Sziasztok!
Hihetetlen, de még ebben a zimankóban is képes a pici fiam 4-5 órákat aludni kinn a teraszon. Persze jól be van bugyolálva, mozogni nem is tud, és csak az orra hegye látszik ki. Nem tudom, mit fogok csinálni, ha ennél hidegebb lesz, mert a szobában azért nem alszik ilyen jót.
Úgy néz ki ez a kajamizéria kezd rendeződni, bár még mindig nem nevezhetném bélpoklosnak a fiam. Mértem, és ha lassan is, de hízik, úgyhogy nem aggódom.
Az egyedüllevők táborához én is csatlakozhatom, hiszen a párom szombat-vasárnap is dolgozik 3-ig, hétközben meg fél 9-ig, ráadásul tgnap este karaoke-zni volt a haverjával. Nekem annyi a könnyebbség, hogy tényleg itt van a család többi része, szóval van kire számítanom. Volt is ma egy aranyos sztori : Úgy gondoltam, hogy renbeteszem a gyereket, és abban az időben amíg alszik, én elmegyek vásárolgatni, addig megkérem anyóst felügyeljen rá egy picit. Sok gond nincs vele, úgyis alszik. Átmentem, erre kiderült anyós nincs itthon, csak após. Végül azt mondta, vigyáz ő az unokára, ha rá merem bízni. Persze, hogy merem, hiszen tényleg nem egy problémás baba, ráadásul alszik is. Ha meg nagy gond van, áthívhatja a lányát, aki szintén 2 házra lakik innen. Nagyn meglepődtem, mert ehhez ismerni kell az apósomat. Soha nem volt az az apa ill nagyapa típus, mindenkivel olyan hűvös a viszonya. Amikor az első unokája megszületett (aki most 19 éves) a munkahelyén nem is tudtak róla pár évig, mert nem akarta öregíteni magát, a másodikkal, a kislánnyal ( ő 12 éves) már jobban viszonyult, de hát ő lány, nem tudott vele mit kezdeni. Márkért viszont teljesen odavan. Babusgatja, gagyarászik neki, stb, mint egy igazi nagypapa! Úgy látszik hozzá kellett öregednie a dologhoz.
Katus:
Az az igazság, hogy mi úgy élünk anyósékkal, hogy külön lakásban, csak a kert közös. A néhány surlódáson kívül azért van előnye is a dolognak. Itt nem vagyok egyedül, van segítségem bármikor, és Márk is megszokta az embereket, igazi közösségi ember.Bár a mi lakrészünk nem nagy (kb 60 nm), még ekkora helyen is lehetne lakni, a gond csak az, hogy csak 2 szobánk van. Gyerekkel jobb lenne, ha kisebbek lennének a szobák, de neki lenne egy kis kuckója. Ha lesz egy kis pénzünk majd elköltözünk, csak azt a házat még fel kell újítani, át kell alakítani olyanra, ami nekünk való, mert az is egy 80 éves épület. És igen, ki lehet találni, az is itt van az utcában
Kitti:
Jobbulást nektek! A tejcsi miatt ne aggódj, adj neki pótlást, de ne add fel, ciciztessed sűrűn, és ha kicsit rendeződik a helyzet a tejed is visszajön majd. Én már akkor is látom a különbséget, ha pár napig baromi fáradt vagyok, egyből kevesebb van. (szerencsére azért még az is elég) Egy kis pihi, plussz fejés és vissza is áll.
Juca:
Igazad van, a gyereknél nem feltétlenül az anyagiak számítanak, sokkal inkább a szeretet és odafigyelés. Én is mindig ezt mondom, a páromnak is.
Etetőszék: A műanyagok között van olyan, aminek a felső tálcája levehető, így egyszerűbb a tisztítása. Lehet enélkül élni, de így kényelmesebb. Az asztalra szerelhető szerintem csak egy szükségmegoldás ott, ahol nincs hely. Tönkre is teszi az asztalt, és gondolj bele, hogy nem tudsz szembe ülni a babával és oldalról meg nehezebb etetni, főleg amíg még pici. Utazáskor viszont jól jöhet
Egy régebbi témához:
Én is a Margitban szültem. Látszik, mennyire különbözőek vagyunk mi is kismamák, hiszen nekem pont az Andi volt a szülésznőm (az a duci a ctg-ről), és nekem maximálisan megfelelt. A doki javasolta, és tényleg jól együtt dolgoztak, nagyon kedves és odafigyelő volt. Amikor végül császár lett, a műtét alatt a páromat istápolta, nem merte magára hagyni egy kicsit se, félt, hogy rosszul lesz. A másik akit én még kinéztem magamnak, hogy szimpatikus és segítőkész, odafigyelő az pont a Panni volt
Volt viszont olyan szülésznő is, akinek a stílusával többször is volt gondom, egyszer még össze is vitatkoztam vele. Már túlhordtam Márkot, ezért naponta kellett ctg-re járnom, beleértve a hétvégét is.És ekkor még mindig nem produkáltam egyetlen fájást sem, és akkor olyan lehetetlen stílusban közölte, hogy nincs ez elszámolva? Felment bennem a pumpa, és mondtam neki, hát én azt honnan tudjam, nem értek hozzá.
A nevét nem tudom, de ő egy szintén egy olyan szélesebb testalkatú, fiatalabb szőke hosszúhajú szülésznő volt.
Lányok, én tegnap csodálkoztam rá, hogy csak 1 hét van karácsonyig. Olyan hihetetlen ez! Megvettétek már a fát? Kinek milyen fája lesz? Nekünk eddig olyn kb 1,5 m-es volt, vagy lyan, ami cseréppel együtt akkora, de a párom most ragaszkodik a plafonig érőhöz a baba miatt. Eddig piros-arany volt, de most színes lesz. Kiváncsi vagyok rá