Na itt vagyok én is, az elmúlt nemtomhánypercben volt, hogy visongva röhögtem, volt, hogy majdnem bőgtem, nemtom hogy vagytok vele, de annyira érdekes ez az egész fórum ügy, én még sose voltam vircsuál közösségnek (kivétel társkereső szájt, na arról is tudnék mesélni) tagja, de ez komolyan egész hihetetlen....
Szóval, igen, bazi nehéz hozzászólni.. mert a pasik hülyék és a nők hülyék, meg vagyon írva ez már több helyen, mondá S. Beckett egyik hőse, amikor össze akarja foglalni élettapasztalatait, minden filozófia, minden tudomány és vallás végső tanulságaként kijelenti: Az emberek hülyék. És ott van még az alapmű, a Nők a vénuszról, a férfiak a Marsról.... Nehéz lenne tanácsot adni, meg nem is akarok, mert azt jobb a konkrét ügyekre tartogatni, nem csak általánosságokat puffogtatni, pedig tudnék láttam már közelről nem kevés díszpintyet
De a csak friss húst eszik típus azért nem piti, Boróka, komolyan nem hiszem el, azt viszont igen, hogy ezzel együtt is lehet tök jó egy kapcsolat..... És Kata, nagyon sajnállak, mert biztos vagyok benne, hogy ha a Peti nem készítene ki ennyire, akkor másképp lenne minden, de így bazi nehéz lehet. A Párodnak is, mert azért a szecska, mozi, bulizás gyerek nélkül is elég nagy csáberő, főleg ha az ember dolgozik és valahogy azt a feszkót is le kell vezetni, meg megemészteni, hogy beindult a szekér, vagy éppen leállt. Én mondjuk azon szoktam gondolkodni, hogy mi a lópikulát fogok csinálni, ha mondjuk meglesz a 3 gyerek, amit nayon szeretnék és még dolgozni is visszamegyek és mondjuk hasonló munkakörbe, mint amiben voltam, nagy felelősséggel, jópár "hülyével" körülvéve, követelőző ügyfelekkel és folyamatos problémákkal és nem mehetek este futni, hogy levezessem a feszkót... Azt hiszem az én karmám - úgymint türelem megtanulása - akkor fog igazán kiteljesedni. Mindenkinek nehéz, csak mindenkinek másképp, valamelyik életszakaszban mind megkapjuk.
Juborka, légyszi a következő szolgálati közleményben ejtsünk szót az EGYELŐRE-ről is, mely N nélkül írandó és nekem meg ez a vesszőparipám, amikor valakit kijavítok, akkor meg persze okoskodó fsznak érzem magam..
Újság: én már lejöttem a kisnyanyáról és társairól, a terhesség végén már nagyon untam és azóta nem is vettem, egyetlen hetilapot tudok elolvasni és vagyok hajlandó megvenni, és az a Nók Lapja, a kórházban a korlátolt, sokjelzőttudnékírniróla szobatársam fél napig ezen röhögött, hogy hogy olvashat valaki 30 évesen NL-t, szerinte csak a Story az újság.
Jadey, hajhullas (nőklapjában pont volt egy cikk) chantaris, carbo vegetalis, muriaticum homeopátiás cuccot írja és említett egy weboldalt is
www.hajhullas.hu asszem, remélem jól emléxem.Hihetetlen, hogy Bencus már átfordult. Akkor egy hónap és remélem az enyém is fog!
Ákata, GZita, én sem tartom egy iqbajnoknak, viszont szerintem kva jó nő és megmondom őszintén, hogy bár a Megasztár alatt a hajamat téptem tőle, a terhessége alatti egy két interjú után tök szimpatikus volt.
Mamy, Kínában és Ázsiában senki nem fúj orrot, mégis tök egészségesek igaz kuláznak ezerrel, amitől az edzetlen európai kikészül. Azért azt megkérdezném tőlük, hogy a babákkal mit csinálnak, mert tuti nem porszívóznak. Nincs valakinek kínai ismerőse? Én a dokiknak sem hiszek el mindent, sőt! Remélem beválik a vizeslepedős cucc!
Csajok, tudjátok, hogy nekem mi a problémám? Régen azt hiszem elég jól vezettem (egyszer volt egy formaegyes céges vezetésitréning, ahol jó pár faszit lenyomtam), de mióta az Andris mellettem van, síkideg vagyok. Ha egyedül megyek valahova semmi probléma, de amit ott a gyerek, überbalfaszbéna leszek, katasztrófa, dudálnak rám, tegnap majdnem leégettem a kéziféket... tényleg dráma.
Ezen kívül tegnap sírógörcsöt kaptam az utca közepén, mert pont egy receptet akartam megszerezni a védőnőtől és az addig alvó gyerek egyszercsak elkezdett fuldokolni, nem tudom mi történt, lehet, hogy egy kósza buki ment félre, de mire kikaptam a kocsiból és láttam, hogy minden oké, majdnem elájultam és - nagyon gáz vagyok - segítségért kiabáltam az utcán. Mikor kijött a védőnő, látta, hogy kész vagyok, szinte úgy támogatott be, hívta a dokit, megvizsgálták a gyereket, akinek addigra nyilván semmi baja nem volt. 10 évet öregedtem és nagyon gáznak éreztem az egészet. Ehhez hozzátartozik, hogy mentőbúvár vagyok, láttam, meg túléltem pár necces szitut, ahol mindig meg tudtam őrizni a lélekjelenlétemet, de a saját gyerekemre teljesen másképp reagálok, egyszer tényleg el fogok ájulni, ahelyett, hogy segítenék. (egy ismerős gyerekintenzíves dokinő barátnője hasonlókról számolt be)...
Rohannom kell, éhes a béjb.