Bunny által kimásolthoz én csak néhány dolgot tennék hozzá, részben kiigazításként (remélve, hogy nem írok hülyeségeket
:D):
1. Hamarabbi tejbelövelléshez fontos, hogy az első pillanattól kezdve szoptassunk. Még akkor is, ha azt mondják, hogy még nincs tej a mellben, mert hiszen érett tej nincs, viszont van kolosztrum. És ez a babának fontos, és elég is az első napokban. Ha sikerül megvalósítani, akkor nemcsak hogy korábban lehet érett tej, hanem a fájdalmas melbelövellést is elkerülhetjük. (Ezt a saját példámmal is alá tudom támasztani, nekem az utolsó két szülésemnél a 2. napon már volt érett tejem és egyikőjüknél sem volt iszonyú feszülő mell érzésem.)
2. Volt a fejésről is szó, de ha valaki nem akar elrakni tejet, és nincs más gondja sem (mellgyulladás), akkor én azért nem ajánlanám a teljes kifejést, pont azért, mert a fejés is tejszaporítás, tehát ha még fej is valaki, akkor nemhogy nem enyhül a mellfeszülése, hanem még épphogy az fokozhatja, hisz a baba nem eszik meg annyit. Önmagában a feszülő mell nem okoz biztosan mellgyulladást, sokszor egyéb tényezők (szűk melltartó, mellseb) járulnak hozzá.
Én arra törekszem, hogy annyit szoptassak, amennyit kér, és így nem kell fejnem (nem biztos, hogy mindenkinél működik ez így, mert van, akinél a tejtermelés érzékenyebb, így esetleg fejnie is kell az elegendő mennyiséghez, de nekem szerencsém van, mindegyik gyereknél működött fejés nélkül is az elegendő termelés.)
3. Tejtermelés: már többször volt róla szól, de se étel, se ital, se semmi nem ér fel azzal, ha az ember szoptat. A tejtermeléshez elsődlegesen szoptatni kell (ha szükséges, akkor mellette fejni). Én óvva intenék mindenki attól, hogy pl. "jó sokat" egyen, főleg pl. "jó sok tésztát". A tésztától csak plusz kilókat lehet szerezni, tejet nem.
Fontos változatosan, rendszeresen, de normális mértékben étkezni. Sőt, ha valaki netán plusz kilókat is hordoz szülés után, annak különösen fontos, hogy ne felesleges kalóriákkal tömje magát, hanem értékes, tényleg szükséges ételekes egyen. Persze lehet édességet enni, meg mindent, ha valaki kívánja, de mértékkel.
A rántott levesnek is csak annyi köze lehet a tejhez, hogy folyadék...
Innivalónál is írtuk már, hogy nem kell semmi különleges, se sör, se semmi, csak elegendő mennyiség. És itt sem a "jó sok" a fontos, sőt, ha jól tudom, a túlzásba vitt mennyiség épphogy rossz lehet. Eleget kell inni.
Zsuzsi!
Neked az első és legfontosabb tanácsom: hívj fel szoptatási tanácsadót!!! Ne e-maillel próbálkozz, és ne törjön le, ha elsőre nem sikerül (pl. foglalt a telefon).
http://www.lll.hu/telefon
Én közülük Martinovichné Debulay Biancát, Rózsa Ibolyát, Schneiderné Diószegi Esztert, Tőzsér Bertát ajánlom. Eszternek a nlcafe-n van tanácsadási oldala, ott is lehet kérdezni tőle, de pár nap, míg válaszol.
Ha esetleg van rá anyagi kereted, akkor Rózsa Ibolya szokott házhoz menni, mint IBCLC tanácsadó (nem tudom, most is teszi-e), de pénzért, magánrendelés keretében. (
www.iboly.hu)
De akárkivel is beszélsz, kérdezd meg, hogy mit ajánlanak, tud-e valaki házhoz menni megnézni a szopitechnikát, száj anatómiáját, stb. Telefonálás előtt gondold végig az előzményeket, szülést, stb. mert kérdezni fogják.
Egyébként én 22-én jöttem el a kórházból, tényleg teltház volt, de az is igaz, hogy pont az ilyen rendszerekben, mint a Máv, fontos, hogy az anyuka is talpraesett legyen, és igenis menjen utána. Ezt most nem azért mondom, hogy te letörjél, hogy nem tettél meg mindent, hanem azért, hogy mindenki figyeljen rá, hogy tessék menni, kérdezni, segítséget kérni. Nem érdekes, hogy emnnyire van leterhelve a csecsemős, segítsen, az a dolga. Ha kell, minden mellretevésnél ott legyen. (Bár hozzá kell tenni, hogy nekik - mivel tapasztaltak - sokszor sikerül is mellretenni azokat a babákat is, akiket az anyuka nem tud, de sajnos ezzel az anyuka nincs teljesen kisegítve (de legalább szopizik a baba), mert egyedül kell a babával rájönni.)
Nálad meg ki kell deríteni, hogy mi áll annak a hátterében, hogy nem akar szopizni, és mit lehet tenni. (Az, hogy nem került korán mellre, önmagában nem okzhatta, ez sokszor előfordul, főleg császárnál. Nekem a második gyermekem volt császár, ő is csak másnap került először mellre (8 órakor született és kiövetkező nap 6-tól tudtam 24 órás roomming-inben vele lenni, addig nem szopizott), és szopizott.)
Dorka!
Tőlem hiányzik a kórház: Máv.
Winnie!
A kórházban nekem még pár db melltartóbetét elég volt, mert a korai időkben még a tejbelövellés utn sem folyt szopin kívül a tejcsi és a másik mellemből sem szopi alatt. Most már mindkettő van. Így kb. 1-1,5 doboz fog fogyni hetenként, ez korábbi tapasztalat. De azért ez mindenkinél változó. (Tessék, csak a szopira kellett gondolnom, és elindult a tejem.
:D)
Szopis melltartó sem kellett, csak 2 db.
Hálóing viszont 6 db fogyott.
Tenából nem elég a Normál, még az Extra is kicsi lehet. Nekem Szuper volt, ez jó nagy, de legalább nem nagyon folyt mellé, bár még így is előfordult. Igaz, az egész zacsi nem kellett, kb. a felét a szobatársamnak adtam (aki Normál méretűt hozott, és mérgelődött is, hogy miért nem szóltak a gyógyszertárban, hogy nagyobb kell). És itthon elhasználtam egy 20 db-os Extrát, azóta meg csak sima betétet + vattát.
Én mindent vasalok, amit lehet, de nem csak a babának...
Kataa!
Fizetős szoba: nem kértem, de tudtam, hogy nem is kell. Itt mindenki 24 órás rooming-inbe kerül. Sőt, ha kértük, ha nem, hozták a babákat.
:D
ÉS nem is viszik el őket, csak esti fürdetés + gyerekorvosi vizit idejére, a nappali gyerekorvosi vizit viszont aszobákban zajlik. Még jó is, hogy az ember nincs teljesen egyedül, az én párom nem tudott volna egész nap bent lenni, anyum meg még dolgozik. És tudtam, hogy a 3. napra már iszonyúan fogom utálni a kórházat, meg unatkozni is fogok.
:D És még így is előbb jöttünk el, mert 4 betöltött nappal lehetne eljönni, hétfőn 20.51-kor szültem, és pénteken este 6-kot jöttünk. Ha nem karácsony előtt lett volna, akkor szombat délelőtt jöhettünk volna csak el.
Niki!
Máv tapasztalat: nekem jó volt.
Először is, itt tudtam mire számíthatok. Ismertem a szülőszobát, tudtam a rendszert, és mind a 4-et ugyanabban a szülőszobában szültem (az alternatívban). Bár az alternatívság most nem számított, hisz 1/2 9 k. mentünk be a szobába és 20.51-kor megszületett Simon. De nekem ez az egész biztonságot adott, annak ellenére, hogy amikor váltottam, akkor nem lehetttem biztos benne, hogy annál szülök, akivel beszéltem, hanem akár ügyeletes is lehetett volna.
A szülésznőm meg külön biztonságot adott, és nem kényszerítettek semmire (pl. én nem tudok szülés közben ülve CTG-zni, állva elviselem, de ülni, pláne feküdni nem tudnék).
Az gyerekágyas osztályon azért lenne mit javítani. Mint Zsuzsinak is írta, egy ilyen rendszerben a kismamánk bizony észnél kell lennie, kell, hogy valamennyire felkészült legyen, és főleg nem szabad, hogy hagyja magát, hanem kérdezni, utánamenni, segítséget kérni kell. De erre a párunkat is fel kell készíteni. Pl. én mondtam neki, hogy addig nem mehet el szülés után, amíg vissza nem kapom a gyerekemet, és neki kel ebben segíteni, mert én nem fogok tudni intézkedni még hüvelyi szülés esetén sem, de császár esetén biztos nem. Szerencsére nem kellett, mert megkérdezték, hogy kérem-e a babát (ill. ebben a szülésznőm is benne lehetett (ő kisérte át a babát, és neki is is monduk, hogy mindenképpen szeretném visszakapni még akkor éjszakára is), mert egy másik kismamának, aki éjjel szült, nem hozták ki, hanem azt mondták, hogy pihenjen).
Nekem, aki már tökéletesen el tudom látni a babát, ez egy ideális rendszer (ugye szopival sem lehetett gond), hisz békén hagynak, pihenhetünk, de kórházban vagyunk, felügyelett alatt.
Amivel nem voltam elégedett, az a gyerekorvosok hozzáállása, érzésem szerint nem mindegyik tekinti az anyukákat partnernek, csak intézkednek a fejük fölött, pedig ugye azért van, kell, hogy legyen némi beleszólásunk.