Sziasztok kedves lányok!
Olyan pipa vagyok! Tegnap délután óta nem bírtam fellépni a netre, így kissé lemaradtam megint, és most sincs a helyzet magaslatán a net. Vagy csak nálunk szarakodik?
Na de gyorsan megpróbáltam visszaolvasni. Nagyjából összejött.
Deus!
Üdv. itt és gyere gyakran, ha nem akarsz lemaradni. Bő a termés. Ezt minden túlzás nélkül állíthatom.
Ja, és természetesen gratulálok a kisbabóhoz! Jó (vagyis a mostaninál jobb
) egészséget kívánok és szép, problémamentes várandósságot. A megfázás kezeléshez sajna nem tudok hozzászólni, mert szerencsére nekem eddig semmi bajom nem volt. KOPP, KOPP. De azért én leginkább azt mondanám, ha kibírható a helyzet, akkor inkább "tűrj" és szerintem a természetes gyógymódokon kívül (kamillatea, mézes, citromos tea, vagy csipkebogyótea, c-vitamin, ilyesmik) ne nagyon kapkodj be semmit. Ez persze privát vélemény és ha tényleg nagyon kínoz, akkor úgyis muszáj valamit tenni, nem érdemes szenvedni, én abszolút gyógyszerellenes vagyok, főleg antibiotikum ellenes....
Szila!
Nagyon irigyellek apáért.
Ha az enyém fele ennyire érdeklődne a barkácsolás iránt, már mindenünk tuti lenne. Ő inkább drága pénzen megvesz akármit, de véletlenül se erőltetné meg magát. Nem érdekli. Nálunk én vagyok az ezermester.
Hamarosan tapétázunk anyukámmal.
Legalábbis megpróbáljuk....
A fürdető ötlet tetszik, szerintem ügyes gondolat, és a fém állvány aljára akár még fékezhető kerekeket is tud szerelni a kedves papa, akkor meg aztán már nagyon tuti lesz a szerkezet. Persze csak ha akarjátok ide-oda mozgatni. Tényleg nagyon jó ötlet. Egyébként nézegettem apróhirdetési oldalakat, hátha találok Neked ilyen állványt, ami nekünk van, de nem jellemző használtban, az új meg horribilis... Viszont olyanokat találtam, hogy kiskád, ami a nagy fürdőkádra rögzíthető. De a polcos tényleg jobb, ott tudsz mindenfélét tárolni a babának és nem kell mindenért rohangálni.
Bea!
A kismama jóga engem is érdekelne, de pénteken sajna nem tudok menni. Esetleg megoldható úgy, hogy nekem is másolsz egyet és a Mikis bulin adok egy üres dvd-t cserébe? Vagy fizetem a lemezt.
Szilvi1980!
Ugyanazt szerettem volna írni, amit Ráhel írt a cytológiáról. Ettől nem mehet el baba. Gondolj csak bele, a cytológia levétele annyi, mintha a szádba nyúlnának bele egy fülpiszkálóval nyálmintát venni. Pl. dns elemzéshez... A cytológia levétele mindössze annyi, hogy a hüvely faláról egy kis pálcikával, vagy mivel kenetet vesznek. Ahhoz, hogy a baba elmenjen, bizony drasztikusan be kéne kalimpálni és azt bizony Éreznéd is... Nekem pl. 2x is levette a doki, mert először, amikor megállapította a terhességet (nekem se volt cytológiás könyvem), nem tudtam megmondani, hogy mikor volt utoljára cytológiám, így levette, majd legközelebb újra. Mikor rákérdeztem, hogy miért vette le 2x, talán baj van? Mondta, hogy nem, dehogy, semmi gond, de az előző a "tavaji" volt, ez meg az idei lesz.
Szóval, biztos, ami biztos alapon 2x is megcsinálta. És itt kalimpál a 33. hetes baba a pocakomban.
Ami a tanácstalanságot és az elveszettség érzést illeti, szerintem ne ijedj meg, magam példájából mondhatom, hogy én is így voltam, aztán ahogy halad az idő egyre jobban belerázódik az ember mindenbe és már sokkal kevésbé aggasztják dolgok és el is igazodik. Itt meg a lányok úgyis nagyon segítőkészek, meg a védőnő is segíteni fog. Nyugi, ha beindult a dolog, egyre átláthatóbb lesz.
Lívi!
Igen, a medencevégű fekvés a faros fekvés. Az hogy milyen végű, az annyit tesz, hogy mije van a kijárat felé.
Én még mindig nem vagyok biztos benne, hogy Lili fejjel van lefelé, csak sejtem, az utolsó uh-n úgy volt, de még mindig van helye pörgölődni. Szóval majd néhány hét múlva kiderül, hogy buksit szülünk, vagy popót.
Tünde!
Ákos tényleg nem semmi. Lili múlt szerdai uh méretei: BPD: 80mm, FL: 60mm, mást nem írt a doki, de annyit mondott, hogy kb. 1,6 kg lehet, vagyis tök átlagos. Az okos könyvem szerint is a 32 hetes súly úgy 1,5 és 1,7 között van. Mondjuk szerintem az is számít biztos, hogy kisfiú. Írtad is, hogy Zita nem volt ekkora ennyi idősen.
Jajj, én csak attól rettegek, hogy Lili ne legyen túl nagy, mert elég lesz nekem egy 3 kiló körüli babát is megszülni, van egy olyan gyanúm.
Babinti!
Remélem is, hogy talizunk a Miki bulin és ne kímélj! Ami a humort, meg lazaságot illeti, hát bizony azt kell mondanom, hogy Isten áldása.... Néha nagyon kell, hogy az ember túl tudja élni az életet.
Persze nem könnyű így se, és mióta babát várok, megfigyeltem, hogy én is érzékenyebb vagyok, mint eddig. Már nekem se csak 10 évente egyszer törik el a mécses. Például:
Tegnapelőtt este volt egy műsor a Zone Reality csatornán három lánytestvérről, amitől teljesen padlót fogtam érzelmileg:
Egy ikerpár és a nővérük története. Az ikerpár egyik tagja 28 éves korában méhnyakrák miatt sugárkezelésen esett át, ami ugyan szerencsére sikerrel végződött (ami az életbenmaradást illeti), viszont a termékenységét elveszítette a lány. Ez volt néhány éve, azóta megszállottja lett annak, hogy babát szeretne bármilyen áron. Nem tudott beletörődni a terméketlenségébe. A testvérei persze mindennél jobban szerettek volna segíteni rajta, így úgy döntöttek, hogy ők fognak "gyermeket adni" neki. Az ikertestvér adta a petesejtet, a terméketlen lány férje pedig a spermáit, az idősebb nővér pedig vállalta a béranyaságot. Minden sikeresen zajlott.Összhangba hozták a petesejtet adó és a kihordást vállaló testvér ciklusát, injekciók, stb, ahogy kell, petesejt leszívás, beültetés, majd egy kis ijedség, mert a 5-6. héten kisebb vérzés lépett fel, de szerencsére a teszt és az orvos szerint is pozitív maradt a helyzet, a baba megmaradt és jól volt. A nővérek minden vizsgálatra közösen jártak, tényleg együtt csinálták végig a terhességet, mindenben támogatták egymást. És egy szép napon eljött a szülés ideje. A baba egy bába segítségével otthon jött világra. A lánynak, aki a babát "kapta", az volt a kívánsága, hogy ha kibújik a pici, ő lehessen az, aki először magához öleli. A testi kontaktus miatt. Így is történt, a nővére megszülte az egészséges kisfiút és a bába a testvér karjaiba adta őt. Borzasztó megrendítő volt látni azt, ahogy az egyikük örömében, amásikuk pedig egyszerre örömében és bánatában zokog. A "donor" testvérek mindvégig próbáltak úgy hozzáállni az egész baba-projekthez, hogy nem fognak a babához kötődni, "semmi" közük hozzá, csak biológiailag, illetve a kihordás miatt, mégis ez nagyon nehéz kérdés, hogy hogyan szakadj el egy kis csöppségtől, aki így, vagy úgy, de életed meghatározó szereplője. A babát a terméketlen lány és férje hazavitték, megkezdték a törvényes örökbefogadást, és mindent megadtak neki, imádták. A szülőanya pedig ottmaradt a saját 2 gyermekével, de szerintem az űr, ami a kisbaba után maradt, egy életre megmaradt benne. Azt hiszem, hiába jelentette ki, hogy nem tekinti sajátjának a babát, ez nem ilyen egyszerű...
Minden esetre teljesen meghatott, amit ők hárman egymásért tettek.