Sziasztok!
Kati!
Gyógyuljatok meg minnél hamarabb és kívánom egy jó ideig ne is legyen semmi bajotok mert jól kijárt most nektek ebből az egészből. Szegénykéim....
.
Különben legközelebb meg mossál be annak aki ilyen hülyén szurkálja meg a Levit (bár reméljük nem kell többet soha az életben) még az sem lehet mentség, hogy pici a gyerek és....
. Komolyan mondom most jól felidegesítettem magam. Ezek szerint akkor most jobb ha kerüljük a tömegeket ha ilyen virnyákok vannak.
Ildi!
Nevettem az alvásotokon. Gondold el ha hárman lennének
akkor merre szaladnánk? Ja én tudom: ki a világból.
Azért elmesélem nektek is a mai napunkat, hát nem egyszerű az élet:
Már reggel bal lábbal keltem, semmi nem volt jó mindenki hagyjon békén napom volt. Mivel apa csütörtökön lett 30 ezért a nővére és annak fia átjöttek 11kor. Itt voltak fent nálunk aztán a sógórnőm lement anyósomhoz a fiát pedig később leküldtük, hogy elaltatjuk a Tamit és akkor utána mi is lemegyünk (bedugom az örzőt itt fent) ez volt negyed 2kor. Háromnegyed 2re el is aludt a Tami. Mondta apa, hogy inkább hívjam fel a rokonságot mert itt fent beszélgetnek, lemegyek anyósomhoz erre sógórnőmék sehol, kérdem hol vannak erre anyósom mondja, hogy ő azt mondta nekik, hogy mi lefekszünk a Tamival mert mindig szoktunk vele aludni (mondanom se kell, hogy kb 20 esetből 1x szoktunk vele aludni délután) erre elmentek haza
. Jó az öreg a háznál
. Na mindegy gyorsan elmentem a boltba mert Tami alvása után nem sokkal mentünk anyukámhoz akinél ma este alszunk mert holnap megyünk tovább az unokatesómhoz (anyu, Tami, Edó és én), apa meg éjszaka dolgozik és reggel akkor tud aludni anyunál míg mi csavizunk.
Odaértünk anyuhoz kivételesen nem másfél csak fél órát késtünk.
Erre szegény drága Edókámra rájött a helyzetfelismerő gyakorlat, hogy ez nem a mi otthonunk is az nem a jól megszokott nappali meg a....., szóval semmi és eszeveszett módon sírt alig lehetett megvígasztalni. Végre megnyugodott eltelt vagy 3 perc erre megint. Na jó lesz ha ez lesz egész éjszaka
.
Mondtam apának, hogy inkább bevinném dolgozni és utána hazajövök az Edóval a Tami meg ott marad a mamánál és ott alszik.
Edóka a kocsiban már tök jól volt (különben a Taminak is volt egy ilyen fejezet az életében mikor 3 hónapos volt
) hál istennek nem sírt. Apát akkor elvittük dolgozni, a Váci útnál van a melóhelye anyu pedig Zuglóban lakik. Oké akkor irány haza. Mire hazaértünk már 7 óra volt, gyorsan megfürdettem az Edót cici ezerrel tele a pocak
. Fél 9 felé már bóbiskolt szegénykém, azért anyuval folyamatosan (óránként
) konzultáltam, hogy minden oké e (eddig még mindig csak úgy aludt ott a aTami a mamával, hogy az Edóval ott voltunk a másik szobában), mindig mondta miket csinálnak vacsiztak, fürödtek, mesét néznek.....
Egyszer csak hív anyu, hogy a Tami sír mert anya kell neki mondanom se kell, hogy mikor ott voltam a másik szobában akkor simán elaludt a mamával. Mondtam anyunak, hogy adja oda neki a telefont beszélek vele. A nagy beszélgetés az volt, hogy anya anya anya anya...... Kérdem tőle, hogy mi a baj mire mondja, hogy velem akar aludni és haza akar jönni, kérdem tőle hogy menjek érte erre mondja, igen anya gyere anya anya anya anya........
Ez ment vagy 5 percig!!! Na most mit csináljak?
Oké Edót felöltöztettem be a kocsiba, el Zuglóba mindezt fél tízkor útközben hívtam anyut, hogy mi a helyzet erre mondja, hogy nem akar a Tami felöltözni na mondom öltöztesse mert ha nekem kell akkor zabos leszek mert nem akarom felvinni a kocsiból az Edót aki békésen szunyókál. Aztán mire odaértem már hozta is le anyu a Tamit és jöttünk haza. Persze két percel a hazaérkezés előtt aludt el a Tami az autóban mindez negyed 11kor. Gyorsan felcipeltem mind a két manót Tamit rögtön átöltöztettem pizsibe és betessékeltem az ágyba az Edót meg kicsomagoltam és betettem őt is az ágyikójába. Mint egy kis tündér manó csak nyújtózkodott egyet és észre sem vette a helyzetváltoztatást aludt is tovább, persze a Tamit sem kellett sokáig altatni.
Ja és közben lemondtam az unokatesómékhoz való menetelt mert nem akarom húzni szegény Edó agyát ezzel a sok ide oda mászkálással és egyébként sem biztos, hogy nem torkollott volna ordításba az a másik idegen helyszín.
Úgyhogy a nagy hétvégi csavargásból lett egy itthonmaradós buli.
Kicsit kesze kusza a sztori de higgyétel el ez az életben sem volt egyszerűbb.
Persze inkább még 80 ilyen napot mintsem azt kelljen átélnem mint amit a Katiék......
Még egyszer jóbulást kívánunk, gyógyuljatok meg minnél hamarabb
Jó éjt mindenkinek
Szandra