Sziasztok!
Hát, bonyolult az ügy. Szóval, mi a párómmal mindketten egyetemet végeztünk, én pl. most tavasszal fejeztem be, és elég nehéz volt, nem is mertem volna belevágni egy gyerekbe, olyan idegörlő volt az egész.
Szóval, most szabadultam én is (párom már évekkel ezelőtt), és most lett egy szusszanásnyi időm, és tört elő belőlem az évek óta elfolytott vágy egy babó után. Másodrészt most kerültünk anyagilag is olyan helyzetbe, hogy nem esnénk kétségbe, ha jönne a baba. vannak, akik sokkal előbb is bevállalják, mi azért nem.
Szóval ezek azok az okok, amelyek miatt eddig nem is akarunk gyereket. Ja, és még egy ok. Alapjában véve pl. 3-4 éve még nem akartunk gyereket. Nem volt meg a vágy bennünk, akkor se, ha ránk szakadt volna a bank. És ez is nagyon fontos tényező.
A racionális döntésekben én sem hiszek mindig, minden körülmények között, mert már meghártam én is nem egyszer. Hoztam olyan döntéseket, melyek látszólag tökéletesnek bizonyultak, mert a józan ész azt diktálta, aztán még tök szar helyzetbe kerültem. Máskor meg oda se figyelve végeztem a dolgomat, hireteln döntést hoztam, és remekül bevált. Őszintén szólva, a spontán döntések eddig még indig beváltak. Ettől függetlenül persze azért nem lehet fejvesztve csinálni a dolgokat.
Meg itt a magas prolactinszint is és a hipofízisbetegségem. Most tavasszal megyek az orvosaimhoz, akikkel mindent megbeszélek, mielőtt bármit is teszünk, mert pl. nem szeretném elveszteni a babát, ha nem szedem a Bromocriptint, meg ilyenek. Szóval orvosi ellenőrzés alatt akarom csinálni (és kell is). Mindezek összeadva pedig jelentenek olyan dolgokat, amely miatt csak jövő év elején állunk neki a babának (esetleg év végén).
Tehát énnálam nem az dominál a halasztgatásban, hogy nyaralni akarok, vagy élvezni a nagy semmittevést, vagy költekezni ruhákra, plázázni, ilyenek, hanem más, a fent leírt dolgok. Ezeket pedig szívem mélyén tudom, hogy nem hagyhatom figyelmen kívül, különben meglesz a következménye.
Na, jó hosszú lettem .