Sziasztok!
Nem olvastam vissza, majd egyszer, ha lesz elég időm.
Mi vasárnap du hazajöttünk a kórházból, hétfőn mentünk vissza oltásra és vérvételre.
Ákos igazán jó baba (eddig), szépen szopizik, 40-60gr-okat, sokat alszik.
Ha közben született még baba, akkor gratulálok, pocakosoknak kitartás!
Szilvi, látom ezen az oldalon még duopack vagy, szóval nem cserélhetjük el Ákosainkat.
Szüléstörténet:
Szerda este elment a nyákdugó egy része, a többi másnap reggel távozott. Kicsit fájdogált a hasam meg húzott, gyorsan főztem még egy gulyást, meg hajat mostam, és anyukámnak szóltam, hogy jöjjön el. Valamikor délután kezdődtek a komolyabb jóslófájások, először 10 percesek, aztán 3-4-5 percesek, de elég rendszertelenek voltak, és nem fájt annyira, és nem is voltak elég hosszúak a fájások. Ez így ment éjszaka is. Közben 2x befeküdtem jó forró vízbe, a 2. mártózás után már tisztességes fájásaim voltak, de még mindig nem tartottak 1 percig sem. Szóltam apának, hogy menni kéne. Felkelt, és nem tudom miért, de elment borotválkozni.
:D:D szóval megvártam, míg kész, aztán mentünk, 1 körül értünk be a kórházba.
A választott szülésznőm szerencsére éppen bent volt. Megvizsgált az ügyeletes, alig 1 ujjnyira tágultam ki,
és mivel ott sem voltak túl hosszú fájásaim, azt mondták, hogy valszeg ebből nem lesz mostanában baba. Mit ne mondjak, majdnem elbőgtem magam, apát hazaküldtem. Az apás szoba üres volt, így oda mentünk be, és rámtették a ctg-t. A fájásmérő elég gyenge fájásokat mutatott, én közben a falat tudtam volna kaparni, de némi igazítás után már jó fájásokat mutatott. Közben Ákossal volt egy kis gond, fájás közben lement a frekvenciája 100 körülire, többször alá is. A szülésznő azt mondta, hogy valszeg a testére van tekeredve a köldökzsinór, és ilyenkor nem jut elég oxigénhez. Ha ez így marad, akkor császár. Én bevallom, annyira nem bántam volna, csak akkor legyünk rajta minél hamarabb túl, és ne fájjon már. Jött az ügyeletes, megnézte, hogy áll a méhszájam, és közben a kezével feljebb lökte Ákost, hogy ha elmozdul, akkor talán elmozdul a k.zsinór is a testéről. Hát Lányok, ez valami iszonyatos fájdalom volt, nem tudom, meddig matatott bennem a doki, nekem fényéveknek tűnt. Közben ettől a kis beavatkozástól begörcsölt, vagy mit csinált a méhem, és fájásszünetben sem ernyedt el az izmom, 5 percig tuti, hogy fájtam, iszonyatos erővel, Ákos szíve meg 200 felett vert. Sad Most meg fájáscsökkentő inj. kaptam vénásan, egyrészt, hogy a méhem ne görcsöljön, másrészt Ákos szívverését is muszáj volt normalizálni.
Nos, ezek után nem történt semmi rendkívüli, szerencsére. Fájások jöttek-mentek, Ákos szíve rendben, én óránként 1 ujjnyit tágultam. Néha felfeküdtem az ágyra, fájásszünetben jó volt pihenni, de többnyire a szülőszéken ültem, ez nagyon tuti találmány.
Vmikor telefonáltam a dúlámnak, hogy jöjjön, apát is jó sokára hívtam, nem gondoltam, hogy Ákos ilyen hamar kibújik, az utolsó 20 percre ért csak be.
A szülésznőm egy tündér volt, nagyon rám hangolódott, fájás közben masszírozta a derekam, tényleg elviselhetőbb volt így. Miután megérkezett a dúlám, természetesen Ő vette át ezt, vmilyen olajjal masszírozott, kaptam homeós bogyót is miután kikérdezett, milyen a fájás, és tényleg jobb lett utána.
A magzatburok nem repedt meg, hanem kinyomtam magamból, elég érdekes volt, ott figyelt a lábam között, megnéztem, a szülésznő szúrta ki egy tűvel. Megvártuk, amíg kifolyik a magzatvíz, és utána kellett felfeküdnöm. Ákos gátvédelemben született, ezért nem nagyon volt szabad nyomnom, a feje kb. 4-5 fájásra lett meg, hogy ne sérüljek. Mit ne mondjak, ez nagyon fájdalmas rész volt, szívem szerint kitoltam volna, de amennyire bírtam, visszatartottam a nyomást. Utána jött nekem is a nagy gluggy, és Ákosbaba kint volt.
Summa summarum, azt hiszem, ennél szebb és beavatkozásmentesebb szülést nem is kívánhattam volna magamnak. Éjjel 1-kor mentünk be, és Ákos 4,50-kor kint volt.
A dokim mire beért, Ákos már pár perce sírdogált. Rögtön rámtették, Apa rutinosan elvágta a zsinórt, de annyira gyorsan, hogy le se tudtam fotózni.
Azért pár öltés kellett, de közel sem olyan, mintha gátmetszésem lett volna.
A 2 órás megfigyelést hármasban töltöttük, gyönyörködtünk Ákosban, szopizott mindkét cicimből.
Nagyon jó kis szülőbarát kisbaba, eszik-alszik, most éjjel óramű ponotossággal 3 óránként kelt enni, aztán aludtunk tovább.
Persze ebből még messzemenő következtetést nem vonok le, de nem bánnám, ha így maradna.