Vica! HELLÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!
Jaj de jó hogy tudtál jönni egy kicsit.Képeket majd kérünk ám(még).
Mesélj ,majd ha lesz egy kis időd.
Új privát üzeneted érkezett!
2007.02.23 19:25
Ági!!! :)
Én max 5-ig tudok maradni!!!De ha tudnátok jönni,szupi lenne.Írtam Zafírnak is,remélem eltud jönni Dóri babával!!!
VICA!!
Örülök,hogy jötteél,várjuk a képeket!!!
Editke!!!
Nekem sem jött még meg a meghívó.
Reni!!
Meliz!!
Miattad kukkantottam be,örülök,hogy jól vagy!!
Ügyesek voltatok,csak így tovább. Kész focicsapat
Angel!!!
Kamillának szólsz tali ügyben???
Szonibaba!!
Kár,hogy nem tudtok jöni,de majd legközelebb.
Én max 5-ig tudok maradni!!!De ha tudnátok jönni,szupi lenne.Írtam Zafírnak is,remélem eltud jönni Dóri babával!!!
VICA!!
Örülök,hogy jötteél,várjuk a képeket!!!
Editke!!!
Nekem sem jött még meg a meghívó.
Reni!!
Meliz!!
Miattad kukkantottam be,örülök,hogy jól vagy!!
Ügyesek voltatok,csak így tovább. Kész focicsapat
Angel!!!
Kamillának szólsz tali ügyben???
Szonibaba!!
Kár,hogy nem tudtok jöni,de majd legközelebb.
2007.02.23 20:16
Ne sajnáljátok.Nem vagyok szomorú. 
Nagyon örülök hogy úgy néz ki jól sikerültek a műtétek mert mióta kijöttem a kórházból 30 és 29 napra jött meg.Eddig 40-50 között volt a ciklushosszam.Ja és volt pém is,mert a 15-16 napon nagyon szúrt a jobb petefészkem és ma megjött.Ez jó jel.
Elkezdődött egy új ciklus és most már lehet megint próbálkozni.
Nagyon örülök hogy úgy néz ki jól sikerültek a műtétek mert mióta kijöttem a kórházból 30 és 29 napra jött meg.Eddig 40-50 között volt a ciklushosszam.Ja és volt pém is,mert a 15-16 napon nagyon szúrt a jobb petefészkem és ma megjött.Ez jó jel.
Elkezdődött egy új ciklus és most már lehet megint próbálkozni.
2007.02.23 20:30
Csanita!
Csak kiderül jövőhét péntekig
Reni!
Én nem sajnáltalak, csak nem örültem annyira, hogy megjött, de teljesen igazad van! Mostantól minden rendben lesz!!! Hajrá!
Nálam is alakul valami, mert a 32-35 napokból 26 lett, mostmár 3. hónapja és egyre inkább érzem a pét, bár a hőm nem mutatja! Tegnap "szép" tojásfehérjém is volt
Miknek tudunk örülni !
Csak kiderül jövőhét péntekig
Reni!
Én nem sajnáltalak, csak nem örültem annyira, hogy megjött, de teljesen igazad van! Mostantól minden rendben lesz!!!
Hajrá!
Nálam is alakul valami, mert a 32-35 napokból 26 lett, mostmár 3. hónapja és egyre inkább érzem a pét, bár a hőm nem mutatja! Tegnap "szép" tojásfehérjém is volt
Miknek tudunk örülni
!
2007.02.24 15:44
Sziasztok!
Jól elmaradtam, bocsánat
;
Nincs semmi gond, csak nem volt időm…
Olyan jó olvasni, hogy megszerveződött (fúú de nem magyaros )a tali! Persze tök irígy vagyok, de majd legközelebb, talán mi is megyünk!
Aztán nehogy ne legyen senkinél fényképezőgép!!!
Anita láttam, ogy írtál, megpróbálok én is írni
Farthy igen, másfél évet végigpróbálkoztunk, már bejelentkeztünk a Kaáliba, és akkor spontán sikerült. Tényleg hosszú idő volt, de még mindig szerencsésnek tartom magunkat, mert van itt, aki már sokkal régebb óta próbálkozik
Abban igazad van, hogy ne vágjatok bele a babagyártásba, ha most kezdtek még építkezni. Az nem tenne túl jót nektek.
Igen, nekem is jobb lett volna ha a családban születik mostanában még egy baba (a legfiatalabb gyerkőc 8 éves) mert már mindenki ki volt áhezve a babázásra, és rajtunk éli ki magát. Ez így nagyon durván hangzik, de sajnos ez van
Kamilla elhiszem, hogy kibuktál. Teljeseb érthető. Remélem mielőbb behozzátok őket! Drukkolok!
Editke köszönjük szépen a bókot aranyos vagy, hogy hiányoltál, jól esett
Betti igyekszünk utolérni Bendit a suli szerintem is fog segíteni, kicsit kimozdulhatsz, találkozhatsz emberekkel…
Ági befordulás kitartás, mindjárt itt a nyár (ha ez egyáltalán vigasztal 
) de nemsokára tali!!!
egyetértek, Huggies, a király!
Drága Peti! Gratulálok a felüléshez, nagyon ügyes vagy! úgy látom kezded kiszorítani anyát a számítógép elől
Sonjus örülök, hogy benéztél, és főleg, hogy jók a leleteitek! A barátnőd story-ja elég durva
Pihi helyes! Kell is a remény, főleg ilyen erős pé-s jelek mellett!! Drukkolok!!!
Breni örülök, hogy javulgat a párod! Én is bízom bennetek! Drukkolok! Ez tényleg nagyon jó, hogy végre lerövidült a ciklusod! Biztos, hogy ez jó út a cél felé!!
Emese sajnálom, hogy nem sikerül nevet találni
csak lesz már lassan valami kompromisszum.
Melincsi dejó! Kisfiú!! Gondolom hogy örültetek neki!
Kata sajnálom
Vica szia!!! Örülök, hogy jöttél! Nagyon várom a képeket!
A Pempers nekem sem tetszett eleinte, mert nincs hátul gumírozás,
Meliz 15! Az igen! Nagyon jó! Nagyon drukkolok!!!! Holnap gyere mindenképpen, hogy mit mondott a doki!!!
undorító szél van ma
Jól elmaradtam, bocsánat
;Nincs semmi gond, csak nem volt időm…
Olyan jó olvasni, hogy megszerveződött (fúú de nem magyaros
)a tali! Persze tök irígy vagyok, de majd legközelebb, talán mi is megyünk! Aztán nehogy ne legyen senkinél fényképezőgép!!!
Anita láttam, ogy írtál, megpróbálok én is írni
Farthy igen, másfél évet végigpróbálkoztunk, már bejelentkeztünk a Kaáliba, és akkor spontán sikerült. Tényleg hosszú idő volt, de még mindig szerencsésnek tartom magunkat, mert van itt, aki már sokkal régebb óta próbálkozik
Abban igazad van, hogy ne vágjatok bele a babagyártásba, ha most kezdtek még építkezni. Az nem tenne túl jót nektek.
Igen, nekem is jobb lett volna ha a családban születik mostanában még egy baba (a legfiatalabb gyerkőc 8 éves) mert már mindenki ki volt áhezve a babázásra, és rajtunk éli ki magát. Ez így nagyon durván hangzik, de sajnos ez van
Kamilla elhiszem, hogy kibuktál. Teljeseb érthető. Remélem mielőbb behozzátok őket! Drukkolok!
Editke köszönjük szépen a bókot
aranyos vagy, hogy hiányoltál, jól esett Betti igyekszünk utolérni Bendit
a suli szerintem is fog segíteni, kicsit kimozdulhatsz, találkozhatsz emberekkel…Ági befordulás
kitartás, mindjárt itt a nyár (ha ez egyáltalán vigasztal ) de nemsokára tali!!!egyetértek, Huggies, a király!
Drága Peti! Gratulálok a felüléshez, nagyon ügyes vagy! úgy látom kezded kiszorítani anyát a számítógép elől
Sonjus örülök, hogy benéztél, és főleg, hogy jók a leleteitek! A barátnőd story-ja elég durva
Pihi helyes! Kell is a remény, főleg ilyen erős pé-s jelek mellett!! Drukkolok!!!
Breni örülök, hogy javulgat a párod! Én is bízom bennetek! Drukkolok! Ez tényleg nagyon jó, hogy végre lerövidült a ciklusod! Biztos, hogy ez jó út a cél felé!!
Emese sajnálom, hogy nem sikerül nevet találni
csak lesz már lassan valami kompromisszum.
Melincsi dejó! Kisfiú!! Gondolom hogy örültetek neki!
Kata sajnálom
Vica szia!!! Örülök, hogy jöttél! Nagyon várom a képeket!
A Pempers nekem sem tetszett eleinte, mert nincs hátul gumírozás,
Meliz 15! Az igen! Nagyon jó! Nagyon drukkolok!!!! Holnap gyere mindenképpen, hogy mit mondott a doki!!!
undorító szél van ma
2007.02.24 16:17
Beuka!
Az biztos, hogy valamilyen szinten azért előre kell tervezni. Én idén júliusban abbahagyom a gyógyszert, várunk fél évet, és majd csak jövőre állunk neki. Olyan sokat várni se akarunk, nemcsak azért, mert esetleg nem jön össze egyből, és akkor soha nincs idő korán nekiállni. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy most már jó lenne egy kis aranyos baba. Annyi mindennel foglalkoztunk idáig, valahogy ez hiányzik az életünkből. Bár a házat illetően jobban hajlunk a vételre, s valószínűleg ez lesz belőle.
Nálunk sincs a családban mostanában kisbaba. A tesómmal és unokatestrvéreimmel már felnőttünk, de még egyikőnknek sincs gyerek, bár többen is régóta párkapcsolatban élünk. Csak manapság olyan nehéz minden. Van egy egészséges sorrend, amit azért nem árt betartani....és még sok már minden is van.
Ha nekünk lenne először, biztosan agyonkényeztetnék...
Az biztos, hogy valamilyen szinten azért előre kell tervezni. Én idén júliusban abbahagyom a gyógyszert, várunk fél évet, és majd csak jövőre állunk neki. Olyan sokat várni se akarunk, nemcsak azért, mert esetleg nem jön össze egyből, és akkor soha nincs idő korán nekiállni. Valahogy úgy vagyunk vele, hogy most már jó lenne egy kis aranyos baba. Annyi mindennel foglalkoztunk idáig, valahogy ez hiányzik az életünkből. Bár a házat illetően jobban hajlunk a vételre, s valószínűleg ez lesz belőle.
Nálunk sincs a családban mostanában kisbaba. A tesómmal és unokatestrvéreimmel már felnőttünk, de még egyikőnknek sincs gyerek, bár többen is régóta párkapcsolatban élünk. Csak manapság olyan nehéz minden. Van egy egészséges sorrend, amit azért nem árt betartani....és még sok már minden is van.
Ha nekünk lenne először, biztosan agyonkényeztetnék...
2007.02.25 12:13
Sziasztok!
Mindenkinek köszönöm a drukokat.Nagyon jól esett.
Most beszéltem a dokival és azt mondta,hogy 15-böl 8 indult meg szépen.És szedán reggel akkor meg is lesz a beültetés.
Puszi mindenkinek.
Megyek pihenni mert elég jól fáj még mindig a hasim.Anyósom föz ma ránk.Olyan aranyos.
Holnap már szerintem leszek rendesen.
Sziasztok.
Mindenkinek köszönöm a drukokat.Nagyon jól esett.
Most beszéltem a dokival és azt mondta,hogy 15-böl 8 indult meg szépen.És szedán reggel akkor meg is lesz a beültetés.
Puszi mindenkinek.
Megyek pihenni mert elég jól fáj még mindig a hasim.Anyósom föz ma ránk.Olyan aranyos.
Holnap már szerintem leszek rendesen.
Sziasztok.
2007.02.25 15:45
Sziasztok!
Meliz!
Gratu a 8 lurkóhoz, mennek tovább a drukkok!!!
Vica!
Szíííjjjasztok!
Várom nagyon a szüléstörténetet, remélem lassacskán tudsz sűrűbben jönni. Pampers: egyre több anyukától hallom, hogy nem jó. Nekünk a DM-es Babylove elég jól bevált, az utóbbi időben szoktunk rá, mióta csak éjszakára kell pelus.
Meliz!
Gratu a 8 lurkóhoz, mennek tovább a drukkok!!!
Vica!
Szíííjjjasztok!
Várom nagyon a szüléstörténetet, remélem lassacskán tudsz sűrűbben jönni. Pampers: egyre több anyukától hallom, hogy nem jó. Nekünk a DM-es Babylove elég jól bevált, az utóbbi időben szoktunk rá, mióta csak éjszakára kell pelus.
2007.02.26 07:42
Helló Csajok!
Vica!!!
Jaj, de jó, hogy jöttél!!!!! Puszi nektek.
Most mi is Huggiesben nyomjuk. Amióta sokat mozog Bendi a többiből kifolyik a pisi. Szerencsére a nagydolog már nagyfiús, így az nem folyik.
Ági!
Gratula Peti mutatványához. Nálunk a négykézláb állás megy rugózással, fenékfeltolásosoldalrabillentéssel. Vagy mászás, vagy kiülés lesz belőle.
Tali: nekem 3 óra jó, és a Mammutra szavaznék.
Két hét múlva megyünk velnesszelni Alsópáhokra. Nagyon várom már. Fürdőrucit kellene vennem. Lehet kapni ilyenkor? Bendinek már megvettük az úszópelust.
Vica!!!
Jaj, de jó, hogy jöttél!!!!! Puszi nektek.
Most mi is Huggiesben nyomjuk. Amióta sokat mozog Bendi a többiből kifolyik a pisi. Szerencsére a nagydolog már nagyfiús, így az nem folyik.
Ági!
Gratula Peti mutatványához.
Nálunk a négykézláb állás megy rugózással, fenékfeltolásosoldalrabillentéssel. Vagy mászás, vagy kiülés lesz belőle.
Tali: nekem 3 óra jó, és a Mammutra szavaznék.
Két hét múlva megyünk velnesszelni Alsópáhokra. Nagyon várom már. Fürdőrucit kellene vennem. Lehet kapni ilyenkor? Bendinek már megvettük az úszópelust.
Betti
2007.02.26 09:31
Sziasztok!
PotterÁgi,
jó lenne, ha meg tudnád így húzni a pénteki programot!
6-7-ig én nem hiszem, hogy tudok maradni!
Anita,
szólok Kamillának, persze, de inkábba biztos helyszínnel együtt írnám meg neki!
Meliz,
gratula a 8-as randihoz, az szép!
Reni,
rövidülnek a cilusaid, ez tényeg jó!
Betti,
Gratula a fogacskához!
Már hogyne lehetne kapni fürdőruhát!
Alsópáhokról már hallottam, kifejezetten babásoknak, állítólag nagyon jó!
PotterÁgi,
jó lenne, ha meg tudnád így húzni a pénteki programot!
6-7-ig én nem hiszem, hogy tudok maradni!
Anita,
szólok Kamillának, persze, de inkábba biztos helyszínnel együtt írnám meg neki!
Meliz,
gratula a 8-as randihoz, az szép!
Reni,
rövidülnek a cilusaid, ez tényeg jó!
Betti,
Gratula a fogacskához!
Már hogyne lehetne kapni fürdőruhát!
Alsópáhokról már hallottam, kifejezetten babásoknak, állítólag nagyon jó!
2007.02.26 12:24
Sziasztok!!!
Na jó kis időre ébredtünk ma. Most szakad a hó,de nem egyszerűen. Még jó,hogy azt mondták jön a tavasz...
Betti!!!
De örülük,hogy tudtok jönni.. Megcsodálhatjuk Bendit is élőben,jaj de jóóóó..Gratula a fogacskához.
Itt van kinek hol lenne jó a tali:
Angel:Mammut v Westend
Pihi:Mammut (de bárhová eljönne)
Ági:??? Westend
Gaby:Westend
Betti:Mammut
Sonjus:MInd1
Anita:MInd1
Kata?????
Na jó kis időre ébredtünk ma.
Most szakad a hó,de nem egyszerűen. Még jó,hogy azt mondták jön a tavasz...
Betti!!!
De örülük,hogy tudtok jönni..
Megcsodálhatjuk Bendit is élőben,jaj de jóóóó..Gratula a fogacskához.
Itt van kinek hol lenne jó a tali:
Angel:Mammut v Westend
Pihi:Mammut (de bárhová eljönne)
Ági:??? Westend
Gaby:Westend
Betti:Mammut
Sonjus:MInd1
Anita:MInd1
Kata?????
2007.02.26 13:13
5let:
Szerintem inkább ne plázába menjetek(menjünk), hanem pl a közelébe. Mindkettő közelében van pl pizzeria. (Bababarátabb.) Péntek du szerintem egy plaza hipergáz, a westend alsó szintje amúgy is, a mammut nem annyira.
De nem akarok beleszólni...
Betti, Szonjus,
jó pihenést Alsópáhokon. Majd meséljetek, milyen volt, hátha mi is mennénk.
Betti,
kivel mentek? 3an? Gratulálok a foghoz Bendinek, éjszakákhoz kitartást! Peti még nem növeszt. Fürdőruha tuti van, szerintem bármelyik sportboltban.
Szerintem inkább ne plázába menjetek(menjünk), hanem pl a közelébe. Mindkettő közelében van pl pizzeria. (Bababarátabb.) Péntek du szerintem egy plaza hipergáz, a westend alsó szintje amúgy is, a mammut nem annyira.
De nem akarok beleszólni...
Betti, Szonjus,
jó pihenést Alsópáhokon. Majd meséljetek, milyen volt, hátha mi is mennénk.
Betti,
kivel mentek? 3an? Gratulálok a foghoz Bendinek, éjszakákhoz kitartást! Peti még nem növeszt. Fürdőruha tuti van, szerintem bármelyik sportboltban.
2007.02.26 14:50
Bocsi csajok, de éppen most néztem a naptárt és péntek 2-a. Akkor van anyós szülinapja. Még nem tudom, hogy mikor megyünk köszönteni. Apától függ. Épp most hívtam, de még ő sem tudja. Örülnék, ha szombaton mennénk.
MSE!
Mi 15-én megyünk. Kár, hogy elkerüljük egymást.
Ági!
3-an megyünk. Remélem, hogy sikerül majd egy kicsit kikapcsolóni.
MSE!
Mi 15-én megyünk. Kár, hogy elkerüljük egymást.
Ági!
3-an megyünk. Remélem, hogy sikerül majd egy kicsit kikapcsolóni.
Betti
2007.02.26 15:19
Sziasztok lányok!
Tudom miattam kavarodtatok meg a találka miatt, de el vagyok havazva a munka és az esküvő miatt, így nem tudok menni! Még nem derült ki mikor csinálunk próbahajat, pénteken v szombaton! Szval még 1X bocsiiiiiii!!!!!!! Legközelebb ott leszek!
Bendinek gratula a fogakhoz!
Meliz szerdára jó nagy kalappal! Végre remélem sikerül a baba!!!!
Csanita majd küldök mailt!
Tudom miattam kavarodtatok meg a találka miatt, de el vagyok havazva a munka és az esküvő miatt, így nem tudok menni! Még nem derült ki mikor csinálunk próbahajat, pénteken v szombaton! Szval még 1X bocsiiiiiii!!!!!!! Legközelebb ott leszek!
Bendinek gratula a fogakhoz!
Meliz szerdára jó nagy kalappal! Végre remélem sikerül a baba!!!!
Csanita majd küldök mailt!
2007.02.26 15:44
Sziasztok!
Meliz
Küldöm a drukkokat szerdára! +++++++++++++++++
Lányok, pillanatnyilag hány lombik lehetőség van?
Vica
Nagyon megkésve, de annál nagyobb gratuláció Atihoz! Kiváncsian várom már én is a születéstörténetet.
Mindenkinek küldöm a drukkokat vegyesen mindenfélét!
Kellemes találkozót kívánok
Pusz
B.Ági
Meliz
Küldöm a drukkokat szerdára! +++++++++++++++++
Lányok, pillanatnyilag hány lombik lehetőség van?
Vica
Nagyon megkésve, de annál nagyobb gratuláció Atihoz! Kiváncsian várom már én is a születéstörténetet.
Mindenkinek küldöm a drukkokat vegyesen mindenfélét!
Kellemes találkozót kívánok
Pusz
B.Ági
2007.02.26 16:21
Sziasztok!
Nem tudom miért nem hadják békén a lombikosokat!!!Ezt a keveset is elveszik tölünk.Remélem még jó sokára lesz meg a törv. modósitás.
De jó!Akkor most pénteken lesz a tali?Fényképeztek majd?Olyan kis kíváncsi vagyok.
Köszi mindenkitöl a drukokat,holnap megint tel.-ok a kórházba,hogy miújság.Hátha még megindult egy pár p.sejtecske. Már úgy várom,hgogy vissza kaphassam öket.
kata,
Hogy mennek az elökészületek?Jaj!Olyan izgi lehet.Úgye majd raksz fel képeket?:D
Kamillával miújság?Mostanában nem hallottam semmit felöle vagy lehet,hogy csak elsiklóttam felete?Akkor bocsika.
Nem tudom miért nem hadják békén a lombikosokat!!!Ezt a keveset is elveszik tölünk.Remélem még jó sokára lesz meg a törv. modósitás.
De jó!Akkor most pénteken lesz a tali?Fényképeztek majd?Olyan kis kíváncsi vagyok.
Köszi mindenkitöl a drukokat,holnap megint tel.-ok a kórházba,hogy miújság.Hátha még megindult egy pár p.sejtecske.
Már úgy várom,hgogy vissza kaphassam öket.
kata,
Hogy mennek az elökészületek?Jaj!Olyan izgi lehet.Úgye majd raksz fel képeket?:D
Kamillával miújság?Mostanában nem hallottam semmit felöle vagy lehet,hogy csak elsiklóttam felete?Akkor bocsika.
2007.02.27 07:14
Angel!
Olyan szemétség nem, hogy az
llam ilyenen is spórolni akar? Hogy elvesz 5 lehetőséget, és a harmadikért már fizetni kell (teljesn áron, ha jól tudom).
Jaaj, nekem (nekünk) még azért hosszú ez a várakozás. A júliust mindenképpen megvárom a gyógyszer abbahagyására, utána ő fél évet kihagyunk, és csak utána próbálkozunk.
Örülök, hogy végül a július mellett döntötem, mert így jobban kitisztul a szervezetem, és meglátom, hogyan jön vissza a menstruációm. remélem, pontosan jön meg, előtte szinte órára pontosan jött meg mindig, de tudom azt is (itt többen is írták), hogy először nem biztos, hogy szabályosra beáll.
Már azért én is szeretnék ott tartani, hogy venném a teszteket...
Olyan szemétség nem, hogy az
llam ilyenen is spórolni akar? Hogy elvesz 5 lehetőséget, és a harmadikért már fizetni kell (teljesn áron, ha jól tudom).
Jaaj, nekem (nekünk) még azért hosszú ez a várakozás. A júliust mindenképpen megvárom a gyógyszer abbahagyására, utána ő fél évet kihagyunk, és csak utána próbálkozunk.
Örülök, hogy végül a július mellett döntötem, mert így jobban kitisztul a szervezetem, és meglátom, hogyan jön vissza a menstruációm. remélem, pontosan jön meg, előtte szinte órára pontosan jött meg mindig, de tudom azt is (itt többen is írták), hogy először nem biztos, hogy szabályosra beáll.
Már azért én is szeretnék ott tartani, hogy venném a teszteket...
2007.02.27 09:42
Farthy,
ordas szemétség
Várólista már így is van, azért kell várnom nyárig a következővel, úgy, hogy közben 0 eséllyel b@szom a rezet (már elnézést), a lombikos gyógyszerek ára a támogatáscsökkentés miatt másfélszeresére nőtt (valamelyik szuri azelőtt is 50ezer volt!!!), és még el akarják venni az 5 esélyt is...
Tudjuk, 2 km autópálya árát spórolná meg évente a lombikbabákon a kormány!!!
Ááááááááááááááááá
A fogigátló tisztulással sztem nem kell várnod ennyit! Szt iszonyú sok a fél év, 3 hónapot szoktak talán mondani, de még az se feltélen kell. Olyan kevés a hormontartalmuk, hogy egy hányással v. hasmenéssel akár kétségessé lehet tenni a ciklus védettségét... És már írtam, lombiknál közvetlenül stimu előtt fogigátló van! A következőnél terv szerint összesen 70 szemet fogok szedni.
ordas szemétség
Várólista már így is van, azért kell várnom nyárig a következővel, úgy, hogy közben 0 eséllyel b@szom a rezet (már elnézést), a lombikos gyógyszerek ára a támogatáscsökkentés miatt másfélszeresére nőtt (valamelyik szuri azelőtt is 50ezer volt!!!), és még el akarják venni az 5 esélyt is...
Tudjuk, 2 km autópálya árát spórolná meg évente a lombikbabákon a kormány!!!
Ááááááááááááááááá
A fogigátló tisztulással sztem nem kell várnod ennyit! Szt iszonyú sok a fél év, 3 hónapot szoktak talán mondani, de még az se feltélen kell. Olyan kevés a hormontartalmuk, hogy egy hányással v. hasmenéssel akár kétségessé lehet tenni a ciklus védettségét... És már írtam, lombiknál közvetlenül stimu előtt fogigátló van! A következőnél terv szerint összesen 70 szemet fogok szedni.
2007.02.27 10:04
Sziasztok.
Szép napos ma nállunk az idö.
Angel,
láttom jól kiakadtál.Kb. én is ilyen pipa szoktam lenni mikor erröl megy a téma a tv-ben v. máshol.
Nállatok is ilyen hosszú a váró lista?
Jaj már olyan izgatott vagyok.Tele vagyok reményekkel meg minden.Az egyik ismerösöm azt mondta,hogy "Fő a pozitív hozzá állás!".Na ez most nálam nagyon megvan.
Pakolodok meg takaritok,hogy a fiúknak ne kelljen egy darabig.Remélem végzek vele estig.
Szép napos ma nállunk az idö.
Angel,
láttom jól kiakadtál.Kb. én is ilyen pipa szoktam lenni mikor erröl megy a téma a tv-ben v. máshol.
Nállatok is ilyen hosszú a váró lista?
Jaj már olyan izgatott vagyok.Tele vagyok reményekkel meg minden.Az egyik ismerösöm azt mondta,hogy "Fő a pozitív hozzá állás!".Na ez most nálam nagyon megvan.
Pakolodok meg takaritok,hogy a fiúknak ne kelljen egy darabig.Remélem végzek vele estig.
2007.02.27 10:25
Meliz,
A lombikcsökkentéses témán nem tudom nem felhúzni magam.
A várólistát már annyiszor leírtam, hogy magam is unom
Szerintem a siker nem múlik a hozzáálááson, lett már baba elkeseredett ciklusból is!
A pozitív hozzáállással neked jobb, úgy sokkal jobban érzed magad, és azért ugye az sem mindegy!
A lombikcsökkentéses témán nem tudom nem felhúzni magam.
A várólistát már annyiszor leírtam, hogy magam is unom
Szerintem a siker nem múlik a hozzáálááson, lett már baba elkeseredett ciklusból is!
A pozitív hozzáállással neked jobb, úgy sokkal jobban érzed magad, és azért ugye az sem mindegy!
2007.02.27 11:36
Sziasztok!
Bocsánat, hogy eltűntem, de gipszben vagyok lassan három hete, és csak most jött el az ideje az internetnek és a Babanetnek. Sajnos nem nagyon van időm visszaolvasni, de a rossz hírt azért szeretném közölni: én sem lettem zebrás Talán egyelőre jobb is, hiszen még szedek egy-két gyengébb gyógyszert, bár azt mondta a doki, ezek nem ártan(án)ak. Hát ez van, talán majd legközelebb, mi mindenesetre szorgalmasan gyakorolunk; a vőlegényem már gyakrabban emlegeti a babát, mint én Beu kérlek írd be a táblázatba, hogy 3 cn... Köszönöm szépen.
Minden jót Nektek, üdv.
Bocsánat, hogy eltűntem, de gipszben vagyok lassan három hete, és csak most jött el az ideje az internetnek és a Babanetnek. Sajnos nem nagyon van időm visszaolvasni, de a rossz hírt azért szeretném közölni: én sem lettem zebrás
Talán egyelőre jobb is, hiszen még szedek egy-két gyengébb gyógyszert, bár azt mondta a doki, ezek nem ártan(án)ak. Hát ez van, talán majd legközelebb, mi mindenesetre szorgalmasan gyakorolunk; a vőlegényem már gyakrabban emlegeti a babát, mint én Beu kérlek írd be a táblázatba, hogy 3 cn... Köszönöm szépen.
Minden jót Nektek, üdv.
2007.02.27 14:06
Sziasztok!
Na, most tele lesz velem az oldal.
Szüléstörténet:
Nagyon hosszú lesz, előre szólok.
Szóval az előzménye az egésznek ugye az volt, hogy 5 napot kórházban voltam, amiatt a hülye CTG eredmény miatt. Nagyon rossz volt. Főleg azért, mert tudtam, biztosan éreztem, hogy Babunak semmi baja, csak ráfeküdt a köldökzsinórra és amiatt csökkent le szegénykémnek a kis pulzusa. Rossz volt az „igazán” betegek közt lenni. Sokan feküdtek ott az osztályon harmadfokban érett méhlepénnyel, nyitott méhszájjal, vérzéssel, stb. Nekem meg tulajdonképpen semmi bajom nem volt, azon az egy rossz eredményen kívül. Mondták, hogy többé ne engedjem, hogy hanyatt fekve kössenek rá a CTG-re, mert ez lesz belőle. No, én még olvasni se mertem ezután hanyatt fekve. Szóval esténként a kórház wc-jében pityeregtem, hogy mennyire utálok itt lenni, és hogy mennék már haza. Közben éjjelente erős fájásaim voltak. Pénteken aztán eléálltam a fődokinak, hogy lesz szíves már megmondani, hogy én minek fekszek itt? Megvizsgált, zárt a méhszáj (tehát az eddigi fájások „hatástalanok voltak), jók az eredmények, mehetek isten hírével. A zárójelentés viszont csak szombat reggelre lett meg (ó, átkozott bürokrácia!!!), de azt már fél lábon is ki lehetett bírni. Mondtam is a szobatársaimnak, hogy lehet, hogy jövő héten jövök is vissza szülni, mert nekem az nagyon fontos volt, hogy otthonról együtt az Uracskámmal menjünk be, úgy ahogy azt réges-rég elterveztük. Szombat délelőtt hazamentem. Este a vacsoránál mondtam a férjemnek, hogy olyan mindenórásnak érzem magam. Semmi testi tünetem nem volt, mégis ezt éreztem (hetek óta lestem pedig a nyákdugót, hátha látom távozni, de nem). Lefeküdtünk és éjjel arra ébredtem, hogy ugyanolyan fájásaim vannak mint a kórházban, csak mintha rendszeresek lennének. De mérni nem tudtam őket, mert bealudtam mindig két hullám között és elfelejtettem az órát nézni. Mindegy, legalább kipihentem magam. Reggel jókedvűen ébredtem végre a saját ágyamban és nem neonfényben (a kórházban állandóan égett a villany, és bevilágított a szobánkba, pont az én fejemre, marha sokat lehetett így pihenni). Viszont kissé ijedten konstatáltam, hogy atomóra pontosságú 5 perces fájásaim vannak. Igaz, kibirhatóak voltak, de hát mégiscsak 5 percesek!!! Villámgyorsan kimostam a kórházi cuccomat, mert ugye, az előzőleg gondosan a szüléshez összerakott csomaggal mentünk be, és a hálóingeket, törölközőket ki kellett mosni, meg újra összerakni az egészet.
A férjem kérdezte, hogy elmehet-e gipszkartonozni. Mivel kezdtek rendszertelenné válni a fájások, mondtam, menjen nyugodtam, majd szólok, ha lesz valami. Délben, mikor hazajött enni, még mindig rendszertelenek voltak, kimaradt egy fél óra is fájás nélkül. És az én naív kis Uracskám még megkérdezte, hogy akkor mikor megyek legközelebb CTG-re. Mondom, mi már nem megyünk sehova CTG-re, itt ma vagy holnap baba lesz. Hát nem tudom, hitte is meg nem is. Műszaki ember, a számokat leste, amiket a papírra írtam, hogy mikor voltak fájásaim. Hiába mondtam neki, hogy nekem higgyen, ne a számoknak, én érzem már, hogy ez nem marad abba. De azért elküldtem, menjen, fejezze be a munkáját, elleszek egy darabig még itthon. Aztán kezdtek nagyon erőssé válni a fájások, és egy jó ideje nem mentek 10 perc fölé a szünetek, éreztem is, hogy ezek már hatásosak és nyílok. Rájöttem, hogy ha sétálok, akkor szépen rendszeressé válnak, és 1 óra séta után olyan 3 percesek lettek, hogy ihaj…
Fél 4-kor felhívtam a férjem:
- Hogy álltok?
- Éppen pakolunk össze, mindjárt megyek haza.
- Jó, annyit még kibírok.
- Úgy állunk?
- Úgy…
Hazajött, gyorsan lezuhanyozott, én már előtte lefürödtem és megmostam a hajam (olyan sok szülés-történetben olvastam ezt, és tényleg jó volt, mert a kórházban amúgy se tudom megmosni, meg a közérzetem is jobb lett).
Kocsiba ültünk, és elindultunk. Ekkor írtam Csanitának az sms-t. Közben már nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, olyan erős fájásaim voltak. Csak szorítottam az ajtó fogódzóját, meg néztem ki a fejemből. Valahol olvastam régen, hogy a száj a méhszáj megfelelője, tehát jobban teszi ilyenkor az ember lánya, ha nem szorítja össze, hanem ha jönnek a kontrakciók, elengedi, hogy laza legyen, és így a méhszáj is tud puhulni, tágulni.
Odaértünk 5-re, az ajtóban találkoztam pár szobatársammal, azok meg nevetve néztek, hogy mi van, máris visszajöttél? Igen, mondom, jöttünk szülni. Na, ezek vitték is a hírt az osztályra, szóval az egész Terhes-pathológia értem szurkolt. Közben a lift előtt ismét fájásom lett, nem tudtunk beszállni, inkább megvártuk a következőt. Felértünk, csengetni kellett egy kaputelefon-szerűségen, és be kellett mondani, hogy „Szülni jöttünk”. Ezt még az Apás felkészítő tanfolyamon elmondták, nagyon okosan, mert akkor ott nem jutott volna eszembe, hogy mi a fenét mondjak, pedig a helyzet egyértelmű, de aki szült már az tudja, hogy ilyenkor nincs teljesen eszénél az ember. (Vagy csak én nem voltam)
Jött is egy kedves szülésznő, elvette a csomagomat, Apát leültette kint, engem bevezetett a vizsgálóba, és hívott egy dokit. Nekem hálóingre kellett vetkőznöm (héé, nem úgy volt, hogy adnak hálóinget???...hát nem adtak…volt, de most nincs…Magyarország 2007) Jött egy doki, akit már a terhes pathológiáról ismertem (Balogh Artúr), nagyon alapos, ő nem akart hazaengedni rögtön másnap, és ennek most nagyon örültem, mert itt az alaposságára volt szükségem. Megvizsgált, 2 ujjnyira nyitott a méhszáj, csinált aminoszkópiát (egy csővel bekukucskál, hogy tiszta-e a magzatvíz.---tiszta volt) Szívhangot néztek, miegymás. Aztán leültettek egy kisszékre, hogy várjak, mert 2 szülés is megy, az egyik ikres ráadásul és nincs szabad szülésznő. Hát azt az időt nem kívánom senkinek, azt hiszem az volt az egészben a legrosszabb. Ülni egy kisszéken a fülledt, ablaktalan helységben, a férjem sehol, a fájások baromi erősek, és senki sem jön segíteni. Amolyan ’kis Vuk-szituáció’ volt („Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsen valaki a kis Vuknak!”)
Végre jött egy szülésznő, és fiatal csaj, és adott beöntést. Azt mondja 1,5 liter víz, mondom mennyi??? Annyi. A víz folydogált, a fájás jött, a hasam emelkedett és én azt hittem ennél rosszabb már nem lehet. Azt mondta, sétálgassak 1-2 percig. Ez hülye, gondoltam. Örülök, ha le tudok szállni innen, nem hogy még sétálgassak. Na mindegy, nem részletezem a továbbiakat, utána le kellett zuhanyozni. Az nagyon jól esett, mert a melegvíz enyhítette a fájdalmakat egy picit. De aztán siettem, mert már nagyon hiányzott a férjem. Kimentem, hogy kész vagyok, felfektettek a szülőágyra, a doki megint megvizsgált, azt mondta jól haladunk, már 2-3 ujjnyi. Burkot repeszt. Én kifaggattam, hogy miért kell? Azt mondta, így hatékonyabbak lesznek a fájások, ha a baba feje közvetlenül nyomja a méhszájat, nem tompítja el a víz, meg a burok. Rám kötötték a CTG-t megint (tekintettel a „múltamra”). Itt megjegyzem, hogy tudjátok, egész terhességem alatt mennyire óvtam a Kicsikémet a vizsgálatoktól, igyekeztem csak a legszükségesebbekre elmenni, pl. 10 hétig nem voltam UH-n, meg ilyenek. Hát a kórházban töltött időm alatt bepótoltattak velem mindent, szegénykémet annyi felől megnézték, hogy csoda, hogy maradt színe. Na, de vissza a szüléshez.
Kb fél órát voltam ott, TOVÁBBRA IS AZ URAM NÉLKÜL, mellettem üvöltve szült egy nő, megint jött a doki, jól van, mondta, jól reagál a Babóka a fájásokra, és nehogy úgy szüljek, mint a szomszédom, mert az brazil szappanoperába illő, nem ide. Most már behívják a férjemet. Na végre…már úgy volt hogy sikítok! Hát milyen apás szülés ez???
Olyan megkönnyebbülés volt, amikor jött. Leült mellém, fogta a kezem, törölgette a homlokom, meg a számat a vége felé. Nyomta belém a szőlőcukrot, mindig egyel többet akart, mint én. Olyan kis lelkes volt, úgy imádom. Aztán olykor vagy a doki, vagy a szülésznő jött, kérdezték van-e már székelési inger, mondom nincs. A doki ajánlotta, hogy keljek fel, amíg a CTG zsinórja engedi, mert úgy jobban halad a dolog. Hát volt vagy 5 perc, míg leszálltam az ágyról, pedig a férjem emelt le félig. Kértem, hogy hozzon egy labdát, arra akarok ülni. (Apás felkészítőn ezt is megmutatták, volt bordásfal is, szivacs meg kötél, stb.) Olyan jó volt! Tényleg! Nagyon puha, de rugalmas, és úgy igazítottam a csípőm, ahogy akartam. Közben a férjem melegítette a kezével a derekamat. (Arany keze van!) Én meg majd eltörtem a másik kezét meg a vaskorlátot, annyira szorítottam. Ekkor éreztem, mintha kakilnom kellene. De nem voltam benne biztos, hogy ez már toló fájás, így kivártam még egyet. Na ez már erős volt. Mondtam, szóljon a szülésznőnek, mert kezdődik. Szólt is gyorsan, jött a doki is. Vissza kellett másznom az ágyra (kínkeservesen… tuti, hogy valami isten barma férfi tervezte ilyen magasra, aki életében nem szült!!!) Megvártunk egy fájást, a doki még „igazított” a méhszájon, hogy teljesen eltűnjön (azt hittem fájni fog, de ez nem fájt), aztán gyorstalapaló tanfolyamot tartott arról, hogyan kell nyomni. (Ő mondta így.) Ha jön a fájás, megfogom a térdem, levegő kifúj, szem, száj becsuk, nagylevegő, és nyomni, nyomni, nyomni. Egy fájás alatt 3x. Tök jó volt, hogy határozottan vezényelt, és így tudtam rá figyelni. Megdicsért, hogy nagyon ügyes vagyok, és nem üvöltök közben, mint a szomszéd. Mert van aki üvölteni jön ide, van aki meg szülni. Mondta, hogy ha ügyes leszek, könnyebb lesz a babának is, mert neki ott most nagyon rossz, igyekezzek, hogy tudjon jönni minél gyorsabban kifelé a szülőcsatornából. Kértem, hogy próbálja már meg épen hagyni a gátat, próbálta is, de aztán mondta, hogy annyira ráhajlik a baba fejére, hogy nagyon akadályozza, vágni kell. Hát legyen. Babu az első.
Mikor nyomtam, éreztem, mennyire éget belül, ahogy halad kifelé, egyre jobban feszít, és nagyon örültem, de nem lepődtem meg, mikor mondták, hogy látszik a feje, hiszen tudtam, hol tart. Ekkor olyan bugyuta kérdést tettem fel, amit csak ilyen elborult aggyal lehet: „Van haja?” Istenem, mintha számítana egy cseppet is, de hát ha akkor ez engem érdekelt.
Mondta a férjem, hogy van, és én megnyugodtam. (Hülye, hülye, hülye.)
Még egy fájás és olyan melegen, puhán, csusszant ki Ati baba, hogy öröm volt nézni. Jól lepisilte a dokit. Egyszer a nyakán volt a zsinór, de abszolút nem volt vészes, igazából csak a szülés után pár nappal jutott ismét eszembe, hogy tényleg így volt. A hasamra tették egy pár másodpercre, megfogtam a kezét, és valami lükeséget mondtam, hogy Szia Baba vagy ilyesmit. Olyan hihetetlen volt, Úristen ez az én fiam? Az én kicsi fiam! Megszületett a kisfiam!!!
Aztán elvágták a köldökzsinórt és elvitték Atit, a férjem ment vele. Pár perc múlva megszületett a méhlepény, kértem, hagy nézzem meg, segítettek felülni, megnéztem, mutogatták, hogy ez a burok, emez volt a méh felőli része, aztán magamban megköszöntem neki az éltető munkáját, és majd megszakadt a szívem, mikor egy zsákba dobták. Felnevel egy gyereket és ez a hála…Na mindegy, érzékeny a lelkem. Főleg ilyenkor.
A doki összefoltozott, nem volt kellemes, de vészes sem. Aztán hoztak teát, hogy meg kell innom. He-he, azt hitték majd nagyot nézek, hogy 2 litert meg kell innom. Nem tudták, hogy én az utóbbi időben napi 5-6 litert megittam, mert állandóan szomjas voltam. Szóval kértem az előre elkészített szívószálamat és beszipákoltam a teát. Mert itt pisilés a távozás kulcsa.
De hol van már a kis családom??? Sikítsak? Kell a fenének a teájuk, hozzák a gyerekemet!!!
Nagy sokára megérkezett a férjem karján a bepólyázott kis Csöppünkkel, és én elsírtam magam. Most is könnyes lesz a szemem, ha rá gondolok. Megpuszilt, odanyújtotta és én megláttam a világ leggyönyörűbb kisfiúját, aki úgy nézett rám, hogy hullt a könnyem, mint a záporeső. (A férjem itthon bevallotta, hogy mikor a vizsgálóban nézte Atit, ő is pityergett…a drága) Jött a szülésznő, segített mellre tenni, és másfél órán keresztül szopizott a kis Drágám. Apával meg csak néztük megindultan, hogy megérkezett a kisfiunk.
Ilyen befejezés után nem akarok a neonfényes kórházi napokról írni, ami hol jobb, hol rosszabb volt. Végig velem volt Ati és ez a lényeg. Csütörtökön hazajöhettünk, Apát sose láttam még ilyen ellágyultnak és büszkének, hogy ő fuvarozza haza a kis családját. Azóta ismerkedünk, igyekszünk mindenben a segítségére lenni, hogy be tudjon illeszkedni a mi világunkba és életünkbe. Van elég tejem, ha sikerült elaludnia nappal akkor 3 órákat alszik szopi után, de ha nem akkor nézegetés és sírás-rívás váltogatja egymást. Éjjel jó baba, eszik, alszik, így szerencsére kipihentem magam. A gátsebem tökéletes, ha nagyon akarnék, már biciklizhetnék is. Apával együtt fürdetjük, sokszor ő pelenkázza, magyaráz neki, nagyon édesek együtt. Elolvadok, ha rájuk nézek. Mondtam Atinak, hogy hiába ordít akkor is nagyon szeretem. És nagyon-nagyon örülök, hogy Anya lettem.
Na, most tele lesz velem az oldal.
Szüléstörténet:
Nagyon hosszú lesz, előre szólok.
Szóval az előzménye az egésznek ugye az volt, hogy 5 napot kórházban voltam, amiatt a hülye CTG eredmény miatt. Nagyon rossz volt. Főleg azért, mert tudtam, biztosan éreztem, hogy Babunak semmi baja, csak ráfeküdt a köldökzsinórra és amiatt csökkent le szegénykémnek a kis pulzusa. Rossz volt az „igazán” betegek közt lenni. Sokan feküdtek ott az osztályon harmadfokban érett méhlepénnyel, nyitott méhszájjal, vérzéssel, stb. Nekem meg tulajdonképpen semmi bajom nem volt, azon az egy rossz eredményen kívül. Mondták, hogy többé ne engedjem, hogy hanyatt fekve kössenek rá a CTG-re, mert ez lesz belőle. No, én még olvasni se mertem ezután hanyatt fekve. Szóval esténként a kórház wc-jében pityeregtem, hogy mennyire utálok itt lenni, és hogy mennék már haza. Közben éjjelente erős fájásaim voltak. Pénteken aztán eléálltam a fődokinak, hogy lesz szíves már megmondani, hogy én minek fekszek itt? Megvizsgált, zárt a méhszáj (tehát az eddigi fájások „hatástalanok voltak), jók az eredmények, mehetek isten hírével. A zárójelentés viszont csak szombat reggelre lett meg (ó, átkozott bürokrácia!!!), de azt már fél lábon is ki lehetett bírni. Mondtam is a szobatársaimnak, hogy lehet, hogy jövő héten jövök is vissza szülni, mert nekem az nagyon fontos volt, hogy otthonról együtt az Uracskámmal menjünk be, úgy ahogy azt réges-rég elterveztük. Szombat délelőtt hazamentem. Este a vacsoránál mondtam a férjemnek, hogy olyan mindenórásnak érzem magam. Semmi testi tünetem nem volt, mégis ezt éreztem (hetek óta lestem pedig a nyákdugót, hátha látom távozni, de nem). Lefeküdtünk és éjjel arra ébredtem, hogy ugyanolyan fájásaim vannak mint a kórházban, csak mintha rendszeresek lennének. De mérni nem tudtam őket, mert bealudtam mindig két hullám között és elfelejtettem az órát nézni. Mindegy, legalább kipihentem magam. Reggel jókedvűen ébredtem végre a saját ágyamban és nem neonfényben (a kórházban állandóan égett a villany, és bevilágított a szobánkba, pont az én fejemre, marha sokat lehetett így pihenni). Viszont kissé ijedten konstatáltam, hogy atomóra pontosságú 5 perces fájásaim vannak. Igaz, kibirhatóak voltak, de hát mégiscsak 5 percesek!!! Villámgyorsan kimostam a kórházi cuccomat, mert ugye, az előzőleg gondosan a szüléshez összerakott csomaggal mentünk be, és a hálóingeket, törölközőket ki kellett mosni, meg újra összerakni az egészet.
A férjem kérdezte, hogy elmehet-e gipszkartonozni. Mivel kezdtek rendszertelenné válni a fájások, mondtam, menjen nyugodtam, majd szólok, ha lesz valami. Délben, mikor hazajött enni, még mindig rendszertelenek voltak, kimaradt egy fél óra is fájás nélkül. És az én naív kis Uracskám még megkérdezte, hogy akkor mikor megyek legközelebb CTG-re. Mondom, mi már nem megyünk sehova CTG-re, itt ma vagy holnap baba lesz. Hát nem tudom, hitte is meg nem is. Műszaki ember, a számokat leste, amiket a papírra írtam, hogy mikor voltak fájásaim. Hiába mondtam neki, hogy nekem higgyen, ne a számoknak, én érzem már, hogy ez nem marad abba. De azért elküldtem, menjen, fejezze be a munkáját, elleszek egy darabig még itthon. Aztán kezdtek nagyon erőssé válni a fájások, és egy jó ideje nem mentek 10 perc fölé a szünetek, éreztem is, hogy ezek már hatásosak és nyílok. Rájöttem, hogy ha sétálok, akkor szépen rendszeressé válnak, és 1 óra séta után olyan 3 percesek lettek, hogy ihaj…
Fél 4-kor felhívtam a férjem:
- Hogy álltok?
- Éppen pakolunk össze, mindjárt megyek haza.
- Jó, annyit még kibírok.
- Úgy állunk?
- Úgy…
Hazajött, gyorsan lezuhanyozott, én már előtte lefürödtem és megmostam a hajam (olyan sok szülés-történetben olvastam ezt, és tényleg jó volt, mert a kórházban amúgy se tudom megmosni, meg a közérzetem is jobb lett).
Kocsiba ültünk, és elindultunk. Ekkor írtam Csanitának az sms-t. Közben már nem szóltunk egymáshoz egy szót sem, olyan erős fájásaim voltak. Csak szorítottam az ajtó fogódzóját, meg néztem ki a fejemből. Valahol olvastam régen, hogy a száj a méhszáj megfelelője, tehát jobban teszi ilyenkor az ember lánya, ha nem szorítja össze, hanem ha jönnek a kontrakciók, elengedi, hogy laza legyen, és így a méhszáj is tud puhulni, tágulni.
Odaértünk 5-re, az ajtóban találkoztam pár szobatársammal, azok meg nevetve néztek, hogy mi van, máris visszajöttél? Igen, mondom, jöttünk szülni. Na, ezek vitték is a hírt az osztályra, szóval az egész Terhes-pathológia értem szurkolt.
Közben a lift előtt ismét fájásom lett, nem tudtunk beszállni, inkább megvártuk a következőt. Felértünk, csengetni kellett egy kaputelefon-szerűségen, és be kellett mondani, hogy „Szülni jöttünk”. Ezt még az Apás felkészítő tanfolyamon elmondták, nagyon okosan, mert akkor ott nem jutott volna eszembe, hogy mi a fenét mondjak, pedig a helyzet egyértelmű, de aki szült már az tudja, hogy ilyenkor nincs teljesen eszénél az ember. (Vagy csak én nem voltam)
Jött is egy kedves szülésznő, elvette a csomagomat, Apát leültette kint, engem bevezetett a vizsgálóba, és hívott egy dokit. Nekem hálóingre kellett vetkőznöm (héé, nem úgy volt, hogy adnak hálóinget???...hát nem adtak…volt, de most nincs…Magyarország 2007) Jött egy doki, akit már a terhes pathológiáról ismertem (Balogh Artúr), nagyon alapos, ő nem akart hazaengedni rögtön másnap, és ennek most nagyon örültem, mert itt az alaposságára volt szükségem. Megvizsgált, 2 ujjnyira nyitott a méhszáj, csinált aminoszkópiát (egy csővel bekukucskál, hogy tiszta-e a magzatvíz.---tiszta volt) Szívhangot néztek, miegymás. Aztán leültettek egy kisszékre, hogy várjak, mert 2 szülés is megy, az egyik ikres ráadásul és nincs szabad szülésznő. Hát azt az időt nem kívánom senkinek, azt hiszem az volt az egészben a legrosszabb. Ülni egy kisszéken a fülledt, ablaktalan helységben, a férjem sehol, a fájások baromi erősek, és senki sem jön segíteni. Amolyan ’kis Vuk-szituáció’ volt („Egyedül vagyok, kicsi vagyok, éhes vagyok, segítsen valaki a kis Vuknak!”)
Végre jött egy szülésznő, és fiatal csaj, és adott beöntést. Azt mondja 1,5 liter víz, mondom mennyi??? Annyi. A víz folydogált, a fájás jött, a hasam emelkedett és én azt hittem ennél rosszabb már nem lehet. Azt mondta, sétálgassak 1-2 percig. Ez hülye, gondoltam. Örülök, ha le tudok szállni innen, nem hogy még sétálgassak. Na mindegy, nem részletezem a továbbiakat, utána le kellett zuhanyozni. Az nagyon jól esett, mert a melegvíz enyhítette a fájdalmakat egy picit. De aztán siettem, mert már nagyon hiányzott a férjem. Kimentem, hogy kész vagyok, felfektettek a szülőágyra, a doki megint megvizsgált, azt mondta jól haladunk, már 2-3 ujjnyi. Burkot repeszt. Én kifaggattam, hogy miért kell? Azt mondta, így hatékonyabbak lesznek a fájások, ha a baba feje közvetlenül nyomja a méhszájat, nem tompítja el a víz, meg a burok. Rám kötötték a CTG-t megint (tekintettel a „múltamra”). Itt megjegyzem, hogy tudjátok, egész terhességem alatt mennyire óvtam a Kicsikémet a vizsgálatoktól, igyekeztem csak a legszükségesebbekre elmenni, pl. 10 hétig nem voltam UH-n, meg ilyenek. Hát a kórházban töltött időm alatt bepótoltattak velem mindent, szegénykémet annyi felől megnézték, hogy csoda, hogy maradt színe.
Na, de vissza a szüléshez.
Kb fél órát voltam ott, TOVÁBBRA IS AZ URAM NÉLKÜL, mellettem üvöltve szült egy nő, megint jött a doki, jól van, mondta, jól reagál a Babóka a fájásokra, és nehogy úgy szüljek, mint a szomszédom, mert az brazil szappanoperába illő, nem ide. Most már behívják a férjemet. Na végre…már úgy volt hogy sikítok! Hát milyen apás szülés ez???
Olyan megkönnyebbülés volt, amikor jött. Leült mellém, fogta a kezem, törölgette a homlokom, meg a számat a vége felé. Nyomta belém a szőlőcukrot, mindig egyel többet akart, mint én. Olyan kis lelkes volt, úgy imádom. Aztán olykor vagy a doki, vagy a szülésznő jött, kérdezték van-e már székelési inger, mondom nincs. A doki ajánlotta, hogy keljek fel, amíg a CTG zsinórja engedi, mert úgy jobban halad a dolog. Hát volt vagy 5 perc, míg leszálltam az ágyról, pedig a férjem emelt le félig. Kértem, hogy hozzon egy labdát, arra akarok ülni. (Apás felkészítőn ezt is megmutatták, volt bordásfal is, szivacs meg kötél, stb.) Olyan jó volt! Tényleg! Nagyon puha, de rugalmas, és úgy igazítottam a csípőm, ahogy akartam. Közben a férjem melegítette a kezével a derekamat. (Arany keze van!) Én meg majd eltörtem a másik kezét meg a vaskorlátot, annyira szorítottam. Ekkor éreztem, mintha kakilnom kellene. De nem voltam benne biztos, hogy ez már toló fájás, így kivártam még egyet. Na ez már erős volt. Mondtam, szóljon a szülésznőnek, mert kezdődik. Szólt is gyorsan, jött a doki is. Vissza kellett másznom az ágyra (kínkeservesen… tuti, hogy valami isten barma férfi tervezte ilyen magasra, aki életében nem szült!!!) Megvártunk egy fájást, a doki még „igazított” a méhszájon, hogy teljesen eltűnjön (azt hittem fájni fog, de ez nem fájt), aztán gyorstalapaló tanfolyamot tartott arról, hogyan kell nyomni. (Ő mondta így.) Ha jön a fájás, megfogom a térdem, levegő kifúj, szem, száj becsuk, nagylevegő, és nyomni, nyomni, nyomni. Egy fájás alatt 3x. Tök jó volt, hogy határozottan vezényelt, és így tudtam rá figyelni. Megdicsért, hogy nagyon ügyes vagyok, és nem üvöltök közben, mint a szomszéd. Mert van aki üvölteni jön ide, van aki meg szülni. Mondta, hogy ha ügyes leszek, könnyebb lesz a babának is, mert neki ott most nagyon rossz, igyekezzek, hogy tudjon jönni minél gyorsabban kifelé a szülőcsatornából. Kértem, hogy próbálja már meg épen hagyni a gátat, próbálta is, de aztán mondta, hogy annyira ráhajlik a baba fejére, hogy nagyon akadályozza, vágni kell. Hát legyen. Babu az első.
Mikor nyomtam, éreztem, mennyire éget belül, ahogy halad kifelé, egyre jobban feszít, és nagyon örültem, de nem lepődtem meg, mikor mondták, hogy látszik a feje, hiszen tudtam, hol tart. Ekkor olyan bugyuta kérdést tettem fel, amit csak ilyen elborult aggyal lehet: „Van haja?” Istenem, mintha számítana egy cseppet is, de hát ha akkor ez engem érdekelt.
Mondta a férjem, hogy van, és én megnyugodtam. (Hülye, hülye, hülye.)
Még egy fájás és olyan melegen, puhán, csusszant ki Ati baba, hogy öröm volt nézni. Jól lepisilte a dokit.
Egyszer a nyakán volt a zsinór, de abszolút nem volt vészes, igazából csak a szülés után pár nappal jutott ismét eszembe, hogy tényleg így volt. A hasamra tették egy pár másodpercre, megfogtam a kezét, és valami lükeséget mondtam, hogy Szia Baba vagy ilyesmit. Olyan hihetetlen volt, Úristen ez az én fiam? Az én kicsi fiam! Megszületett a kisfiam!!!
Aztán elvágták a köldökzsinórt és elvitték Atit, a férjem ment vele. Pár perc múlva megszületett a méhlepény, kértem, hagy nézzem meg, segítettek felülni, megnéztem, mutogatták, hogy ez a burok, emez volt a méh felőli része, aztán magamban megköszöntem neki az éltető munkáját, és majd megszakadt a szívem, mikor egy zsákba dobták. Felnevel egy gyereket és ez a hála…Na mindegy, érzékeny a lelkem. Főleg ilyenkor.
A doki összefoltozott, nem volt kellemes, de vészes sem. Aztán hoztak teát, hogy meg kell innom. He-he, azt hitték majd nagyot nézek, hogy 2 litert meg kell innom. Nem tudták, hogy én az utóbbi időben napi 5-6 litert megittam, mert állandóan szomjas voltam. Szóval kértem az előre elkészített szívószálamat és beszipákoltam a teát. Mert itt pisilés a távozás kulcsa.
De hol van már a kis családom??? Sikítsak? Kell a fenének a teájuk, hozzák a gyerekemet!!!
Nagy sokára megérkezett a férjem karján a bepólyázott kis Csöppünkkel, és én elsírtam magam. Most is könnyes lesz a szemem, ha rá gondolok. Megpuszilt, odanyújtotta és én megláttam a világ leggyönyörűbb kisfiúját, aki úgy nézett rám, hogy hullt a könnyem, mint a záporeső. (A férjem itthon bevallotta, hogy mikor a vizsgálóban nézte Atit, ő is pityergett…a drága) Jött a szülésznő, segített mellre tenni, és másfél órán keresztül szopizott a kis Drágám. Apával meg csak néztük megindultan, hogy megérkezett a kisfiunk.
Ilyen befejezés után nem akarok a neonfényes kórházi napokról írni, ami hol jobb, hol rosszabb volt. Végig velem volt Ati és ez a lényeg. Csütörtökön hazajöhettünk, Apát sose láttam még ilyen ellágyultnak és büszkének, hogy ő fuvarozza haza a kis családját. Azóta ismerkedünk, igyekszünk mindenben a segítségére lenni, hogy be tudjon illeszkedni a mi világunkba és életünkbe. Van elég tejem, ha sikerült elaludnia nappal akkor 3 órákat alszik szopi után, de ha nem akkor nézegetés és sírás-rívás váltogatja egymást. Éjjel jó baba, eszik, alszik, így szerencsére kipihentem magam. A gátsebem tökéletes, ha nagyon akarnék, már biciklizhetnék is. Apával együtt fürdetjük, sokszor ő pelenkázza, magyaráz neki, nagyon édesek együtt. Elolvadok, ha rájuk nézek. Mondtam Atinak, hogy hiába ordít akkor is nagyon szeretem. És nagyon-nagyon örülök, hogy Anya lettem.
