Sziasztok Csajokák!
Hogy finishelek-e? Még 5 hét, de én már nagyon a finishben érzem magam, szerény méreteket öltő Ádám fiammal. Bele sem merek gondolni hogy hogy fog kibújni, már-már úgy érzem inkább 5 kilós lesz. OMG (diane után szabadon)
Szolnok számomra igazán kikapcsolódás volt, Fersivel moziztunk, brutál fos volt, de nem baj, sőt utána nyomtunk egy pizzát, és kibeszéltük a gyereknevelés búját-baját-örömét.
Aztán Diával bementünk a citybe, hogy kávézunk egyet, a Tündéből kifordultunk, majd tök véletlenül ráakadtunk a Nemzeti Kávézóra, ahol kulturált módon lehetett fogyasztani és fotelban terpeszkedni. (Számomra nem utolsó szempont mostanság, ugyebár).
Ez a szilvakék elég füstös, nem? Ha nem, akkor jó, bár már nem nagyon emlékszem hol van. Mehetünk ha még egyben leszek, tehát a jövő hét.
Nálunk alvás terén hatalmas változások vannak, Bali elalszik egyedül, este, délután, csak az ajtót kell nyitva hagynom. Viszont már 2 napja 6-kor kelünk.
Evés terén egyre válogatósabb, lassan leszükül a sós perec és a sós keksz témakörre. Az édességekre méla undorral tekint továbbra is. Na majd Ádám az én édes számat fogja örökölni, hihi.
És olyan édes, kedves, reggel kiviszi apa táskáját az előszobába, bepakolja az uzsiját, puszit ad, és mondja hogy vigyázz magadra. A durva az, hogy azt szokta mondani, Apa megy haza a dolgozóba.
Hát igen ez a bankszektor se az a láblógatósdi, na.
Katus, csütörtök? Még nem tudom, hogy itt vagy ott, lehet bevállalom Telkit, majd beszéljünk még róla.
Orsi, Luca nagyon édes, szerintem is rád hasonlít. Legalább neked nem kell parázni, hogy hízik-e rendesen. Fogyózni úgysem lehet ilyenkor, nincs zsírszegény anyatejecske szerencsére.
Edó, annyira sajnálom Petyát, remélem tavaszra befejezte a betegeskedést. Nincs szarabb a kórháznál, pedig mi csak 3 napot voltunk ott.
Bencus hogy van? Kiheverte ezt a fránya vírust? Esküvői ruha? Kölcsönadhatom az enyémet.