Azt a későnfekvő banda!
Pedig biztos voltam benne, h. én leszek az utolsó!
Egyszerűen nem bírtam elaludni!
Tegnap bevetettük a nagyágyút. Tudom, h. most sokan rohadt dögnek tartanak és rossz anyának, de az elmúlt 5 napban már mindent kipróbáltunk a ded lefektetésére és nem maradt más választásunk, mint az ún. Ferber módszer.
Ez abból áll, h. lerakom az ágyába, üvölt, 3 perc múlva bemegyek, kiveszem, megnyugtatom, visszateszem, üvölt, 5 perc múlva bemegyek, megnyugtatom, visszateszem, üvölt, 7 perc és így tovább, mindig 2 perccel növelve az időt. Az elv az, h. a ded rájön, h. minél tovább üvölt, annál később jössz be. Én ebben nem hiszek, h. egy 5 hónapos 2 percnyi különbséget képes lenne észlelni, de mindenesetre elfárad és közben te sem érzed annyira végtelennek az időt, mivel időről időre bemégy hozzá.
De még így is rettenetes!
Sajnos mi ott rontottuk el a dedet, h. a hasán altattuk az első pilanattól kezdve, mert elég sokat bukott és féltünk, h. letüdőzi, ha hanyatt van, meg mindenhol azt írták, h. a hasfájós csecsemőnek ez jobb.
Hát 4 hónapig jobb is volt, de mióta megtanult a hasáról a hátára fordulni, azóta, ha nem akar aludni, dob egy hátast és üvölt.
Egy darabig megoldható volt a dolog azzal, h. nem engedtem megfordulni, de mostanra olyan erővel küzd, h. félek, h. kárt teszek benne, meg úgy tűnik, h. terrorként éli meg a dolgot és még jobban felhergeli magát miatta. De a hátán nem tud elaludni!
Közben megtanult visszafordulni, meg is teszi, nappal, nyugodt körülmények közt, de éjjel hiszti közben soha! Csak ordít és közben majd belepusztul, annyira fáradt! Egyszerűen végkimerülésig cirkuszol, majd végül hosszas szenvedés után bealszik, mint akit lecsaptak. De közben utolsó tartalékait is elhasználja a hisztire, ezért 1-1,5 óra múlva farkaséhesen ébred és kezdődik minden elölről. Éjjel persze nem lehet hagyni üvölteni, mert akkor az egész panel zeng, ezért igyekeztünk megnyugtatni, de csak egyre rosszabb lett a dolog!
Mostanra ott tartottunk, h. a párom addig cipelte, amíg el nem aludt, mert csak akkor lehetett lerakni.
Szívszorító, amikor a poronty odasimul a mellkasodhoz, szopizza az ujját, nyöszörögve próbál elaludni, de nem tud, ha viszont le akarod rakni visítva tiltakozik és csak dobálja magát az ágyban. Vagy amikor már a szó szoros értelmében csak lóg a párom vállán, mint egy rongy, csukva van a szeme, lógnak a kezei, de ha le akarja rakni egyből bekapcsol a vízszintérzékelője és felébredve indul a cirkusz!
Mindhárman eljutottunk a végkimerülés határára. Ezért döntöttünk a Ferber módszer mellett.
Hát borzasztó volt. Lement a 3 perc, az 5 perc, a 7 perc és csak üvöltött kitartóan, sőt rá is duplázott (v. csak mi éreztük így?
), a 9 perces szakasz végén összevesztünk a párommal, h. érdemes-e folytatni ezt a marhaságot, mert ő most bemegy és kiveszi a gyereket az ágyból és ha kell egész éjjel kézben fogja hurcolni! De mondom, ez így nem megy tovább, h. egyikünk sem alszik már napok óta, és a gyerek is egyre nyűgösebb a kialvatlanság miatt! De ő ezt nem bírja tovább, ez szadizmus, így nem lehet bánni egy 5 hónapos gyerekkel. De mondom ez az utolsó esély, már nem tudok jobbat kitalálni! Annyira összevesztünk, h. csak percek múlva esett le, h. csönd van. Belopakodtunk a hálószobába és csodák csodája a ded a HASÁN FEKVE alukált!!!!
Hát mégis meg tud fordulni, ha akar!
Ott bőgtem a párom vállán a feszültség miatt! Megbeszéltük, h. ő szól az egyik szomszédnak, h. most pár napig ez lesz, én meg a másiknak.
Természetesen a ded 1 óra múlva sikoltozva ébredt és éhen akart halni, de utána már aránylag simán elaludt.
Csak én nem tudtam elaludni! Még fél egykor is csak paníroztam magam az ágyban.