Sziasztok!
Ma voltunk látogatóban Majoláéknál! Hát nekem nagyon tetszik a környék is meg a ház is, olyan régies és otthonos. Sétálni is mentünk Julcsival meg Annával, és én csak bámultam hogy milyen okos Julcsi és miket tud már! Tényleg szinte folyamatosan beszél, hatalmas szókincse van, és nemcsak főneveket, hanem igéket és mellékneveket is használ, helyesen! Szóval teljesen ámulatba ejtett.
Az anyatejet is nagyon köszönjük, Zsuzsa azt kapta ma mikor ment lefeküdni, kiváncsi vagyok, mikor ébred először.
Az Eszterláncosok is jelentkeztek, hogy van valaki aki adna tejet, olyan jó! Lehet hogy az egész éjjeli rizstej/tápszer adagot ki tudjuk váltani anyatejjel!!! Hurrá!
És holnap du megyünk Veres dokihoz. Leírtam mindent ami eszembe jutott Zsuzsa betegeskedésével kapcsolatban, egy amolyan informális "anamnézist" meg egy rakás kérdést. Két oldalnyi lett.
De így legalább van remény hogy nem felejtek el semmit, nem hagyok ki semmit a szita agyammal.
Bár most hogy olvasok egy tejallergiás fórumot, ott olyanokat írnak az anyukák, hogy a majd kétéves gyerek 80 cm és nincs 9 kiló... hát lehet hogy tényleg csak eltúlzom a paramamaságot. Másfelől viszont ha most tutira megmondják nekem, hogy van-e vagy nincs ilyen meg más ételallergiája, akkor elkerülhetem, hogy mi is így járjunk mire Zsuzsa 2 éves lesz.
Nyúlné!
Köszi a tésztás ötletet! Már mentettem is!!!
Juci:
Hánykor jártok erre? Mert holnap is vinném át anyukámhoz Zsuzsát, mivel 1:30-ra Siklósnál kell lennem. Úgy beszéltem meg anyukámmal, hogy reggel indulnánk, de nem muszáj, mehetünk később délelőtt is, csak olyankor már attól félek, hogy ha Zsuzsa bealszik az autóban akkor délben már nem fogja tudni lenyomni. Péntek délelőttre meg most már be van szervezve a kliensem, akinek az utolsó időpontját tologatjuk mióta Zsuzsa megbetegedett. Hmm... Hogy legyen? Péntek délután ha átugranánk hozzátok...? Ha ez nem pofátlanság? Csak hogy ne neked kelljen szállítani.
Thomasanne:
Igen, döntöttem... nincs energiám most megszervezni egy otthonszülést, meg ahhoz sincs energiám hogy az utána következő adminisztrációs buktatókat meg kanyarokat vegyem, úgyhogy mint legegyszerűbb megoldást, megyek a kórházba. Olyan furcsa, de mióta Zsuzsa megbetegedett, azóta annyira eltörpült az egész mellett, hogy milyen szülésem lesz. Az a fontos, hogy a gyerekeim egészségesek legyenek, nincs energiám azzal törődni, nekem milyen lesz a szülés, meg azza foglalkozni, hogy hol legyen és mi történjen. Át fogok esni rajta, és remélem minél előbb itthon leszek két egészséges gyerekkel.
Arról nem is beszélve, hogy az elkövetkező 3-4 hétbe nagy valószínűséggel még David szemműtétje is be lesz tömörítve.
Ha mázlim van, nem pont akkor lesz mikor szülök. Mert akkor nem tudom mit csinál itthon egyedül egy totyogóval akit nem lehet nem emelni...