Sziasztok lányok!!!
Momo, jaj, hát hallod, jól megjártad az ajtóval. Nem lehetett egyszerű helyzet a gyerkőccel együtt várni a szerelőt, meg amíg megcsinálják, és 65.000 Ft? Jézusom, ki se tudtam volna fizetni! Ezek nem normálisak! Honnan hívtad ki őket, hogy ilyen sokat kértek? Az már szinte egy új ajtó ára!
És hogy a párod csak januárban jön haza?! Atya ég! Akkor már olyan nagy baba lesz, jaj, de hülye helyzet. Gondolom, mennyire hiányzik Neked a párod, és a párodnak is nehéz lehet, hogy nem lehet veletek. De kérdés, erre is van-e más megoldás?! Biztos a lehető legjobbat választottátok!
Nem írtad, hogy elhalasztottátok a körülmetélést… de talán kisebb korban jobb volna, akkor lehet, hogy még észre sem vesz semmit belőle. Jaj, és mi volt ez a csípőultrahang? Ez is kötelező? Vagy gond volt, azért kellett elmenni? Nem is hallottam róla, hogy menni kell ilyen UH-kra a kicsiket.
Sajnos én még ma is tiszta depi vagyok, ugyanis tegnap este még a húgommal is összebalhéztam, mert folyton anyának ad igazat. Mintha egy bólogatós baba volna, akit beprogramoztak. Lányok, én próbáltam nyugodtan átgondolni az egészet, de egyszerűen nem tudom azt mondani, hogy rossz ember volnék. Akármit is mondanak az otthoniak, lesz.rom magasról, most már tényleg biztos vagyok benne, hogy a húgom is anyámhoz húz. Nem csodálom mondjuk, anyám elég furán nevelte, folyton a szoknyája mellett tartotta a húgomat, és még mindig, 21 évesen is folyton anya szoknyája alá bújik.
Úgyhogy próbálok beletörődni, hogy kutyából nem lesz szalonna, ha valakit így nevelnek, az talán akkor fog tudni megváltozni, mikor saját családja lesz, és lesz még valaki mellette, aki terelgetni fogja. Most konkrétan egy férjre gondolok. Úgyhogy ezzel a témával sajnos nem tudok tovább mit kezdeni, mivel változtatni nem tudok a családom, így igyekszem majd minél kevesebbet foglalkozni velük.
Sziszi, aranyos vagy, és tényleg nagyon jól hangzik a tanácsod, de én már annyira belefásultam a próbálkozásokba, hogy megcsömörlöttem. Annyi pofont kaptam az életben anyámtól, amit az ember egy szerető szülőtől nem kap. És mindezt azért, mert egy hisztérikus, pesszimista, depis, keserű ember. A húgom is ugyanez csak kicsiben. Én a továbbiakban nem fogom pátyolgatni őket. Ha mégis így tennék akár egy hozzászólás erejéig, kérlek, térítsetek észhez.
Na, hát kíváncsi vagyok magamra, meddig fog ez tartani nálam. Mert persze szeretem a családom, csak nem tudom, miért nem lehetek legalább annyira szerencsés, hogy épkézláb családom legyen, normális apával, szerető anyával, édes hugival. Nekem egy alkoholista apa, depressziós anya, tutyimutyi hugi járt. Hát, ez van, bele kell törődni.
Tudjátok, olyan fura lányok, tényleg olyanok vagytok, mint a legjobb barátnők, akiknek az ember olyan intim dolgokat is elmesél, mint azt senki másnak nem teszi. Vagy csak én gondolom így? Miért van az, hogy csak én panaszkodok itt folyton? Ezek szerint mindenkinek rendben van az élete? Jaj, ennek tényleg nagyon-nagyon örülök! Vagy csak olyanokról írok, aminek nem itt volna a helye?! Lányok, szóljatok rám, ha már a terhetekre vagyok a folyamatos panaszkodásommal! Kérlek szépen benneteket!!!
Viszont van egy jó hírem is... lehet, hogy tényleg most lesz pé-em???
Momo, igen, jól tudod, legalábbis úgy néz ki, mintha most kellene próbálkoznunk, de még van egy hónapunk pihizni. Következő ciklustól kezdünk bele! Nagyon nehéz megállni, de muszáj, hisz a legjobbat akarom!