Na itt vagyok, végigolvastam.
Bkriszta, jó, hogy előkerültél!
Ayse, szegény Lili és Andris! De igazad van ezzel a simogatásos dologgal, fontos, hogy a bizalmat megéljék.
A gépek meg már csak ilyenek, elromlanak (Boribon lufijai meg elfogynak
)...na jó, tudom, bosszantó.
Nyúlné, köszi, mennénk orrszivásra, itt vagyunk a közelben. Apa vinné Julcsit, mert Annát nem akarnám még orvosi rendelőbe vinni, nehogy elkapjon valamit.
Na most kifakadok: a szülésnél a méhlepény sérülten jött ki, utána jött még egy vagy két kis darab. Apa látta, és a doktornő is mondta. Ez persze nem került a kórlapra vagy mire. Én nem foglalkoztam vele, ott szuszogott rajtam Anna, eszembe sem jutott, hogy baj lehet. most persze erről senki nem beszél, az orvosom nem is tudta, hogy igy jött ki a lepény. Kérdeztem, mit talált bennem és nem mondja meg, majd a szövettan eldönti, hogy lepény, burok, vagy alvadt vér. Ezt nemigen értem, csak meg lehet különböztetni szemre is a lepényt a vértől.
Ugye, az ügyeletesnél szültem. Kiváncsi vagyok, ha a saját orvosomnál szülök, komolyabban veszi-e a kéréstmegvizsgál-e ultrahanggal hazamenetel előtt. Illetve nem szabály-e hogy ilyen esetben vizsgálni kell.
Ráadásul én igazi hipochonder vagyok, igy altatás előtt sokáig azon gondolkoztam, mi van, ha nem ébredek fel belőle. Gondolkoztam, ki fogja szeretni a gyerekeimet, ki segit apának ..áááá, nem vagyok normális.
Másnap ki kellett volna cserélni a branült, amibe az antibiotikumos injekciót kaptam. Bejött az a nővér, akinek a szülés után katéteres vizeletmintát kellett volna venni belőlem, de nem sikerült neki, viszont jól megkinzott. Megszúrta a kézfejemen a vénát, ami kidurrant, hatalmas lett. Nem baj, mondta, hamar meggyógyul, 1-2 nap. Aztán a könyökhajlatomban próbálkozott, az esem sikerült. Vagyis összesen háromból nulla találat. Na erre mondtam, elég volt. Mire ő: nem ilyen lázasan kellett volna bejönni, most nem lenne ez
Na, ez kellett csak nekem: egyrészt bőgtem mint a kövi patkány, másrészt jól kiosztottam és közöltem, hogy nem szúrhat többet. Hivta a kolleganőjét, de neki sem engedtem, mondtam, hogy szájon át kérem. Hivattam az ügyeletes orvost, de véd- és dacszövetséget alkottak. A csaj ráadásul kedves volt, még elnézést is kért, de nem szeretem az ilyen alattomos kedvességet, kint biztos elmondta, milyen hisztis p... vagyok.
Na szerintem meg ő alkalmatlan a pályára, annyira ügyetlen. Biztos sokakat megkinzott már. Ja, és mondta az elején, hogy milyen jó vénáim vannak, utána meg, hogy hát a vénámtól függ, az hozott anyag. Eddig minden vérvételnél azt mondták, milyen könnyű szúrni.
Ugyanazon az estén fél 10-kor kérdésemre közölte a csecsemősnővér, hogy nem fürdethetjük Annát náluk, mert kintről jön, fertőzésveszélyes. Fürdessem a csapban.
Az talán nem fertőzésveszélyes az én gyerekemre nézva? Ki tudja, ki mit mosott a csapban. Végül megfürdették.
Ma reggel már mindenki tudta, hogy én csaptam botrányt tegnap este, a főnővérnek is el kellett mesélnem. Sajnálom, mert soha nem mószeroltam be még senkit (illetve egyszer véletlenül a postást, de azt jóvátettem), de szerintem ilyen ember ne szurkáljon vénákat, se az enyémet, se másét. Ha apa háromból hármat téved a szinpadon, akkor játszott utoljára az életben. Ha én tévedek, szégyellem magam, és próbálom jóvátenni. De hogy valaki téved és öntudatosan közli, amit közölt, az már túlzás.
Na, abbahagyom, már biztosan unalmas.
Viszont: egy tüneményes doktornővel találkoztam, ha újrakezdhetném, csak nála szülnék. Jó, hogy ilyen is van. Az orvosommal sincs bajom, csak a dacszövetség nem tetszik, meg hogy kevesebb időt szánt rám műtéttel együtt, mint ez a doktornő, aki felvett.
Ja, és megvolt a hányatott sorsú kismamák találkozója. Róki épp vérvételre jött ma reggel. Szegény, jól megszenvedi ezt az időszakot. De azt mondta, a Madarász nem olyan rossz, mint a hire, jó a szobájuk is. Szegény Zsuzsa viszont jól megszenvedi ezt a betegséget. Remélem, jobban lesz a kezeléstől mihamarabb. Ja, és szerencsére megeszi a kórházi kaját, végre!
Na majd még jövök...