Sziasztok lányok, mindenkinek szép jó reggelt!
öööö..... khümmm.... naa... szóval:
Láááányook
Lett reggel egy második csíkom
Igaz, hogy halvány, de határozottan ott van.
Én azt sem tudom, mit mondjak... kezem-lábam még mindig remeg.
MARIANN!!!!!!
Köszi hogy hívtál, de azért nem tudtam semmit mondani a telefonban, mert itt van velem a szobában még két kolléganõm, és nem akarom, hogy megtudják még. Bocsi, hogy teljesen érthetetlen voltam!
Na... összeszedem magam, és mondom, amit tudok...
Szóval, reggel felébredtem, megmértem a hõmet, 37.1 lett (ilyen magas még sosem volt). Ezek után mentem a wc-re, megnéztem a méhnyakamat, ill. csak néztem volna, de nem értem el. Ezek után elõkapartam a tegnap vett tesztet, és nekiálltam. Olyan 2 perc mulva már kezdtem vmit látni. Felráztam a páromat, õ még aludt egyébként, mondtam neki, nézze már meg, hogy csak én látom-e vagy õ is. Mondta, hogy õ is, de eléggé haloványka. Eltelt még kb 3 perc, aztán már mindketten azt mondtuk, hogy egyértelmû, hogy ott van, bár halványabb, mint a kontrollcsík.
Igazából semmilyen tünetet nem érzek azon kívül, hogy tegnap este is fájt a hasam, mintha meg akarna jönni. Most momentán nem fáj. Még igazából a melleim sem feszülnek, csak a bimbók érzékenyek.
Most pedig lányok szeretnék mindenkinek köszönetet mondani a sok-sok bíztató szóért, a sok válaszért a hülye kérdéseimre, és még annyit hadd mondjak, hogy lányok, akik még mindig várnak arra a halovány kis csíkra, kitartás, legyetek itt velünk, osszatok meg velünk minden örömöt és bánatot, higyjétek el, annyira jó, hogy itt van ez a fórum, nekem rengeteg önbizalmat adott, növelte bennem a kitartást. Szívembõl kívánom mindenkinek azt az örömöt, tétova bizonyosságot, amit ma reggel én éreztem.
Egyelõre még nem tudom, hogy mikor menjek dokihoz, szerintem a jövõ héten fogok menni.
Ja, még annyit, hogy ma vagyok a 38. napon, 5-6 napja kellett volna megjönnie a mensimnek.
Egyelõre kifogytam a szóból, elnézést, hogy ilyen hosszú lére eresztettem.
Mindenkit puszilok, ölelek:
Beja