Roxi
Szerintem egy titka van a fogyásnak: kevés kaja, és sok torna.
És a legfontosabb a kitartás. Szerintem, ha az elsõ két hetet túléli az ember, akkor utána már könnyen megy.
Az az igazság, hogy én senkinek nem merném ajánlani, hogy annyit egyen, mint én, mert én is tisztában vagyok vele, hogy én elég drasztikusan csinálom. De én régebben is állandóan fogóztam, így tudom, mi az, amit a szervezetem normálisan kibír. Soha nem is volt semmi bajom, a gyomrom szuper, és a legnagyobb fogyókúrás idõszakomban is tökéletes vérképet produkáltam. (Egyszer csináltattam, hogy tudjam, nem teszem-e tönkre magam.)
Az a baj, hogy én nem tudok mértékkel enni. Vagy zabálok, vagy nagyon minimálisat eszek. Viszont gyorsan fogyok és gyorsan hízok is. (Pl. egyetemi vizsgaidõszak: kezdtem 50 kilóval, 6-8 hét múlva 58-59 voltam!) Szóval van már benne rutinom, hogy mit egyek és mit ne. Pl. szénhidrátokat szinte nem is eszek, egy hónapja nem láttam kenyeret, tésztát, ilyesmit, viszont sok a gyümölcs, párolt zöldség, csirkemell, joghurt, müzliszelet, és idõnként egy-egy túrórudi.
Sajna azzal is tisztába vagyok, hogy jobb lenne, ha lassan fogynék, mert akkor utána kevésbé jönnének vissza kilók, de mit tegyek, én ilyen vagyok, és már megszoktam, hogy mindig oda kell figyelnem magamra, mert ha ránézek egy szelet tortára, már attól hízok egy kilót.
Még egyszer köszönöm a gratulációkat! Újabb mérlegelés 2 hét múlva lesz. Köszi, hogy ilyen aranyosan velem vagytok!
Gyöngyöske
Remélem, megygógyultatok, és sok sikert kívánok a további vizsgákhoz! Mindig szorítok. Én is bejelentkeztem végre jogi szakvizsgára, majd március-április körül lesz az elsõ. Büntetõjoggal kezdek. Remélem, menni fog.
Dodus
Örülök, hogy túlélted a zh-t, Neked is nagyon szorítottam!
Képzeljétek, az egyik legjobb barátnõm tegnap szült Pesten. A kisfiú Máté Dániel, 3350 gramm és 51 cm. Most beszéltem az apukával, aki elmondta, hogy mama és baba egyaránt jól vannak, bár nehéz volt, 12 órát vajúdott a barátnõm, de miután kapott EDA-t, tudott pihenni is kicsit.
Persze rögtön rákérdeztem, hogy apás szülés volt-e, mert tudom, mennyire nem akart benn lenni az apuka, és képzeljétek, mégis benn maradt végig! Ehhez külön gratuláltam neki.
Puszika, Lina