Kiemelt témák

Szia Klauszka!

Én megkérdeztem a munkahelyemen még tavaly, és ott mondták hogy akkor járok jól anyagilag, ha Ákos 2. szülinapjáig megszületik a kistesó, vagy a 2. születés napja után kiveszem a sok szabimat ami addig összegyül (és szabi alatt születi), vagy min. 180munkanap után megyek táppénzre, mert azt monták, hogyha a sok szabadság után táppénzre megyek úgy hogy nem dolgoztam le a 180 napot akkor nagyon nagyon kevés pénzt fogunk kapni.

Remélem azért kicsit érthető, mert még igazán nekem sem kristálytiszta, csak annyi hogy mikor járok rosszul, de hogy mennyire azt nem tudom, végülis nálunk az már nem aktuális, mert ha sikerül akkor még az idén meg fog születni.

Sziasztok

Erika

Sziasztok!

Én is úgy terveztem mint Klauszka. Őszintén szólva azért hogy minél többet lehessek itthon. De Erika jól mondta mi a gáz ezzel.
Viszont ha szabadságot veszed ki akkor mikor hogy jó? Ezt én nem tudtam. Na mindegy.
Szóval ha a gyerek betölti a 2öt akkor ugye már nem gyed-et hanem gyes-t kapunk, ami huszonezer valamennyi, de azt az államtól és nem úgy mint a gyedet, viszont ugye a gyedet az utolsó 180napból számítják, de gyesre csak gyest kaphatunk, vagy ugye vissza kell menni melozni fél évet....
Én utálom a munkahelyem és már ők is utálnak engem. Ahogy visszamennék(nem tudom mi a törvény vagy hogy van)azonnal kib@sznának ahogy lehet. Így a kistesó várathatna amíg keresek új meló, letelik a fél év...stb, mert addigra Zsebi már vagy 5-6éves lenne.
Meg hiába jöhetne most, nem vagyok rá felkészülve se testileg, sem lelkileg. Még várnom kellene, de én 5-6év múlva már nem akarok. Nagy korkülönbség, meg kijövök a formából...neem nem csinálom ezt újra előről.
Nehéz visszazökenni a kisbabás életbe, értitek? Nem fakír vagyok.
Nagyjából ennyi.

Szóval Erika mi ez a szabis dolog?

Szia Nszoke!

Én sem értem, de bent mondták a munkaügyön.

Szia

Erika

Sziasztok!
Itt vagyok de csak bekukkantottam,mert még nem vagyunk túl az esti tórtúrán(fürdés stb)
Majd jövök

Huuu Bárány már megint ilyen későn?
Ez nem megszokott tőled...de ettől függetlenül örülök hogy itt vagy.
Nekem a bérosztályon sem a legkedvesebbek. Valahogy sosem a dolgozók előnyeit nézik hanem a cégét.

Jó reggelt!!!

Bárány megelőztelek

Mi van csajok, nem jön senki?
Zsutita, Mamy veletek mi van?

Sziasztok!

Itt vagyok ám!
Tegnap Apa szabadnapos volt, örültem hogy itthon van, meg Geszti is angyalka jókislány volt a tegnapelőttihez képest... Szerintem érezte a közelgő frontot, mert egyszerűen nem lehetett vele bírni, mindenért sírt, már akkor is ha ránéztem. Teljesen kiborított, ráadásul egyedül voltam itthon, hűűű...
Tegnap viszont kárpótolt mindenért, tündérbűbáj volt egész nap. De akárhányszor beléptem és olvasgattam, amikor írni akartam mindig közbejött valami, bocsi.

Nálatok volt vihar az éjjel? Én nagyon be voltam sz...rva mert félek a nagy széltől, meg nem is tudok olyankor jól aludni, de szinte semmi nem volt, kicsit jobban fújt mint szokott és kész. Attól is féltem hogy Geszti megébred, de hálistennek nem, 9-től 7-ig aludt.

Noémi!
Én nem tudok hozzászólni ehhez a gyed témához, mert nem mélyültem bele. Én úgy vagyok a dologgal, hogy ha jön kistesó, mindenképpen legalább 2 év kihagyás után szeretném, akármilyen is az anyagi vonzata, mert úgy érzem addigra regenerálódom talán. Már nem vagyok huszonéves. Ráadásul mostanában már az jár a fejemben, hogy nem is biztos, hogy lesz kistesó, mert akkor már 38-39 éves leszek, és az már elég gáz szerintem babavállalás szempontjából. Nem csak amiatt hogy "idősnek" számítanék kihordani egy babát, hanem hogy később mi lesz, amikor ő 18 éves lesz, mi Apával már majdnem 60. Ez meg nagyon nem jó szerintem.
Van egy csaj (régi barátnőm, már nem az, mert összevesztünk), aki velem egyidős, és 2005 tavaszán született kislánya. De úgy, hogy a "barátja" vagy nem is tudom minek nevezzem, akkor 62 éves volt!!! Hát szerintem ez iszonyú felelőtlenség és nem normális dolog. Most ugye majdnem 2 éves a kislány, és az apja már 64 éves!!! Rossz ilyet mondani, de már talán nem sokáig él, és akkor a kislánynak nem lesz apja. Csak azért, mert nem gondolták át a dolgot. A csajnak meg egyedül baromi nehéz lesz felnevelni, és párt is nehezen fog találni szerintem. De a genetikai vonzatáról még nem is beszéltem, egy 62 éves férfinél nagy a kockázata szerintem, hogy a gyerek akit nemz, nem lesz teljesen egészséges. Persze ez nem 100 % de biztos, hogy nagyobb a kockázat, mint egy 30 évesnél. Nem tudom, hogy a kislány egészséges-e, semmit nem tudok róluk mert még azelőtt megszakadt a kapcsolatunk a csajjal, hogy megszületett volna a baba.
Hát nem tudom, meglátjuk. Ráadásul most per pillanat én is úgy érzem, nagyon nehéz ez az első pár hónap (az összes szépségével együtt persze!), nem tudom hogy bírnám ki ismét, max tényleg csak úgy ha eltelik egy bizonyos idő.

Sziasztok!

Asszem értem a problémát. csak azt nem, milyen szabiról beszéltek. Gyes alatt is jár szabi????????
Hát én akkor is asziszem, hogy 3 évet akarok köztük. de majd meglátjuk. Apával is megbeszélem, hogy pénz vagy szabadság (idő).

Sziasztok!

Mamy!
Gondolom közrejátszott az összeveszésetekben ez a babavállalásdi a barátnődnél. Nem tudom elképzelni mit tudott vagy mit nyújtott neki ez az ember, hogy szült neki egy gyermeket, de hát ha megtette ő biztos tudja miért. Én nem tettem volna, mert ugye hamarosan egyedül fog maradni a gyermekével...ha lesz is tesója, akkor nem édestesó...hanem más mástól,mindegy én nem tartottam volna meg...

Viszont nálatok ez a felfogás hogy 60 évesek lesztek ha ő 18??? Mamy, Gesztike meg közte csak pár év lenne, kb.2. Az nem baj szerintem. Geszti 20 éves a tesó 18, ti meg 60, és? Akkor mi van?
Viszont azt ne felejtsd el, ha ti egyszer nem lesztek, akkor pl. Geszti 20évesen nem egyedül kell szembe nézzen az élettel, a magánnyal és hogy ti nem vagytok neki, mert ugye az életben a biztos pont a szülő, a gyermek és egy testvér. Érted hogy mit akarok mondani? De ugye nem haragszol? Mert nem titeket akartalak ezzel "eltemetni" hanem hogy gondoljatok arra, hogy a hhuszonéves kislányotokkal mi lesz egyedül ha itt hagyjátok az életben? Viszont egy húg vagy egy öcsi sokmindenben támasz segítség és erő lehet. Egymásnak kölcsönösen.
Tényleg nem akartam beleszólni, de én inkább az eseményeket gyorsítanám fel a helyetekben. Szerintem te 60évesen tök jó fej leszel. - gondolom az uracskád meg hasonló típus, felfogás mint te, így együtt jó fej szülők lesztek ti is.
Na de nem dumálok tovább bele, mert ez úgyis a ti döntésetek, de ha Gesztit kérdeznétek tuti akarna tesót

Noémi!
Hát ebben tökéletesen igazad van... hogy végülis csak 2-3 év lenne köztük, és a testvér nagy támasz az életben. Nekem is van egy hugom (ő is nemrég szült, szept. végén, tök jó volt hogy együtt vártuk a babánkat).
A barátnőmmel az összeveszés nem a gyerek miatt volt, ez hosszú történet, egyszer leírom de most rohannom kell mert Geszti éhes és nyűgös és álmos... (egyszerre)
Még jövök.

Sziasztok!
Tényleg megelőztél Nszöke,de az igazsághoz az is hozzá tarozik,hogy én már reggel 7-kor benéztem.(eskü!!!)

Szerintem nem nagy gáz egy gyerekkel egyedül maradni(ha kihal a 62 éves papa),kell keresni gyorsan egy fiatalabbat.Na jó egy kicsit vicces kedvemben vagyok!Nekem mind 2 apuka él és virul mégis a 3.-at "fogyasztom"!!HA-HA
Húúú nagyon humoromnál vagyok!Biztos a szél kifújta az agyamat.

A nagy sikerre való tekintettel ma is csináltam rizskókot!!Anyám meg rizseshúst,jóóó mi???
Multkor meg beiglit csináltam jóval kari után,anyám meg dióstésztát!Értitek dióstészta,diósbeigli.
Holnap borsó leves lesz borsófözelékkelHA-HA-HA

jA, NAGYON SZÉP GESZTI BÉBI!!!!!
CSÓKOLTATOM!

Mi van veled Bárány????????
Csak fogom a hasam és röhögök!!!
HAHAHAHAHAHAHAHAHAH
De király ez a jó kedv!!!!

Sziasztok!

Bárány!
Ez most nagyon Besenyő családos volt. Borsóleves borsófőzelékkel, értitek! HAHAHAHAHAHA!!!
De tényleg jó hogy jó kedved van.

Noémi!
Szóval a barátnőmmel azért vesztem össze, mert: (kicsit hosszú lesz).
Kezdem ott, hogy 16 éves korunk óta ismertük egymást. Együtt szerencsétlenkedtük végig a kamaszkorunkat és együtt szenvedtünk a nővé válás gyötrelmeitől (pasik stb...) egyikünk se volt az a pasizós fajta, és mindent megosztottunk egymással. Aztán 19 éves korunk körül egy munkahelyen dolgoztunk, és kiderült, hogy a csaj viszonyt kezdett egy családos pasival aki akkor kb. 45 éves volt. Hozzáteszem mindig is az idősebb pasikat nézte ki magának, apakomplexusa volt. Én ráadásul azt a pasit kifejezetten utáltam, ellenszenves undorító fazon volt. Cikiztem is a b.nőmet rendesen, de persze nem érdekelte. Mondtam neki ne csinálja mert rossz vége lesz. A pasi nagy nőcsábász volt. Aztán mivel nem álltam mellette a pasizásban (én a "nagy Ő"-re vártam, röhejes de így van), már úgy folytatta hogy nekem nem is mondott el sok mindent. De hát szive joga, magánügy. Viszonya volt még a nőgyógyászával is, és azzal dicsekedett később hogy még a vizsgáló székben is csinálták. Majdnem elhánytam magam. Meg mindenféle taxisokkal, stb. Időközben huszonévesek lettünk, és nekem még nem volt igazi barátom, sőt semilyen, mert ami volt az plátói volt, vagy nem jött össze és többnyire egyedül voltam. Ezt aztán éreztette is velem rendesen, és kezdett rohadtul elegem lenni a pasiügyeiből. Mondtam is neki, hogy nem érdekel. De állandóan jött hozzám, és dicsekedett. Aztán amikor nekem lett barátom, akkor cikizte és azt mondta nem hozzám való stb. Baromira untam. Hiába mondtam neki hogy ez az én dolgom. Ez hosszú évekig így ment. De emellett egyéb témákban, egyéb téren tök jól kijöttünk, jókat röhögtünk stb. összejártunk, főztünk, zenét hallgattunk, jókat beszélgettünk, amikor éppen nem a pasik voltak terítéken. Aztán megismerkedett ezzel a 62 éves fószerral, és közölte hogy ő milyen boldog (jó hát legyen, az ő dolga), és gyereket akar tőle. A pasinak már volt két felnőtt gyereke, és unokái is. Ráadásul láttam, nem is volt egy nagy szám, sőt úgy is mondhatnám, az az igazi 62 éves fazon, ráncos, löttyedt, nagydarab... Ízlések és pofonok... Hát nem is tudom, engem a hideg rázott volna ki ha hozzám ér, nekem mindig is inkább a velem egyidős, vagy picivel fiatalabb pasik jöttek be, az idősebbek már nem annyira. Időközben én is megismerkedtem a párommal, (fél évvel fiatalabb nálam ) és ekkor már alig-alig találkoztunk a csajjal mert mindkettőnknek fontosabb volt a magánélet. Aztán amikor bejelentkeztünk az esküvőre, értesítettem a b.nőmet hogy mikor lesz, tehát jó előre szóltam neki, sőt meghívót is kapott. Mondta hogy mindenképpen eljön. Aztán előtte 2 nappal írt egy sms-t, (még csak fel se hivott) hogy nem tud jönni mert nyaralni mennek és pont így jött ki. Na én ezt persze nem hittem el, és nagyon berágtam!!! Mert szerintem féltékenységből nem jött el, féltékeny volt arra, hogy én férjhez megyek, előbb mint ő!!! Ez tuti, ezer %!!! Ugyanis korábban mondta, hogy a barátja nem akarja elvenni. Arról nem is beszélve, hogy miért pont akkorra időzítette a nyaralást, amikor az esküvő volt, mikor már hónapokkal előre tudta, mikor lesz? Kicsit gyanús, nem? Ezek szerint fontosabb volt a nyaralás (ha volt egyáltalán, de szerintem nem volt, csak egy ürügy). Az esküvő után egy héttel megint sms, hogy megjöttek, és mi van velem? Visszaírtam egy nagyon velőset, hogy jól vagyok. Aztán odáig fajult az sms váltás, hogy megírtam, nekem a férjem fontosabb mint ő, erre visszaírt hogy akkor menjek a p..-ba a férjemmel együtt. Szó szerint. HÁt itt telt be a pohár, és itt ért véget számomra a 17 éves barátság. Kibújt a szög a zsákból, sosem gondoltam volna, hogy ennyire primitív.
Na erről ennyit. Nem is választoltam neki, és azóta nem tudok róla semmit. De nem is érdekel. Egy közös ismerősünktől tudtam meg 2 éve, hogy terhes, és azóta megszületett a kislánya. Valószínűleg neki is szállították a hírt, hogy nekem is megszületett a kislányom.
Szép?
Bocs, kicsit hosszú lett. De ez valahogy azóta is egy tüske bennem.

sZIASZTOK!!!

Nem tűnem el, csak 2 nap nyűgösség volt, de szerencsére ma gyógyultnak nyilvánított minket a doktor néni. El voltam képedve, mennyi beteg gyerek van!Órákat álltam Balázzsal az orvosnál.

Remélem mindenki jól van, nem nagyon volt időm olvasgatni, majd egyszer bepótolom.
Holnap jön anyukám, ma egész nap készülődtem, takarítás, sütikészítés, és képzeljétek,a híradóra letettem magam, és annyira fáradt voltam, hogy 9-kor keltem. A drága férjecském meg tök egyedül megfürdette, megetette a bébimet. Csak az a gáz, hogy nem hajlandó aludni.Mindegy, már azért nem pörög nagyon.

Szóval vagyok, mindenkinek pusza, majd jelentkezem!

Jó éjszakát!

Sziaszok!
Végigolvastam a "barátnős"sztorit.
Mamy,lehet,hogy majd egyszer kibékültök,nekem is volt olyan barátnőm akivel nagyon összevesztem,de azért kb egy év múlva kibékültünk.
Teljesen más volt a téma,de nagyon megutáltam akkor.Lehet,hogy ha most írnál neki egy sms-t,már nem lenne olyan bunkó.
Zsuzsi!
Nálunk is mindig tömve van a rendlő,szerintem hétfőn mi is esélyesek leszünk,Szilveszter már eléggé krahog.Mondjuk nyomom neki a stodált,de ki tudja...

Sziasztok

Jó sokat írtatok tegnap. Nem tudtam jönni mert rossz volt a gép, és csak a apjuk tudja megcsinálni, ő meg nappalos volt.

Mamy
gyerekválalás: nekem a sógoroméknál a sógornőm 39évesen szülte a 3 gyereküket, de ekkor a 2 nagy már 17-18 évesek voltak, és mindenki nagyon örült neki, mert ügye a 2 nagy már most főiskolás-egyetemista, és ott van nekik a kicsi, a sógorom idén lesz 47éves míg a kicsi lány 5éves lesz. Úgyhogy még nyugodtan belefér nálatok is a kistesó.

Barátnős sztori: nem semmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. Hát lehet hogy nem is apa hanem nagypapi komlplexusa van a csajnak.

Sziasztok

Erika

Sziasztok!

Itt vagyok én is de a tegnap este nem volt semmi, alig akart elaludni ez "a kisszörny", de lehet beteg lesz. A jobb szemhéjja bevan pirosodva, durranva, ahhoz képest amilyen reggel volt már jobb. Remélem "csak" a cumi volt a szemébe, tehát ráfeküdt alvás közbe.

Barátnős sztori: Nem semmi Mamy, én két barinővel vesztem össze emlékezetesen. Az utóbbi a férjem miatt volt. Volt egy barátség ami elég rövid volt de annál jobb, és furán is kezdődött, mert kolleganők voltunk már 3éve, de csak amikor a csajt kirúgták lettünk jóba, az ő húzásásra én is kiléptem a munkahelyemről. Aztán megismertem a leendő férjem s állandóan izélgetett, hogy randizzak vele,stb, ő unszolt, aztán ugye kiderült uram nem éppen patyolatfehér múltja meg tettei, s ugye én vele maradtam, na de a barátnőm állandó fesztivált rendezett mígnem egyszer ugy kiosztott hogy se köpni se nyelni nem tudtam, és széttárta a karját miközben azt kérdezte, : ő vagy a barátom? Én meg csak néztem, s azzal hátatfordítottam és eljöttem, ő meg a Móricz kellősközepén üvöltött utánam, hogy én még jól megbánom és majd jól ráb@szok, meg hogy ő előre szólt...stb. Na tőle így váltunk szét. Pedig csíptem. Hiába is volt idősebb 15évvel (amúgy is jobban kijövök az idősebbekkel, mert komolyabbak, mint korombeliek). Ő most még majdnem 40 körül még mindig egyedül, hapsi nélkül, se gyerek se semmi, az anyja nyakán él...ennyi.
Viszont ezelőtti barátnőm egészen más okból és sokkal hosszabb történet a barátság is, de ővele most jóba vagyok de távolról sem olyan a kapcsolatunk mint azelőtt, s még szomszédok is vagyunk
Viszont amióta férjhez mentem, összeköltöztem az urammal és gyerekem is van, nem az hogy elfordultak a barátok vagy én, hanem mindenki másfelé orientálódik, más érdekli őket, s engem, így nincs közös téma, se semmi. Azok a barátságok mára félévenkénti egyszeri találkozások lettek, míg veletek mindennap "beszélek", mert közös dolgaink vannak. Talán ha megnő a gyerek, akkor újra...ááá, de addigra új barátok lesznek...na mindegy...sajnálom hogy elmúlt, a diákévek, a fiatalság, és minden bohóság, de itt van az én legkisebb szerelmem, aki kárpótol mindenért.

Bárány hol a hangulat???????????

Szisztok!
Ma sincs rossz kedvem csak egy kicsit fáradt vagyok mert a drága kicsi férjemet olyan hajnal kettő körül vonszoltam haza enyhén ittas állapotban,utánna meg halgattam úgy öt percenként ahogy ki-be járkál a wc-re,mert rosszul volt "szegény".Kb 5-re csendesült el.

Egyébként állás ügyben indultunk el ,mert a férjem ismerőse magán bölcsit épit,és talán mehetnék oda gondozónak,de ez még eggyáltalán nem biztos.Vele "tárgyaltunk"és annyira elpofáztuk az időt,hogy volt már vagy 9 óra,gyerekek elaludtak,Sanyi kitalálta,hogy ne jöjjünk még haza,így lementünk arra a helyre ahova szoktunk és kicsit leragadtunk.Hát ennyi...
Külömben én mondtam neki ,hogy igyon valamit,majd én vezetek,de kicsit többre sikerült neki.

Talán egy kicsit azért van rossz kedvem mert jövő héten megérkezik az igazi tél,és sokáig fog tartani.....

Sziasztok!

Bárány!
Ez sokkal komolyabb harag annál, mintsem hogy egy sms-el el lehessen intézni. Úgy érzem, nem is nekem kéne megtenni az első lépést, mert nem én sértettem meg őt, hanem fordítva. Én nem vagyok általában haragtartó, de ez nagyon kikészített. Ezt nem tudom neki elfelejteni, és megbocsájtani. Talán ha ő megkeresne, szóba állnék vele, és meghallgatnám az érveit (ha vannak) hogy miért volt ilyen bunkó, de megbocsájtani nem fogom sosem. Mert nem szolgáltam rá semmivel, hogy így viselkedjen. Én arról nem tehetek, hogy neki nem jött össze a házasság, és arról is megvan a véleményem hogy gyorsan szült egy gyereket, felelőtlenül, mintha azzal bármi is megoldódna.
Na mindegy.
Ja, ráadásul nem is tudom a telcsiszámát mert pár hónap után töröltem, és az enyém is megváltozott már. Mindez több mint 2 éve történt ugyanis. Ennyi.

Erika!
Gyerekvállalás szempontjából igazatok van. Csak valahogy most mégis úgy érzem, még nem vagyok felkészülve most rögtön a következőre. Geszti kétemberes baba, úgyhogy nem könnyű. Ma is kiidegelt délelőtt. Olyan álmos, hogy már alig lát, de aludni nem akar (vagy nem tud?...) a karomban beájul, mint egy rongybaba, lóg keze lába, de ahogy közelít a feneke az ágyhoz, azonnal ehe-ehe-ehe-ehe... és már üvölt is. Egy órán keresztül cipeltem, és hatszor (!!!) próbáltam letenni, nem sikerült. Kihoztam, üvöltött mert álmos volt. Aztán most a legutolsónál nem érdekelt hogy sír, letettem, és kijöttem. Pár perc múlva elaludt...

Noémi!
Nahát szép kis barátnő ez is. És miért üvöltött utánad az utcán, ez annyira primkó dolog, én is úgy otthagytam volna, ahogy te. Én nem is értem, hogy a b.nők miért "féltékenyek" a pasikra, hát szerintem teljesen egyértelmű, hogy a férjemet választom, és nem a b.nőmet, hiszen a férjemmel élem le az életemet, a b.nőmnek meg max. a sirámait hallgatom naponta. És attól, hogy valaki férjhez megy, nem kéne egy barátságnak megszakadnia, én tul.képpen főleg ezért rágtam be nagyon a b.nőmre, hogy milyen jogon von kérdőre, hogy nekem miért fontosabb a pasim, mint ő?... Hát könyörgöm, még szép hogy fontosabb!!! Vagyis nem lehet párhuzamot vonni, mert a pasim így fontos, a b.nőm meg másképp. De ezt egyesek nem értik meg. És ha választanom kell, akkor nyilván a férjemet fogom választani, azt hiszem ez evidens.

Na de most én is inkább a szépre gondolok, és teszek is fel mindjárt nektek pár képet az én kicsi Tündérkémről. Olyan kis huncut, hát meg kell zabálni!

Sziasztok

Mamy
akkor ti is megtaláltátok hogy hogy lehet elaltatni a babócát!
Nekem mostanában így ahogy te is írtad elalszik délelőtt is és délután is kb. 5-10 perc alatt. Végülis sokan így írták le más topikon is, hogy lerakják aludni és ott hagyják és időnként ránéznek és ha még nem alszik akkor beszélnek hozzá, kimennek és így tovább. Úgylátszik beválik, kicsit drasztikus, de beválik.

Sziasztok

Erika

Erika!
Ezzel nálunk csak az a baj, hogy általában nem jön be. Sőt, szinte soha nem jön be. Geszti ha felhúzza magát, iszonyúan felhúzza, nem az a típus, aki csak magyaráz magában meg sírdogál, aztán abbahagyja ha megunja. Ő nem unja meg, sőt felhúzza magát, és csak üvölt, lila fejjel, és a végén már fulákol a nyálától és alig kap levegőt... Szóval nálunk nem működik a "hagyjuk sírni, majd abbahagyja és elalszik" c. műsor, sajna.

Nahát Mamy csatlakozom hozzád.
Amúgy csajok mindenkinél gyerekágyba alszik a gyerek? Külön szobába? Vagy veletek, vagy egy szobába? Vagy hogy?

Sziasztok

Mamy
nálunk is sokáig úgy működött mint nálatok, hogy nem hagyta abba az ordítást, és már vörös volt szegény egész feje + krokodil könnyek stb., de most az utóbbi kb. 1-2 hétben sima ügy.

Nszoke
nálunk Ákos a saját kis ágyában alszik - 1 szobában vagyunk még, max néha éjjszaka ha felsír és végképp nem alszik el, vagyis visszalszik az ölemben , de amint vissza rakom az ágyába felkel, és ha így megy kb. fél-1 órát akkor odaveszem, de amint én is eszmélek vissza rakom a helyére, és reggelig alszik.

Sziasztok

Erika

Sziaszok!
Csatlakozom azokhoz akik nem tudják sírni hagyni a gyereket,én is megpróbáltam sírni hagyni Szilvesztert anno,ledugta a kezét a torkán és össze hányt mindent idegében,ezt kb3 hónapos korában kezdte,később 6 hó körül már a kezét sem kelett ledugni már spontán is tudott hányni a sírástól,és ez igy ment évekig..
A doktornő ha tudta,hogy oltásra megyünk már tekerte is le a papirtörlőt mert tudta hogy hányni fog,persze fuldoklással fűszerezve.
Ha őszinte akarok lenni még a mai napig föl lehet erre a szinre spanolni,csak már ritka és nem annyira ilyesztő.
Szoval nálam a "haggyuk sirni"nem jött be..

Hallod ez nem semmi Bárány. És amikor minden ok, nem mondta még hogy miért csinálja? Tehát miért nem elég a lila fej?

Amúgy elmondom, hogy ezt pedig mi csesszük el, a szülők. A gyerekünk örökre ilyen marad, hogy mindig ha felhúzzák vagy valami nem úgy alakul ahogy szeretné, akkor jön a hiszti.
De én elviselni képtelen vagyok amikor már lilára üvölti a fejét, de hamarosan megtanítom neki
Mert muszáj lesz kitűnnie az ágyunkból, majd kitalálok több varriációt a megoldásra, aztán meglátjuk mi lesz.

Sziasztok!

Hát lányok, nem egyszerű dolog ez a hiszti téma, én is azt hiszem hogy a gyerekek alapjáraton nem ilyenek, csak az első pár hónap során "rontjuk el" őket. Nekem nincs összehasonlítási alapom, mivel Geszti az első gyerekem, és a környezetemben sem nagyon volt baba, tehát fogalmam sincs hogy ez normális-e amit csinál, vagy extra hiszti. Néha már meggyőződésem, hogy ez utóbbi...
Ráadásul Geszti nem fogadja el a cumit, tehát azzal sem tudom lenyugtatni, kizárólag akkor csillapodik le, ha karba veszem és ringatom, és beszélek hozzá.
Az előbb is úgy felhúzta magát, mert merészeltem letenni (vécére kellett mennem), hogy vörös és lila volt az arca, folyt a könnye, a nyála, fulákolt mert a torkára ment a sok nyál, kitárta a karjait és remegtette őket, és leizzadt. Mire visszajöttem, már alig kapott levegőt. Őrület! És nem tudom, hogy most tényleg, de TÉNYLEG mi rontottuk volna el??? Szerintem nem volt többet karban, mint más babák, sőt igyekeztünk már a kezdetektől fogva redukálni a felkapkoások számát. A fekhellyel nincs probléma, mert az elejétől a saját ágyában alszik, a miénkben éjjel soha, max reggel szopi után, ha visszaalszik, akkor otthagyom és mellébújunk és alszunk tovább hármasban. De ez nem nagyon jellemző, mert amint kikerül az ágyából, minden más területet játszótérnek tekint. Én úgy igyekeztem kialakítani benne, hogy a kiságya az nem játszóhely, hanem az alvásra való, és eddig bejött. Most pár napja nem tudom, mi ez hogy nem lehet letenni, igaz csak napközben, mert este hálistennek mindig sikerül.
Na lépek mert nyűgös... egyébként szerintem ez az idióta időjárás is közrejátszik, mert én meg baromi álmos vagyok.

Sziasztok!

Hát sok érdekes dolgot írtatok az utóbbi két napban!
A barátnős sztorik durvák, hála nekem jó barátnőim vannak.

az alváshoz szeretnék szólni:
Mi az első perctől kezdve kiságyban alszunk, és nincs vele semmi gond.Sokat beszéltem erről a védőnővel, és ő is azt ajánlotta, hogy az első perctől kezdve így szokassam. Amikor sírt, mert éhes volt, kivettem, megszoptattam, büfi, aztán vissza az ágyba.Ez azóta se változott.
A nappali alvás viszont nálunk vagy levegőn van magától, vagy ha a rossz idő miatt itthon vagyunk, akkor ölbe veszem, ringatom, és énekelek hozzá. Ez kb 5 perces mutatvány, és alszik is.Akkor szépen beteszem a kiságyba és alszik. Bár az hozzá tartozik, hogy nyitva van akkor az ablak, mert nem szereti a meleget, nem tud elaludni, csak hidegben.Na azért nem fagyasztom ki a lakást!De kell a friss levegő. Este pedig általában evés közben elalszik, már alva kell büfiztetni, de ha nem alszik, akkor járkál még, és amikor elfárad, felkérezkedik az ölünkbe, és alszik is. Így olvasva benneteket, könnyű dolgom van vele.Bár nekem az a bajom, hogy nem alszik sokat.Este fél 10-től reggel 6-7-ig, és napközben 2x1 óra. Szerintem nem sok, de így is pörög állandóan, tehát az energia megvan.
kicsit hosszúra sikerült, de még valamit el akarok mesélni. Amikor visszaköltöztünk Pestre, aznap éjszaka belázasodott, akkor volt először igazán beteg.Nem tudtam mit kezdjek vele, mert sírt, kivettem, és betettem kettőnk közé az ágyba.És képzeljétek, a gyerek nem értette, mi történt. Nézett az apjára, aztán átfordult hozzám, és csodálkozott, hogy így is lehet.De amint elaludt, visszatettem.Annyira édes volt akkor, rajta feküdt a kispárnámon, és minden fordulatnál surrogott a haja a párnán, és mi az apjával röhögőgörcsöt kaptunk rajta.Annyira édes volt. De mi úgy döntöttünk, meghagyjuk különleges alkalmakra az együttalvást, mert ha egyszer beszokik, nehéz "kiverni" onnan.

A hisztiről pedig annyit, hogy nálunk most elég rendesen elkezdődött, mi látványosan nem figyelünk rá, vagy pedig lerakjuk a földre hasra, és ott hagyjuk. Fél perc alatt megunja, hogy feleslegesen strapálja magát, és mintha mi sem történt volna, elkezd valami mással foglalkozni.
Remélem ez be fog válni hosszú távon is.

Na mindegy, már tényleg sok, befejezem, holnap jövök délelőtt, mert délután szabadnaposak vagyunk.Egy barátunk jön a párjával vigyázni Bazsira, mi meg egy kicsit kettecskén leszünk.séta vagy mozi, vagy valami, időtől függ.

Puszi mindenkinek és jó éjt!

Sziasztok!
Mamy,nekem az a határozott véleményem,hogy nem mi szülők rontjuk el a babákat,egyszerűen egy alaptermészettel születnek,és akinek egy kicsikét megalkuvóbb természetü a gyereke az el sem tudja képzelni,hogy egy igazán nagy hisztivel mit kell csinálni...Vagy az történik amit Ő akar vagy akár ott fullad meg,mert az én fiam szerintem a saját hányásában fulladt volna meg de akkor is az lett volna amit Ő akar.
Másfél hónapos volt amikor egy neurológus megálapitotta,hogy 9 hónaposnak megfelelő az értelme,na enyi idő alatt el lehet rontani egy gyereket??Azt javasolta tegyük ingerszegény környezetbe,hogy ne fejlődjön túl az értelme és akkor kevesebb bajom lesz vele.Hát persze szartam rá.Ehez egy majdnem üres szoba kelett volna semi szín,semmi játék.Ki tudja ezt betartani.Utólag visszagondolva lehethogy jó lett volna egy kicsi letompítani,mert az ő hisztijeit avval magyarázták,hogy hónapokkal előrébb van az agya ,mint amire korából kifolyólag képes testileg,és ettől szenved,ezért akar csak kézben lenni,mert az egy teljesen más perspektíva.
Mára ez adolog csillapodni látszik,most is abszolult más az érdeklődése mint a korosztályának,számol,100-ig össze is ad,internetezik,egy ismeretlenes egyenleteken agyal,érdekli a hiradó,ilyesmi.És szerintem egy kicsit egyszerübb felnőtt embernél nagyobb a szókincse.

Sziasztok!

Azt hiszem Zsutita a legszerencsésebb köztünk.
De viszont Bárány veled nem értek egyet, sem azokkal az emberekkel, akiktől rendszeresen hallom: "olyan lusta mint az apja", "olyan természeted van mint apádnak" szerintem ez mind totál hülyeség. Sem a viselkedést, sem a természetet nem örököljük ezt mind tanuljuk, az életünk során. Azért a fenti példákat idéztem, mert én ezeket nap mint nap hallom. A tesóm és én két apukától.
De gyorsban az enyém: az én apán egy igénytelen, szutykos, munakerülő, anyám tartotta el és egy nagy szipus volt. Ezért is halt meg 28 évesen amikor én még csak 3 éves voltam. De én imádok dolgozni, nem drogozom, nem dohányzom, szóval az ellenkezője vagyok, amíg az öcsém az én ellenkezőm. Egy pohár kolát nem bír kitölteni magának, a szobája hányadék, én takarítok nála, mert különben a patkányok zabálnák fel. Szóval 17éves és az anyukám épp csak fel nem öltözteti és össze nem rágja neki a kajáját, ezenkívűl egész nap a számítógép előtt ül. Délben felkel és hajnalig nyomja. Hozzá nem lehet szólni, viszont az apukája, bár kőmüves, de 17éves kora óta egy munkahelyen dolgozott 2002ig csak a melóhelye szűnt meg, azért váltott (most 56éves) életében 2hetet volt táppénzen és szabadnapján állandóan maszekol. Tehát nem értem anyuék miért mondják neki állandóan: "olyan lusta vagy mint apád"- az apja nem lusta.
Szóval lényeg, ez nem egy örökölhető tulajdonság szerintem. A fizikai tulajdonságok velünk született és örökölhető, de a viselkedés és magatartás az mind tanult, amit ugye többnyire szüleinktől tanulunk, csak ahogy korosodunk kapunk a torz külvilágból is...sajnos

Na jól elkanyarodtam...bocsika.

Sziasztok!

Hű, ez egy érdekes téma. Először Báránynak reagálnék.
Nagyon örülök, hogy ezt leírtad, mert megerősít abban, ami motoszkált bennem. Dettó ugyanezt tapasztalom Gesztinél, bár Ő nem hányja össze magát, de szerintem csak azért nem, mert még nem jött rá a fortélyára (szerencsére). Mi nem voltunk neurológusnál, pedig akartam vinni fejlődésneurológiára, amiatt hogy császáros volt, állítólag a császáros babákat meg szokták nézetni (nem tudom miért, gondolom mert nem volt része a születés élményében és ez valamiben visszavetheti a neur. fejlődését?) - hát szerintem erre Geszti totál rácáfol, mert nekem is az az érzésem, hogy agyilag sokkal előrébb jár, mint fizikailag. És nagyon unja már, hogy nem tud semmit csinálni. Ha felveszem és függőlegesben van, ragyog a mosoly az arcán, élvezi ha segítek neki felülni, sőt sokszor csinálja azt is, amikor ül, hogy kimerevíti a lábait és feláll, egy pillanat alatt. Közben örömteli kurjongatásokat hallat, és vigyorog tátott szájjal és néz a szemembe. Persze ezt nem hagyom neki, hogy felálljon, visszafektetem, és akkor jön a szájgörbítés. De még nagyon sok apróságon észreveszem, hogy nyűg már neki a fekvés. Most pl. napok óta egyfolytában forog, nem tudom úgy letenni hogy egy percen belül ne legyen hason. Este is letettem, valamiért elfordultam, és mire visszanéztem (kb. 3 máspodperc) már hason volt. Ezt tegnapelőtt kezdte, akkor este egymás után 16-szor fordult hasra! Rájött hogy hogyan is kell, és azóta csinálja. Ennek persze nagyon örülök! Sőt, képzeljétek már a lábát is próbálja maga alá húzni, feltérdelni, a mozdulat tisztán kivehető, persze a kivitelezés még nem az igazi, nem sikerült neki. Ezen aztán jól fel is húzta magát. És szerintem a feltérdelés 5 hónaposan még kicsit korai, legalábbis az átlaghoz képest.
Tehát én azt hiszem, hogy igenis van abban valami, hogy egyes gyerekek fejlettebbek a koruknál agyilag, és ez már ilyen kisbaba korban is megmutatkozik. Mert vannak olyan babák is, akiket ha letesznek, ottmaradnak, nézelődnek, és kész.
Ez érdekes, hogy ingerszegény környezetbe kéne tenni az ilyen babát? Jól tetted szerintem, hogy nem tetted. Hát pont ez az értelme, hogy örülni kell annak, hogy ilyen, nem pedig letompítani! Klassz, hogy Szilveszter már ennyi minden iránt érdeklődik, ez mind csak az előnyére válik majd, nem a hátrányára, az élete során, és ez a lényeg!

Noémi!
Fentiekből kiderül, én hiszek abban, hogy a babák egy bizonyos természettel születnek. Mindenkinek van egy alaptermészete, amire aztán rakódik a többi az élete során, de vannak csendes, lassú babák, és vannak olyan örökmozgók, mint Geszti. Ezt abból látom, mert a hugomnak is tavaly született babája, 6 héttel fiatalabb Gesztinél, kisfiú. Hát szinte egy hangját sem lehet hallani, elvan mint a befőtt, hugom meg osztja nekem az észt, hogy mit hogy csináljak (pl. este leteszi még akkoris ha sír, és kijön, és nem foglalkozik vele, és a gyerek pár perc múlva elalszik). Hiába mondtam neki, hogy nálunk ez elképzelhetetlen, mert Geszti olyan cirkuszt csinálna egy perc alatt, hogy összeszalad a ház. Nálunk nincs olyan, hogy leteszem és majd abbahagyja. Vagy úgy teszem le, hogy már alszik, és akkor minden oké, vagy hiszti a vége. És ez már kezdetektől így van, pár napos korától, és akkor még igazán nem mondható, hogy tanulta volna! Egyszerűen ilyen a természete, ezt igényli. Volt olyan éjszakánk, amikor hajnali fél 5-ig üvöltött, mert nem vettük fel annyiszor ahányszor Ő akarta, és aludni merészeltünk. Persze nem tudtunk aludni, csak szerettünk volna, ha felvettük elvolt, ha letettük sikított és fuldoklott az üvöltéstől. Ez még valamikor 1 hónapos kora körül volt. Rémálom... szerencsére azóta nem ismétlődött meg.
Na szóval a lényeg, neked is igazad van abban, amit leírtál, nem lehet általánosítani hogy "lusta mint az apja" a te és tesód esetéből kiindulva ez nem igaz. Azt persze én még nem tudom, hogy Geszti mit örökölt tőlünk természetében, mert még kicsi ehhez, de majd az évek során remélem kiderül. Mi a párommal mindketten nyugodt típusok vagyunk, hát egyelőre Geszti nem úgy tűnik hogy nyugodt lesz, bár nem törvényszerű hogy később is ilyen hiperaktív legyen.

Na ez jó hosszú lett, bocsi...

Sziasztok

Jó sokat írtatok.
Hiszti: az nálunk is szokott néha lenni, de max 2 percig tart, és olyan dolgok miatt hogy elviszem a számítógéptől, vagy elveszem tőle a zsákmányát pl. hosszabító kábel stb., amúgy voltak olyan időszakai Ákosnak amikor ő is ordított ha betettem a kiságyba - járókába ha wc-re mentem de már ezt sem teszi.
Nekünk a dokinéni tanácsolta még 3 hónapos korában hogy éjjszaka hagyjuk sírni, mert csak így tanulja meg hogy aludni kell éjjszaka, hát bő 1 hét után feladtuk, majd 5 hónaposan újra próbáltuk, és 3 éjjszaka után OK volt minden, majd 7-8 hónaposan a foga miatt újra felkelt 1x - 2x. De én ilyenkor is csak kiveszem megvigasztalom, és amint visszaaludt az ölemben már rakom is vissza a helyére. Ha mégsem sikerül, mert amint kiságyat ér és felkel - feláll, és ez így megy fél-1órán át akkor veszem csak oda a nagy ágyba, de amint már jól horpaszt rakom is vissza. Nekem így este kb. 7-fél8-tól reggel 6-ig alszik, és mostanában megin 2x alszik nappal, alkalmanként kb. 1,5 órát, úgy hogy berakom a kiságyba - kijövök a szobából és max 5 - de legrosszab esetben is 10 perc múlva alszik. Hát nagyon remélem, hogy ez így is marad jóóóóó sokáig.
Emberi természet: nem csak öröklött, hanem látott - tapasztalt dolgokon is alapszik, úgyhogy szerintem a gyerek a természetében is olyan mint a szülei, vagyis olyan mint amilyen példát lát otthon! Rossz esetben amilyet a haverjaitól, barátnőitől lát mint rossz példát, vagyis azt hiszik hogy az a jó, nagyos - felnőttes dolog, ha ők is azt csinálják mint a társaik, és nem azt amit a szüleiktől látnak otthon.

Bárány
hát akkor a pici fiaddal szerintem még rengeteg gondod lesz, mert ezek szerint, ő 1 normál iskolában halálra fogja unni magát, és hát ez is gond lehet, hogy ő már mindent tud és mást akar csinálni.

Sziasztok

Erika

Gyors és hosszú reakciók.
Egyet nagyon irigylek hogy nektek ágyába alszik a gyermeketek.
Nekem annyi jó van a dologban, hogy 4hónapos kora óta átalussza az éjszakát, eleinte 10től 6ig, mostmár 9től 9,10ig. Mondjuk 2hete nem hajlandó aludni csak ha már én is
Ugye ezzel az a gáz hogy én 1kor is még fent vagyok.

Képzeljétek lehet holnap apa hazajön- és megbeszéljük, hogy hogyan tovább...

Szia Nszoke - Noémi!

Akkor most nagyon szép éjjszakátok lesz! És persze hosszú is, mert az a pár óra is nagyon nagyon hosszúnak fog érződni.
Akkor holnap nagyon fincsi kajcsival várod a párod?

Szia

Erika

Hát igen, de szerintem tuti elindult már, vagy nem??? Nem tudom.
Jaj jó lesz már végre, tök furcsa érzés. Már másfél hónapja elment és olyan mintha valami első randim lenne holnap. Hogy fogom megcsókolni, meg megölelni??? Tényleg mint amikor az első randin vagyunk úgy érzem magam...
De mindegy. Szóval jól át kell beszélnünk hogy mi lesz mert ugye innen szeretnénk költözni, de a közeljövőben erre itthon nincs lehetőség, viszont hogy minden hamar történjen ahhoz csak spanyolo. maradt megoldásnak.
Hajjajajaj-nem tudom-merjek e belevágni, csak a kicsikémet féltem. Mit szól majd hozzá? A klímához? Mindenhez?

Sziasztok!

Nszöke,nem úgy értem,hogy a gyerekek lemásolják az apuka természetét,ha az lusta alkesz volt akkor a gyerek is az,ha szorgalmas volt a gyerek is szorgalmas lesz.Én ugy értettem,hohy minden gyereknek van egy alaptermészete,nem csak a szüleitől,hanem hetedíziglen öröklünk,úgyhogy a tesóid jellemvonásait ne csak az apukákban keresd.Abban viszont ösztom a véleményed,hogy nagyon sokminden úgymond ráragad,vagyis rengeteg dolgot,tanul.De kérdem én,egy 1-2 hónapos gyerek viselkedése,már fölvett,tanult dolog???

Erika,tuti,hogy a fiam első másodikban nagyon fog uncsizni,mert annyit már tud,ami oda kell.

Mami,én kezdem azt hinni,hogy egy kirívóan jó eszü gyerek sokkal több probléma a szülőknek,ezt tapasztalatból mondom,és már másoktól is halottam.Eleve a rosszalkodáshoz is ész kell és egy okos gyerek ezt is mesterfokon űzi,sőt hamarabb kiszagolja,hogy mivel lehet a szülőket kiidegelni,és feszt azt csinálja.
A lányom nem volt egy lángelme,mint már emlitettem,de vele ezerszer kevesebb viselkedésbeli probléma volt.

Sziasztok!

Nekem is az a véleményem, hogy a szülőktől kapja a viselkedési formákat, de tényleg vannak, akik sokkal előrébb járnak fejlettségben, okosabbak a koruknál.
És ezek a legzsiványabbak, tényleg tudják, mi idegesíti az embert. Nekem volt egy ilyen tanítványom, a suliban hiperaktívnak mondták, de csak azért, mert nem kötötte le, amit a többiek csináltak. Én mindig plussz feladatokat adtam neki, ötödikesként már kétismeretlenes egyenleteket magyaráztam, mit kell vele kezdeni, mert a gyerek jött órára, hogy nézegette a matekkönyveket. Meg kell velük találni a hangot, és lekötni őket.
Bárány! Ha Szilveszter ilyen okos, készülj rá, hogy gond lesz vele egy átlagos suliban.Próbáljatok neki valami olyan sulit találni, ahol figyelnek az ilyen gyerekekre.Miatta fontos ez, mert egy küzdelem lesz neki így a suli.

Én Balázson azt látom, hogy abszolút korához illő dolgokkal van elfoglalva. A mozgása pedig szerintem egy kicsit le van maradva, nekem hat hónapos koráig nem tudott forogni sem.Küzdött ugyan, de egyszerűen nem jött rá, hogy kell. Feküdt a hátán és "menetelt" csak, iszonyatos erővel, mintha futott volna. Igaz utána 4 hónap alatt eljutottunk az oldalazva kapaszkodva járásig, de annak idején már aggódtam, hogy nem forog. Most ott tartunk, hogy álldogál, szeretne járni, de nem igazán jön még össze, járatni pedig nem nagyon szoktuk, mert nem tesz jót neki. Vettünk neki egy motort, élvezi nagyon, szépen ül rajta, de még csak egyet előre egyet hátra halad vele, de nagyon tetszik neki.És úgy száll le róla, hogy hátralendíti a lábát, mint a nagyok, pedig nem mutattuk neki.

Na mennem kel, mert már pörög ezerrel.

Mamay! Jövő héten összehozzuk a talit? Kedd kivételével bármelyik nap jó. Neked?

Szép napot minden babának és mamának!

Sziasztok

Zsutita
Nektek Balázska már ilyen szépen megyeget a motorjával? Nálunk Ákos már egy ideje 2 lábon (rohan), de a motorral még csak segítséggel halad, tologatja stb., de ő még így nem halad vele, de ő már jó formán csak nagyon nagyon ritkán ereszkedik 4kézláb,főleg délután 4 után mikor már fáradt, de amúgy itthon 2 lábon közlekedik és nagyon élvezi. És ő már nagyon nagyon régen tudja szerintem hogy mi a jó és mi a rossz, mert ha rosszat csinál és rászólunk mintha megse hallaná, egyre hangosabban szólunk és ő megfordul és vigyorog, és folytatja, vagy pl. a videó 100x szóluk - oda megyek ráütök kicsit a kezére és viccre veszi a dolgot, jókat nevet rajta. Tudja hogy imádom és senki sem bántaná komolyan, de hát mindig azt akarja csinálni amit nem lenne szabad. Képzeljétek, tegnap délután mikor én az apjával társalogtam az étkezőben, ő bement a háló szobába (hiába hívtam hogy jöjjön vissza) és felmászott a francia ágyra, felült és bekapcsolta a tv-t. Az apja mondta is neki hogy ez még korai lesz, errő ő csak mosolygott - nevetett.

Sziasztok

erika

Sziaszok!
Zsutita,nekem is az a véleményem,hogy Szilveszterrel elég sok bajom lesz még,az hogy okos szerintem nem elég ,én igazán a szorgalmat tartom,fontosnak és azt,hogy feltétel nélkül elfogadja azt amit a szülő mond neki ,kér(követel) tőle,mert ha a jó fej, egy rossz öntörvényű magatartással párosul,nem biztos,hogy jó sül ki belőle...Neked mi a vélcsid?
Egyébként,a mozgása Szilveszternek sem volt soha fejlett.Szerintem minden embernek van egy tól-ig határa ,ki ebbe jó ki abba...
Balázskára visszatérve 11 hónaposan ,szerintem még nem kell járni tudni,főleg nem egy fiúnak

Sziasztok!

Bárány!
Sajnos a gyerekek 99,9999 %-a nem szófogadó, olyan értelemben, hogy mindent de mindent elfogad, amit a szülő mond. Nekem az a véleményem, hogy egy szülő ne követeljen a gyerekétől, a szó szoros értelmében. Hanem próbálja megvilágítani a gyereknek, hogy miért kéne azt úgy csinálni, ahogy a szülő kéri. Tehát szép szóval elérni a dolgot. Szerintem megoldható, csak hozzáállás kérdése a dolog. Ha a szülő követel, az már régen rossz.
Természetesen vannak dolgok, amit nem lehet egy gyerekre ráhagyni, csak azért mert gyerek. De ha emberszámba vesszük őket akkor jobban megértik mit mond a szülő.
Jaj remélem nem fogalmaztam félreérthetően, nem mondom azt hogy ti nem veszitek emberszámba a gyereket, csak azt akartam sugallni, hogy nem úgy kell kezelni, hogy "á csak egy gyerek" - mert ő egy kicsi felnőtt, akinek még sokat kell tanulnia, hogy nagy felnőtt legyen.

Jaj az előbb túl hamar küldtem el, és még lemaradt, hogy azért írtam ezeket, mert minket ilyen szellemben neveltek a szüleink, ill. főleg az Anyu. Soha nem is volt semmi problémánk, és én imádtam Őt, mert igazi ANYA volt.
És én is igazi anya szeretnék lenni Gesztikém számára, akire mindig, mindenben számíthat, akivel mindent meg lehet beszélni, nem egy szigorú felnőtt akarok lenni, akivel együtt él, hanem az ANYJA. Nagyon remélem, hogy egyszer majd Ő is így fog rám visszaemlékezni, ahogy én az én Anyukámra.

Zsutita!
Persze, akkor jövő héten már tényleg kéne talizni, nekem eddig úgy néz ki, hogy szerda vagy csütörtök lesz jó.
De addig még pontosítunk!
Remélem, nem lesz hóvihar és orkán...

Sziasztok!
Mami ,ebben egy kicsit vitatkoznom,kell veled,számtalan példával rá tudnék cáfolni arra amit,mondtál
Egy példa,Szilveszter ha nincs kedve akár 2-3 napig nem megy el kakiklni,nem azért mert nem kell hanem lusta és "nincs ideje"rá,na ilyenkor jön a szép szó és 100000érv ,hogy muszály,ő nagyon jól tudja hogy mennyi bajt okozhat magának de nem érdekli,na ha ilyenkor nem orditanék vele akkor már valószinüleg nagyobb baj is lett volna,de ez csak egy 10000ilyet sorolhatnék.
A lányom a tanulással ugyan ez ,őszintén melyikünket hatotta meg annó a szép szó,és a beigért utcaseprői állás.Engem nem ,meghallgattam amit anyám regélt,eggyik fülemen be másikon kiés szartam rá...
Ilyenkor elfogy a szép szó.Egy bizonyos magatartást igen is megkövetelni kell a gyerektől,és itt kanyarodhatunk vissza az előző témához,hogy mennyire külömböző magatartású gyerekek vannak,van aki valóban elég szépen megkérni,de ez a ritkább.
Amikor Szilveszter 3.-szor csúzlizta le a csillárt már nem tudtam szépen kérni.
Te szépen fogod kérni Gesztikét egy ilyen szituban?
Talány egy kislány nem csinál ilyesmit,de lehet még egy vásott kifiad is...
Én azt mondom inkább sírjon gyereknek mint felnőttbek!!
Na persze ezalatt nem bruális modszereket értek,de követelni muszály és kell!!!!

Bárány!
Van igazság abban, amit írtál, pl. csillár lecsúzlizása tényleg nagyon durva, de én még mindig a szép szó híve vagyok.
Az viszont igaz, hogy Neked már van két gyereked, és tapasztalatból beszélsz, én még csak most kezdem az anyaságot. Na majd öt év múlva visszatérünk a témára.
Én mindenesetre meg fogom próbálni mindenekelőtt a szép szót, azon leszek hogy ne kelljen kiabálnom (én amúgy egy hihetetlenül nyugodt ember vagyok, és ez nem vicc), persze engem is ki lehet hozni a sodromból... De eddig gyerekkel még nem álltam szemben, akik eddig kihoztak a sodromból, felnőttek voltak, akikkel nyugodtan lehetett ordítani, bár én akkor sem ordítottam, hanem higgadt maradtam, én inkább szavakkal "támadok" - nem hiába vagyok skorpió...

Sziasztok csajok, jó sokat írtatok, de én csak felületesen olvasgattam.

Képzeljétek ma délelőtt Apa hazajött

Ugyhogy most vele töltöm minden percem, főleg kicsomagolás, pakolás stb. meg ugye megbeszélés hogy mit hogyan....
de igyekszem jönni és mesélni.

Sziasztok!
Nszöke,majd számolj be a nagy találkozásról....

Mami,ha te ilyen nyugodt embert vagy akkor van esélyed rá,hogy Gesztike is örökölte a természetedet és neki is elég lesz a szép szó.De pár év múlva(én örülnék ha megmaradna a kapcs)azért tényleg térjünk vissza a témára...
Én amúgy egy tiszta ideg természetű ember vagyok az apja meg egy agressziv börtönviselt szemétláda,ennek fügvényében Szilveszter egy kicsit nehezebb dió.

Bárány!
Agresszív börtönviselt szemétláda... ez nem hangzik túl jól...
Végülis ezt nem jelenti feltétlenül azt, hogy Szilveszter is olyan lesz, lehet hogy nehéz dió, de szerintem még elég kicsi ahhoz, hogy nevelhető legyen. Ráadásul ha jó esze van, az mázli. Próbáld valahogy afelé orientálni, hogy használja ki az eszét, nem tudok tippet adni, hogy hogyan, de biztos már te is gondolkodtál ezen.
Én tényleg nyugodt természetű vagyok, útálom a hangos szót, ha két ember vitatkozik az utcán, átmegyek a másik oldalra. És talán nem fogjátok elhinni, de a férjemmel még soha (!!!) nem veszekedtünk. Ő is nyugodt típus, és egymásra vagyunk hangolódva, toleránsak vagyunk, stb. Nagyon remélem hogy Geszti ha ilyen környezetben nő fel, hasonló lesz mint mi. De persze ez sem törvényszerű... hát majd meglátjuk.

Noémi!
Klassz, hogy a párod megérkezett! Majd várunk, mesélj, hogy sikerült az "első randi"? Biztos nem volt ott gond.
Megértelm az aggályaidat Málnát illetően, hogy mi lesz vele odakint. Nem könnyű kérdés. Bár ő még olyan pici, hogy talán könnyen akklimatizálódik.
Tényleg, és Málna hogy fogadta az apját?

Jó éjt mindenkinek!

Sziasztok!

Először is eldicsekszem, hogy ma délután csak kettecskén voltunk a párommal, sétáltunk, moziztunk, egy baráti pár pedig vigyázott Balázsra. Tök jó, egy éve nem volt ilyen.

A neveléssel kapcsolatban nekem annyi kérdőjel van még, nem tudom, hogy kell majd kezelnem Balázst. Amit Erika írt, az ránk is jellemző, rászólok többször, nem érdekli, odamegyek, rácsapok kicsit a kezére és kacag rajta. Néha nehéz, és az a baj, hogyolyan édesen vigyorog rám, hogy én is mosolygok, ami nem jó, mert így nem lehet tiltani. De rajta vagyok az ügyön, próbálok ilyen helyzetekben szigorú lenni, ésazt vettem észre, hogy ha kitartóan mondom, hogy nem, egy idő után tényleg megjegyzi, hogy azt nem szabad. Olyankor mindig megdícsérem, és annak nagyon örül.
Azt gondolom, hogy a kettő között kell megtalálni a megfelelő módot, amit Bárány írt és amit Mamy, mert vannak olyan helyzetek, amikor igen is erélyesen kell valamit a tudtára adni, az ő érdekében.Gondolok pl arra, ha már sétálunk az utcán, nem szaladhat le az útra.Ez az ő érdeke, akármilyen brutális is, hogy hangosabban szólsz rá. De ha Mamy ti mind a ketten csendesek vagytok, talán Geszti is ilyen lesz. nálunk a férjem csendes nagyon, én meg nagyon hamar ugrok mindenre. Mi se veszekedtünk még igazán, mert ez nálunk úgy történik, hogy én ledarálom a saját mondandómat, ő néz rám, meghallgat, és nem szól.Legfeljebb annyit mond, hogy jó, vagy igazad van.Ha nem ért egyet, akkor is nyugodt hangon elmondja a véleményét, de olyan ordibálós veszekedést még nem csináltunk, és szerintem nem is fogunk.
Mondjuk az kiabálásról annyit, hogy én szeretem kiadni magamból, mert sokkal hamarabb lenyugszom, ha kiabálok, mint hogy magamban hordjam ki tudja meddig. Sajnos bennem nem marad meg, amit gondolok, párszor már megszívtam így a dolgaimat.Olyankor mindig azt gondoltam, miért nem tudom befogni a pofám?De nem vagyok megalkuvó, ha valami nem tetszik, igazságtalannak érzem a szitut, megvédemmagam, és mást is, akit bántanak.

Noémi!
Üdv a férjednek, gondolom nagy az öröm.Arra én is kíváncsi lennék, hogy fogadta Málna az apját.Megismerte?Örült?Majd írj, ha tudsz.

Mamy!
A szerda, csütörtök okésnak néz ki, bár valamikor mennem kell az önkívületbe, lakcímkártyázni, de még nem beszéltem rá magam, mert sok kedvem nincs hozzá, és mivel Balázs már 1 éves,és még nincs Pestre bejelntve, egy pár napon már nem múlik.

Bárány!
Szilvesztert te ismered, hogy tudod megfogni, az a lényeg, hogy következetesen, sokat figyelve rá neveld, mert ha most elengeded, akkor később nehéz lesz megfogni. Módszert nem tudok, még nem vagyunk olyan nagyok, de próbáld meg.Mindenki tudja, hogy tud bánni a saját gyermekével. Egyébként tény, hogy a fiúk sokkal zsiványabbak, többet kell "fegyelmezni" őket.
És abban igazad van, hogy nem minden az ész, a magatartásnak is jónak kell lenni.Nálam se jött be az utcaseprős példa, de mégis valahogy motiválni kell a tanulásra.Nem kell fenyegetni, hogy ha csak ennyit kapsz, akkor nem ehetsz, nem kapod meg ezt, nem játszhatsz, nem netezhetsz, mert ebből kialakul egy olyan visszafordíthatatlan dac, amivel teljesen elúszik.Inkább segíteni kell neki, odafigyelni rá.Szeptemberben megy már suliba?Vagy csak jövőre?Mindegy a lényeg, hogy tudja, rátok mindig számíthat, és mindig be kell számolni arról, mi történt vele, mit tanultak, és segíteni.Ez nálam annak idején bevált, nem sumákolhattam el semmit, ha kellett segítség, tudtam, hogy bármikor számíthatok a szüleimre.Pl főiskolásként nem egyí vizsgára anyukám kérdezett ki!Hidd el, ez nagyon sokat számít a gyereknek.

Jó hosszúra sikeredtem.

Jó éjt mindenkinek!

Sziasztok!
Húú annyit írtatok,hogy amikor vissza olvasok,mindíg a fejemben van a válasz de mire irni akarok elfelejtem!
Zsuzsita,ez az uttestes téma jó példa volt mert nálunk bejött.
Amikor kicsi volt ,tényleg ki akart rohanni egyszer kétszer direkt tudatosan,(főút meltt lakunk) Kénytelen voltam elverni a fenekét(pelusban),de ilyenkor nincs idő százszor elmondani,hogy nem szabad,az ilyen fontos dolgokat muszály egyből elfogadnia.

A másik ilyen a konektor volt amit hamar udatositani kellet,mert ami üres az le volt vakdugózva ,de ha lámpa tv ilyesmi be volt dugva azt is bepróbálta...

És ezek még csak azok a dolgok amik a saját érdekében történnek,ezen kivül még egy csomó viselkedésformát is meg kell tanulnia,én meg sajnos hajlamos vagyok elfogultségra,és amivel magának nem árt, de még is rosszaság azt gyakran ráhagyom,
sőt még mosolygok is rajta ő meg persze ,hogy annál jobban csinálja.Meg persze a lányom ő a másik aki jókat röhög a kicsi rosszakoldásán..

Veszekedés:mi sem szoktunk a férjemmel,no persze ez nem az én érdemem,én szoktam mondani a magamét,de vele lehetetlen veszekedni,neki egy hangos szó el nem hagyná a száját soha!!

Nszöke,milyen volt ujra együtt???

Zsuzsinak nem válaszoltam,nem megy még suliba szeptemberben,évvesztes lesz,mostmár senki nem viszi a gyerekét akinek május után született(a mi ovinkban)és nem szeretnék kilógni a sorból,inkább én sem viszem