2007.02.12 11:31
Szerző: fanny01
Szóval, teltek-múltak a hónapok és nem jött a baba és avval ellentétben amit az első bejelentkezéskor írtam, hogy csak egy fél évet adok magamnak, azért csak elmentem orvoshoz, mert lehet hogy földhöz ragadt vagyok, de én nem az angyalkákban bízom, hanem az orvosokban. Bizony elmondta a doki, hogy a korom és a súlyom is előrevetíti ( és akkor azt még nem is mondtuk el neki, hogy a férjemnek igencsak egészségkárosító munkája van) hogy kicsi a valószínűsége a terhességnek, de azért megcsinálta a hormonvizsgálatokat ( egy értéket leszámítva tűrhetőek lettek). Másodjára már a férjem is eljött velem ( vajon ha mindez a háta mögött történik, mit gondolhatott, miért megyünk nőgyógyászhoz???) ekkor írta fel a doki a chlostyt, amit rögtön ki is váltottunk és a férjem első dolga volt mikor haza mentünk, hogy elolvasta a tájékoztatót.
( sajnálom, hogy kidobtam, mert szívesen bemásoltam volna Nektek a mellékhatásokat, amit egy oldalon keresztül sorolnak) ekkor rám nézett és nagyon komolyan megkérdezte: hogy te ezt tényleg be akarod venni? És miután tényleg nagyon riasztó dolgok voltak felsorolva és én akkor még azt hittem, hogy ez egy hormonkészítmény, megbeszéltük, hogy nem szedem be. De ismét eltelt 1-2 hónap és nem volt eredmény ekkor olvastam SZDkatát, hogy ő bevette a gyogyit és hipp-hopp ( ikrekkel) lett terhes. (Időközben rengeteget olvastam a netet ez ügyben is, mert lehet hogy én most valakinek felnyitom a szemét, de bizony nagyon sokan CSAK olvassák a babanetet mégpedig azért, mert nagyon sok hasznos információt össze lehet szedni, és nem azért mert egy beteges kukkoló) így megtudtam, hogy ez a gyógyszer nem hormonkészítmény, megnyugtattam magam, hogy ezt nyugodtan be lehez szedni, nem lesz semmi bajom. Hát bizony elkövettem azt az óriási bűnt, hogy kivettem a fiókból az együtt kiváltott gyógyszert és B E V E T T E M. Sose legyen nagyobb bűnöm!
Eljött a november és csatlakozott hozzánk Vadvirág. Nem is volt ezzel semmi baj. Csak már ahogy említettem a negyvenes létnek sok előnye és sok hátránya is van ( nézőpont kérdése) Például sokat látott, megélt már az ember. Hogy mi bajom volt nekem Vadvirággal? Semmi... egészen addig, amíg egy hónapnyi "ismeretség" után ( ami mondjuk meg őszintén még akkor is kevés, ha ez személyes ismeretség) annyira tudta a TUTIT, hogy én miért nem leszek terhes, és egyáltalán micsoda családi életem lehet nekem és hogy kéne magamba nézni stb stb. Szóval ezt még akkor sem tűrtem volna el, ha egy hónapig mindennap találkozunk és személyesen ismerjük egymást, nem hogy így... Szóval nálam evvel
telt be a pohár. És engedtessék meg nekem, hogy én döntsem el, hogy én mit érzek sértőnek és kioktatónak!!!
Valóban elkövettem azt a hibát, hogy nem köszöntem Tőletek el, ezért meg is követlek Benneteket. Bár ahogy tapasztalom ez a köszöngetés a neten nem divat. Ettől függetlenül tényleg meg kellett volna tennem.
Én kivontam magam a forgalomból, tényleg nem volt szükségem erre a hangnemre. Az hogy továbbra is olvastam a babanetet ( nemcsak Titeket) nem hiszem, hogy bűn, itt is és más topikokban is van néhány ember akinek kiváncsi vagyok a sorsára és ismeretlenül is drukkolok Nekik.
Mint ahogy említettem ennyi idős korára sokat tapasztal az ember, sok mindent megél. Így voltam Vadvirággal is. Mi volt a gyanús? (Mert azért azt szögezzük le, hogy én soha meg nem bántottam, nem szóltam be, nem tettem pikírt megjegyzéseket csak csendben figyeltem, hogy mi fog ebből kisülni) Tudniiilik, volt nekem egy totál ugyan ilyen ismerősöm, a kisebbik fiamnak volt osztálytársa az ő legnagyobb fia. Ők is Káposztás megyeren laktak- úgyhogy van képem ennek a lakótelepnek a "fílingjéről", filigrán anyuka, aki -és most figyeljetek- MINDIG csinos, MINDIG jókedvű, MINDIG mindenre van energiája, MINDENT el tud vállalni az iskolában, MINDENHOL ott van és mindeközben optimista, happy, vidám, mosolygós, egy varázsló, hisz ugyanúgy négy gyereke volt, egy még fiatalon balkézről, három közös a férjével. Évekig ismertük egymást -hisz osztálytársak voltak a gyerekek- ő nagyon szimpatizált velem, én is szeretek ismerkedni. Csakhogy: ami messziről nagyon szimpatikus, ez az életerő, magabzitosság, vehemencia, én mindig, mindent elérek, elintézek, nincs előttem áthidalhatatlan probléma, ez közelről nagyon fárasztó, és nagyon hamar lepattog a zomác. Állandóan hivogatott magához, ( igazából ő akart nagyon barátkozni velem)beszélgettünk, már amennyire egy ilyen ember tud, mert testközelből aztán kiderült, egy kávét nem lehet vele meginni, mert nem tud egy pillanatig nyugodtam megülni, csak magára tud figyelni, csak az ő életéről lehet beszélgetni, csak az ő gyerekei vannak jól nevelve és mindenki más csak egy szerencsétlen hülye.
Én nekem annyira nem jött be ez a ÉN VAGYOK A MEGTESTESÜLT TÖKÉLETESSÉG ( elvégre négy gyerekem van, állásom ugyan nincs, de akkor is megtalálom a pénzszerzés módját - még a munkája is hasonló kalinerű volt: marketinges kérdezőbiztos, és persze ő elötte sem volt akadály, ha kellett a kocsmákba is bement a kuncsaft után) sítlus, hogy egy idő után lazítottam ezen a kapcsolaton. Itt is volt egy utolsó csepp a pohárban, egyszer felhívtam és megkértem, hogy átfaxolnék egy egy oldalas német nyelvi feladatlapot( akkor tanult első évben a fiam németet, tehát a legelső órák anyag volt és mivel én angolos vagyok nem tudtam neki segíteni)ha lenne kedves kitöltve visszafaxolni ( csak úgy mellesleg német nyelvészi, nem tanári, nyelvészi diplomája volt) erre olyan ordenáré, minősíthetetlne stílusban kezdett el orditozni a telefonba, hogy mit képzelek én, hogy ő este hatkor evvel fog foglalkozni, hogy én akkor szó nélkül ( bizony Tőle se köszöntem el) letettem a telefont és azóta sem vagyok hajlandó tudomást venni róla.DE a csattanó az, hogy nemcsak én építettem le, hanem érdekes módon kártyavárként omlott össz az élete, mert a férjének is olyan elege lett ebből a tökéletes nőből, hogy négy gyerek ide vagy oda, elvált tőle, sőt a gyerkei sem díjazták a tökéletes anyát, hisz a három közös gyerekből egysem maradt vele, mind az apukával maradt, még az utolsóként született egy szem kislány is.
Szóval tiszta "dezsavü" ( nem tudom, hogy kell helyesen írni, persze ez is rávilágít a tökéletlenségemre) érzésem volt, mikor ugyanezeket tapasztaltam Vadvirágnál. De még mindig csendben voltam, és senkit nem sértegettem, senkit nem gyanusítgattam semmivel.
Lassan a mese végéhez érünk...eljött a szombat, mikor is a férjem elment otthonról, na, gondoltam felugrok a babanetre, mi újság.
Persze megcsodáltam Vadvirág UH képeit is. Hangsúlyozom megcsodáltam, mert mindig áhítattal töltenek el ezek a kék, főleg azért mert én soha életemben nem kaptam ilyet, nem fogtam élőben ilyet a kezemben, ebből kifolyólag fogalmam sincs, hogy az a rengeteg betű és szám mit jelent rajta, úgy mindenkit megnyugtatok ( vagy megijesztek inkább???) nem én vagyok Sandy ( mert azért Ti sokkal több valótlanságot állítottatok rólam, mint én Vadvirágról) márcsak azért sem, mert én száz évig nézhettem volna azokat a képeket akkor sem tűnt volnafel a dátum probléma. Igen ám, de Vadvirág pechjére, volt akinek feltűnt, és ezt szóvá is tette.( amihez szive-joga volt, elvégre ez egy nyílvános fórum, sok helyen kapcsolódnak be egy-egy kérdés, hozzászólás erejéig mások is)
És ezen a ponton van a kutya elásva.
Mert egy ilyen egyszerű felvetésre, egy ugyanilyen egyszerű mondattal lehetett volna válaszolni, hogy : jaj, bocsi véletlenül rossz képet csatoltam, mindjárt küldöm az aktuálisat. Ennyi. Vagy lett volna még egy megoldás: hallgatni ( mert ugy ahogy az elején említettem a bölcs néha hallgatni is tud, lsd: Ha hallgattál volna, bölcsebb maradtál volna)
De nem ez történt, hanem -legjobb védekezés a támadás- elkezdett összevissza vagdalkózni, rágalmazni, ócsárolni, ütött vágott mindenkit aki a közelébe ért. A végére odáig fajult, hogy Melcsit ( csak azért mert a védelmemre kelt) lemeddőzte, sőt lepatkányozta ( nagybetűvel), rám átkokat szórt, hogy járjak én is úgy ahogy ő. ( Eddi direkt nem hoztam senkit név szerint szóba, de itt Nyanyuska azért nevesítelek, mert ha Neked az ilyen viselkedés szimpatikus, akkor én meg azt kívánom, hogy sose legyen különb barátod.)
Tudjátok ez a hozzászólás zuhatag, amit itt Vadvirág produkált az egyik Bruce Willis filmet juttatja eszembe (Drágán add a halálod) amikor a nagyon magabiztos terrorista ( elvégre ő élet és halál ura)telefonon tárgyal a nyomozóval és egyszercsak a nyomozó jó érzékkel rákérdez a lelkének egy kényes pontjára és evvel kihúzta a terrorista lába alól a biztos talajt, oda volt a magabiztosság és úgy dadogott, mint egy hülyegyerek. Na, ugyan ez volt az érzésem, hogy evvel a az egyszerű kérdéssel amit Sandy feltett neki, kihúzták a lába alól a talajt és a végén már mindenről volt szó legfőképp az én házasságomról (?????) csak arról nem hogy mi is van tulajdonképpen.
Amikor elolvastam Sandy hozzászólását, tényleg megörültem ( lehet, hogy nem ez a jó kifejezés) hogy végre nemcsak én vagyok gyanakvó. Mert mégegyszer hangsúlyozom én csak magamban gyanakodtam és sokszor csodálkozva, felhúzott szemöldökkel olvastam Vadvirágot, de soha nem állítottam, hogy nincsenek gyerekei, vagy hogy most nem terhes. DE:
Hogy mi volt gyanús? Hát minden. És most csak az eddig említettek alapján felsorolás szerűen( lassan már cikket megírhattam volna ennyi erővel): valóban sok képe van feltéve, de ha megfigyelitek, az a rengeteg kép maximum 2 vagy három időpontban készült, ha én a gyerekeimmel akarok dicskedni, akkor nem minden korszakukból teszek fel képet?Minden kép az utcán készült, egy sincs a lakásban ( mondta is a férjem, mi van nem meri a lakását megmutatni?) Babakocsi jobbról, balról, elölről, hátulról stb. Valamelyikőtök írta, hogy mennyi tanácsot kaptunk Vadvirágtól. Mire gondolsz? Arra, hogy egy pár hónapos gyereket túró rudival, meg danoninóval kell tömni, vagy hogy egy négy gyerekes mamának konzerv kajával kell eteni a bébijét, mert ugyebár főzni azt nem ér rá ( a tökéletes nagycsaládos anyuka). Nem tudjuk a net számláját befizetni, kikapcsolják, de sebaj, mert egy négy gyerekes mamának más gondja sincs, minthogy internet kávézóban múlassa az időt. Vagy:ha olyan kurva nagy a családi idill, miért kell egy anyukát hétvégén a saját családja alól tehermentesíteni, és vajon apuka hol tanyázik addig a gyerekekkel, amg ő tehermentesül?Vajon hogy lehet, hogy egész nap a neten lóg, nekem ne mondja senki, hogy azért mert gyorsan gépel, mert én is gyorsan gépelek, de a netezés akkor is egy nagyon időigényes elfoglaltság. És arról már tényleg ne beszéljünk, hogy ha valakivel egy ekkora tragédia történik, mint vele, akkor ezzel kapcsolatban az a legfőbb dolog, hogy ő milyen remekül túltette magát ezen? Evvel kapcsoltban is van saját élményem, mert ezt is meséltem már, hogy sogórnőmnek tényleg spontán lettek hármas ikrei, de az egyik kislány totál fogyatékos és ezt nem lehet ilyen "strammul" feldolgozni. Ők már tizennyolc évesek, de nem lehet erről úgy beszélni, mint egy hepienddel végződő eseményről, mert ugye milyen TÖKÉLETES vagyok, hogy ezt is feldolgoztam. ( pedig az én sogórnőm is folytatta tovább az életét, sőt lett még egy kislánya, de törést soha nem heverte ki) Vannak technikák, amivel túl lehet élni, mindenkinek más a technikája, de ebbe egy kicsit mindenki belerokkan. ( és ha Vadvirág ebbe rokkant bele, azon nem csodálkozom) Vagy gyanakodtam a CSODÁS események további sorozatán: teherbe esésem CSODÁS története, szülésem CSODÁS története, újabb teherbeesésem CSODÁS története, és mi földi halandók, csak tátott szájjal bámulhatjuk ŐT, mert se szülni nem tudunk könnyen, se teherbe esni,se kívánt nemű gyermeket szülni, és hát ami nálam a csúcs volt, az angyalkákkal való kommunikálás. Vagy: soha, de soha nem mesélt a gyerekeiről aktuális dolgot, életszerű dolgokat, pl: milyen édeset mondott, mit csinált ( elvégre ahol ilyen pici gyerkek vannak ott mindig történik valami édes dolog lsd Melcsikét) vagy mi volt az óvodában, milyen jelmezt varrtam a farsangra ( minden oviban van farsang), hova jár iskolába a nagy gyerek, hogy tanul, milyen lett a bizi, kellenek-e márkás cuccok ( azért ezek a témák rendesen ki lettek vesézve és ő soha nem szólt hozzá)mindig teljesen érdektelen, bárki által leírható dolgokról írt.
Szóval nem is sorol tovább mert már én magam is kezdem unni.
Próbálom most már rövidre fogni, szóval Sandy üzenete után én is megírtam a magam üzenetét, úgy gondoltam, hogy mindezeket Ti is észre vettétek ( rosszul gondoltam) és pusztán kiváncsi voltam a véleményetekre. De ami ezután történt az lepett meg igazán. Olyan mennyiségű mocskolódást zúdított ide Vadvirág, hogy akinek nem tűnt fel, hogy az általa leírtak ( pl: intelligencia) mennyire ellentétben állnak a szóáradatával, az vak. Számomra az is sokat sejtet, hogy miután én ( egyébként csak azért mert tényleg nem akartam semmi rosszat, utána meg már főleg nem akartam hergelni) nem válaszoltam neki, magyarul nem vettem fel a kesztyűt ( Sandy is nagyon visszafogottan írt talán kétszer), olyan mértékben dühödött be, hogy az már súlyos kórképet sejtet a háttérben. Végre Melcsike állás foglalt, na ő is megkapta a magáét, iszonyatos, hogy hogy tud ilyen érzéketlen lenni valaki. Ha valaki hát Melcsi nem érdemelte meg ezt a hangot. És az utolsó nagy döbbenet akkor ért, amikor mindezek után Ti még Vadvirágot vettétek védelmetek be és nem Melcsit. És ami a röhej:a vége az lett az egész dolgonak, hogy én egy őszintétlen, férjet becsapó asszonyállat vagyok, akit majd jól el fog hagyni a férje, de minimum meg fog halni a gyereke, mert ezt érdemlem.
Egyébként nyáron tényleg ugyabez játszódott le egy másik topikban ( amit bújkáló ellenforradalmárként szintén csak olvastam)valaki hirtelen előkerült a semmiből, hipp-hopp terhes lett, persze mindenki vele foglalkozott, aztán hipp-hopp elvetélt, megint mindenki hetekig őt vígasztalta, majd nem tudom, hogy de valaki lebuktatta, hogy hazudozik össze-vissza, és ahogy felbukkant, úgy el is tűnt. Hát majd meglátjuk.
Elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen hosszúra sikeredtem, úgy gondoltam, hogy olyan mértékű támadás érte a személyemet, hogy ez a minimum amit meg kell tennem. Nem mondom volt egy rossz éjszakám, de én evvel a - szinte már önvallomásnak is nevezhető - hozzászólással lezártam ezt a témát.
Szándékosan vigyáztam arra, hogy közületek senkit ne nevesítsek, hogy ki mit mondott, mit reagált, mert én közületek senkinek, semmit nem akarok felhánytorgatni, különösen azoknak nem akiket személyesen ismerek.
Mindenkit biztosítok arról,- mégmielőtt elvetélne, elapadna a teje stb- hogy tökéletesen működött húsz évig a házasságom és ugyanilyen tökéletesen fog működni az elkövetkezendőkben is, akár babával, akár baba nélkül. Nem a házasságom létjogosultságát akartam magamnak és a környezetemnek bizonyítani, legfeljebb egy jó nagy adag boldogsághormonnal lettem volna gazdagabb.
Ezekkel képekkel -a következő üzibe küldöm- kívánok Mindenkinek minden szépet és jót. ( az első két kép a kertemben készült, a második kettő a munkahelyemen - még mielőtt valaki azt hiszi, hogy ekkora birtokon élek.)
Sziasztok Éva
Ui:
Vadvirág! Most biztosítalak arról, hogy bármilyen izléstelen, gonosz megjegyzéseket fogsz rám böfögni, nem fogok rá regálni. Viszont, sokat, nagyon sokat fogom olvasni a babanetet, - és tudod- Isten szeme mindent lát! ( és persze az angyaloké is).
Persze ez csak vicc volt. Csak az ŐSZINTESÉG jegyében írom le: le se szarom, hogy mi van veled.