Sziasztok,
tegnap nem tudtam jönni mégse, mert a kisfiú itt is aludt
, pontosabban az anyja fél tizenegykor jött érte aztán hazavitte amúgy alva...
Ábel meg itt aludt a mi szobánkban, úgyhogy nem is tudtam jönni.
Délelött meg vettem egy két karácsonyi ajándékot Ábinak, persze ott volt ö is, de nem érdekelte, hogy mi van a kocsimban, meg el is fordítottam a cuccokat, hogy ne lássa öket. Vettem neki egy porszívót, mert állandóan a naggyal akar takarítani
, ezekívül kapott egy nagy autót, amit szerintem nem tud azonnal szétkapni, elég robosztusnak néz ki, aztán van itthon egy színesceruzacsomag, meg 4 db könyv, egy angyalkás, egy állatlexikon gyerekeknek, egy mi micsoda: színek, meg egy másik a testrészekröl. Aztán jövö szombaton jönnek anyukámék, már kinéztem, hogy tölük mit fog kapni
Nerm akarnak otthonról hurcolni ajándékot, hanem majd itt együtt megvesszük és akkor nincs félreért´ßes. Kap tölük egy pár ruhát, nacit, pulcsit, hosszú ujjú pólót, meg talán egy kis tüzhelyet kellékekkel. Tudom, hogy ez egy kicsit lányos, de az oviban mindig úgy eljátszik vele, meg tegnap a játékboltban is ott ült elötte és játszott sokáig. De majd lehet, hogy barkácskészlet lesz belöle
Szirom, értem én is, hogy mit mondasz, valahogy így vagyok én is, nem akaródzik a fogyókúra, mert úgy vagyok vele, hogy a drasztikus nem jó a babának, vagy baba elött, a lassú meg nem ér semmit, vagyis ér valamit, de addig úgy sem megy le sok, akkor meg minde gyötörjem magam? Na persze, én most tuti biztos vagyok benne, hogy azonnal összejön a bébike, ami korántsem biztos, tehát nyugodtan nekiállhatnék egy fogyinak, de valahogy nem visz rá a lélek
Pedig ha azt nézzük, hogy Ábellel 54 kilósan lettem terhes, akkor azért van mit ledolgoznom addig
Csak kedvem nincs.Föleg most mikuláskor, meg karácsonykor...
Szóval értem én, mit mondasz, ne is aggódj, majd lemegy a baba u´tán
Gabi, chamomillát c6 olásban szedtem, asszem kétszer 4-5 globulit. Remélem segít! Próbáld ki!
Kendöt én sem tudtam nagyon kint használni, ugye Ábel is téli baba volt, én mondjuk bevásárlóközpontokban meg ilyen helyeken vittem kendöben, ode meg ugye kocsival mentem, aztán ott kötöttem magamra, na meg othon, mint te is. Nagyon szerettük, csak az a baj így télen, hogy kint elég nehéz megvalósítani a kabát miatt
Bár én itt láttam erre a célra használatos "erszényes" kabátot, de nem tudom hol lehet kapni.
Ildi, szerintem vidd Levit nyugodtan suliba, ha unatkozik otthon. Akkor gondolom már nem lehet annyira beteg sem!
Matricák szépek, én még ilyet sem tudnék festeni!
Gyerköcökre pedig nem is reagáltam, bocsi, de álomszépek!!!
Rita, pihizz!!!!!!!!!
Csajok, én úgy kiakadtam ma! A szomszédasszonyomon, persze. Elmentünk Ábellel sétálni és a bejárat elött ott állt egy babakocsi. Azt hittem, hogy a másik szomszéd tolta ki, mert kellett neki a hely a pincében, mert ott is áll egy. Aztán mikor egy óra múlva hazaértünk, a kocsi még mindig kint állt, a lépcsöházban meg hallom, hogy zeng a ház a szomszéd gyerekektöl, meg idegen gyerekhangok is voltak, meg egy másik csajsziét is felismertem. Szóval a szomszédasszonynál voltka vendégek, egy másik német csajszi a kislányával, akikkel néha szokott sétálni is. Mi itt lakunk lassan 9 hónapja, eddig összesen kétszer voltunk náluk, kétszer mondta, hogy menjünk föl játszani. Ehhez képest ö minden nap becsönget, a ygereke pofátlanul azonnal bent van, cipövel ugrál az ágyon meg a kanapén, jön-megy mindenhol, nyitogatja a konyhaszekrénst meg mindent, itt eszik, végignézik, hogy a párom hazajön délben ebédelni, a gyerekek sorbanállnak mellette, hogy ök is kérnek, itt ülnek állandóan, ö meg csak annyit mond a gyereknek, hogy "oh, Samuel, gyere már, mert Ábel biztos álmos" ezenkívül nem tesz semmit, tehát a gyerek is tudja, hogy úgysem fog semi történni, tehát játszik tovább, anyját le se *****. Aztán mikor Ábel már üvölt a féradtságtól én meg már lehúztram a redönyt, vagy délután megyünk valahová és már felöltözve állunk az ajtóban, hogy akkor indulnánk, na akkor nagy nehezen elmennek. Szóval azt akarom ebböl kihozni, hogy ök állndóan itt vannak hívás nélkül, nekem meg kellemetlen, ha esetleg fel merek menni, mert nagy kegyesen meghív. Bezzeg a német barátnö sokszor jön. Délután kávézni, reggelizni is sokszor, mert sokszor látom a kocsit kint állni, de eddig nem foglalkoztam vele, azt hittem, hogy a pincéböl való. De m aléttam elmenni a csajszit a kislánnyal, szóval egyértelmüen ök vannak itt mindig. Annyira kiakadtam, hogy bezzeg a magyarokhoz lehet menni randalírozni meg hívatlanul, de mi meg soha nem mehetünk hozzájuk. Ennek örömére mától kulcsra zárom a bejárati ajtót, hogy ha csöngetnek Ábel ne tudja kinyitni. Nem érdekel, hogy sértödés lesz-e belöle, vagy sem, ez van. Soha nem tudom csinálni a dolgomat mert itt ülnek. Ennek mától vége. Ha pedig a kiskölyök mégis be akar jönni, akkor kipenderítem és elmondom neki, hogy nem jöhet be csak úgy, mert nem itt lakik. Én sem megyek csak úgy be hzzájuk. Gondolom megérti, hiszen két és fél éves.
Bocsi, hogy ennyit írtam most erröl, de olyan ideges lettem, hogy ki kellett írnom magamból.
De remélem nem baj??
A másik meg az, hogy például a magyar család ezt soha nem csinálná meg Ábellel, hogy ö legyen úgy ott náluk, mint ahogy akisfiú volt nálunk tegnap. Ez is megint tipikus. Velünk mindent lehet. Szegény Ábelt meg nem tudom senkire esem rábízni, mert nincs aki vigyázzon rá jószívvel. De hát ilyen az élet
Na befejezem, mert csak ontom a nehezteléseket.
megyünk aludni Ábival, ha felkeltünk jövök megint!
Márti, merre vagy?? Ígérted, hogy írsz!!
puszi
Motiot