Sziasztok!
Először is mindenkinek nagyon szépen köszönjük a jókívánságokat és a drukkokat...
Nem, még nem engedtek haza a kórházból, csak David váltott engem egy pár órára, és tegnap éjjel sikerült annyit aludnom, hogy nem akarok azonnal összeesni.
Sajnos apuka estére nem maradhat bent, ez is valami hülye szabály, napközben meg azért nem szerencsés ha ő van ott és nem én, mert akkor van az összes történés, és jó lenne ha a szülő aki bent van értené is hogy mi történik, mit csinálnak. Egyébként David tüneményes, az elején rá kellett szólni, mert hihetetlenül felhergelte magát mindenen amit Zsuzsával csináltak, de mondjuk ő az aki egy popsis lázmérést is már gyerekkínzásnak minősített, de belátta hogy azzal tesz a legjobbat mindkettőnknek, ha higgadt marad és nem kezd el pattogni minden egyes alkalommal hogy sír a gyerek.
Ami sajnos elég gyakran van, mikor beérkeztünk Zsuzsának kanült raktak a kezébe, vért és vizeletet vettek tőle, és hát ő hihetetlenül ellenálló, megfeszíti magát és nagyon rosszul viseli ezeket. Félórán keresztül kerestek benne vénát ami nem esik össze, és végül visszahozták, hogy itassam.
Aztán újrakezdték. Végre sikerült. Első nap egy liter folyadékot nyomtak bele, második nap már "csak" felet, harmadnap már nem kellett, mert ivott eleget. De minden félórában csinálni kell vele valamit, ezt nagyon nehezen viseli és hát pihenni sem nagyon hagyják, az infúzióval ugye nem nagyon lehet mozogni, és mikor kicsit jobban volt, akkor ment volna, de nem ért a szoba végéig a zsinór... naponta kétszer kap antibiotikumot vénásan, azt is bele a kanülbe, de az meg csípi és akkor azért üvölt. Ma pedig elakadt a kanül, újat kellett neki szúrni, hát az is elég nehezen ment. Akkor naponta méricskélik a súlyát, orrot szívni óránként minimum, fülét pucolni, amit már kétszer szúrtak fel és még mindig fáj neki, lázat mérni, visszamérni, csillapítani, orvosságot lenyomni a torkán, naponta kétszer, éjjel is... Szóval rendesen meg van kínozva, ez abból is látszik, hogy már tud súlyozni hogy mire mennyire kell ordítani.
Most már a hőmérőzést csak egy kis nyekergéssel nyugtázza, az orrszívásra is csak reklamál... de ezek a szúrkálások... hát ezt nagyon nehezen viseli. Ja, és naponta fülészeti kontroll. Amikor le kell fogni kezét-lábát-fejét hogy a fájó füleibe bele tudjanak nézni, esetleg újra szúrni, hát szerencsétlen baba totál kivan.
A rossz hír, hogy a láza fel-le megy, nem akar csökkenni, sőt, emelkedik. Ma reggel 39,6 volt popsiban két órával 2 noraminazophen kúp után.
És mivel a Madarászban nincs hétvégén fülész, és minden a fülétől függ, ezért átküldtek minket a Heim Pálba, mert ott van ügyelet, ez is micsoda egy abszurdum, hogy a kórházban fekvő gyereket a szűlő szállítja a másik kórházba, hogy szakorvos megnézze!!!!
A jó hír, hogy ha nem lázas, akkor ZABÁL. 10 kg alatt érkeztünk a kórházba, ő 13 hónaposan volt ennyi.
Tuti volt már 11 fölött is. De ahogy lemegy a láza, tömi magába az ennivalót, olyan jó látni azután hogy egy hétig vizen és rizstejen élt és azokat is kibukta, ha gyógyszer volt bennük. És mindenevő lett! Úgy bevágta a szalámis kenyeret, hogy még a kenyér héját is elrágcsálta! Az éjszaka közepén felébred (fel is ébresztik, mert akkor adják be az egyik adag antibiot
) és nekiáll enni, aztán visszaájul...
És sokkterápiával beszokott egy alkalom alatt a rácsos ágyba. Ugyanis első nap elvitték félórán keresztül szurkálni (a lábát, a kezét, a karját, mindent próbáltak, de szétmentek a vénái), akkor visszahozták hogy itassam, akkor elvitték megint szurkálni, közben nagyvizit volt és kiküldték a szülőket. Mire visszamehettem hozzá, addigra berakták a rácsos ágyba, ahol ő összegömbölyödve aludt. Azóta egy kis nyöszörgés kíséretében saját magától elalszik benne.
Az alvástanítás legdrasztikusabb módszere...
Szóval annak ellenére hogy a váladék "szépen ürül" a füleiből (mindkettőből csorog a cucc), a láza az egyre magasabbra kúszik, úgyhogy ma megint vettek tőle vért, holnap viszik tüdőröntgenre, de ezzel együtt antibiotikumot is váltunk, állítólag most valami atomerős szert (And? Rocefin?) fog kapni. Bár a laboreredménye azt mutatja, hogy a gyulladást tükrőző érték (And? CRP?) lement 170-ről 50-re, ami azt jelenti, a gyulladás ami ellen küzd, az lényegesen csökkent a szervezetében. De ennek ellenére lázas, és nem is kicsit...
Szóval nagyon remélem, hogy most már tényleg javulni fog.
Egyébként egy kis hős... amikor nem kínozzák és nem lázas, akkor tüneményes, nézegeti a könyveit, játszik, beszélget, jókedvű, pakol (természetesen az állandó kajálás mellett)... hihetetlen mennyi tartás van benne.
Egyelőre egyedül vagyunk a szobánkban, amiben van egy kanapé is a szülőnek, a baj csak az, hogy ez kétgyerekes szoba, és a másik ágy most csak azért üres, mert nincs telt ház. Ha beraknak még egy gyereket, akkor jön még egy szülő és osztozkodnunk kéne, gondolom, az ágyon. Így is 3000 forint éjszakánként ez a szoba. Az egyszemélyes szoba ami viszont 6000 forint éjszakánként, éppen foglalt, de már megbeszéltem velük hogy ahogy ürül mi azonnal átmennénk, mert nem tudom meddig kell még bentmaradni és nem reszkíroznám, hogy osztozkodni kelljen a szobán, több oknál fogva.
Amúgy ahhoz képest amit hallottam a Madarászról, ez még egész jó. Az egy dolog, hogy én sem tudok pihenni, mert a gyerekkel állandóan történik valami, éjszaka is, vagy ha éppen nem, akkor a láza szökik fel, és azt kell csillapítani, de legalább van ágy amin elméletben lehetne aludni. És a nővérek 99%-a nagyon aranyos, kedves. Egy volt eddig, aki úgy nézett Zsuzsára mint egy féregre, de ő is legalább hatékonyan végezte a munkáját. Sajnos a kezelőorvos kb az orvostanhallgató húgommal egyidős, és mint David megjegyezte, mindig mikor kérdezek tőle valamit vagy mondom mi történt, csak szomorúan néz rám aztán túl sok okosat nem mond. De a mai ügyeletes orvosok már idősebbek, kompetensebbek voltak, és meg is tudtak nyugtatni valamelyest.
Szóval ez van velünk... Most megpróbálok egy picit pihenni, mert nemsokára megyek vissza hogy váltsam Davidet... Egyébiránt nagyon örültem a sok SMS-nek, és hívásnak, olyan jó egy kicsit legalább beszélgetni, mert néha nagyon kétségbe tudok esni ott a kórházban... És ha Zsuzsa állapota elkezd javulni, akkor majd talán bátrabban jövök haza (15 percre vagyunk a kórháztól) és akkor kicsit destresszelek fórumozással is... legalábbis most ez a non plus ultra amit el tudok képzelni... hogy végre nem megy feljebb a láza és ott merem hagyni őt Daviddel a kórházban...