Először is:
Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Nagyon Boldog Új Évet Kívánok!
Köszönöm a gratulációkat!!
Ne haragudjatok, de még visszaolvasni sem volt időm, mert tegnap jöttünk haza a kórházból.
De azért pár kép Fanniról.
Zsuzsi és Fanni
Új privát üzeneted érkezett!
2006.12.27 15:10
Sziasztok!
Úgy látszik, ez már hagyomány lesz nálam, megint málnalevélteázás közben babanetezek
Dorka, köszi a hozzászólásokat mosás témájában!
Andy, én is hasonlóképpen érzek. Ill nekem most két napja jobb, előtte egy hétig borzasztóan fájt a keresztcsontom, meg egész csípőm, akkor néha néhány lépésben "úgymaradtam". és szenvedtem minden megfordulással. most valahogy jobb. de én bálnának érzem magam, és baromi nehézkesnek!
ja, és én is be vagyok tojva, és szégyellem, de néha úgy gondolom, hogy nem bánnám, ha császár lenne ....
tökre nem tudom, hogy fogom tűrni a fájdalmat, és hogy reagálok majd..... főleg, hogy nem is voltak soha olyan vészes mensi görcseim....
Mágnes, drukkolunk, minél hamarabb babázhassatok!
Zsanett, Neked is kitartás a fekvés mellett, hamar eltelik már ez a pár hét!
Mot, BUÉK nektek, meg mindenkinek is
Mi is holnap megyünk CTG-re. Kicsit félek tőle, most milyen elmászkálások, szívhang kimaradások lesznek, de majd bizti megszokom egyelőre még nem tudom annyira élvezni....
Bunny, cuki ez a kép.
Felixanyul,a honlapon már fenn van egy ilyen elintézendős lista, nem tom, ez rajta van-e...
Niki, elhiszem, fárasztó lehetett így a karácsony.... Mindkét szülő vidéken lakik?
MA voltunk Kikában, vettünk még egy lámpát a babaszobába, meg a pelenkázófeltét is megvan, így asszem teljes a lista, de még át kell nézni....
Na minden jót, majd folyt köv.
Délután jön egy adag függönymosás, utána már babarucik jönnek, úgy várom
Úgy látszik, ez már hagyomány lesz nálam, megint málnalevélteázás közben babanetezek
Dorka, köszi a hozzászólásokat mosás témájában!
Andy, én is hasonlóképpen érzek. Ill nekem most két napja jobb, előtte egy hétig borzasztóan fájt a keresztcsontom, meg egész csípőm, akkor néha néhány lépésben "úgymaradtam". és szenvedtem minden megfordulással. most valahogy jobb. de én bálnának érzem magam, és baromi nehézkesnek!
ja, és én is be vagyok tojva, és szégyellem, de néha úgy gondolom, hogy nem bánnám, ha császár lenne ....
tökre nem tudom, hogy fogom tűrni a fájdalmat, és hogy reagálok majd..... főleg, hogy nem is voltak soha olyan vészes mensi görcseim....
Mágnes, drukkolunk, minél hamarabb babázhassatok!
Zsanett, Neked is kitartás a fekvés mellett, hamar eltelik már ez a pár hét!
Mot, BUÉK nektek, meg mindenkinek is
Mi is holnap megyünk CTG-re. Kicsit félek tőle, most milyen elmászkálások, szívhang kimaradások lesznek, de majd bizti megszokom
egyelőre még nem tudom annyira élvezni....
Bunny, cuki ez a kép.
Felixanyul,a honlapon már fenn van egy ilyen elintézendős lista, nem tom, ez rajta van-e...
Niki, elhiszem, fárasztó lehetett így a karácsony.... Mindkét szülő vidéken lakik?
MA voltunk Kikában, vettünk még egy lámpát a babaszobába, meg a pelenkázófeltét is megvan, így asszem teljes a lista, de még át kell nézni....
Na minden jót, majd folyt köv.
Délután jön egy adag függönymosás, utána már babarucik jönnek, úgy várom
2006.12.27 15:58
Sziasztok!
Ma voltunk először NST-n. 1 órás várakozás előtte, 20 perc relax, aztán vérnyomásmérés, mert dagad a lábam, kezem ezerrel és már készen is voltunk. Fájás nuku, Tündike mocorgott, rendesen vert a szíve, úgyhogy legközelebb jan. 4-én megyünk. Mellesleg a dokinő meg se vizsgált. Pedig kivi voltam, hogy esetleg nem nyíltam-e a nagy karácsonyi takarítás, főzés, rokonlátogatás miatt. De úgy látszik, annyira nem látszottam elnyűttnek.
Pedig az éjjel a sok kajálás miatt felébredtem (gyomorégés) és nem tudtam visszaaludni egy jó ideig. Kiolvastam közben egy könyvet. 
Lehet, hogy most megyek is egy kicsit csicsikálni...
Ma voltunk először NST-n. 1 órás várakozás előtte, 20 perc relax, aztán vérnyomásmérés, mert dagad a lábam, kezem ezerrel és már készen is voltunk. Fájás nuku, Tündike mocorgott, rendesen vert a szíve, úgyhogy legközelebb jan. 4-én megyünk. Mellesleg a dokinő meg se vizsgált. Pedig kivi voltam, hogy esetleg nem nyíltam-e a nagy karácsonyi takarítás, főzés, rokonlátogatás miatt. De úgy látszik, annyira nem látszottam elnyűttnek.
Pedig az éjjel a sok kajálás miatt felébredtem (gyomorégés) és nem tudtam visszaaludni egy jó ideig. Kiolvastam közben egy könyvet. Lehet, hogy most megyek is egy kicsit csicsikálni...
2006.12.27 19:30
Andika: nem vagy egyedűl én nekem megfordulni kész mutatvány,na meg felkelni a az ágyból na azt sem részletezném.Nekem fejvégű már régóta így eléggé fájdalmas a menés is amig el nem mozdul kicsit majd szétreped a medencém.
Gratula zsuzsunak nagyon szép babaád van:)
Karácsony nálunk kicsit szolid volt inkább a baba kapott dolgokat apróságokat mert a nagyok már megvannak.
Holnap megyek nst-re kiváncsi leszek mit produkál a kiscsávó
Gratula zsuzsunak nagyon szép babaád van:)
Karácsony nálunk kicsit szolid volt inkább a baba kapott dolgokat apróságokat mert a nagyok már megvannak.
Holnap megyek nst-re kiváncsi leszek mit produkál a kiscsávó
2006.12.27 19:31
sziszike nagy gratula és sok boldogságot a picihez
2006.12.27 21:55
Sziasztok!
Sziszike!
NAGY GRATULÁCIÓ BENCÉHEZ!!! Hatalmas lett, nem is tudom mit voltam úgy oda Zsombi 4 kilójával
Zsuzsi!
Gyönyörű Fanni! És milyen nagy haja van!!!
Niki!
Azért elárulom, hogy többségben Zsombi sem ilyen rucikban feszít itthon, de most mégis csak karácsony volt
Bunny!
Ez a laveloac a kakira vonatkozik?
Nagyon édes Máté!
Képzeljétek, én meg felfáztam, és most antibigyót kell szednem
Azt mondta a doki, hogy ha Zsombi kiütéses lesz, menjek vissza, ír másikat, egyébként a lazább székleten kívül semmi más tünetnek nem szabad lennie. Szomorú vagyok, hogy miattam Zsombi szervezete is kap gyógyszert 
Na, meg a lefejt tejet most nem is tudom elrakni a fagyasztóba, mert olyat már mégsem rakok el, amiben gyógyszer is lehet. De kiönteni is sajnálom, így próbálom odaadogatni Zsombinak. Remélem nem okoz majd nála zavart!!!
Valaki nem tudja, hogy a pampers-ös pontokkal mit kell kezdeni?
Jó éjt,
Brigó
Sziszike!
NAGY GRATULÁCIÓ BENCÉHEZ!!! Hatalmas lett, nem is tudom mit voltam úgy oda Zsombi 4 kilójával
Zsuzsi!
Gyönyörű Fanni! És milyen nagy haja van!!!
Niki!
Azért elárulom, hogy többségben Zsombi sem ilyen rucikban feszít itthon, de most mégis csak karácsony volt
Bunny!
Ez a laveloac a kakira vonatkozik?
Nagyon édes Máté!
Képzeljétek, én meg felfáztam, és most antibigyót kell szednem
Azt mondta a doki, hogy ha Zsombi kiütéses lesz, menjek vissza, ír másikat, egyébként a lazább székleten kívül semmi más tünetnek nem szabad lennie. Szomorú vagyok, hogy miattam Zsombi szervezete is kap gyógyszert
Na, meg a lefejt tejet most nem is tudom elrakni a fagyasztóba, mert olyat már mégsem rakok el, amiben gyógyszer is lehet. De kiönteni is sajnálom, így próbálom odaadogatni Zsombinak. Remélem nem okoz majd nála zavart!!!
Valaki nem tudja, hogy a pampers-ös pontokkal mit kell kezdeni?
Jó éjt,
Brigó
2006.12.27 22:00
sziasztok!nemtudja valaki hogy a győri korházba miket adnak meg miket nem???pl:pelust mennyit vigyek?meg ilyenek!volt valaki ugy hogy a 37. hét közepén már rendesen fájdogált a hasa meg a háta meg már kezdett kinyilni a méhszáj de a doki aszt mondta még nem jön a pici!!bár tévedni emberi dolog de engem már nagyon zavarnak a "jósló"fájások.egyre jóslobbak:)jan 14.ére vagyok kiirva de ma az a corp vagy micsoda már csak 2100 volt!az mit is jelent pontosan?előre is köszönöm a válaszokat.
2006.12.27 22:00
sziasztok!nemtudja valaki hogy a győri korházba miket adnak meg miket nem???pl:pelust mennyit vigyek?meg ilyenek!volt valaki ugy hogy a 37. hét közepén már rendesen fájdogált a hasa meg a háta meg már kezdett kinyilni a méhszáj de a doki aszt mondta még nem jön a pici!!bár tévedni emberi dolog de engem már nagyon zavarnak a "jósló"fájások.egyre jóslobbak:)jan 14.ére vagyok kiirva de ma az a corp vagy micsoda már csak 2100 volt!az mit is jelent pontosan?előre is köszönöm a válaszokat.
2006.12.28 08:01
Mot,
Szerintem nagyon jó a Szent Imre, én egyenlőre csak dícsérni tudom, de persze a szülésen még nem vagyok túl. Mi érdekelne benneteket?
Egyébként van egy nagy Szent Imrés topik a kóházak alatt, ígaz nagyon sok az off-topik téma, mert főleg gyerekes anyukák irogatnak oda, de pont ezért ők elég sok infoval tudnak szolgálni a kórházról, csak konkrét kérdéseket érdemes feltenni, mert különben sokszor elsiklanak a kérdések felett.
De tőlem is nyugodtan kérdezz, jöhet priviben is ha gondolod.
Sziszike, 5 kiló??? Az hatalmas!!! Viszont nagyon gyorsan kibújt! Kíváncsi leszek a szülés történetre!
Zsuzsu, gyönyörű a leányzó!
Utolsó hetek: nekem pont az a gondom, hogy semmit sem érzek. Ugyanolyan fitt vagyok mint eddig, nem fáj semmim, pörögnék egész nap stb. Mondjuk nálam szerintem az is nagy szerencse, hogy összesen 7 kilót híztam, így végülis nem olyan sok a plusz teher amit cipelnem kell, és ezért is nem fáj annyira semmim.
De nekem még egy kósza fájásom sincs, így nem tudom mikor akar majd kibújni a gyerkőc. Már csak 1 hét van a kiírásig, ráadásul az ultrahangokon mindig nagyjából 1 héttel nagyobbnak nézték, így inkább év végére saccolták mindig.
Nálam szerintem az is gond, hogy még mindig nagyon élvezem a terhességet, imádom a forgolódásait, amikor kinyomja a fenekét, vagy a kis tappancsát a jobb oldalamon. Így meg elég nehéz elengedni őt...
Dorka
Szerintem nagyon jó a Szent Imre, én egyenlőre csak dícsérni tudom, de persze a szülésen még nem vagyok túl. Mi érdekelne benneteket?
Egyébként van egy nagy Szent Imrés topik a kóházak alatt, ígaz nagyon sok az off-topik téma, mert főleg gyerekes anyukák irogatnak oda, de pont ezért ők elég sok infoval tudnak szolgálni a kórházról, csak konkrét kérdéseket érdemes feltenni, mert különben sokszor elsiklanak a kérdések felett.
De tőlem is nyugodtan kérdezz, jöhet priviben is ha gondolod.
Sziszike, 5 kiló??? Az hatalmas!!! Viszont nagyon gyorsan kibújt! Kíváncsi leszek a szülés történetre!
Zsuzsu, gyönyörű a leányzó!
Utolsó hetek: nekem pont az a gondom, hogy semmit sem érzek. Ugyanolyan fitt vagyok mint eddig, nem fáj semmim, pörögnék egész nap stb. Mondjuk nálam szerintem az is nagy szerencse, hogy összesen 7 kilót híztam, így végülis nem olyan sok a plusz teher amit cipelnem kell, és ezért is nem fáj annyira semmim.
De nekem még egy kósza fájásom sincs, így nem tudom mikor akar majd kibújni a gyerkőc. Már csak 1 hét van a kiírásig, ráadásul az ultrahangokon mindig nagyjából 1 héttel nagyobbnak nézték, így inkább év végére saccolták mindig.
Nálam szerintem az is gond, hogy még mindig nagyon élvezem a terhességet, imádom a forgolódásait, amikor kinyomja a fenekét, vagy a kis tappancsát a jobb oldalamon. Így meg elég nehéz elengedni őt...
Dorka
2006.12.28 11:02
Sziasztok,
Sziszike,
Nagyonnagy Gratula a babódhoz, hát amennyit váratott magára és amekkorra lett, biztosan jól érezte benn magát Bence!!!
Dorka,
Én ugyanígy voltam a 9 hónappal, hogy semmi negatív élmény nem volt, és én is 7 kg-ot híztam.
Winnie,
Mindkét szülő vidéken lakik, ami nem is baj, mert 10 percre egymástól, és nálunk ez okoz gondot. A féltékenység, és a szülőkhöz való ragazkodás. A párom és én nem tudunk megegyezni, melyik szülőnek ne kedvezzünk a 24-i távolmaradásunkkkal, sőt nálunk számolni kell, hogy kinál mennyit aludtunk, stb.... Sokkal jobb lenne, ha jó messze laknának egymástól:)
Egyébként még minidg Tarjánban vagyunk, talán ma már megyünk fel, de jó itthon, most "nálunk itthon" (az én szüleimnél)
Sziszike,
Nagyonnagy Gratula a babódhoz, hát amennyit váratott magára és amekkorra lett, biztosan jól érezte benn magát Bence!!!
Dorka,
Én ugyanígy voltam a 9 hónappal, hogy semmi negatív élmény nem volt, és én is 7 kg-ot híztam.
Winnie,
Mindkét szülő vidéken lakik, ami nem is baj, mert 10 percre egymástól, és nálunk ez okoz gondot. A féltékenység, és a szülőkhöz való ragazkodás.
A párom és én nem tudunk megegyezni, melyik szülőnek ne kedvezzünk a 24-i távolmaradásunkkkal, sőt nálunk számolni kell, hogy kinál mennyit aludtunk, stb.... Sokkal jobb lenne, ha jó messze laknának egymástól:)
Egyébként még minidg Tarjánban vagyunk, talán ma már megyünk fel, de jó itthon, most "nálunk itthon" (az én szüleimnél)
2006.12.28 11:18
Sziasztok Lányok!
Cic, nagyon helyes Léna baba.. Te is jól nézel ki, de ahogy látom csatlakoztál a nem alvók táborához... Nekem is ilyen karikásak a szemeim
Felixanyu
Én írtam le a listát és fel is tettük a télibabák honlapra. Sztem ott mindent megtalálsz. Ha van kérdésed, írd meg
Zsuzsu,
Fanni igazi hajasbaba Gratula
Sziszike
Gyermeked akkora lett, mint anno én voltam... hűha nem piskóta Nagy gratula
Brigó
Lavoleac az a kakira vonatkozott. Bélflórát teszi rendbe... Mi is használtuk, mert Máté vasat kap. Nem lehet hozzászoktatni. Van még a glicerines kúp, de azt nem sűrűn javasolják és a kúpot félbe kell vágni. Aztán a szélcső, amit Cic írt és a hőmérőzés... Székletlágyítónak még mondják a kamillateát, de arra a gyerek allergiás is lehet...
Mi karácsonykor megbetegedtünk. Máté náthás lett, nekem a torkom fájt... Milyen érdekes a természet, hogy egyzserre ....
De annyira jó gyerek ez a kissrác, nem is sírt, mosolygott nagyokat. Azóta is porszívózunk, ma vettem homeopátiás orrcsepet és továbbra is bioptron lámpával kezelem
Na egyelőre ennyi...
Cic, nagyon helyes Léna baba.. Te is jól nézel ki, de ahogy látom csatlakoztál a nem alvók táborához... Nekem is ilyen karikásak a szemeim
Felixanyu
Én írtam le a listát és fel is tettük a télibabák honlapra. Sztem ott mindent megtalálsz. Ha van kérdésed, írd meg
Zsuzsu,
Fanni igazi hajasbaba
Gratula
Sziszike
Gyermeked akkora lett, mint anno én voltam... hűha nem piskóta
Nagy gratula
Brigó
Lavoleac az a kakira vonatkozott. Bélflórát teszi rendbe... Mi is használtuk, mert Máté vasat kap. Nem lehet hozzászoktatni. Van még a glicerines kúp, de azt nem sűrűn javasolják és a kúpot félbe kell vágni. Aztán a szélcső, amit Cic írt és a hőmérőzés... Székletlágyítónak még mondják a kamillateát, de arra a gyerek allergiás is lehet...
Mi karácsonykor megbetegedtünk. Máté náthás lett, nekem a torkom fájt... Milyen érdekes a természet, hogy egyzserre ....
De annyira jó gyerek ez a kissrác, nem is sírt, mosolygott nagyokat. Azóta is porszívózunk, ma vettem homeopátiás orrcsepet és továbbra is bioptron lámpával kezelem
Na egyelőre ennyi...
2006.12.28 14:47
Sziszi
Nagyon nagy gratuláció a nagy babához! Hát erre az 1 órás szülésre én is kíváncsi vagyok!
Mot
Én is Szt. Imrés vagyok. A lányomat is ott szültem és most is ott fogok. Igaz elég messze van tőlünk mert Pomázon lakunk, de én akkor sem választanék mást, mert nagyon meg vagyok velük elégedve. Az egész szülészetnek olyan nagyon mama és baba barát a beállítottsága, úgyhogy én akkor sem félnék, ha esetleg az ügyeletesnél kéne szülnöm, mert tudom, hogy az összes doki nagyon jó. Ha van konkrét kérdés akkor kérdezz nyugodtan.
Cic
A kicsilány egyszerűen gyönyörű.
És bocs hogy ezt írom, de te vagy hülye nem a fejed, mert szerintem nagyon jól nézel ki főleg ahoz képest, hogy nemrég szültél egy ilyen gyönyörűséget.
Nagyon nagy gratuláció a nagy babához! Hát erre az 1 órás szülésre én is kíváncsi vagyok!
Mot
Én is Szt. Imrés vagyok. A lányomat is ott szültem és most is ott fogok. Igaz elég messze van tőlünk mert Pomázon lakunk, de én akkor sem választanék mást, mert nagyon meg vagyok velük elégedve. Az egész szülészetnek olyan nagyon mama és baba barát a beállítottsága, úgyhogy én akkor sem félnék, ha esetleg az ügyeletesnél kéne szülnöm, mert tudom, hogy az összes doki nagyon jó. Ha van konkrét kérdés akkor kérdezz nyugodtan.
Cic
A kicsilány egyszerűen gyönyörű.
És bocs hogy ezt írom, de te vagy hülye nem a fejed, mert szerintem nagyon jól nézel ki főleg ahoz képest, hogy nemrég szültél egy ilyen gyönyörűséget.
Bence
Bence és Zsolti2006.12.28 16:38
Zsuzsinak és Sziszikének gratulálok!! :D:D
Sziasztok!
Én csatolok képet Simonról, még a kórházból.
Ez 2 naposan készült:
Ez pedig kékfényezés után, kicsit sárgán, "antennával":D a fejében:
Mindenkinek, aki fél a szüléstől: ne akarjatok császárt! Hisz ha kell, érzéstelenítésnek több fajtája is rendelkezésre áll spontán hüvelyi szülésnél is, és mégsem kell felvágni hozzá a hasat. A császár egy komoly műtét, kockázatokkal.
Inkább beszéljetek az orvosotokkal, szülésznőtökkel a lehetséges fájdalomcsillapítási módszerekről, arról, hogy milyen esetben kértek, és hogy ha úgy alakul a dolog, akkor szülés közben is tudjatok kérni.
Egyébként én így a 4. szülésnél is féltem, tartottam a szüléstől. Aki először szül, az általánban az ismeretlentől tart, én meg pont azért, mert tudtam, mi vár rám.
Sőt, ha nem is mentőben szültem, mint Snoopy, de nem sok választott el tőle, mert nem tudtam, hogy vajon szülök-e (bár rendszeres fájásai voltak), tágulok-e és ezért nagyon hezitáltam, hogy elinduljunk-e már (a kórház tőlünk min. 1/2 óra), nehogy korán érkezzünk.
Olvastam, és ez valahol igaz is lehet, hogy egy először szülő pontosan tudja, hogy ő szül, egy többedszer szülő közel sem.:D
A császár egyébként nem közben rosszabb. Bár már az is rosszabb, hogy nem lehet az anyuka és a baba 2 óráig együtt szülés után... De aztán a gyerekágyas rész sokkal rosszabb szerintem. Van egy hasi seb, amivel mozogni, forogni, tüsszenteni, köhögni, nevetni borzasztó. Nehezebb a babát ellátni, nehezebb lehet a szopiztatás.
Akinél kell az ő vagy baba állapota miatt, ott nagyon fontos a császár, jó, hogy létezik ilyesmi, viszont ha megy spontán is, akkor ahelyett szerintem nem érdemes császárt akarni.
(Egyébként nekem mindkettőben volt részem, van összehasonlítási alapom. És a császár a következő terhességeket és szüléseket is befolyásolhatja. Nekem pl. még most 4. szülésnél is volt gátmetszésem pusztán azért, mert a 2. császár volt. Pedig 4. szülésnél már nem szokott lenni... De még így is örülhetek, hogy a két kisebbet sikerült spontán megszülni.)
:D:D
Sziasztok!
Én csatolok képet Simonról, még a kórházból.
Ez 2 naposan készült:
Ez pedig kékfényezés után, kicsit sárgán, "antennával"
:D a fejében:
Mindenkinek, aki fél a szüléstől: ne akarjatok császárt! Hisz ha kell, érzéstelenítésnek több fajtája is rendelkezésre áll spontán hüvelyi szülésnél is, és mégsem kell felvágni hozzá a hasat. A császár egy komoly műtét, kockázatokkal.
Inkább beszéljetek az orvosotokkal, szülésznőtökkel a lehetséges fájdalomcsillapítási módszerekről, arról, hogy milyen esetben kértek, és hogy ha úgy alakul a dolog, akkor szülés közben is tudjatok kérni.
Egyébként én így a 4. szülésnél is féltem, tartottam a szüléstől. Aki először szül, az általánban az ismeretlentől tart, én meg pont azért, mert tudtam, mi vár rám.
Sőt, ha nem is mentőben szültem, mint Snoopy, de nem sok választott el tőle, mert nem tudtam, hogy vajon szülök-e (bár rendszeres fájásai voltak), tágulok-e és ezért nagyon hezitáltam, hogy elinduljunk-e már (a kórház tőlünk min. 1/2 óra), nehogy korán érkezzünk.
Olvastam, és ez valahol igaz is lehet, hogy egy először szülő pontosan tudja, hogy ő szül, egy többedszer szülő közel sem.
:D
A császár egyébként nem közben rosszabb. Bár már az is rosszabb, hogy nem lehet az anyuka és a baba 2 óráig együtt szülés után... De aztán a gyerekágyas rész sokkal rosszabb szerintem. Van egy hasi seb, amivel mozogni, forogni, tüsszenteni, köhögni, nevetni borzasztó. Nehezebb a babát ellátni, nehezebb lehet a szopiztatás.
Akinél kell az ő vagy baba állapota miatt, ott nagyon fontos a császár, jó, hogy létezik ilyesmi, viszont ha megy spontán is, akkor ahelyett szerintem nem érdemes császárt akarni.
(Egyébként nekem mindkettőben volt részem, van összehasonlítási alapom. És a császár a következő terhességeket és szüléseket is befolyásolhatja. Nekem pl. még most 4. szülésnél is volt gátmetszésem pusztán azért, mert a 2. császár volt. Pedig 4. szülésnél már nem szokott lenni... De még így is örülhetek, hogy a két kisebbet sikerült spontán megszülni.)
2006.12.28 17:30
Sziasztok!
Sziszike, gratula a hatalmas babóhoz, no meg a gyors szüléshez
és a képek is tök jók, jó nagy haja van Bence-babának....
mennyi ideig túlórázott odabenn végül babóca?
Beszti, köszi szépen, azért komolyan belegondolva én sem szeretnék császárt, csak simán be vagyok tojva
Simon meg olyan ki békés. az az "antenna" dolog miért kell?
Cic, tündériek a képek no meg a rucik, olyan édes rucijaitok vannak
Tinu, szerintem is jó a tea. kifejezetten finom természetesen most is épp azt iszom...
Ma voltunk CTG-n. most nem viccelt meg babóca, hogy elmászkálás miatt 90-es szívhangok látszottak, ficánkolt rendesen, úgyhogy asszem álomCTG volt Viszont, amit fölöttébb érdekes, a CTG mutatott fájásokat, holott én az égvilágon semmit sem érzek.....
Elkzedtem babarucit mosni, a pamutmosás (majdnem készen). Számoltam, elég sok rucit kaptunk, vagy 40 bodyja lesz, 56-62-es asszem egy darabaig elég.
A vas az elvileg fog? hát ez érdekes, én jó 1 hete, anélkül, hogy menne a hasam, napi 3-5-ször simán megyek WC-re.... legalább nincsen székrekedésem, és tisztulok, no meg talán nem is hízok annyit
Sziszike, gratula a hatalmas babóhoz, no meg a gyors szüléshez
és a képek is tök jók, jó nagy haja van Bence-babának....
mennyi ideig túlórázott odabenn végül babóca?
Beszti, köszi szépen, azért komolyan belegondolva én sem szeretnék császárt, csak simán be vagyok tojva
Simon meg olyan ki békés. az az "antenna" dolog miért kell?
Cic, tündériek a képek
no meg a rucik, olyan édes rucijaitok vannak
Tinu, szerintem is jó a tea. kifejezetten finom
természetesen most is épp azt iszom...
Ma voltunk CTG-n. most nem viccelt meg babóca, hogy elmászkálás miatt 90-es szívhangok látszottak, ficánkolt rendesen, úgyhogy asszem álomCTG volt
Viszont, amit fölöttébb érdekes, a CTG mutatott fájásokat, holott én az égvilágon semmit sem érzek.....
Elkzedtem babarucit mosni, a pamutmosás (majdnem készen). Számoltam, elég sok rucit kaptunk, vagy 40 bodyja lesz, 56-62-es asszem egy darabaig elég.
A vas az elvileg fog? hát ez érdekes, én jó 1 hete, anélkül, hogy menne a hasam, napi 3-5-ször simán megyek WC-re.... legalább nincsen székrekedésem, és tisztulok, no meg talán nem is hízok annyit
2006.12.28 18:02
Winnie!
Sárgaság miatt 1 éjszakát kékfényezték, és másnap reggel így kaptam vissza. A képen is látszik, hogy elég sárga, nem tudták, hogy kell-e majd még kezelni (végül nem kellett), ezért nem szedték ki a branült a fejéből. Egyébként a branül meg azért kellett, mert azon keresztül infúziót kapott, és babáknál sokszor a fejen szúrnak vénát, mert ott könnyű és nem is tudja véletlenül sem kiszedni.
Sárgaság miatt 1 éjszakát kékfényezték, és másnap reggel így kaptam vissza. A képen is látszik, hogy elég sárga, nem tudták, hogy kell-e majd még kezelni (végül nem kellett), ezért nem szedték ki a branült a fejéből. Egyébként a branül meg azért kellett, mert azon keresztül infúziót kapott, és babáknál sokszor a fejen szúrnak vénát, mert ott könnyű és nem is tudja véletlenül sem kiszedni.
2006.12.28 19:14
CSászár:
teljesen egyetértek Besztivel A szülés meg csak abban a pillanatban fáj, aztán amikor megmutatják a babát, mindent elfelejtesz és egy eufórikus állapotba kerülsz... én este 11kor szültem, minden érzéstelenítő nélkül, igaz pici babát, de nem fájt és egész éjszaka nem tudtam aludni.... és másnap pörögtem... és simán ültem, egyedül a nagy dologtól féltem, de az is simán ment....
teljesen egyetértek Besztivel
A szülés meg csak abban a pillanatban fáj, aztán amikor megmutatják a babát, mindent elfelejtesz és egy eufórikus állapotba kerülsz... én este 11kor szültem, minden érzéstelenítő nélkül, igaz pici babát, de nem fájt és egész éjszaka nem tudtam aludni.... és másnap pörögtem... és simán ültem, egyedül a nagy dologtól féltem, de az is simán ment....
2006.12.28 20:25
Köszönöm szépen.És én is sajnálom hogy nem élhette meg a második unokáját.
Amúgy nem akartam ezt itt nagyon mondani hiszen mindenkinek olyan szép volt a karácsony nem akartam elrontani senkiét sem.Mindenesetre én a lehetőségekhez mérten próbálok úrrá lenni rajta de nagyon nehéz.Ma voltam nst-n és az szerint még nincs fájésom és babóka is jól érzi magát habár a hírt én is csak utána tudtam meg.Most egy kicsit kevesebbet mocorog tekintettel van rám.legalábbis én igy gondolom.
Amúgy nem akartam ezt itt nagyon mondani hiszen mindenkinek olyan szép volt a karácsony nem akartam elrontani senkiét sem.Mindenesetre én a lehetőségekhez mérten próbálok úrrá lenni rajta de nagyon nehéz.Ma voltam nst-n és az szerint még nincs fájésom és babóka is jól érzi magát habár a hírt én is csak utána tudtam meg.Most egy kicsit kevesebbet mocorog tekintettel van rám.legalábbis én igy gondolom.
2006.12.28 21:53
Hát üdvözlet mindenkinek
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súlyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súlyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája 
2006.12.28 21:53
Hát üdvözlet mindenkinek
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súllyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súllyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája 2006.12.28 21:53
Hát üdvözlet mindenkinek
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súlyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súlyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája 2006.12.28 21:54
Hát üdvözlet mindenkinek
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súlyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súlyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája 2006.12.28 21:54
Hát üdvözlet mindenkinek
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súlyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája
A becsületes nevem László Anna Sára
Ma 2006.12.28-án 13 óra 23 perckor láttam meg a napvilágot a magam 52 centimmel és kereken 2800 grammos súlyommal
Biztos vagyok benne, hogy nem most hallotatok rólam utoljára, mert amint anyukámmal végre hazatalálunk, Ő biztos sokat fog mesélni mindenről
Panna és anyukája 2006.12.28 23:40
Sziasztok!
Gratulálok a babákhoz, most aztán tényleg babaeső van!
Sleepy, Te aztán tutira mentél az örömhírrel!
Nika, őszinte részvétem az anyukád miatt.
Babák nagyon szépek, és Kinga, Te meg igazán jól nézel ki!
Kviki! De jó, hogy jelentkeztél!
Figyi! Nem tudsz vmit Korenáról? Már naygon régóta nem jelentkezett, sms-re sem válaszolt. Remélem jól vannak.
Velünk minden okés, Karácsony jól telt, és amióta nem szedek semmit, egészen jól érzem magam.
A málnalevéltea sztem se rossz, bár én beleöntöm a bodzateámba, és úgy iszom.
Már minden bajom van, leginkább éjjel, forgolódom sokat, nem tudok aludni, reggelre a horkolástól ( ez csak addig tart, amíg terhes vagyok) megfájdul a torkom.
Szóval már lennék pár héttel idősebb, mondjuk lehetne már Ákos kb 6 hetes.
Gratulálok a babákhoz, most aztán tényleg babaeső van!
Sleepy, Te aztán tutira mentél az örömhírrel!
Nika, őszinte részvétem az anyukád miatt.
Babák nagyon szépek, és Kinga, Te meg igazán jól nézel ki!
Kviki! De jó, hogy jelentkeztél!
Figyi! Nem tudsz vmit Korenáról? Már naygon régóta nem jelentkezett, sms-re sem válaszolt.
Remélem jól vannak.
Velünk minden okés, Karácsony jól telt, és amióta nem szedek semmit, egészen jól érzem magam.
A málnalevéltea sztem se rossz, bár én beleöntöm a bodzateámba, és úgy iszom.
Már minden bajom van, leginkább éjjel, forgolódom sokat, nem tudok aludni, reggelre a horkolástól ( ez csak addig tart, amíg terhes vagyok) megfájdul a torkom.
Szóval már lennék pár héttel idősebb, mondjuk lehetne már Ákos kb 6 hetes.
Tünde
2006.12.29 02:17
Sziasztok!
Sziszi!
Nagy gratula! Ez aztán a babaméret!
Mennyire volt érezhető ez a kitolásban?
Sleepy!
Gratulálok mindahányótoknak. Csodaszép ez a Panna leány!
Nika!
Sajnálom.
Hanga csak elkapta a náthát a felváltva beteg nagyoktól. És nem szívható le az orra. Szelepes. Mint Prücskéjé volt. Úgyhogy szörcsög, meg fulladozik. Sajnálom szegény kiscsajt. Meg magamat is, mert persze alig alszik...
Ééééés igen! Sikerült megírni a sztorit. Íme:
Ez egy rendhagyó szüléstörténet lesz.
Márhogy tőlem. Tekintettel arra, hogy harmadik gyermekem világrajövetele előtt 3 héttel kezdődött.
Elöljáróban tudni kell rólunk, hogy mivel második gyermekünket akaratunk és szándékunk ellenére hoztam világra a nappali padlóján, mindenképpen szerettünk volna, ha az utolsónak tervezett babó kórházi, szülőszobai körülmények között bukkanna elő. Tekintettel a tényre, hogy a hirtelenszülők alfajába tartozom, igen óvatosak voltunk.
A szokott szülési időpontom környékén (38.hét vége) sikeresen kibicsaklott és egyes traumatológusok szerint eltört a külbokacsontom, amire rögzítőkötést kaptam, de a csípőmet meg sem mertem mutatni, pedig az esés során masszívan rezonált és érzésem szerint ripityomra esett szét, aminek köszönhetően Kismanó még lejjebb zökkent. Talán ennek hatására rendszeres fájások indultak, amik másnapra 10 percesekké fejlődtek. Bementünk az éppen ügyeletes választott dokimhoz. Aki azt mondta, hogy két ujjnyi vékonyult méhszájam van . Maradjak is a szülőszobán….
Alig telt el 8-10 óra, máris nyilvánvalónak látszott, hogy ma nem lesz szülés, hacsak nem alkalmazunk idejekorán burokrepesztést. Mivel ez az utolsó babó, ezért megígértem neki, hogy akkor jön, amikor ő szeretne, azaz gyorsító eljárásokat nem alkalmazunk. Hogy ez biztos legyen szülési tervvel kerestem fel a felkért szülésznőmet és választott orvosomat idejekorán. A csecsemőosztály dolgozóitól csak érdeklődtem a lehetőségek iránt, de a szülőszobai csomagban még egy példány bújt meg irományomból a számukra.
Tekintettel a tovatűnt fájásokra a szülészeten nyertem elszállásolást és szinte 24 órát is kibírtam ott, hátha újrakezdődnek. A nővérek és az orvosok nagyon kedvesek voltak és szívesen láttak volna egészen addig amíg mégiscsak szülök, de teljesen hiábavalónak éreztem a várakozást, így saját felelősségemre hazamentem az itthonmaradottakhoz.
A folytatás épp egy héttel később következett be. Ekkor hajnalban ébredtem rendszeres fájásokra és amikor 5 perceseket is tapasztaltunk, akkor indultunk a szülőszoba felé. Sajnos ez a Csillaghegyi Mentőállomás dolgozóinak heti elfoglaltságot biztosított, ugyanis még mindig nem tudtam lekászálódni a harmadik emeletről a sánta lábammal, az ugrálás és a háton cipelés sem volt javasolt az állapotomban. A szülőszobára érve mindenki ott volt, aki csak fontos lett volna így a szülés körül, de a fájások már 1.5 órával érkezés után sem voltak érzékelhetőek. Ekkor már belementem volna a burokrepesztésbe, de ahhoz méhösszehúzódás is kellett volna. Nem volt. Ismét dekkoltam a fenntartott ágyamon majdnem két napot és igen bizonytalanul (tudva, hogy igen kevés idő lesz a szülés kezdete és a kitolás között a méhszájam állapota és az előzmények ismeretében), de ismét hazaindultam.
Szervezetem mindenfélével tüntetett a nyúlósódó szituáció ellen. A csontsérülés csak a kezdet volt. Újult erővel tört elő refluxom, elhalt egy fogam és makacs köhögési rohamok kínoztak, melyek a hasi nyomás fokozódása miatt „igen kényelmessé” tették az életet.
Egy héttel később nem dőltem be a rendszeres méhösszehúzódásoknak és még a 4 percesnek tapasztalt rendszeresség sem tévesztett meg. Bár a szélesebb család segítségével megszerveztük, hogy be tudjunk menni a kórházba, de a kontrakciók már a gondolatra alább hagytak.
Orvosom minden kérésemet figyelembe vette és a lehetőségeket ismertetve mindig ezek ismeretében tudtam dönteni. A terminust betöltve áttértünk a napi NST-re és azt az ultimátumot adtam leányunknak, hogy december 7-éig döntse el, hogy ki szeretne-e bújni, mert ha nem, akkor a környezetünkben kifejlődő gyomorfekélyekre való tekintettel indításra szavazok.
A leánygyermek nemes egszerűséggel semmit nem tett a kibújás érdekében, miközben mi idekint mindent elkövettünk, hogy mégse legyen indítás.
Így jött el az utolsó éjszaka. Elaludtunk. Hajnali 1:40 és 45 között ébredtem egy olyan összehúzódásra, hogy nem kaptam levegőt. Ez még nem volt annyira szokatlan, volt már ilyen máskor is. Most viszont rögvest úgy gondoltam, hogy a mellékhelyiség felkeresése hasznos lesz, hogy ne fájjon annyira a következő. Máskor bejött. Most nem. A második fájás már az ágy felé tartva ért és nem bírtam közben megmozdulni, lefeküdni, mert úgy tűnt, állva elviselhetőbb. A kettő között kb 2 perc lehetett. Amikor végetért felébresztettem Kedvesemet, hogy ha máskor nem, de most tuti szülünk. Kérdezte, hogy aztán hívjon-e mentőt, vagy menjünk saját kocsival. Mondtam a legtöbbet, amit jósolni tudtam, hogy egy negyed órát még talán bírja Hanga odabenn. Erre rögvest telefonált a bátyjának, aki azonnal elindult hozzánk, hogy a srácokat őrizze, amíg mi odaleszünk. A rohamkocsit Zoli még lelkesítette is, hogy siessenek, ha nem akarnak megint itthon szülni velünk.
Majdnem egyszerre érkeztek. Mire ideértek már sikerült nagyjából felöltöznünk, értesítettük a szülésznőt és a doktorembert, éppen az ebédlőben élveztem a majd két percig tartó 10-es skálán 3db 10-es pontszámot kapó csúccsal rendelkező 8-as szintű fájdalmakat. Azért hiába volt ez már a harmadik szülés, még mindig volt szerepe valamennyire a pániknak, bár az agyam viszonylag hamar próbált átállni arra, hogy éljük át, nyissuk az utat és főleg próbáljunk meg tervezetten levegőzni, mert az ahogyan csinálom ijedségemben az elég gáz. Néha sikerült is. Az egész akkor volt elviselhető, amikor térdeltem és két markomat Kedvesem alkarjára fontam, miközben haraptam is, nem kicsit, főleg hangtompítás céljából, mert a fiúk még aludtak. Újabb ijedség lett úrrá rajtam, amikor a fájás alatt szándékomon kívül nyomni kezdtem, és erre semmi változás nem történt. Ez egyrészt azt jelentette, hogy kitolási szak kezdődhetett, másrészt nem tudtam, hogy hogyan áll a méhszáj, nem okozok-e benne sérülést, ha nyomok. Senki nem volt hajlandó megvizsgálni, így jobb híján próbáltam nem nyomni.Amikor nekikészültek, hogy levigyenek, szükölni kezdtem, hogy „nem akarok mentőben szülni, nem akarok mentőben szülni”. Ez volt az a pillanat, amikor Peti rutinosan helyet kezdett söpörni a nappaliban, Zoli viszont forszírozta, hogy ő pedig nem akarja, hogy itthon szüljek, menjünk le gyorsan. Ígyhát elindultunk. Igyekeztem úgy ülni a széken, hogy minél kevésbé legyek függőleges, és nagyon vártam a hordágyat, mert ott legalább fekhetek és a gravitáció lesz kedves nem húzni a gyermekcsét lefelé.
Kiérve a lépcsóházból végre kiengedhettem a hangomat. Próbáltak csitítani, elvégre hajnal van, de igazándiból nem nagyon volt esélyük, hogy befolyásolni tudták volna a dolgot. Végre elindultunk. Az igen rövid szünetekben kellemesen társalogtunk. Aztán indulás után nem sokkal visszavonhatatlan bejelentést tettem: „ Jön a gyerek!” Ez akkor történt, amikor megéreztem, hogy valami nagy lejjebb indult a szülőcsatornában. Zoli mondta, hogy álljunk meg és mivel ő volt a lábam mellett lefejtette a nadrágomat. Bekukucskált és látta, hogy igazam van, az álló burok látható volt a fejvízzel. Még egy szünet volt, majd a következő fájásra megszületett a buksija, miközben azért imádkoztam, hogy ne sérüljön kijárat, mert arra esély sem volt, hogy gátvédelemnek a szikráját is élvezhessem. Mire a dolog akár csak felmerült volna, addigra ugyan nem volt lehetőség egyetlen ujj odahelyezésére sem, mert gyorsvonati sebességgel érkezett a hölgy. Kedvesem gondolta, hogy a többi majd a legközelebbi fájásra, no ez is hamvába holt ötlet volt, mert a fájásból még bőven futotta arra, hogy a teste is kibukkanjon. Kedvesem azt látta, hogy a burok még mindig áll. Éppen eszközt szeretett volna kérni, amikor látta, hogy a leány már derékig kinn van és végre folyik a magzatvíz, azaz a burok elrepedt. Így már csak arra volt szükség, hogy lehajtogassa a babáról.
Ekkor volt 2:18. Azaz legjobb esetben is az egész szülés cirka 18-20 fájás segítségével lezajlott. Kismanó landolt a mellkasomon, ráborult az izolációs takaró és egy pléd, így félhomályban, melegben töltötte életének kibújás utáni első félóráját. Ráadásul oxigénsátor is biztosítva volt, mert a maszkot a fiúk betették a takaró alá.
) Tartotta magát a többiek által felállított szokásokhoz és nem volt hajlandó szopizni az első találkozás alkalmából.
Retrospektív vizsgálatok azt mutatták, hogy a kapunktól cirka 800 méterre jutottunk. A Rókus Kórházig már csak 14 200 m volt hátra. Asszem legközelebb sem sikerülne beérni….
A köldökzsinór oly hosszan lüktetett, hogy csak a szülőszobán vágta el a boldog, de még mindig sápadt apa. Az oxitocininjekció fenyegetésére végre megszületett a lepény, és a végső simítások idején nem találtak öltést igénylő sérülést.
A gyermekorvos aggódott a lehülés miatt, így inkubátor fogságára ítélte a leányt. Ekkor derült ki, hogy 50 cm-es testmagasságához 2920g, ami egy csajnak pont jó.
Próbáltuk kiszabadítani az ifjú hölgyet minél előbb, de ez őt nem nagyon izgatta, aludt, mint a bunda. Amikor felébredt kikerült hozzám és napi 24 órában ott volt mellettem. Tényleg akkor tehettem mellre, amikor csak kívánta, így ő volt az első gyermekem, aki nem sárgult be szinte egyáltalán. Már a harmadik nap elején aranysárga széklete volt, és már második napon stagnált a súlya, onnan hízni kezdett.
Így a harmadik gyermekcse születése után az utófájások nem kicsit voltak kellemetlenek, pedig mesterséges oxitocinhoz akkor voltam a legközelebb, amikor a lepényi szakban Mihályi doktor kitette a pultra az ampullát.
Aki még mindig olvas, azt üdvözlöm.... . Bocsi!
Snoopy
Sziszi!
Nagy gratula! Ez aztán a babaméret!
Mennyire volt érezhető ez a kitolásban?
Sleepy!
Gratulálok mindahányótoknak. Csodaszép ez a Panna leány!
Nika!
Sajnálom.
Hanga csak elkapta a náthát a felváltva beteg nagyoktól. És nem szívható le az orra. Szelepes. Mint Prücskéjé volt. Úgyhogy szörcsög, meg fulladozik. Sajnálom szegény kiscsajt. Meg magamat is, mert persze alig alszik...
Ééééés igen! Sikerült megírni a sztorit. Íme:
Ez egy rendhagyó szüléstörténet lesz.
Márhogy tőlem. Tekintettel arra, hogy harmadik gyermekem világrajövetele előtt 3 héttel kezdődött.
Elöljáróban tudni kell rólunk, hogy mivel második gyermekünket akaratunk és szándékunk ellenére hoztam világra a nappali padlóján, mindenképpen szerettünk volna, ha az utolsónak tervezett babó kórházi, szülőszobai körülmények között bukkanna elő. Tekintettel a tényre, hogy a hirtelenszülők alfajába tartozom, igen óvatosak voltunk.
A szokott szülési időpontom környékén (38.hét vége) sikeresen kibicsaklott és egyes traumatológusok szerint eltört a külbokacsontom, amire rögzítőkötést kaptam, de a csípőmet meg sem mertem mutatni, pedig az esés során masszívan rezonált és érzésem szerint ripityomra esett szét, aminek köszönhetően Kismanó még lejjebb zökkent. Talán ennek hatására rendszeres fájások indultak, amik másnapra 10 percesekké fejlődtek. Bementünk az éppen ügyeletes választott dokimhoz. Aki azt mondta, hogy két ujjnyi vékonyult méhszájam van . Maradjak is a szülőszobán….
Alig telt el 8-10 óra, máris nyilvánvalónak látszott, hogy ma nem lesz szülés, hacsak nem alkalmazunk idejekorán burokrepesztést. Mivel ez az utolsó babó, ezért megígértem neki, hogy akkor jön, amikor ő szeretne, azaz gyorsító eljárásokat nem alkalmazunk. Hogy ez biztos legyen szülési tervvel kerestem fel a felkért szülésznőmet és választott orvosomat idejekorán. A csecsemőosztály dolgozóitól csak érdeklődtem a lehetőségek iránt, de a szülőszobai csomagban még egy példány bújt meg irományomból a számukra.
Tekintettel a tovatűnt fájásokra a szülészeten nyertem elszállásolást és szinte 24 órát is kibírtam ott, hátha újrakezdődnek. A nővérek és az orvosok nagyon kedvesek voltak és szívesen láttak volna egészen addig amíg mégiscsak szülök, de teljesen hiábavalónak éreztem a várakozást, így saját felelősségemre hazamentem az itthonmaradottakhoz.
A folytatás épp egy héttel később következett be. Ekkor hajnalban ébredtem rendszeres fájásokra és amikor 5 perceseket is tapasztaltunk, akkor indultunk a szülőszoba felé. Sajnos ez a Csillaghegyi Mentőállomás dolgozóinak heti elfoglaltságot biztosított, ugyanis még mindig nem tudtam lekászálódni a harmadik emeletről a sánta lábammal, az ugrálás és a háton cipelés sem volt javasolt az állapotomban. A szülőszobára érve mindenki ott volt, aki csak fontos lett volna így a szülés körül, de a fájások már 1.5 órával érkezés után sem voltak érzékelhetőek. Ekkor már belementem volna a burokrepesztésbe, de ahhoz méhösszehúzódás is kellett volna. Nem volt. Ismét dekkoltam a fenntartott ágyamon majdnem két napot és igen bizonytalanul (tudva, hogy igen kevés idő lesz a szülés kezdete és a kitolás között a méhszájam állapota és az előzmények ismeretében), de ismét hazaindultam.
Szervezetem mindenfélével tüntetett a nyúlósódó szituáció ellen. A csontsérülés csak a kezdet volt. Újult erővel tört elő refluxom, elhalt egy fogam és makacs köhögési rohamok kínoztak, melyek a hasi nyomás fokozódása miatt „igen kényelmessé” tették az életet.
Egy héttel később nem dőltem be a rendszeres méhösszehúzódásoknak és még a 4 percesnek tapasztalt rendszeresség sem tévesztett meg. Bár a szélesebb család segítségével megszerveztük, hogy be tudjunk menni a kórházba, de a kontrakciók már a gondolatra alább hagytak.
Orvosom minden kérésemet figyelembe vette és a lehetőségeket ismertetve mindig ezek ismeretében tudtam dönteni. A terminust betöltve áttértünk a napi NST-re és azt az ultimátumot adtam leányunknak, hogy december 7-éig döntse el, hogy ki szeretne-e bújni, mert ha nem, akkor a környezetünkben kifejlődő gyomorfekélyekre való tekintettel indításra szavazok.
A leánygyermek nemes egszerűséggel semmit nem tett a kibújás érdekében, miközben mi idekint mindent elkövettünk, hogy mégse legyen indítás.
Így jött el az utolsó éjszaka. Elaludtunk. Hajnali 1:40 és 45 között ébredtem egy olyan összehúzódásra, hogy nem kaptam levegőt. Ez még nem volt annyira szokatlan, volt már ilyen máskor is. Most viszont rögvest úgy gondoltam, hogy a mellékhelyiség felkeresése hasznos lesz, hogy ne fájjon annyira a következő. Máskor bejött. Most nem. A második fájás már az ágy felé tartva ért és nem bírtam közben megmozdulni, lefeküdni, mert úgy tűnt, állva elviselhetőbb. A kettő között kb 2 perc lehetett. Amikor végetért felébresztettem Kedvesemet, hogy ha máskor nem, de most tuti szülünk. Kérdezte, hogy aztán hívjon-e mentőt, vagy menjünk saját kocsival. Mondtam a legtöbbet, amit jósolni tudtam, hogy egy negyed órát még talán bírja Hanga odabenn. Erre rögvest telefonált a bátyjának, aki azonnal elindult hozzánk, hogy a srácokat őrizze, amíg mi odaleszünk. A rohamkocsit Zoli még lelkesítette is, hogy siessenek, ha nem akarnak megint itthon szülni velünk.
Majdnem egyszerre érkeztek. Mire ideértek már sikerült nagyjából felöltöznünk, értesítettük a szülésznőt és a doktorembert, éppen az ebédlőben élveztem a majd két percig tartó 10-es skálán 3db 10-es pontszámot kapó csúccsal rendelkező 8-as szintű fájdalmakat. Azért hiába volt ez már a harmadik szülés, még mindig volt szerepe valamennyire a pániknak, bár az agyam viszonylag hamar próbált átállni arra, hogy éljük át, nyissuk az utat és főleg próbáljunk meg tervezetten levegőzni, mert az ahogyan csinálom ijedségemben az elég gáz. Néha sikerült is. Az egész akkor volt elviselhető, amikor térdeltem és két markomat Kedvesem alkarjára fontam, miközben haraptam is, nem kicsit, főleg hangtompítás céljából, mert a fiúk még aludtak. Újabb ijedség lett úrrá rajtam, amikor a fájás alatt szándékomon kívül nyomni kezdtem, és erre semmi változás nem történt. Ez egyrészt azt jelentette, hogy kitolási szak kezdődhetett, másrészt nem tudtam, hogy hogyan áll a méhszáj, nem okozok-e benne sérülést, ha nyomok. Senki nem volt hajlandó megvizsgálni, így jobb híján próbáltam nem nyomni.Amikor nekikészültek, hogy levigyenek, szükölni kezdtem, hogy „nem akarok mentőben szülni, nem akarok mentőben szülni”. Ez volt az a pillanat, amikor Peti rutinosan helyet kezdett söpörni a nappaliban, Zoli viszont forszírozta, hogy ő pedig nem akarja, hogy itthon szüljek, menjünk le gyorsan. Ígyhát elindultunk. Igyekeztem úgy ülni a széken, hogy minél kevésbé legyek függőleges, és nagyon vártam a hordágyat, mert ott legalább fekhetek és a gravitáció lesz kedves nem húzni a gyermekcsét lefelé.
Kiérve a lépcsóházból végre kiengedhettem a hangomat. Próbáltak csitítani, elvégre hajnal van, de igazándiból nem nagyon volt esélyük, hogy befolyásolni tudták volna a dolgot. Végre elindultunk. Az igen rövid szünetekben kellemesen társalogtunk. Aztán indulás után nem sokkal visszavonhatatlan bejelentést tettem: „ Jön a gyerek!” Ez akkor történt, amikor megéreztem, hogy valami nagy lejjebb indult a szülőcsatornában. Zoli mondta, hogy álljunk meg és mivel ő volt a lábam mellett lefejtette a nadrágomat. Bekukucskált és látta, hogy igazam van, az álló burok látható volt a fejvízzel. Még egy szünet volt, majd a következő fájásra megszületett a buksija, miközben azért imádkoztam, hogy ne sérüljön kijárat, mert arra esély sem volt, hogy gátvédelemnek a szikráját is élvezhessem. Mire a dolog akár csak felmerült volna, addigra ugyan nem volt lehetőség egyetlen ujj odahelyezésére sem, mert gyorsvonati sebességgel érkezett a hölgy. Kedvesem gondolta, hogy a többi majd a legközelebbi fájásra, no ez is hamvába holt ötlet volt, mert a fájásból még bőven futotta arra, hogy a teste is kibukkanjon. Kedvesem azt látta, hogy a burok még mindig áll. Éppen eszközt szeretett volna kérni, amikor látta, hogy a leány már derékig kinn van és végre folyik a magzatvíz, azaz a burok elrepedt. Így már csak arra volt szükség, hogy lehajtogassa a babáról.
Ekkor volt 2:18. Azaz legjobb esetben is az egész szülés cirka 18-20 fájás segítségével lezajlott. Kismanó landolt a mellkasomon, ráborult az izolációs takaró és egy pléd, így félhomályban, melegben töltötte életének kibújás utáni első félóráját. Ráadásul oxigénsátor is biztosítva volt, mert a maszkot a fiúk betették a takaró alá.
) Tartotta magát a többiek által felállított szokásokhoz és nem volt hajlandó szopizni az első találkozás alkalmából.
Retrospektív vizsgálatok azt mutatták, hogy a kapunktól cirka 800 méterre jutottunk. A Rókus Kórházig már csak 14 200 m volt hátra. Asszem legközelebb sem sikerülne beérni….
A köldökzsinór oly hosszan lüktetett, hogy csak a szülőszobán vágta el a boldog, de még mindig sápadt apa. Az oxitocininjekció fenyegetésére végre megszületett a lepény, és a végső simítások idején nem találtak öltést igénylő sérülést.
A gyermekorvos aggódott a lehülés miatt, így inkubátor fogságára ítélte a leányt. Ekkor derült ki, hogy 50 cm-es testmagasságához 2920g, ami egy csajnak pont jó.
Próbáltuk kiszabadítani az ifjú hölgyet minél előbb, de ez őt nem nagyon izgatta, aludt, mint a bunda. Amikor felébredt kikerült hozzám és napi 24 órában ott volt mellettem. Tényleg akkor tehettem mellre, amikor csak kívánta, így ő volt az első gyermekem, aki nem sárgult be szinte egyáltalán. Már a harmadik nap elején aranysárga széklete volt, és már második napon stagnált a súlya, onnan hízni kezdett.
Így a harmadik gyermekcse születése után az utófájások nem kicsit voltak kellemetlenek, pedig mesterséges oxitocinhoz akkor voltam a legközelebb, amikor a lepényi szakban Mihályi doktor kitette a pultra az ampullát.
Aki még mindig olvas, azt üdvözlöm....
. Bocsi!
Snoopy
2006.12.29 07:51
Tinu itt nemírtam.Az iwiwen írtam ki az ismerősöknek az üzenőfalra.nem akartam tényleg rosszhírekkel megzavarni mindenki szép karácsonyát.
Snoopy ez aztán a történet.nem semmi.De hanga baba hamar megszületett.
Sleepy és akiknek még nem gratuláltam sok boldogságot a babához.Legyen benne sok örömötök
Snoopy ez aztán a történet.nem semmi.De hanga baba hamar megszületett.
Sleepy és akiknek még nem gratuláltam sok boldogságot a babához.Legyen benne sok örömötök
2006.12.30 00:15
Sziasztok!
Cicmerák!
A díszes kép Gergőről gyönyörű, persze a babások is, de az első képeslapra illő.
Tünde!
Hogy van Zita? Meggyógyult?
A szelepes orr csak a saját nevem erre a jelenségre. A bemenet elég tág az orrszívóhoz. Mögötte azonban csak résnyi a nyílás és amikor megszívod, akkor a belső falak nemes egyszerűséggel egymáshoz simulnak, és a mögötte lévő váladék marad, ahol van. Annyit lehet leszívni belőle, amennyit kitüsszent a szűkület elé. De ritkán tüsszent, inkább fulladozik és szörcsög, amitől nem tud aludni...
Snoopy
Cicmerák!
A díszes kép Gergőről gyönyörű, persze a babások is, de az első képeslapra illő.
Tünde!
Hogy van Zita? Meggyógyult?
A szelepes orr csak a saját nevem erre a jelenségre. A bemenet elég tág az orrszívóhoz. Mögötte azonban csak résnyi a nyílás és amikor megszívod, akkor a belső falak nemes egyszerűséggel egymáshoz simulnak, és a mögötte lévő váladék marad, ahol van. Annyit lehet leszívni belőle, amennyit kitüsszent a szűkület elé. De ritkán tüsszent, inkább fulladozik és szörcsög, amitől nem tud aludni...
Snoopy
2006.12.30 06:22
tinu:ha ez vigasztal én holnap lépek a 38.hétbe és már 20 azaz 20 kg-ot felszedtem!!!!!!!!igaz még a doki is aszt mondta hogy nem hinné el ha csak én mondanám és nem a kiskönyvben lenne de akkor is hihetetlen számomra.igaz én rendesen vizesedek is,olyan a lábam mint egy elefánté.aszt nemtom hogy a vizesedés miatt van e hogy a 34.hétig össze vissza 10 kg-ot híztam,a többit nemegész négy hét alatt szedtem fel pedig ugyanazt és ugyanannyit ettem mint előtte!!majd lemegy szülés után!!ha nem engem az sem zavar mióta párom bejelentette neki sokkal jobban tetszem ilyen pufin.nagyon édi volt!!jut eszembe ma reggel valami fehér izé távozott belőlem elég tetemes mennyiségben,lehetett ez a nyákdugó vagy az semmikép nem lehet fehér?????????aki tudja irjon mert az előző üzimre se nagyon irt senki.köszönöm!
Vissza: Gyermekek / magzatok kor szerint
