Jó reggelt!
Ildi! Dani bőre:
Megvallom, ilyet még életemben nem láttam. Bízom benne, hogy hamar elmúlik! Ha csak a popóján lenne, azt gondolnám, a pelus+barihimlők miatt, d ugye az arcán is nagyon kijött...
Kaja+ vásárlás: megértem. Pici helyen nehéz raktározni. Nálunk 20nm a konyha, mégsem férek, és a tartós kajákat nem is itt tartjuk, mert nincs helye. Mi áltban havi nagybevásárlást csinálunk, amit ha kell hétvége előtt pótolunk néhány dologgal. Bár most ez elmaradt, mert annyi minden megmaradt, hogy elég csak 1-2 hozzávalót venni a főzéshez. De volt, hogy alig találtam itthon valamit, úgy kellett ügyeskedni a „semmiből” – mert ide a falusi boltba nem szeretek járni.
Szuzi!
Nagyon sajnálom a történteket, megrázó, amit írtál!
Nekem gyermekkoromban az egyik unokatesóm született így, és a család a mai napig nem bírta feldolgozni… Kívánom, hogy érkezzen hozzátok egy kislány is, aki megvígasztal és pótolja, akit elvesztettetek!
Természetesen, tudom, hogy Szilárd is hatalmas boldogságot jelent számotokra.
Timi!
A kislány és más hasonló babák története nagyon szomorú, én is hasonlóan érzek.
Alig több mint félidős kismama voltam tavaly, mikor egy velem egyidős kismamának meg kellett szülni a babáját, mert mindketten veszélybe kerültek és így legalább neki volt esélye az életben maradásra. Nekem másodkézből mesélték amin keresztülmentek, hát az ellenségemnek nem kívánnám… Annyira felzaklatott a dolog, hogy kérdeztem anyósomat (mint szakmabelit, bár akkor ő már nem dolgozott és nem is hallott az esetről), hogy nem lehetett volna időben kezelni, észrevenni, kikerülni stb. ezt az egészet?! Az volt a válasza, hogy higgyem el, őket is szörnyen megviselik ezek, amit csak tudnak, igyekeznek megelőzni, kikerülni, de vannak olyan alattomos betegségek, amiket egyszerűen nem lehet kiszámítani. Sokszor több tényező játszik közre, szóval nagyon nehéz….
Egyébként hozzád hasónlóan nekem is van sztorim amit, direkt nem írtam le, Gabi miatt, tapasztalatból tudom, hogy tényleg nem jó hatással van a kismamikra.
Ez az én lányaim szüléstörténete. Majd leírom, de röviden csak annyi, hogy a nagylány hihetetlen gyorsan jött és ha nem vagyunk épp a kórházban, hát nem is tudom hol pottyant volna ki
– és ugye Gabi nem igazán díjazza az otthonszülést….
A másik a kisebb lányom. Röviden csak annyi, hogy a 32. hét körül kezdődött azzal, hogy nem fordult le a baba. Eleinte csak annyi idegesített, hogy hozzá nem értők mondták, hogy akkor császár (aminek nem örültem volna a lassabb felépülés miatt). Egy hónap múlva még változatlan volt a helyzet, bár akkor –bölcsen- már nem meséltük el ezt senkinek. A dokim javasolt különböző praktikákat, hogy „fejreállítsam” a babát. Én persze szót is fogadtam, a baba is, de „félúton” mindig visszafordult és néhány próbálkozás után nagyon-nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy felhagyjak ezzekkel a rásegítő módszerekkel. Aztán mikor megindult a szülés, a sznő rögtön az elején felfektetett az ágyra, hogy minnél lassabban jöjjön a baba, legyen időm tágulni. (Hosszú, miért, de a lényeg, hogy ugye áltban a babák feje a nagyobb és mikor azzal törnek utat, a szülőcsatornának van ideje a megfelelő méretre tágulnia, és a fej után a többi test más csak csusszan. HA lábbal jön, az kisebb körfogat, és a fej gyorsan követi, ha szoros a járat, netalán beszorul, könnyen oxigénhiányos állapot léphet fel, ami ugye agykárosodást stb is okozhat.) Aztán mikor megszületett, kiderült, hogy rossz helyen tapadó köldökzsinórja volt, ez ritka rendellenesség. Elég lett volna egy kisebb nyomás a szakadáshoz, ami tudjuk mivel járt volna. Ez ugye a méhen belüli mozgolódáskor megtörténhetett volna – valszeg ezért nem is tudott megfordulni a drága, holott a szándéka megvolt, és a szüléskor pedig kifejezetten előny volt, hogy lábbal jött és a zsinórkáját szépen tolta maga előtt. Szóval ez egy olyan helyzet volt, hogy minden adott volt egy tragédiához, annak ellenére, hogy egész terhesség alatt maximálisan figyeltek rám szakmailag. Hála Istennek, hogy semmi baj nem ért minket!!!!
És most itt vagyunk egy csodás csajszival és páratlan szülésélménnyel.
Móni, ne aggódj Levi súlya miatt, gyönyörűen fejlett, látszik a képeken!!!
Egyébként tényleg alkati dolog. Én pl. Gabival vagyok egy magasságban, a férjem nem sokkal van fölöttem, a gyerekeink mégsem nagy növésűek. A fiam kimondottan kicsi. 7 és fél éves lassan és alig lépte túl a 120 cm-t és kb 23 kiló. A nagylány már átlagos a kortársai között, a kislány pedig picivel van az átlag fölött, de igazából nagynak nem mondható. De rengeteget változhatnak még.
Na, most pótoltam egy kicsit. További szép napot mindenkinek!