Bocsi mindenkitöl, ez csak félig lesz a topicba illö, de tudtam, hogy Mentát itt találom!
Szia Menta!
Köszi, hogy megoszottad a tapasztalataidat velem a hozzátáplálás-elválasztás kérdésben.
Néha ugy érzem, hogy a tudatlanság jó is tud lenni, mert 3,5 éve a nagyobbal valahogy minden ment simán, 6 hónapig csak szopi, aztán kapott mást is, de mivel persze arról szó sem volt, hogy létezik hozzátáplálás is, csak a klasszikus módon szopi elött kapott enni, aztán fokozatosan csökkentettük a szopit, végül 13 hónapos volt, amikor végleg elválasztottam (én). Mert szerettünk voltna még gyereket, persze tudom, hogy lehet terhesség alatt is szoptatni, de én ugy gondoltam, hogy a szervezetemnek kell a pihenés. De semmi lelkiismeretfurdalásom nem volt emiatt.
Most a kisebbel egy kicsit másképp alakulnak a dolgok.
Egyenlöre ugy tünik, akarom vagy sem, hozzátáplálás lesz egyenlöre a dologból, mert Nátán nem hajlandó elfogadni az ételt rendesen, tehát vagy nem is nyitja a száját vagy kiberregi, amit bekapott avgy max. 1-2 kanálig jutunk és utána már nem érdekli. Természetesen ha már van anyatej, akkor azt meg nem akarom lecserélni más pótszerre, elég sokat küzdöttünk vele anno, hogy most simán szopizzunk.
Nem nagyon bánom a dolgot, az aggodalmam tárgya csak az, hogy elég-e neki, elég lehet-e neki és ha igen, akkor meddig? Nem azt jelzi-e az éjjeli gyakori megébredései (jó esteben csak 1-szer, de volt olyan alkalom, hogy 5-ször is, és mindannyiszor mohón evett), hogy nem elég?
Azt hiszem átlagos súlyúnak lehet mondani (7400 g most, 3400 g-mal született), az utóbbi 6 hétben 60 dkg-ot gyarapodott, ami szintén elég.
Amugy én már eléggé megszoktam ezt a létformát (4 éve vagyok itthon), nem okoz gondot különösebben, hogy nem megyek el nélküle sehová. Az igazi egyetlen gondom a fogyókúrával van. Tudom, szopi közben nem ajánlott, de én mégis meg fogom próbálni, mert nagyon nem érzem magam jól a börömben. Ezért el lehet itélni, de a helyzet az, hogy a nagyobbal való várandósságkor jött föl egy csomó, aztán persze a szopi miatt nem lehetett fogyózni, aztán babát akartunk, akkor azért nem. Most 72 kg-nál tartok, és ez már az önbecsülésemet veszélyezteti.
De nem baj, majd felpakolom apát, a két gyereket, aztán hurrá!
Persze, ha van valami tanácsod, szivesen fogadom.
Folyamatosan próbálkoztál Helenával a hamikkal? És addig nem akarta enni, akkor meg már elfogadta? És aztuán már simán ment? Ezt csak azért kérdezem, mert egyik ismerösömnél a kisfia szintén nem akarta elfogadni az ételt, csak a szopit és azóta is nagyon rossz evö. És ez nagyon érdekel, hogy ha csak késöbb fogadja el a hamit, akkor utána ugyanolyan jól eszik, mint más gyerekek?
Beszti