Sziasztok!
Nircee, hatalmas gratula Marcihoz!!! Sok boldogságot és egészséget kívánok Nektek!
Giga! Boldog szülinapot! Még van pár órád...
Egy villámgyors szülés???
Húúúú, annyit írtatok, közben eszembe jutott csomó minden, amit akartam írni, de 90 %-át el is felejtettem, mire a végére értem!
Szopi téma: szerintem nem kell rögtön feladni. Lehet, hogy úgy érzitek, nem elég, de amint táp is kerül mellé, biztos, hogy csökkenni fog a mennyiség, és egyre több táp/kevesebb tej lesz...
Szerintem érdemes küzdeni, még akkor is, ha néha sírás van... Inni se felejtesetek el sokat, meg enni se... (Néha nekem se volt rá időm
)... Volt olyan nálunk is, hogy sírdogált és gyakrabban kérte a cicit, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy kevés a tej. Még a szopi utáni fejés, ami sokat tud segíteni szerintem. Én már több mint 1 éve szoptatok és egyszerre csak egyik ciciből, még mindig napi sok alkalommal... Pedig túlvagyok egy vakbélműtéten is (akkor azt hittem, vége, de nem...)! Szerintem nem kell olyan görcsösen felfogni, ha lazább az ember, minden sokkal jobban megy...
Leírom a kórházi sztorinkat is. Hogy minél kevesebbszer történjen meg!!!! Szóval én nem tudtam, nem mondták, hogy nem árt, ha eleinte párszor megmérjük, hogy mennyit szopizik a baba (cicire rakás előtt is mérleg és utána is). Mivel a szobatársam még nem szült, és a csecsemősök sem világosítottak fel erről... Egyik nap mondták vizitkor, hogy Csanád mintha kicsit sárga lenne, de vesznek le vért és elküldik a laborba. Megjött az eredmény, ami alapján még kékfényezni sem kellett... Viszont továbbra sem tudtam, hogy eszik-e egyáltalán valamit, szorgalmasan tettem cicire, de egyre hamarabb elaludt rajta. Következő napon jött be az egyik csecsemős a hülye bunkó stílusával, hogy anyuka ez így nem lesz jó, nagyon sokat fogyott a kicsi, ébresztgesse a szopiknál... De akkor szegénykém már annyira aluszékony volt, és nagyon sárga, így megint vérvétel, csúnyább eredménnyel, és mivel nem tudott cicizni (azonnal elaludt), így azonnal infúzióra került, át a koraszülött osztályra... Ott hihetetlenül kedvesek voltak a csecsemősök! Csanit berakták egy inkubátorba, rákapcsolták a kékfényt, meg a fejébe nyomták az infúziót, ki ne száradjon. Hát senkinek nem kívánom azt az érzést, borzasztó volt látni, egész nap csak bőgtem...
Eleinte csak üvegből tudták etetni, mert képtelen volt cicizni. Nem volt nálam a mellszívóm, így megtanítottak kézzel fejni (persze aznap be is hozattam - legközelebb biztos, hogy az sem maradhat itthon!!!!) Szóval nagy nehezen kipréseltem 2 óra alatt 30 ml-t, ami elsőre éppen elég is volt. Aztán behozták a mellszívót, és azzal először kínkeservvel, de sikerült 80 millit kiszednem (igazából ez indította meg, utána durrant be), csak sajnos elkéstem vele, mire odavittem, éppen megetették táppal (az volt az első és utolsó)... Utána már cicire tudtam tenni, és megette az 50-60 grammokat, 1 nap alatt visszaszedett magára 140 grammot!
Nagyon rendesek voltak az ottani csecsemősök, mindig jöttek ébreszteni éjszaka, amikor cici kellett... Nap közben meg szinte csak ott voltam. Egy teljes napunk ment el így. Utána visszakaptam magam mellé, de már oda tartoztunk Csanival. Ott öltöztették, mérték, fürdették. Még egyszer kellett kékfényezni, pár órát... Szóval belekerültünk az ördögi körbe: nem evett, mert sárgult (aluszékony lett), sárgult, mert nem evett... 1 nappal így később jöhettünk haza... Röviden ennyi volt... Szóval harcoljátok ki, hogy egy pár szopi le legyen mérve, tudjátok legalább hogy eszik-e egyáltalán (az utolsó mérésnél megvolt a 90 gramm
)... Utána úgy nőtt mint a bolondgomba, 1 hósan több mint 5 kiló, 2 hósan 6,5, 3 hósan 7,5 stb...
Anita! Szia! Köszi, jól vagyunk! Remélem, Ti is! Most gőzerővel baba-mama klubot szervezünk a barátnőmmel, azért nem is vagyok nagyon elérhető...
Na lelövöm magam...
Szép estét!