...
Kicsit összegezve, miért is tűntem el
:
* Az építkezésünk ugyan jelenleg "pihen", de mindig van vele dolog, intézni való.
* A karácsonyi előkészületekben teljesen felapróztam magam, s kissé szétestem. A kézzel készült kariajándékok egy része jövőre kerül majd a fa alá, mert akár hogy igyekeztem (éjjelekbe nyúlóan csináltam), mégsem lettek készen.
Még jó, hogy jövőre is jók lesznek.
* Háromlakiságot élünk, ami valahol jó (segítő nagyik, akiknek ezer köszönettel tartozok), de meg van a hátulütője is (állandó jövés-menés). Itthon, hármasban szinte alig voltunk mostanság.
Bala megszokta, ebbe nőtt bele. Előnye, hogy a nagyikra bármikor otthagyhatom, nem hiányol, de ez valahol fáj is az anyai lelkemnek. Másik előnye a jövés-menéseknek, hogy se én, sem a gyerkőc nem savanyodunk be itthon. Bala bárhol feltalálja magát, s barátkozós, nem egy félős baba.
Hátránya annak, hogy alig vagyunk itthon, hogy amikor végre hazatérünk, akkor három napig csak mosok, s rámolok.
Folyamatosan azt érzem, hogy nem vagyok eleget Balával.
Más anyucin azt látom, hogy mivel egész nap otthon vannak kettecskén, sokkal szorosabb anya-baba viszony alakul ki kettőjük között. Mivel mi állandóan vagyunk valahol, így Bala nem csak hozzám kötődik. Ez persze előny is, de néha fáj emiatt a lelkem. Az előnyét most fogom érezni ugyan, hogy elég gyakran majd le kell passzolnom Őkelmét teljesen a nagyikra, hogy "hatékonyan" tudjak foglalkozni a szakdolimmal. Jan. 20-ig le kell adnom 20 oldalt
Annyira nem hiányzik most ez nekem, de ha most nem, akkor azt hiszem sosem zárom le ezt a tanulmányom.
Evészetünk továbbra is siralmas. Azt nem tudom, hogy miből nő ez a gyerek. Minden nap meglep, hogy tetemes mennyiséggel telepakol nekem egy pelust, pedig előtte való nap alig evett valamit.
Példának álljon itt a mai kajamennyiségünk:
- 200 ml tápszer reggelire
- 3 kiskanál tejbegríz tízóraira
- egy kiflicsücsök séta közben
- egy kis gyerektál almaleves (ez az egyetlen - bocsi: + gyümölcsleves-, amit bármikor megeszik, de szűken mért mennyiséget csak) uzsira (ebéd bepótlásaként, mert az ebédet átaludta)
- 1 nutellás palacsinta uzsira
- 100 ml tápszer vacsira
Így leírva nem is tűnik olyan kevésnek, de ha jobban belegondolok, szerintem nem ennyit kellene ennünk.
Főzelékek nuku. Szóba sem jöhetnek, kivéve a borsófőzelék, de azt is csak akkor, ha úgy tartja kedve.
Ami még furcsa, hogy nem ülne ám meg egy helyben kaja közben. Ki kell szállni az etetőszékből, mert minden más érdekesebb, mint a kaja.
Bezzeg én lennék ezzel így. Sajna az ünnepek alatt megint csak feljöttek kilók, ahelyett, hogy lefele menne a mérleg nyelve.
Lassan nem merek tükörbe nézni.
Alvás:
Sajna nagyon elszúrtuk (nem akarok csúnyábban fogalmazni, pedig tudnék
) valahol ezt a témát Balánál. Eddig olyan büszkék voltunk magunkra. 19 hónapig, beleértve a kezdeteket is, Balát vacsi után letettük, s tudta, hogy akkor most szunya van. Mégha kicsit sírt is néha, nem kellett vígasztalni, befordult, s elaludt. De most...
Volt egy este, hogy nagyon sírt. Mondtuk Apával, hogy majd megnyugszik, s elalszik. Aztán csak nem. Megesett rajta a szívünk, s bementünk hozzá, s úgy aludt el, hogy fogta a Nagyi kezét. Aztán másnap az én kezemet, majd következőnap Apáét. Azóta (lassan három hete) csak így hajlandó elaludni. Mesélve ezt másoknak, szinte mindenki azt mondja, hogy örüljünk, hogy eddig minta babánk volt, ők kezdetektől fogva így alszanak el. Ez egy kicsit megnyugtatott, de három napja ehhez még hozzájárul az is, hogy éberebben alszik, s ahogy észreveszi, hogy eljötünk mellőle, kegyetlen sírásba kezd éjnek idején, feláll az ágyban, s nem lehet megnyugtatni. Nem elég neki az, hogy visszasimogatom, leülök az ágyamellé, s megvárom míg visszaalszik. Nem. Kényszeresen le sem akarja csukni a szemét, nehogy eltűnjek az ágya mellől. Ahogy megmoccanok, hogy visszatérjek a saját ágyamba, kezdjük előlről. A tegnapi éjszakát az ágya mellett töltöttem (majd megfagyva a földön), úgy hogy öt percenként lecsekkolt a Lelkem, hogy ott vagyok e még. Ma éjjel nem tudom hogy lesz, de ez így nem jó. S nem látom a megoldást, hogy lehetne visszaterelni ezt az állapotot a helyes mederbe.
Veletek is volt ilyen?
Hozzá kell tennem, hogy nappal sosem tudott egyedül elaludni, s amióta nagyobbacska, együtt alszunk délutánonként. Így legalább alszik. De nagyon sokáig működött emelett az esti elalvás egyedül, s az éjszaka átalvása felriadások nélkül.
És ami hátborzongató, de mostanában gyakran megesik velünk:
Délutáni csucsák (alvások) elején, amikor még csak éphogy ledőlünk, felnéz a plafonra a Lelkem, s mosolyog, s puszikat küld, meg integet. S amikor megkérdezem tőle, hogy kinek integet, akkor közli, hogy "bá", azaz egy bácsinak. Tegnap a Tv fölé küldött puszikat egy "néi"-nek, azaz egy néninek.
Valahol én mindig is hittem a szellemvilágban, de míg nem történt ez meg, nem igazán izgatott a dolog. Most viszont nekem is volt már álmatlan éjszakám emiatt, s feszülten feküdtem az ágyban, s nem mertem elaludni. Lehet, hogy emiatt nem alszik Bala mostanában? Passz. De mit tudok én tenni ezzel, ha ez van a háttérben? Kicsinek is mosolygott a semmibe, de akkor még mi is megmosolyogtuk a dolgot. Most viszont, hogy nevén nevezi, hogy nénit, s bácsit lát, kiráz a hideg minket. Fantáziálhat egy másfél éves gyerek? Vagy tényleg lát valaki(ke)t?
Mondjuk hozzá kell tennem az én "hiszek a szellemekben" alapelvem azon alapszik, hogy konkrétan emlékszem arra, hogy én is láttam gyerekként valakit, akit más nem látott. Mindig az etetőszékem alá bújt be. Aztán hogy mikor tűnt el, azt nem tudom.
Nektek volt hasonló élményetek?
Átolvasva irományom, elég panaszlevélnek tűnik, pedig Bala egy tündér, zabálnivaló Manó. Huncut kis rossz csont, aki nem akar beszélni.
(ismét egy panasz) A saját kis jelképrendszerével mindent elmagyaráz, s mindent megért, de nem beszél. Pedig a korosztálya már "csacsog". Mondjuk ha azt vesszük alapul, hogy én az oviban
voltam hajlandó megszólalni, mert ott nemértették meg a jelbeszédem. Viszont akkor egyik napról a másikra beindult a nyelvem, s azóta le sem tudok állni a csacsogással. Úgyhogy most el is dugulok, s megyek vasalni.
Összegezve: Parázok én is ezerrel nem egy dolgon Balát, s magamat illetően.
Puszi: Timi
Ui.: Képeket is rakok majd fel.