanem kötelességből.
Ezt a hülyeségemet pedig kicsit az Andi helyzetéhez tudnám hasonlítani, hogy még a nevük is furcsa volt, pedig ők választották. Én kb. 2 hét után tudtam kimondani, hogy kisfiam.

De ez is elmúlt, azóta minden percem az övé, és nem érezem lemondásnak semelyik percet sem. Kihasználok minden pillanatot, hiszen erre vártam sok-sok évig, hogy ha ő itt lesz, akkor minden róla szóljon az életemben. És én most így vagyok boldog.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem érzem, hogy a világgá megyek. De nem is az Ádám miatt, hanem a folyamatos mókuskerék miatt, ami más néven házimunka.
Az emberekkel való kapcsolatot megoldom, horror telefonszámlákat gyártok.
És beiratkoztam egy suliba, úgyhogy még az agyamat is leterheltem.

Jó hosszan fejtettem ki, bocsi.