Sziasztok!
Végre fel bírtam lépni. Basszus, nem tudom mi van nálunk a nettel, de egyszerűen nem bírtam behozni még a kezdő oldalt se tegnap délután óta. A skype viszont kifogástalanul működött.
Nóri!
Ha még nem tettem volna, én is gratulálok a vizsgádhoz! Ügyi vagy. A csokit meg sütit meg én se bírom megállni, pedig nekem vizsgám sincs...
A béranyaság, ahogy írtad is, tényleg kényes dolog, viszont én valahol azt is meg tudom érteni, ha valaki olyan gyereket szeretne, akihez minél több biológiai köze van (lásd a férj alkalmas volt a gyereknemzésre és az ikertestvér volt a másik donor, így a lehető legjobban hasonlított a csemete a "szülőkre"). Mindazonáltal a szívem tud megszakadni azokért a gyerekekért, akik nevelőintézetekben élik az életüket, hiszen ez már tényleg csak annál jobb, minthogy az anyjuk a fagyos utcán hagyja őket, vagy még ennél is szörnyűbb dolog történjen velük... Azt hiszem, ez az egész örökbefogadósdi, béranyásdi, stb. borzasztóan kényes dolog. Biztos vagyok benne, hogy aki ilyen megoldásokra kényszerül, ezerszer is meg hánnya-veti magában a dolgot, mire dűlőre jut és még így sem biztos, hogy egy életen át meg tud barátkozni a döntésével. Szívből tudom sajnálni őket, akiknek csak ilyen úton-módon lehet gyermekük és hálát adok a Teremtőnek, hogy engem a másik oldalra pottyantott... Nagy szerncsénk van, úgy gondolom.
Lívi!
Gratulálok az új lakáshoz, de azért kíméld magad, nehogy egyszerre akarj mindent puccba vágni. Bár ez nem is olyan egyszerű, ha jobban belegondolok. Én pl. az a típus vagyok, aki 1 nap alatt akarja megváltani a világot és addig nem bírok lefeküdni, míg minden, amit kitűztem, nincs rendben.
Szila!
Az állványos tényleg jobb, én is azért idegenkedtem a másiktól, mert ahhoz nagyon kell hajolgatni.
Az meg, hogy a párod informatikus, szerintem semmit nem jelent. Nálunk apu is, "uram" is, após is ezermester típus, mégis mindenért hónapokig kell könyörögni és akkor még csak odáig jutottál, hogy vették az adást. A kivitelezés újabb hónapok eredménye...
Ami pedig a boldogságot és a kiegyensúlyozott párkapcsolatot illeti, az új bútor nem minden.
Legalábbis, ha mindketten így gondolkodtok. Ha már az egyik fél nem bírja alább adni az igényeit, bár nincs mód a megvalósításra, akkor bizony hosszabb távon súrlódásokhoz vezet a dolog és balhézáshoz. Nálunk ez történt, mert én nem bírom elnézni, hogy bár igényesebbé tehetnénk, mégse teszünk semmit a normálisabb környezetért, csak csupán azért, mert a páromnak az is elég lenne, ha egy szalmazsákról nézhetné esténként a tv-t a kifestetlen szobában....
Mondjuk ő ezt vállalja is, hogy ha én nem jövök az életébe, akkor a mai napig olyan a háza, amilyen... (vagyis akkor készült, amikor ő született, azóta csak leélés...) Ettől függetlenül mi se luxusdolgokkal oldottuk meg a helyzetet, olcsón is lehet az ember igényes. Úgyhogy hajrá, apuka hadd ügyeskedjen. Én pl. sokkal jobban tudok örülni annak, amit magam tudok szépen összehozni, mint annak, amit horribilis összegért nagy kuporgatások árán megveszek, 2 napig örülök neki, aztán sajnálom, hogy ennyit áldoztam rá.
,dehát ez van. 
Nagyon sajnálom és jobbulást Benedeknek, Lilinek....Maminti!Marcus jól van már?????!
De a torkára remélem mindenki vigyáz! Most nem szabad megfázást összeszednetek! 
