Sziasztok!
Régebben írtam ide párszor, mostanában viszont csak olvasgatni szoktam. Engedjétek meg, hogy ehhez a "befektetős, ikres, koraszülött" témához hozzászóljak.
Én a 30. héttől feküdtem bent, a 36.-ig, és még utána 5 napot, miután megszületett a lányom. Ki lehet bírni! Persze unalmas, meg ellustul az ember, de ha valaki a fejében rendbe teszi a dolgokat, úgy áll hozzá, hogy a gyereke érdekében bármit, akkor egyáltalán nem vészes pár hetet a kórházban tölteni. Nem mondom, hogy életem legjobb hat hete volt, de semmi negatív élményem nincs. Illetve van, de az nem a bentfekvésből adódott... A 30. héten "költöztem" be, úgy, hogy semmi bajom nem volt! Teljesen normálisan híztam (nem akarok butaságot mondani, mert nem emlékszem pontosan, de a végére 11kg plusz volt rajtam), normális volt a vérnyomásom, a vércukrom, a terhességem nem indokolta a kórházi tartózkodást, csak az, hogy az előző évben meghalt a babám, egy olyan dolog miatt, ami kizárt, hogy valakivel kétszer előforduljon... Ha akkor bent feküdtem volna, és azonnal megcsászároznak, akkor sem biztos, hogy túléli, deaz orvosom jobbnak látta, ha másodszor nem kockáztatunk. Én pedig tökéletesen megbíztam benne, elfogadtam, hogy a baba érdekében mindent, így semmiféle problémát nem okozott az a pár hét. Sőt! Jókat poénkodtunk a nővérekkel, meg a szobatársammal, aki ikreket várt, és két hónapot töltött bent. Neki a 41. héten születtek meg a lányai:) Indították egy hét túlhordás után, de a vége császár lett.
Koraszülött osztályra szerencsére (most) nem volt szükségünk, pedig Zsófi a 36. hét első napján született 3100grammal, és 10/10-es Apgar-ral. Az előző szülésemnél viszont Rónaszéki főorvos csillagos ötösre vizsgázott! Emberségből is! Nem ő tehett róla, hogy meghalt a kislányom... Újraélesztette, elvitték a klinikára, de olyan károsodást szenvedett, hogy a harmadik napon itt hagyott minket... Rónaszéki doktor folyamatosan tartotta a kapcsolatot a klinikával, naponta feljárt hozzám, olyan volt a hozzáállása, hogy csak jót tudok róla mondani. Az orvosomról szintén, de ez egy másik történet.
A családunkban viszont idén születtek koraszülött ikrek, 31. héten 1kg körüli súllyal. Nem itt, de az utógondozásuk már itt történt, hogy a szülőknek ne kelljen minden nap Pestre bejárni. Ők is csak jót mondtak, az osztályról, és az ott dolgozókról is!
Egyetlen egy olyan dolog történt velem Kistarcsán, amire nagyon nem szívesen gondolok vissza (na jó, a némelyik csecsemősre sem), az pedig az, hogy olyan emberrel is össze kellett találkoznom, mint a "kedves" főnök...
Gerő főorvos. Még így, két és fél év utánn is ökölbe szorul a kezem, ha a nevét meghallom. A kutyámat nem bíznám rá! Persze, biztos van aki szereti, meg meg van elégedve vele, azt sem vitatom, hogy a saját betegeivel normális. Velem úgy viselkedett, hogy azt senkinek nem kívánom. És nem én voltam az egyedüli, akit ezzel megtisztelt...
Ha valakit érdekel, leírom, hogy mi történt, de most mennem kell. Így is írtam egy regényt
Mindenkinek jó babázást, és pocakosodást, aki ott tart!
Bea