Sziasztok!
Anita, gratula a kismenyemnek a 6. fogacskához!
Csanádnak tegnapelőtt bújt ki az 5., de szerintem napok kérdése a 6. is. Főleg reggel nyüszít miatta, álmában...
Jaj, a hasmenést ne is emlegesd, de végre vége! Nem tudom, valószínűleg beadatom az oltást, még nem beszéltem meg a dokinénivel. De ha beadatom is, már csak tavasszal...
Giga, én tavaly november 13-ra voltam kiírva, 15-én akart Várkonyi befektetni, de kikönyörögtem pár napot, így 18-a lett belőle (péntek)... De akkor már szigorú volt!
Másnap azt mondta, ha vasárnap estig nem indul meg, hétfőn reggel indít. Itt 1 hét a megengedett túlhordás, tovább nem szoktak várni. Nekem is csak 1 napot sikerült kikönyörögnöm, így kedden reggel 6-ra kellett mennem a szülőszobára, előkészítettek, majd jött a doki, burokrepesztés, semmi nem indult, 4 órával később oxitocin, utána gyorsan tágultam, pár óra alatt kibújt Csanád. De azt hiszem ezt már írtam... Nekem nem ijedt meg, vagyis nem is tudom, talán inkább az én hibám lehetett.
Világéletemben hormonzavaros voltam...
Mert Csanád úgy be volt ékelődve már vagy 2 hete, hogy onnan visszafordulni sem tudott volna. És majd' leszakadt a medecém, szeméremcsontom. Szóval ő már nyomult...
Szopi téma: pont azt akartam írni én is, amit Anita: egy alkalommal CSAK EGYIK MELLBŐL, és utána azt ugyanazt gyötörni még egy kicsit mellszívóval, ha jön, ha nem, a következő etetés a MÁSIK MELLBŐL!!!! Amúgy Csanádnak is fájt a hasa a szoptatós teáktól (semmi mástól), és sok anyukától hallottam/olvastam ugyanezt. Az alkoholmentes sört dicsérik, én nem próbáltam. Eleinte fejtem szopik után, de gyorsan meguntam, aztán beállt a kellő mennyiség. És ahhoz nem kell, hogy feszüljön a cici!!!! Sokan azt hiszik, ha már nem feszül, nincs is benne elég... TÉVEDÉS!!! Az enyém kb. 3-4 hónap után már teljesen löttyedt volt
, meg is ijedtem, de pl. amikor a kórházban voltunk majdnem nyolc hónaposan, elég volt csak a szopi, semmi mást nem volt hajlandó elfogadni (és még akkor is hízott 300 grammot, betegség/nem evés ellenére is!!)! Most is elég időnként (már nem mindig), tegnap pl. csak 1x volt hajlandó enni, gondolom a foga miatt, és az összes többi cici volt... Egyébként amikor pár hónapos volt, olyan jó volt, mikor felnézett és mosolygott, most meg azt bírom, hogy odamászik, nyomul, cicivel a szájában sem nyugszik, valamit mindig csinál!
Pl. négykézláb áll, aztán talpra, feneke az égnek!
Meg van mikor odamászik hozzám, feláll és úgy, állva támad!
Olyan édes!!!
Cincérke, hát a vakbél-dolog tényleg nem volt egyszerű. Szopi ügyben nem is maga a műtét, hanem az előző napok, amikor semmit nem tudtam enni (kb. 4 napig), utána meg nem lehetett normális kaját kb. 2 napig, max leves, víz, infúzió...
(Hatvanban voltam). Kész csoda, hogy ilyen helyzetben megmarad az ember teje. Csanád nem lehetett velem, nem értette, hová tűntem, meg is haragudott rám. 2 napig a gyógyszerek miatt egyáltalán nem kaphatott tejcit (otthon próbálták beletölteni a tápot, kevés sikerrel), akkor fejtem és a mosdóba öntöttem
, a 2 nap után már cicizett (előtte is behozták hozzám, és olyan rossz volt látni, ahogy éhes, és hogy hargszik rám, mindenkivel jól elvolt, és rám se nézett, én meg nem tehetek semmit!
) Utána majdnem egy hónapot töltöttünk anyuéknál, mert nem emelhettem, és azt sem értette, miért... Itt van anya, miért nem vesz ki, miért mindig más cipel?
Akkor már 10 kilót volt (7 hónaposan!!!). Még amikor anyuéknál voltunk, bekapott valami vírust, 1 hétig ment a hasa. Közben hazamentünk, nagy nehezen elmúlt a hasmenés, 3 napig nem volt semmi baja, egyszer csak belázasodott. És magas láza volt (39,4), a doktornő beutalt másnap reggelre a laborba, vizelet, vér, kiderült, hogy vesemedence gyulladás (a fosikából felszállt valami, azt mondják pelenkás fiúknál ez nem ritka)!
Mentünk Kistarcsára a kórházba. 6 napig voltunk bent, kapta vénásan az antibiotikumot. A branült Bauer doki tette be neki (akit utána megismert mindig, és ha meglátta már ordított), kiküldött minket, inkább ne nézzük végig. Hát ő bent ordított torka szakadtából, én meg a folyosón bőgtem
Szerencsére megúsztuk azzal az egyel, volt baba, akinek már az összes vénáját szétszúrták.
Amikor hazajöttünk, még 1 hónapig kellett neki antibiotikumot adni. 2 évig kell visszajárni kontrollra, Csikós dokihoz (őt bírja
) Szerencsére egyre ritkábban. A végén lesz valami nagy vizsgálat, veseizotóp, uh, vizeletvizsgálat, meg ilyenek (belegondolni is rossz
), aztán ha minden ok, gyógyultnak nyilvánítják. Ezekkel a húgyúti fertőzésekkel az a baj, hogy ha egyszer van, sajnos bármikor visszajöhet, és a vese meg különösen veszélyes. Hát ez van... De szerencsére nem lett nagyobb baj, a háziorvosunknak köszönhetően, aki idejében felismerte, és elküldött vizsgálatokra, majd a kórházba, és persze a benti dokiknak, dokinőknek (nagyon szuper fiatal gárda!!!)... Röviden ennyi!
Tami, írtam privit!
Hú, jó sokat írtam, velem lesz tele az oldal!