na ma nagyon korán ideértem, sziasztok!
ma elég sz@r napunk volt
az Eszti reggel fél 6-kor ébredt, igaz, aztán visszaaludt fél9 körül egy kicsit, viszont utána egész nap nem akart aludni, és pluszban eszméletlen nyűgös volt, nyílván a fáradtságtól is, mde sztem nem csak attól, mert máskor is volt már fáradt, de ilyen kis sírós-hisztis Esztire én nem is emlékszem
olyan semmi-sem-volt-jó napunk volt. aztán este fél6 körül én kidőltem egy kicsit, nem bírtam nyitva tartani a szememet, erre mire felébredtem apa közölte, hogy Eszti elaludt kb 10 perccel utánam (hozzá kell tennem, hogy előtte jól összezörrentünk azon, hogy szerinte én nem is értem, mit akar a gyerek, mert szerinte nem volt álmos). szóval aludt majdnem 2 órát, persze egyáltalán nem kipihenten ébredt. úgyhogy kis játék, kaja és újabb nyüszögés után volt fürcsi, és alvás.
délután is hiába tettem be a kiságyba torka szakadtából üvöltött, szorította a kis maciját. többször próbálkoztam vele, de aztán feladtam, eddig simán elaludt negyedennyi szenvedés nélkül is.
na mindegy, remélem túl vagyunk rajta, és nem valami kórság miatt van (közben sasoltam, hogy nem kapkod-e a füléhez, meg ilyesmi).
Anikó!!!
én köszönöm, hogy ilyen gyorsan reagáltál Rokinak, én ma megint későn értem ide. a fiúk nagyon édesek, nagyon jó, hogy tettél fel képeket, nem is emlékeztem már a picire
gyönyörű a mosolya!!
párizsi képek?
Rokica,
a monocytát leírta Anikó, a segment pedig a fehérvérsejtek előalakja. ha megszaporodik a vérben, az friss gyulladásra utal, mivel úgy megindul a fehérvésrejt termelődés, hogy a fiatalabb alakok is bekerülnek a véráramba. de azzal a pár tizedesjegynyi eltéréssel nem foglalkozz.
pihenjetek, gyógyuljatok! nagyon-nagyon bízom benne, hogy az otthoni klíma meghozza a várt eredményt!
Zsuzsa, tényleg szerencsések vagytok, hogy ilyen igazi rendes emberek vesznek benneteket körül!
ez a barátság kérdés olyan érdekes. nekem évekig nem volt igazi barátom/barátnőm, mert régebben mindig fiúk voltak, és nehezen értettem meg, hogy az más. persze kivétel erősíti a szabályt. és rá kellett jönnöm, hogy egy csomó ember, akiket azt hittem, hogy barátok, egyáltalán nem azok, mert az egyik tök rosszindulatú, a másik megbízhatatlan, vagy.. szóval nem az igazi. és most egy igazi jó barátnőm van, aki ausztriában él. vele már évek óta ismerjük egymást, és mindig nagyon jóban voltunk, de egy időre úgy hozta az élet, hogy eltávolodtunk. és nagyon jó érzés, hogy tudom, hogy számíthatunk egymásra, és nem csak a jóban, és őszinte
na a férjemen kívűl ő az egyetlen, akinek bármilyen bajomat elmondanám, nem szívatna meg és segítene. és meg is értene (mert az anyu az más tészta) nagyon értékelem.
és akkor még egy, most úgy látszik szóf..sásom van, bocsánat
miért van az, hogy én is mindig úgy néztem az anyukámra, mint egy istennőre, és sokáig jó is volt a viszonyunk, bár lehet, hogy csak azt hittük, és most mégsem az igazi valahogy? és miért van az, hogy kevés embert ismerek, akinek olyan igazán jó lenne a viszonya az anyjával? pedig látjuk egymást, hogy mennyire szeretjük és imádjuk őket, ezt kell, hogy érezzék később is, akkor mi a bibi, hol romlik ez el?
na mindjárt visszatérek a földre..