Nyúlné!
Örülök, hogy huligán Kisnyúlnál nyoma sincs a betegségnek.
Remélem, így is marad.
Nálunk is megvolt a karácsonyozás, holnap anyuéknál folytatjuk.
Gergő annyira édes volt, mikor a délutáni alvásból felébredve, Apával besétáltak a szobába, és meglátta a fát...
Direkt leengedtem a redőnyöket, hogy sötét legyen a szobában, és csak a karin világított az égősor.
Olyan kis csodálkozó tekintete volt, tetszett neki a fa, és látszott, hogy nagyon-nagyon zavarban van...
Azt sem tudta, hogy a fára, vagy Apára, vagy rám nézzen.
Aztán persze jöttek az ajándékbontogatások, amibe az elején Apa mindig besegített, aztán Gergő szaggatta a papírt tovább.
Hát, ez nagyon tetszett neki, egyfolytában ezt hajtogatta:
Húúúú - hűűűűű - húúúúú - hűűűűű.
Nagyon édes volt, és olyan jó volt nézni, ahogy mindenre rácsodálkozik.
Tőlünk kapta ugye a bébi távirányítós autót, amit egyenlőre Apa és én sokkal jobban élvezünk, mint Gergő.
Kapott egy csomó mesekönyvet, egy "első tv-m" nevű felhúzhatós, zenélős, mozgó képes tv-t,
és persze az FP tanulószéket.
Hát, ez aratta a legnagyobb sikert, egyfolytában a lámpát nyomogatja, nagyon tetszik neki.
És olyan mókás, nem ám egyszerűen ráül a székre (az még nem megy
), hanem felteszi rá az egyik lábát, majd feláll rá, megfordul, és végül lecsúszik, és úgy ül rá.
Jókat röhögünk rajta az apjával.
Na, most lépek, mert igencsak elfáradtam ma.
Na jó, még néhány kép: