Jöttem észt osztani!
:D:D Na, jó, nem ám, csak néhány tapasztalat...
Babamozgás: hát ha az átlag először hátról hasra fordul, akkor nekem eddig nem átlag gyerekeim voltak, mindegyik először hasról hátra fordult. Mondjuk nagyon murisan, mert ugye popsi föltol, kéz test mellé, popsi billeget, aztán fordulás.
Az, hogy mikor csinálják, szerintem abszolút változó.
Valaki írta, hogy mi van akkor, ha a gyerek nem szeret hason lenni, vagy kézbegyerek: szerintem a babák képességei nem attól függnek, hogy mennyit gyakorolnak, rá vannak-e kényszerülve. A különböző mozgásokhoz agyi érés, érettség kell, és ezt minden baba a saját tempójában éri el. Sokszor összehasonlítgatják az anyukák, hogy a más babája már ezt vagy azt csinál, pedig ténylegesen nem függ attól semmi, melyik baba mit, mikor kezd el. Nem ügyesebb, okosabb az a baba, aki 6-7 hónaposan áll, ez semmit nem jelent a jövőre vetítve.
Arra persze érdemes figyelni, hogy max. meddig kéne megcsinálniuk (sok helyen le van írva), de akkor is nem pánikolni kell, hanem szakemberhez fordulni, elsősorban a gyerekorvoshoz, vagy ha ő nem nyugtat meg (előfordul, hogy azt mondják, csak lusta a baba, de az anyuka úgy érzi, több is van mögötte), akkor korai fejlesztőkhöz kivizsgálásra.
A kézben tartott gyerekek is meg fognak tanulni mindent, és azok a babák is hasra fognak fordulni, akik egyébként utálnak hason lenni (aztán ordítanak, hogy fordítsák őket vissza
:D (ha még nem tudnak)).
Nem tudom, olvasta-e valaki azt az vizsgálatot, amit (elég régen ugyan) végeztek: albán falvakban rendszeresen úgy tartották a babákat, hogy születésük után szorosan bölcsőbe kötözték, és az anyuka szopi idejére sem vette ki őket, csak magafelé fordította a bölcsőt. Viszont a babák "közösségi életet" éltek, azaz mindig volt körülöttük valaki, beszéltek hozzájuk, anyuka ringatta őket, stb. És megfigyelték, hogy annak ellenére, hogy mozgásszegény környezetben kezdték az életüket, a későbbiek során (miután kikerültek a bölcsőből) ezt nagyon hamar behozták, semmifajta különbség nem látszott, ha hasonló korú (azt hiszem osztrák) csecsemőkkel összehasonlították őket. A dologban nagyon fontos volt, hogy nem elszeparáltan, egyedül kellett lenniük, hanem tényleg szociálisan aktív környezetben.
És ehhez hasonlóan megfigyelték azt is, hogy egyáltalán nem gond az sem, ha egy baba sokat van hordozókendőben, látszólag passzívan.
Sírás: erre ugyanaz a véleményem, mint a fentiekkel kapcsolatban. Szintén megfigyelés, hogy (ahogy Kataa is írta) azok a csecsemők, akiknek az anyukájuk hamar reagál a sírásra, a későbbiekben sokkal kevésbé lesznek sírósak.
Azaz egyáltalán nem elkényeztetés, ha a babát nem hagyjuk sírni, és felvesszük. Hanem annak a megalapozása, hogy a későbbiek során könnyebb legyen letenni, nagyobb bizalommal, bátrabban induljon neki felfedezni.
Nehéz, időnként nagyon egy kézbebabával, ugyanakkor hamar (talán túlságosan is hamar) eljön az az idő, amikor már nem igényli ezt a fajta gondoskodást, és a "vegyél fel" helyett eljön a "tegyél le" időszak. Élvezzétek ki a kicsi hozzátok bújó testet, a babaillatot, az arcán a megnyugvást. Melyik házimunka lehet ennél fontosabb?
(Ja, ha egész nap titeket akar, akkor érdemes lehet kipróbálni egy hordozókendőt (először csak kölcsönbe kérjetek, mert nem mindekinél válik be), hátha azzal könnyebb.)
Anyukamozgás: szerintem aki szeretne, nyugodtan kezdjen neki (Orsi)! Persze a 6 hetet azért érdemes megvárni, regenerálódni. De aztán itt van egy kis segítség:
http://www.kismama.hu/kismamacikk.php?id=61&cid=24863
Ha valaki meg tudja oldani, akkor egy kis kikapcsolódás nagyon sokat használhat, a mozgás meg jó, és ugye az alakon is segíthet! A tejtermelődésről is írnak, meg trükköket, mire érdemes azért figyelni.
Szerintem az izzadással sincs semmi gond, hisz az ember pl. nyáron amúgy is izzad, de azért persze túlerőltetni nem jó magunkat, de gondolom senki sem most akar maratoni futásra készülni
:D.
Mi pl. nagyon szeretünk biciklizni családostul (még nem tudom, Simonnal hogy oldjuk meg), ha lesznek jó idők (ma olyan volt, csak sajnos ma még nem ment), akkor fogunk is biztosan.
Kiscsiko!
Nálunk előfordult többször, hogy szopi közben büfizik és bukik (elég ijesztő, emrt nem is kis mennyiséget, pedig amúgy nem nagyon szokott bukni). Erre megoldás, ha közben is büfizik, ha tudom, hogy nagyobb mennyiséget evett vagy erős a tejspriccelés vagy sokáig eszik.
A mellbimbódnak nem szabadna fájnia egyáltalán, semmilyen hosszú szopi esetén sem. Olyan nincs, hogy felázik a bimbó, a mellfájdalom attól lehet, ha nem jól van a szájában a bimbó vagy esetleg a hosszú szopi alatt elbóbiskol, kicsúszik egy picit a szájából a bimbó és utána úgy szopik, szív rá. A mellfájdalom soha nem természetes, ezért mindig figyelni kell rá. Az első,a mit mindeképpen meg kell vizsgálni, hogy elég mélyen, jól van-e a szájában a mell...
Egyébként ha jó technikával szopik a baba, akkor sok anyuka azt sem tudja, mennyi ideig teszi, én se tudom sokszor megmondani, mert akármeddig tehetné, nem fáj.
Tinu!
Ha zuhany alatt elindul a melled, akkor már csak a vaj hiányzik a tejben-vajban fürdéshez!
:D
Galuska!
Nagyon tetszenek a vödrös fürcsik!
Niki!
Még én sem mentem vissza a nőgyógyihoz...