2006.12.27 20:33
Szerző: doktorkitti
Sziasztok!
Olyan aranyosak vagytok,hogy ilyeneket írtok,még én bőgöm el magam mindjárt:)
Berendezkedtünk,elvagyunk,végül sikerült találni egy rögtön kiadó kis lakást,de az 130ezer volt,így mégjobban lepusztultam...Már oda fölpakoltak a költöztetők,80nm-nyi cuccot 30 nm-re....Katasztrófa volt,ott sírtam a kanapén.Közben hívott minket egy nő,hogy van egy kiadó lakás,igaz az is kicsi,másfél szoba,a kisebbikben csak a gyerekek ágya fér el,más nem is....De az legalább "csak" 60ezer,és itt van a régi lakás szomszéd lépcsőházában.Az áruházba visszavittük a tűzhelyet, a másik tévét,a konyhabútort visszamondtuk, a nagyobb bútorainkat sorban meghirdetjük,nem könnyű,de ez van.Próbálunk előre nézni,mire hazajöttek a gyerekek addigra megcsináltuk a kis szobácskájukat,felmatricáztuk falimatricákkal a falakat,igazi kis meseszoba lett.Az összes játékuk dobozokban a régi lakásban,a karácsonyiakkal játszanak.A fele ruhatárunkat odaadtuk a családnak,csomó díszünket,szinte mindent...A mi szobánkba vettünk egy kinyitható ülőgarnitúrát,ami nappal a nappalink,éjjel a hálónk.A szoba másik részében van az étkező a családnak,még a hűtő sem fér a konyhába,olyan mini.Nem is mini,hanem tényleg,Pisti már be sem fér mellém.
Próbálunk előre nézni,nem keseregni a múlton.Úgy fogjuk fel,hogy talán valaki vagy valami óvott minket,védte a sorsunkat,hogy nehogy nagyobbat bukjunk,még ennél is,mert annyi minden volt a házzal kapcsoltaban közben is rossz,amit mi oldottunk meg egyedül,nem a tulaj,hogy körülöttünk már mindenki csak óvott minket,hogy talán jobb így,mert nagyon nem volt azzal a házzal rendben valami.Azt tudom,hogy hitelről évekig hallani nem akarok,és soha többet nem bízom magunkat másra.Talán azt sem fogom elhinni ezek után az embereknek,amit a szemem előtt tesznek...Most itt vagyunk ünnepek alatt,aztán az első,hogy egy szobával nagyobb albérletbe menjünk,hogy Dominak lehessen külön szobája a suli miatt.Dorina darabokra szedi szegénykémet....És akkor januártól,ha átköltöztünk,akkor majd keresni kezdjük,hogy mit csináljunk.Valamit szeretnénk,mert albérletet nem könnyű egy családdal együtt fenntartani alkalmazotti fizetésből.Még az is lehet,hogy siófoki leszek:)Ott van ismerős,aki talán tudna segíteni valami üzletet.De csakis kicsiben,csakis magunk,és nem egybekötve az otthonunkkal.Úgy sírtam tegnapelőtt a kádban,hogy csak na...És nem a ház hiányzott,azon úgy tettük túl magunkat,egyről a kettőre,hogy huss.Nekem a saját ágyam hiányzik, a konyhám,azzal a szép fénykoszorúval,amit terhesen nagy pocakkal festettünk,amit a szüleimmel tapétáztunk.Olyan,mintha kiszedtek volna egy darabot a szívemből,nagyon fáj....Szép ez a pici lakás,a szép bútorainkkal olyan ottohnossá tettük,hogy aki látta eddig,mind csodálkozik,hogyan tudunk ilyen otthont varázsolni akármiből is,ezek után is.Már tudom,ez belőlünk fakad,és igaza van Domcsinak,még ha nem is kertes ház,akkor is boldogok vagyunk,és szép itt is.Pedig mikor belépett ide,sírt majdnem,úgy hiányzott a szobácskája neki.Ha lehetne,sosem kellene az az átkozott ház,csak maradt volna meg ez a szép kis otthonunk itt a panelban.Most előlről kezdjük,amink van azzal,és megyünk előre.Az a régi lakás mindig a miénk marad,csak most átmenetileg máshol lakunk,ezt csak így szabad felfognunk,különben másképp belekattannánk.Apósomékat nem tehetem albérletbe,hisz még nem is tudják.Majdnem 80 éves az öreg,szívrohamot kapna,ha megtudná....Úgy állítottuk be most ünnepekre,hogy készül a ház felújítása,addig vagyunk csak itt.Ha majd találunk nagyobbat,kicsinosítjuk,és akkor látja majd,hogy szépen lakunk,nem nyomorogva,és akkor talán majd könnyebben megemészti.És mivel az ő lakásuk lett eladva,és abból lett majdnem a ház,így nekünk kellett menni,ez így volt tisztességes,nekik pedig biztos otthont teremteni.Képtelen vagyok bárkivel is beszélni erről,esírom magam a konyhaablakomat látva az utcáról,úgy hiányzik.Tudjátok hogy szeretek sütit sütni,itt meg olyan ócska sütő van,hogy szénné égett még a gubám is,pedig azt képteéenség elrontani.Nem baj,majd a következőben lesz szebb!!!!!
Köszönöm mindenkinek a bíztatást,tényleg olyan aranyosak vagytok,Pistinek is mindig mesélek rólatok.Összeszedjük magunkat,már napról napra jobb,nem a ház hiányzik rég,hanem az eddigi otthonunk.Jobb lesz majd,most még friss a seb,és talpra állunk.Kellemes ünnepeket mindenkinek,és boldog új évet!!!!!!!
Dorcsi,Domcsi,Kriszti