Sziasztok!
BOLDOG SZÜLINAPOT KEDVES MARCIPÁNUNK!!!
Zsófi!
De jó, hogy Samu ilyen jól viselte a kiruccanást!
A képeket meg várjuk!
Hát a hátfájásos nyavalyában én is kiveszem részem, s ugyanazzal a tünetekel, amiket leírtál.
Plusz a hétvégén még be is csípődött egy kicsit, de én a kilóimnak tudom be, amik sajna nem kevesen vannak rajtam, így én elmentem ma is tornázni. Ennek köszönhetően most mindenem fáj és nem csak a hátam.
Így ez egy kicsit feledteti a hátfájásomat.
Amúgy lehet, hogy tényleg Samu emelgetéseitől fájdult meg neked. Gugolva emeled fel? NAgyon oda kell figyelni a helyes emelésre! De most jobb, ha pihenteted egy kicsit a dolgot, máramennyire meg tudod tenni.
Julcsi!
Jobban van Barnus? Láz? Köhögés? Takonykór?
Az iwiw-es sztorid engem is nagyon bántana.
Az, hogy mit reagálsz erre a lépésükre, az a korábbi viszonyotoktól is függ, meg hogy mennyire akarod velük még tartani a kapcsolatot (pl.: oda mész majd vissza dolgozni?). Lehet, hogy én is törölném a magam ismerősei közül ezen kedves személyeket, de pl. van olyan kollégám is, aki poénból csinálna ilyet, s tőle nem venném zokon, hanem röhögve felhívnám. De gondolom nem ez az eset áll fenn, mert akkor nem akadtál volna ki. Mindenesetre azt hiszem nem hagynám reakció nélkül a dolgot.
Marcsi!
Nagyon ügyes Lolo, hogy már elindulgat
És milyen korán!
Csak így tovább! Kérünk majd járássegítős képeket! Vagy akár széktologatós Lolo kép is jöhet !
Nóri!
Még egy vizsga?
Én eddig azt hittem, hogy csak egy vizsgád lesz. Hajajj. Akkor kitartás péntekig, péntekre meg egy bili kaki neked! Szóbeli vagy írásbeli lesz?
Mangó!
Kitartás! Egyszer minden korszak végetér!
Vera!
Szép is a gyerekszerelem! Nekem is volt, de még mekkora! És akárhogy nézem, Őt hívom a mai napig első szerelmemnek, nem pedig a felnőtt fejemmel megélt szerelmemet (bocsi Apa!).
Edus!
Az biztos, hogy egy átkertészkedett nap után mindenki farkaséhes és jó nagyot lehet szunyálni. Remélem Balának is meghozza majd az étvágyát a szentiváni friss levegő.
Imi!
Nagyon eltűntél! Vagy csak metrós olvasóüzemmódra kapcsoltál?
Kata+Zsóka!
Húha! Azt hiszem én valamiből kimaradtam, itt a nagy lemaradásommal: Jártok tornára Lizuval (mi az a babatornáztató?)? És mi az a "dsgm"?
Bocsi, de ez kimaradt nekem.
Szteroidos szurit kap még Liza?
Tök jó, hogy Lizus már csak 1x ébred éjjel!
A kocsivásárlást meg irigylem egy kicsit, bár nem szép dolog, tudom.
De esedékes lenne az enyémet (azaz Apáét) is lecserélni, de azt hiszem ez még egy jó ideig csak álom marad. Jó nekem ez a Suzuki is, végtére szeretem, meg egyébként is annak örüljön az ember, amilye van! Más ennek is örülne.
Azt viszont nagyon nehezem tudom elképzelni már, hogy ne tudjak bármikor behuppanni a kocsiba, s elugrani bárhova, vagy hogy alkalmazkodni kellene egy vezetni tudó családtaghoz. Úgyhogy Zsóka csak javasolni tudom, hogy minél előbb jogsi, s kisautó! Hatalmas előny két gyerek mellett!
Mircike!
De jó, hogy ilyen jól sikerült az első napotok! Remélem a továbbiakban is így lesz, bár sajna az a gond, hogy előbb vagy utóbb Mirkó rá fog döbbenni, hogy ez mind szép és jó, ha egyszeri alkalomról lenne szó. De az, hogy minden nap ezek után így fog zajlani, abból nem biztos, hogy kérni fog. Ez nálunk most a tornás babamegörzőnél bukott ki. Első alkalommal alig tudtam kiimádkozni, hogy mennénk haza, legközelebb meg már fenntartással maradt ott és sírás lett belőle.
Ma már nem vittem magammal, ugyanis a múltkor jól elkiabáltam, hogy nem voltunk még idén betegek, na most igen.
Szombaton már nagyon csúnyán köhögtünk, s vasárnapra be is lázasodtunk. Úgyhogy most kúrálgatom a Lelkem, s inkább Anyum babysitterkedését kértem, míg elmentem kifárasztani magamat. Amúgy az a gyanúm, hogy az egész betegséget ott szedtük össze. A múltkori fent említett sírásos alkalommal (az üvegfalon át kuksizva) láttam, hogy másnak a cumijából szlopált Mackókám, így meg elég könnyű elkapni ezt-azt, mégha a másik gyerkőc már nem is krákog, köhög annyira, hogy ne lehetne elvinni egy gyerekközösségbe. Na mindegy, csak ezekután fenttartással fogom magammal vinni, ha együt megyünk kikapcsolódni. De közben meg bennem van az is, hogy szép lassan hozzá kell Őt szoktatnom a nagyobb létszámú gyerekcsoportokhoz is.
Puszi mindenkinek: Timi