Sziasztok ismét!
Bocsi csajok, de mive még mindig feküdnöm kell, így csak az oldalamon fekve, egy kézzel tudok írni, ami miatt hamar megfájdul a nyakam, ezért írok kevesebbszer.
Mindegyikőtöknek nagyon köszönöm a biztatást, nagyon jól esik! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer én szorulok erre, mert mindig én voltam, akihez vigasztalásért fordultak, és nem fordítva. De sebaj, egyszer mindenen át kell esni, nem?
Többen írtátok, hogy elismerésetek azért, amit csinálok: köszi szépen, de biztos vagyok benne, hogy mindannyiótok megcsinálná, ha ilyen helyzetbe kerülne! Ha csak az én egészségem lett volna a tét, nem csináltam volna végig, ez biztos. De a fiamért egyelőre, amíg bennem van, csak én tehetek valamit, csak én védhetem meg, minden segítség mellett. Ez adott erőt, persze volt sok sírás is, főleg az elején, de ezen már szerencsére túl vagyok.
Minden nézőpont kérdése: a férjem szemében én vagyok a hős, az enyémben meg Ő. Feküdni könnyebb, mint naponta 3-4-5 helyre rohangálni, bútort venni, szerelni, intézkedni, költözni!
Cincérke, Thenus:
köszi a császáros élményeket, nem riasztotok el, mert ha így kell lennie, akkor így kell, és jobb előre tudnom, hogy mi várhat rám, mintha váratlanul érnének ezek a dolgok.
Amivel nekem bajom van: eddig több anyajegyemet vették le érzéstelenítésben, ami persze összehasonlíthatatlanul kisebb műtét, mégis mindig rosszul voltam alatta, egyszerűen nem tudom elviselni azt az érzést, hogy a bőrömet vágják, húzzák, még ha nem is fáj. Még a dokik is megjegyezték, hogy úgy tüzelek már méterekről, mint egy kályha, a vérnyomásom az egekben, vérvörös lesz a fejem. Ugyanezt varratszedéskor újra "eljátszom". Ettől kisgyerek korom óta rosszul vagyok. Soha nem is tudtam ilyen képeket nézni, még a Vichy-nek is volt valami ilyen reklámja, amikor nyújtották a bőrt. Na hát attól majdnem elájultam, be kellett csuknom a szemem. Szóval én szívem szerint altatást kérnék, hogy ne is tudjak semmiről, mert nagy a valószínűsége, hogy most is rosszul leszek, és lehet, hogy én nemcsak öklendezni, hanem hányni is fogok.
Persze nem erre készülök, sőt, mindent elkövetek, hogy ezt megússzam, de a dokim azt mondta a múltkor, hogy őt csak a baba egészsége érdekli, és még ha a szíve is vérzik, hogy a kismama szenved, Őt akkor sem érdekli semmilyen könyörgés. Ha kell, vág, repeszt, műt, és ettől nem lehet eltántorítani. Mondta, hogy tényleg nagyon sajnált, mikor még diétára is fogott, sőt, ha kellett volna, az ágy lábát is megemeltette volna minden lelkiismeret furdalás nélkül (na, a gyomorégésemnek ez jót tett volna), ha a baba érdeke ezt kívánja. Úgyhogy, Nála szerintem nincs kívánságlista, ha nem kell, nem avatkozik be, de ha úgy érzi be kell, akkor lepereg róla minden könyörgés.
Ráadásul a férjem ezzel tökéletesen egyetért, azt mondta, hogy Őt sem érdekli, hogy nekem mi a jó, vagy kényelmes, és hogy ne akarjam itt a szupernőt játszani, nem fogjuk a baba életét és egészségét kockáztatni, úgyhogy ő amellett van, hogy kapják ki belőlem minél hamarabb. Persze ilyenkor jó kis kiabálós veszekedés lesz, mert én meg a háborítatlan szülés híve vagyok (lehet, hogy ehhez nem a megfelelő dokit választottam?
) Sőt, ha a férjemen múlik, akkor azonnal császároznak, mert a babának az mennyivel jobb. Nem tudom, honnan veszik, de több férfitől is hallottam már ilyen butaságot, és hiába az érvelés, a szakértői cikkek, leperegnek róluk. Merthogy ez egy rutinműtét. Na ja... Nem őket vágják fel! Na, mindegy, hogyan is tudhatnák, milyen érzés ez egy anyának!
Ez az egy dolog van, amiben nem áll mellettem, és épp mondtam neki a múltkor, hogy ha csak ennyit tud segíteni, akkor inkább be se jöjjön. Aztán persze megvolt az édes kibékülés.
Persze aggódik miattunk, és nem tudja ezt igazából feldolgozni, jobban parázik a szüléstől, mint én.
Na, ez elég kuszára sikerült, bocsi.
Mali:
nagyon sajnálom, hogy így sikerült a szülésed, remélem, Babócád ezt minél hamarabb elfeledteti. Arra gondolj, hogy túl vagy rajta, és van egy gyönyörű kisfiad, aki szép és egészséges! Drukkolok, hogy a tejcsid beinduljon, de ha nem, akkor se ess kétségbe, attól még egészséges, vasgyúró kis lurkód lesz! A lényeg, hogy nagyon szeressétek!!!
Tami:
mennek a drukkok! Utólag majd csodálkozol, hogy ennyire féltél tőle, de megértelek, ezzel mindannyian így lennénk! kitartást és sok erőt kívánok! A baba miatt meg ne félj, a dokik nagyon vigyáznak majd Rá!
Klauszka:
ma meglesz a könyv, ígérem, Te leszel az első, aki dedikált példányt kap!
Ne haragudjatok, de már elfelejtettem: kinél várható a legközelebbi baba? Ugye Giga Te vagy az? Az is lehet, hogy egyidőben leszünk bent.
szupi lenne.
Mostanra zsibbadt el a nyakam teljesen, megyek. Mindenkinek gratulálok a szép babákért, annyira édes mindegyik!!! Mindig könnyes lesz a szemem, ha őket nézem, annyira cukik!