Megann!
Én úgy nem tolerálom, hogy igenis hangosabban rászólok (bocsánat, de van, amikor már szó szerint rákiabálok
).
És nekem is a szívem szakad meg, de sajnos igazad van a férjednek...
És én bizony a kezére is rácsapok, mert nálunk is kezd elhatalmasodni Gergő hisztije, és mondom, ez a legújabb, hogy két kézzel odacsap, ahol van.
Pl. karácsonykor anyuméknál, valamit nem engedtünk Gergőnek, majd tök dühös lett, elkezdett hisztizni, és őrjöngve ment be a másik szobába.
Ott ott voltak az ágyon a könyvek, amiket anyumtól kapott karira.
És azzal a lendülettel, ahogy Gergő beért a szobába, és odaért az ágyhoz, kapta fel szépen sorjában a három könyvet, és dühében, hisztijében, úgy ahogy volt, szépen sorjában hajította el a könyveket a szoba másik végére.
Szerencsére ott volt az apja pont, aki a harmadiknál elkapta a karját, és rántott rajta egyet, és olyan erélyesen szólt rá, hogy még én is megálltam egy pillanatra.
De érdekes, Gergő rögtön abbahagyta a hisztit, igaz, szerintem ő is inkább döbbenetében.
Sajnos nekem nagyon sok rossz élményem van a hisztis, akaratos gyerekekkel, és a "hagyjuk rá, majd elmúlik" gyereknevelési módszerekkel kapcsolatban.
NEm egy olyan ismerősöm van, ahol egyik pillanatban leordítják a gyerek fejét, a másikban meg abajgatják őt. Na, meg lehet nézni azokat a gyerekeket... Szó szerint a szülők fejére nőttek.
Ja, és ezek az ismerőseim csinálják azt, hogy ha nem kell a gyereknek a kaja, sebaj, még kb. 5 félét elé teszünk reggelire vagy épp ebédre.
Na, ez az , ami nálunk nem működik (ha jól vettem ki, akkor nálatok sem), és ha nem kell a kaja, akkor kész, befejeztük az ebédet.
Én ezekből a rossz példákból indulok ki, mert nagyon nem szeretném, ha 5-10 év múlva szó szerint vigyázba kéne állnom a gyerekem és a saját akarata előtt, mert a sajátomat nem tudnám érvényesíteni.
VAllom, hogy igenis van arany középúta gyerek és a saját akaratom között, ami persze majd csak később fog tudni működni.
De ahhoz , hogy ezeket megtaláljuk, igenis meg kell tanulnia bizonyos dolgokat a gyereknek.
És szerintem a hiszti, illetve annak kezelése a szülő részéről az elsők között van.
Igenis meg kell tanulnia a gyereknek, hogy hisztivel semmire sem megy.
Megmondom őszintén, az is előfordult már (igaz, csak egyetlen egyszer), hogy fogtam, beraktam Gergőt a szobájába, és rácsuktam az ajtót. Pont olyan állapotban voltam, hogy egy percet nem bírtam volna tovább hallgatni.
Kb. 5 percig verte a szobaajtót, majd kb. újabb 10 perc múlva arra mentem be a szobába, hogy békésen dalolgat, és játszik a játékokkal.
Más:
Gergő benyalta a karfiol nagy részét, mondta, hogy nagyon ízlett neki. Én meg mondtam, hogy a Léna anyukájától tanultam.
Erre mondta, hogy örül, hogy Léna anyukája ilyen finomakat tud főzni. Ki tudja, mit hoz a jövő...