2007.01.18 22:33
Szerző: kisjulcsi
Sziasztok!
Nem tudom van-e még itt valaki.
Most jöttem haza a kórházból. Barnuskámat meg kellett műteni.
NEm tudom hol kezdjem... Azt már mondtam, hogy a reggeli első ébredése után kaja, de aztán velünk alszik a nagyágyban. Ma is. Aztán mikor felkelt, fel akartam öltöztetni, ő az ágyon, én az ágy szélénél mellette egy beépített polcos a kiscuccaival, nyúltam be, hogy veszek ki neki ruhát, a másik ezem persze odatartottam, hogy még csak véletlenül se essen le. De ott van az ágy mellett egy álló lámpa (már csak volt, mert Zsolti már ki is dobta). Láttam, hogy adajött egész a lábamhoz, de akkor már kezemben volt a body és fordultam is vissza, és csak hallottam egy pukkanást, meg szikrázást..............
Iszonyat volt, kiverte a biztosítékot is. Barnus belekapaszkodott a zsinórba és kiszakadt. Elkezdett sírni, gyorsan felkaptam, és a kis szája megégett. Vagyis a szája széle, kiszakadt belőle egy darab, lett egy lyuk rajta, mintha a szánk széle még tovább folytatódna egy nagy darab lyukkal. Én majdnem elájultam. Most is csak sírok, tiszta ideg vagyok, állandóan látom magam előtt. olyan szaga volt, mint amikor perzselnek, égett bőr szag. Belül tisztára hólyagos lett a szája, a nyelvén meg az ínyén is. Döbbenet volt!
Zsolti dolgozott, taxival hazajött, indultunk is azzal a taxival a Bethesdába, mert ott van égési osztály. Egy csomót vártunk, aztán megnézték, bevitték az intenzívre, várni kellett, mert a főorv. nő pont műtött. Aztán jött megnézte, mondta, hogy ő most nem jön holnap, nincs aki megműtse, mert meg kell, lehet, hogy hétfő lesz. De gyorsan megcsinálták a labort neki, és mondta, hogy inkább még most azonnal megműti, mert lehet, hogy hétfőig nagy baj lesz.
13,20-kor bevitték, addig végig ordított szegény, már amennyire ki tudta nyitni a kis száját. Én meg sírtam vele együtt, totál kész lettem, én nem tudtam tartani magam egyáltalán.
A műtét 2 óra volt, 15.20-kor lett kész.
Kihozták ölben, be volt körbe leukoplasztozva a kis arca olyan vékony félcentis csíkokkal minden irányban kb. 10-12 felé. A sok narkotikumtól kábult volt. Úgy volt, hogy addigra nekem is lesz valahol hely az osztályon (ő még persze marad az intenzíven), de aztán mégsem lett.
Hazajöttünk neki egy pár cuccért, Zsolti focis haverjának a kismama felesége hozott haza meg vissza is vitt, aztán Zsoltit kivitte a meccsre, ahol a férje is focizik.
Igazából úgy volt, hogy én sem maradok, mert Barnus még mindig aludt, de nem bírtam eljönni, most értem haza. Zsolti meg nem bír ki egy ilyen, tisztára megzakkant ő is, azt mondta, neki le kell vezetnie, muszáj futkosnia vagy valami. Még nem ért haza.
Barnus arca már tök máshogy nézett ki, mint közvetlen a műtét után. A szalagok átitatva vérrel, tiszta véres volt a kis arca, látszott a sok fekete cérna, szanaszét van varrva mindenhol a szája körül. Én meg csak álltam és hulltak a könnyeim.
Aztán felébredt szegénykém, elkezdett sírni, de a kötés nem nagyon engedte, fognom kellett a kis állát vissza, hogy ne erőltesse. Ő meg csak sírt és mondta, hogy Mammamma, és jönni akart hozzám. Persze keze, lába kikötve a rácsos ágyhoz, ment az infúzió, etetni nem lehet, az orrába be van vezetve egy szonda. Kapott gyorsan megint altatót, de nem aludt el, így 1 órán belül 3 adagot fecskendeztek belé, kicsit gyengült, de még mindig nem aludt el, hozzám akart jönni, annyira folyt a kis könnye, nézett rám bánatosan, közben meg a lekötött kezét próbálta az arcához tenni, gondolom fáj meg viszket. Olyan erővel kellett lefognom a kis kezét, hogy ne érje el. Aztán meg a fejét nyomta a kezéhez, azt hiszem haragudott rám, hogy mindig le kellett állítanom, rúgkapált meg ilyen.
Totál kész vagyok! Már alig látok ki a szememen. Akármit csinálok, állandóan csak hallom a pukkanást meg látom a szikrát meg a kis arcocskáját, hogy hogy néz ki. Akkora hülye vagyok, hogy engedtem, hogy eljöjjön a lábamig, de nem tudtam, hogy lámpázni fog, eddig még sosem nyúlt hozzá, meg már hónapok óta ez van.
url=https://babafalva.hu]
[/url