Sziasztok!
Kata!
Sajna lemaradtam az eseményekről, de most így olvasva nem igazán értettem honnan vagytok eltávon, így visszaolvasgattam, de csak részleteket.
Drukkolok ezerrel, hogy minden egyre jobb legyen. A kórházi benttartózkodáshoz pedig sok erőt és kitartást kívánok nektek.
Liza annyira gyönyörű és okos baba. Tündériek a képek. A tornáztatással hatalmas sikereket lehet elérni, az epilepszia pedig szépen kontrollálható gyógyszerekkel (azt nem tudom, hogy ki lehet e nőni, erről mondtak valamit?). A rohamokat már a vizsgálat előtt is észleltétek nála? Azért kellett komolyabb kivizsgálás?
Edus!
Mint mindig, tündériek a srácok! Már nagyon rég tervezem, hogy ellátogassak a honlapotokra, olyan jó nézni a képeiteket. Remélem hamarosan sort tudok rá keríteni.
Szintén a visszaolvasgatás közben láttam, hogy elég kalandosra sikeredett a hazautatok. Nem egyszer gondoltam rátok a nagy köd híre hallatán, hogy milyen lehet ez a fene nagy köd, de valahogy én abban a hitben éltem, hogy csak tavasszal jöttök legközelebb haza, s így az eszembe sem jutott, hogy nektek is komoly gondot okoz.
Gondolom nagy volt a hajtás idehaza. Nem fáj a szíved ilyenkor visszamenni? Tavasszal jöttök haza?
Mire olvasod e sorokat, szerintem már kint lesztek. Remélem a visszautatok simán zajlott.
Várom soraidat, s a sztorikat rólatok!
Julcsi!
Húúúúúúúúú de utálom az ilyet. Minek választ az ilyen ember ilyen hivatást magának, ha nem tud bánni az emberekkel? Pláne gyerekekkel.
A lényeg, hogy Barnus jobban van, s nincs nagy gond.
Nóri!
A köztünkalvást éjszaka elvből nem gyakoroljuk, bármennyire jól esne nekem is. Egyelőre marad az, hogy mi alszunk odaát, míg megnyugszik. Most éjjel csak egyszer kelt, Apa megvárta míg visszaalszik, s vissza is tudott jönni mellém anélkül, hogy Bala újra felsírt volna. A mai elalvás is Apa kezét fogva történt. Az éjjel meg majd kiderül hogy alakul.
A gyerekkori visszaemlékezésed érdekes. Biztos van ennek is valami meg nem magyarázhatatlan része. Nem hiszem, hogy csak az van a háttérben, hogy harmadik gyerkőc vagy. Kicsiként állítólag még elég elevenen élnek az emlékek bennünk az előző életünkből. Márha van ilyen. Úgyyhogy lehet, hogy oda vágyódtál vissza?
Zsóka!
Ez a kép Marciról fantasztikus! Annyira tünemény!
Mircike!
Mirkó zabálni való! Nagyon jók a képek!
Feb. 1-től dolgozol
vagy
. Mirkó bölcsis lesz? Nem irigyellek. Bár néha jól esne nekem is a munka, de nem állandóra visszamenni.
Jobbulást nektek! Annyira rossz látni, ahogy szenvednek a takonykórtól.
Az orrszívásnál nálunk is mindenkinek le kell szívni, s utoljára neki. De mostmár magának odateszi, de ahogy elkezdi érezni, hogy húzza a lényeget, elkapja, s indul a sivítás.
Bala is csak imitálja a köpést fogmosásnál. Ezt még nekünk sem sikerült megoldani. Kivéve, amikor valami nem ízlik neki, akkor azt kiköpi, de az más szitu.
Kajálás: a virslit imádtuk, kb. 3 hétig. Akkor benyomott napi kettőt, aztán egyik napról a másikra "Pfúj nem kell!". Más húst nem igazán sikerül beletáplálnom. Bár a múltkor evett pár falat fasírtot. Meg is lepődtünk rajta. A tojásrántotta jó ötlet, köszönöm, holnap reggel kipróbáljuk
Itthon nálunk az a gond, hogy simán kimászik az etetőszékből. legszívesebben úgy enne, hogy megyek utána, s játék közben etessem Őt. Egy rövid ideig csináltam ezt, hiszen alapból keveset eszik, de legalább így egy kicsit hátha többet, de rájöttem, hogy ez így nem igazán jó megoldás. Egy pár napig szenvedtem vele, de rájött, hogy csak az etetőszék közelében kap kaját, így visszaszokott oda. A nasizások (p.: kölesgolyó, keksz) más téma, az ki van téve az asztalkájára, s ha kedve van, akkor eszik belőle.
Mindig elhülök, a kilós adataitokon.
Jó kis vasgyúrók vagytok! Fél évesen 10 kg!
Bala 20 hónaposan 9600g.
Apa egész családja deszka alkat, volt honnan örökölnie, de legalább nem lesznek súlyproblémáink.
(Mármint Balának. Rólam most jobb nem beszélni.
)
A nyomdázást rendes tintával csináljátok? Nem lesz minden tiszta tinta?
Reni!
Boldog hófordulót nektek, s gratula az első lépésekhez!
Zsófi!
Samu tündéri! Samu honlapja is tervbe van véve, hogy meglátogatom. Azt szerkezgeti éppen a nagy legény? Tünemény a kép!
Köszönöm a cikkrészletet!
Szerencsére eddig összesen négy alkalommal történt ez meg velünk, azaz egyelőre azt hiszem nem él fantáziavilágban. Inkább hiszem libabőrözve is a szellemlátást.
Marcsi!
Gratulálok a sikeres átköltözéshez! Annyira jó! Szeretnénk már mi is itt tartani.
Laurának jó felfedezéseket kívánok!
Én is hasonlóan vélekedek, mint a mit Te írtál a kétféle anyatípusról, de ennek ellenére olyan könnyű elbizonytalanodni.
Most pedig elküldöm irományom, s a képek külön jönnek. Nem győztem szelektálni őket. úgyhogy lesz egy pár.
Puszi: Timi