Jó reggelt!
Templomba menés elött nemzőképességről olvasni és írni!!!
Dehát férjnél vagyok, úgyhogy az én esetemben ez nem minősül paráznaságnak
A párom is egyetért az előtte szóló férjekkel.
Annyival kiegészítve, hogy rámehet egy házasság arra, ha nem
jön a gyerek. Vagy ha az egyik fél nem akarja.
Ő is szentül hitte, hogy vele semmi gond nincs! Tavasszal egyszer volt egy ilyen kijelentése az egyik családi barát házaspár előtt, hogy a babaprojekt nem tőle függ
De viszont hihetetlenül "lazán" kezeli a dolgokat.
Abból is csak én csináltam nagy hűhót, hogy PCOm van, ő volt az, aki próbált helyre rakni, hogy nem lesz semmi gond, lesz babánk. Addig megyünk amig összejön.
És most, hogy kiderült nála is van némi eltérés ezt is teljesen lazán veszi. Rendben, mit kell rá szedni, mi a teendő, mindent elfogad és megtesz az ügy érdekében.
Sőt, ő volt az aki szorgalmazta, hogy mondjuk meg a családnak is!
Kétségtelen, hogy egyikünk sem így képzelte a dolgok menetét (anyósom úgy szokott fogalmazni, hogy az ura csak ránézett és ő már terhes is lett!!! ezek után nem kell csodálkozni, hogy meglepett minket a dolog!
), de állunk elébe! És nem problémázunk!
A társadalomban sok minden tabu téma. Főleg a nemi, vagy nemzőképességgel kapcsolatos problémák és a pszihiátriai, vagy pszihés problémák!
De ebben csak az az érdekes, hogy amikor elkezdesz beszélni a saját problémádról, kiderül, hogy a másik félnek is hasonló van, csak "szégyelte" megemlíteni! Szóval sokan azért szenvednek fölöslegesen, mert szégyelnek beszélni róla.
Szóval tenyészbika ide, tenyészcsődör oda mi tudjuk, hogy lesz három gyerekünk.
Vagyis reméljük!
És azt látom, hogy ebben a topikban szerencsés nők gyülekezete van, akiknek nagyon rendes, szeretni való a férjük!
Ez pedig nagyon fontos!
A baba (babák) ráadás lesz
Mennem kell!
Jók legyetek!