Sziasztok!
Hasonlóan Klárihoz, olvasó üzemmódban én is létezem, nem is tudom, mit csinálnék, ha nem olvashatnálak Titeket.
Igaz, több napot szoktam egyszerre olvasni, sokszor nem jutr időm, energiám netezni. De én sem tudom, hogy fér bele még írni is?
Igaz, én még mindig nem vagyok jól, sokszor fájok.
És hát a szopival is küzdünk máig.
Igazad van Nóri, tényleg egyik napról a másikra jobb lett a technika és sokkal kevésbé fájogat azóta, no meg nem sebesedik a mellem. De nagyon hullámzó a tejcsimennyiségem és hát küzdünk a tejcsiért. Mindenesetre boldog vagyok, mert a mai napig csak anyatejezünk. Van, hogy nagyon sok a tejem (már egyre ritkábban) és van, hogy nagyon kevés. Nekem megadatott az Julcsi, hogy egy mellből szopizott 290-et nem is egyszer. De van, hogy ugyanabban a mellemben csak 50 van és ezt az időszakot is át kell vészelnünk, mert a fiatalúr igénye hatalmas. Szóval küzdünk és vannak napok, hogy akár tízszer is cicire rakom. Szóval napirend nuku továbbra is, de most fontosabbnak tartom az anyatejcsit. Ill. azért persze már alakulgat az a napirend, de nem tudnék pontos időpontokat mondani.
És hát vége a nyugis időszakunknak is, mivel Doma 2 hete kúszik (igaz, lassan halad, de annál biztosabban) és 1 hete pedig hasról hátra fordul. Persze büszkék vagyunk rá nagyon meg örülünk is neki, de az alvás így kezd nehézkessé válni. Mivel ő csak hason hajlandó aludni. Eddig ha letettem a kiságyába hason, elaltatta magát. No ez most úgy néz ki, hogy leteszem hason és ő rögtön megfordul és vigyorog rajta nagyokat. Igen, de hát így nem alszik el...
Hát valahogy így vagyunk. Közben házimunka, ami sosam fogy el, és persze próbálok napi 2 órát kinn lenni vele, de ez nekem még mindig megerőltető.
És közben egy nagy házfelújítást készítünk elő, tavasszal kezdünk.
Ennyit rólunk.
Köszi Edus, aranyos vagy, hogy eszedbe jutunk! Jól esik. Ti is mindig az eszemben vagytok, csak hát az idő nagy úr egyelőre.
De képben vagyok. Izgulok Lizáért és Kata nagyon csodállak az erődért. Biztosan meglesz az eredménye. Egyébként Liza gyönyörű.
Izgultam nagyon Barnusért is és ugyanúgy felháborodtam, mint Ti. Örülök, hogy kezdtek rendbe jönni és szorítok, hogy a takonykór is mielőbb elhagyjon Benneteket.
Gratulálok Edus a pocaklakótokhoz! Zs-k pedig továbbra is irtó helyesek, aranyosak.
Figyelem mindig a képeket, fantasztikus minden gyerkőc egytől egyig. Samu mosolya gyönyörű, Marci és Bala csibész tekintete elbűvölő, Borka az új frizurájával szintén gyönyörű, Márk igazán nagyfiús és irtó helyes, no meg nagyon mozgékony, Niki a ruhácskáiban igazán nagyon csajos, szívdöglesztő és Anaci, a Te lánykáid is nagyon aranyosak!
Szóval vagyok és reménykedek, hogy egyszer több időm lesz. És ha még mindig nem zártok ki magatok közül, akkor szívesen találkoznánk mi is Veletek.
Ja Klári, gratulálok Juli új tudományaihoz!
És igazad vanZsófi, sokan csak úgy eltűnnek szó nélkül, de azért én ha nem is gyakran, szoktam magamról hírt adni. Sajnos nekem nem volt szerencsém és nem vittek el csaszira (tudom, nagyon megkínlódtál előtte, nem gondolom, hogy könnyű szülésed volt, félre ne érts!) és szétszedtek alul. Lehet, hogy nyápic vagyok, de én még mindig nagyon fájok és még mindig az határozza meg a napjaimat, hogy ha ezt és ezt teszem, bírom-e estig a gyerekkel? Bocs, de arra a megjegyzésedre szerettem volna reagálni, nem tudom, még emlékszel-e rá.
Egyébként weblapunkat jan. elején frissítettük, szóval minket is meg tudtok nézni, ha kíváncsiak vagytok ránk.
Sok puszi Nektek!
Melba