Deszilvi,
Tetszik nagyon a babaszoba!!!!,
Mot, nekünk is olyan kis szivacsos Disney figurák vannak a falon.
Látom mindenki ír születéstörténetet, akkor én is kibővítem az enyémet.
Csütörtökön, mint mindenki tudja itt elment a nyákdugóm, és megnyugtattatok, hogy ez már jelzés, de még egy hét is lehet mire a szülés megindul. Én azonban már aznap éjszaka nagyon rosszul aludtam, és állandóan felkeltem éjszaka. Valamiért a párom sem tudott aludni, így hajnali ötkor mikor mondtam hogy fájdogál a hasam, elkezdtük mérni a gyakoriságot.6percesek voltak.
A párom azért még bement dolgozni, persze csak miután a mamája megérkezett hozzánk. (ő csak egy tepsi süteményt hozott fel Egercsehiből, milyen jó megérzései vannak, hogy pont aznapra időzítette a látogatást!) Napközben jól elvoltam a továbbra is 6 perces, néha 5 perces fájásokkal. Tv-tünk, meg hívogattam anyut, anyós meg engem, hogy akkor most mi van, menjek a kórházba, vagy maradjak....
Végül a pároman délben "hazazavarták" a munkahelyéről, hogy neki a feleség mellett a helye, én felhívtam a dokim, aki mondta, hogy menjünk be igaz ő nem dolgozik, és még szerinte nincs itt az idő, de inkább vizsgáljanak meg.
2-kor délután bementünk a kórházba, és a szülésznő úgy fogadott, hogy hiába az ötperces fájások, de nem úgy nézek ki mint aki szülés előtt állna...
A doki megvizsgált és mondta, hogy habár ezek már a kezdő fájások, de én még zárt vagyok, nem tudna velem mit kezdeni, inkább menjek haza (hamár 10 percre lakunk kocsival), és nézzek tv, meg fürödjek.
Hát hazamentünk... Ettem finom rántotthúst meg krumplipürét, és meglátogattam a fürdőszobát 3x is fürdés kedvéért. Szerintem ez hozta meg a hatást, mert 7 körül már nagyon erős fájásaim voltak és 4 percesek. A párom már a plafonon volt, hogy miért nem megyünk már, én meg higgaddtan, de izzadtan a fájdalomtól, hogy "még nem ment el a magzatvíz, és a doki azt mondta, nekem elég akkor indulnom" (még jó, hogy nem akkor indultunk.
)
Azután este 9-re beértünk, a délutános doki, aki egyébként azt jósólta, hogy a hétvégén meg lesz a baba (amit én végképp nem akartam, ui a dokim épp szabin volt), vigyorogva fogadott, hogy hamar visszaértünk. Nehezen feltápászkodtam a vizsgálóra, és örömmel bejeletette, mehetek szülni, mert teljesen kinyíltam. Felhívták a dokimat és szerencsére bejött, így nem egy idegennél kellett megszülnöm. Amíg vártunk megkérdeztem a szülésznőt, hogy mikor kapok beöntést, és ő nevett, hogy itt már ilyenre nincs idő.
kérdeztem, hogy ennél jobban fog fájni, mondta, hogy nem és így megnyugodtam, hogy nem is kell az az érzéstelenítő... (Azért a kitolás sokkal rosszabb volt.)
Kitolás előtt felfektettek az ágyra, majd otthagytak a párommal (szegényt kelepcébe csalták, mert nem is akart bent lenni), és mikor visszajöttek, akkor Ákost a fejemhez "parancsolták" és indult a móka. 10.33-kor kibújt Dani baba feje. Ja meg a kibújás előtt megfogatták mindkettőnkkel a hajas kis fejbőrét a hüvelyemben.
A méhlepényt szerintem kihúzták belőlem, bár biztosan jött az magától is.
Dani a mellkasomon volt eközben és ott szuszogott. Nem is emlékszem, hogy sírt-e? Nekem nem mosták le a magzatmázat róla, csak az arcocskájáról talán. Azután jött, a majdnem legrosszabb rész a varrás, ami lehet, hogy jobb lett volna, ha nem mutatják meg a tűt véletlenül, amivel összevarrtak.
De mindennek, a már pár nap után sem kellemetlen eseménynek, a következménye, ami dárga kisfiunk, akit még a mai napig sem hisszük el, hogy megérkezett közénk:)