Donika!
Az infókat szívesen, én is csak tapogatózom, és próbálok minél több infót itt magamba szívni.
2006. januárjában váltottam nőgyógyászt, mert az előző orvosom ott hagyta a kórházat, és olyan messzire ment dolgozni, hogy nem láttam értelmét utánna menni. Ismerőseim, barátaim tapasztalatára hagyatkozva kerestem meg a mostani nőgyógyászomat, akire eddig csak jókat mondhatok.
Az első alkalommal elmondtam neki, hogy már kb. egy éve próbálkozunk, de nem sikerül teherbe esnem. Ekkor minden lehetőségről beszélgettünk, de azt tanácsolta, ne szaladjunk ennyire előre. Ha az elkövetkező fél évben nem sikerül a dolog, akkor megkezdjük a vizsgálatokat, hogy mi lehet a baj?
Márciusban kimardt a menzesem. Biztosan sokan átéltétek már, hogy ez milyen érzés, így nem ecsetelem, de az biztos, hogy életem legszebb napja volt, persze egy kicsit meg is ilyedtem, mert ennyi várakozás után hírtelen jött a siker. Nekem mindig pontosan 28 napra jött meg, soha nem késett. A pozitív teszt után rögtön felkerestem az orvosom, aki azt mondta, ez biztosan terhesség, és elküldött UH-ra. Ott azt mondták még túl korán mentem, de kb. 4 mm-es volt a "baba". Aztán kb. két hét múlva vasárnap elkezdtem görcsölni, és dőlt belőlem a vér. Rohantunk a kórházba, ahol az ügyeletes orvos nem is értette, miért ez a nagy hűhó, idézem: ez még nem terhesség, csak késett a menzese. Kb. hat hetesen elveszítettem a babát. Az orvosom mindig ott volt mellettem, lelkileg is sokat segített. Időnként még padlóra kerülök, de talán mára már túl vagyok rajta. Az ember eltervezi, hogy 30. éves koráig megszüli az elsőt, és amikor nem sikerül, úgy érzi pofon vágták. Sajnos azóta sem sikerült teherbe esnem, ezért a nőgyógyászom azt javasolta, hogy kezdjük el a vizsgálatokat. A férjemmel kezdtük, mert nála egyszerűbb a dolog. Sajnos tavaly szeptemberben az andrológus azt monda, hogy fele annyi spermája van, mint amennyinek lennie kellene, és annak is csak a fele hadrafogható.
Majd egy E- vitaminos kúrát írt fel, mely után idén januárban újra felkerestük. Sajnos nem sokkal lett jobb az eredmény, ezért azt javasolta, hogy keressünk fel egy meddőségi centrumot.
Ennyi röviden a történet, most arra várok, hogy Kovács doktornő majd elmondja, hogyan tovább. Az orvosom azt mondja, lehet, hogy kérni fognak egy petevezető átvilágtást, de ezt majd elég lesz akkor megcsinálni, ha tényleg kérik.
Bocsi, ha valakit untatott a történet, de minden egyes alkalommal, amikor beszélek róla, egy kicsit könnyebb lesz a lelkem.
Akinek már van tapasztalata hasonló okból kifolyólag, az legyen szíves írja le, hogy náluk hogyan folytatódott a történet?
Na de elég a szomorúságból, fel a fejjel! Ezután csak jó történhet velünk
Az biztos, hogy holnap este megnézem a Házon kívül adását, mert nagyon kíváncsi vagyok mi vár ránk.