Sziasztok!
Princess! Nagyon sajnálom!
Én nagyon hasonlóan éreztem a biopszia előtt, mint te, hogy nem is tudtam, hogy mit szeretnék jobban, hogy találjanak valamit, vagy, hogy ne. Én sem mondtam a páromnak, csak az anyukámnak. Ha el tudjátok fogadni végső soron a donor gondolatát, szerintem az sokat segíthet ahhoz, hogy optimistábban álljatok neki a lombiknak. Az elsőnél úgyis kiderül, hogy mi a helyzet, és Krizsa, ha úgy látja, hogy nincs értelme próbálkozni úgyis javasolni fogja a donort. Addig viszont nem feladni!!!! Sok sok kitartást kívánok nektek! Szeressétek egymást nagyon, mert most mindkettőtöknek erre van szüksége!
Azért érdekes a párod szüleinek a hozzáállása....gondolom nem könnyíti meg az ő helyzetét. De szerintem is igaz, amit Áfonya írt, hogy ha már ott van egy kis szuszogó manócska, akkor ember legyen a talpán, aki nem érzékenyül el.
Egyébként kismama jógára járok. Sajnos csak heti egyszer tudok eljutni, mert vagy délelőtt vannak az órák, vagy délután 4-5-kor kezdődnek. Úgy látszik a kismamák nagyon ráérnek, vagy legalábbis ezt gondolják róluk.
De nagyon jó, főleg a relaxáció, tegnap vettem egy DVD-t is, hogy legalább otthon tudjak még heti 1-2-szer gyakorolni. Mindig van olyan lány, aki épp arra a hétre van kiírva
Remélem én is ilyen mozgékony leszek az utolsó időszakban.
Holdvilág! Szerintem is jó a hozzáállásod. Ezek szerint a március a te hónapod lesz! Téged stimuláltak az első alkalommal? A BMC-ben kell fizetni az inszemért?
Hogy donoros babák milyen arányban születnek azt nem tudom, nekünk a Krióban azt mondták, hogy gyakorlatilag naponta visznek tőlük mintát az egész országba. Ha jól emlékszem az azoospermia a férfiak 1-2%-át érinti, ami szerintem nagyon sok, de gondolom nem mindenki jut el a donorbabáig. Szerintem ezt ma még sokkal többen titkolják, mint a lombikot.
Nyulasz! Nekem inkább az volt a tapasztalatom az ismerősökkel (mi elég sok embernek elmondtuk és nyilván azok is azért továbbadták), hogy a férfiak, akiktől ilyesmi beszólásokra gondolnál, nagyon szolidárisak a férjemmel, mert beleképzelik magukat a helyzetbe. Velem meg egyenesen a korábbinál nagyobb tisztelettel bánnak, bár ez lehet, hogy a kismamaságomnak szól.
Azt én is utáltam, hogy állandóan kérdezgetik, hogy nem vagyok-e már terhes (még férfiak is). Egyszer arra gondoltam, hogy a válaszban beszámolok róla, hogy épp hányadik ciklusnapon vagyok, milyen gyakran próbálkozunk, mekkorák a tüszőim és milyen a férjem spermaképe. (persze nem igazi adatokkal, csak úgy). Hátha ebből rájönnek, hogy én sem kérdezgetem őket, hogy bírják.e a terhelést az ágyban, vagy milyen a székletük.
Erika! Sok sikert a tortához és a szülinaphoz! Majd várjuk a képet és a beszámolót!
nyusziful