Na végre sikerült újra géphez jutnom.
Szóval bocsi, ha kifelejtek valamit.
Krisztinka!
Próbáltalam megjelölni Gergőt, de az intro átugrása után nekem megáll a böngészőm.
Majd még próbálkozom, ígérem!
Pilla
kérdezted a védőnőt: hozzánk Marci születése óta hetente jött, kivéve az ünnepeket, meg januárban egy alkalmat. Ki a védőnőd? Nekünk Baczkóné Gizella. Engem nem zavar, ha jön, de az sem zavarna, ha ritkábban jönne. Kedves, és sok tanácsot ad, csak az a legrosszabb, hogy néha váratlanul állított be, mikor még épp pizsamában voltam, kócosan, ahogy kikeltem az ágyból.
Cumi
azt hiszem, én vetettem fel korábban ezt a témát.
tényleg ketté kell választani a cumisüveget és a játszócumit.
Marci 1 hónapos kora óta iszik
cumisüvegből, mert a kisebesedett cicijeimet úgy védtem, hogy naponta 4x szoptattam, majd 2x fejtem, és cumiból adtam oda, így a stimulálás is megvolt, és kicsit pihentek is a cickók. A szopi a mai napig fáj (Marci harap, és nem tudom erről leszoktatni), de már nem olyan nagyon, így már nem adok cumiból, csak ha kihagy egy evést és le kell fejnem, és azt adom oda. Aztán van, hogy keveset eszik, de nem éhes utána, csak szomjas, és akkor a vizet is cumiból kapja. És ha elmegyünk valahova, akkor cumiban viszek egy kis lefejt tejet, hátha kis nyugtatásra vágyik, és ez arra kiváló (én nem tudom bárhol előkapni a ciciket, ehhez szégyenlőn vagyok).
A
játszócumival kapcsolatban sokáig haboztam, mi legyen, aztán 1 hónaposan próbáltuk ki azt is. Marci eleinte folyton kiköpte, így nem is erőltettem, aztán ahogy jött a front miatti nyűgös időszak, egyszer csak elfogadta, és azóta is elfogadja, DE: csak akkor, ha tényleg egy kis nyugtatás kell neki. Ha valami baja van, akkor azonnal kiköpi, és sír. És aludni sem alszik cumival. Úgyhogy használjuk, de nagyon ritkán, sokszor napokig elő sem vesszük.
Sokan mondják, hogy ez egy pótcselekvés, és hogy ilyenkor is a legjobb a cici. Igen ám, de vannak helyzetek, mikor nem tudom elővenni (pl. elmegyünk valahova, épp orvosnál vagyunk, takarítok, stb.). Ilyenkor mindkettőnknek nagyon jól jön, hogy a gyereknek adhatok valamit, amivel megnyugszik. Ráadásul mint írtam, nagyon fájtak a melleim, így én még az etetésektől is előre rettegtem, nemhogy csak úgy cumizni odaadjam Marcinak! És szerintem így is érzi a szeretetet, mert cumizás közben mindig az ölemben van, simogatom, beszélek hozzá, annyi a különbség, hogy nem cici, hanem cumi van a szájában. Mivel elalváshoz nem adom oda neki, így nincs olyan, hogy ne lennék vele, mikor cumizik.
Szerintem mindig mindennel kapcsolatban meg fognak oszlani a vélemények (cumi, táp, együttalvés, együtt fürdés, mérleg, légzésfigyelő stb.), és szerintem ez így jó. Mindenki leírja a maga véleményét, tapasztalatát, aztán mindenki maga dönt, hogy mit csinál. Mint mindig, most is bebizonyosodik, hogy a gyerekek felnőnek így is, úgy is. Cumival vagy anélkül, táppal vagy anyatejjel, a babák egészségesek és nőnek. A legfontosabb, hogy szeretetet és odafigyelést kapnak, minden más csak neveltetés, lehetőségek, hozzáállás kérdése. Háborúban is felnőnek a gyerekek, pedig olyankor aztán igazán nem ideálisak a körülmények.
Csíkok
nekem a combom és a fenekem már kamaszkorom óta tele van csíkokkal, úgyhogy már hozzászoktam. Szerencsére a terhesség alatt egyetlen új csíkom sem lett, sem a meglévők mellett (lehet, hogy már nem volt hely többnek
), sem a hasamon, pedig arra számítottam, hogy tetőtől talpig tigris leszek.
Egyébként nálunk csütörtök este megtört a jég: adtam Marcinak egy adag tápot. Sajnos annyira kevés lett a tejem, annyira sírt, nem nyúztam tovább, bevetettem a végső megoldást, először fél adagot. Na, ismét bebizonyosodott, hogy ha kajáról van szó, Marci mindent elfogad: úgy benyakalta az egészet, hogy csak lestem!!! Aztán megnyugodott, és olyan jót aludt, hogy éjjel fel kellett ébrednem fejni, annyira feszítettek már a cicijeim.
Aztán mintha csoda történt volna: rájöttem, hogy Marci nem hal bele, ha kap egy kis tápot, viszont nem éhezik, és ettől úgy megnyugodtam, hogy azóta sem kellett pótlás, csak szopizik, ráadásul elég sok tejem lett, ismét tudok még fejni is!!!!
De ha ismét szükség lesz rá, már nem fogok tőle félni, és igenis adok egy adagot, mert elegem van abból, hogy a hülye elveim miatt néha majd' éhenhal Marcika! Tudom, hogy a következő etetéskor bepótolná, de ő ezt nem tudja, és ilyenkor olyan elkeseredetten sír amíg nem kap enni, hogy rossz hallani, és semmi nem segít. Sírni meg nem hagyom.
Hát ez történt!
A kis betegeknek jobbulást kívánok!!!