Sziasztok!
No, most vitte el anyukámat a párom a buszhoz.
Motiot! Jó, jövök, csak tudod, amikor anyu itt van, akkor nagyon sokat segít, úgyhogy azon kívül, hogy nem nagyon bírtam magamat agyilag összekapni, még az is távol tartott a géptől, hogy ha ő melózik, akkor én ne netezgessek.
Igazad van az ünnepekkel kapcsolatban, jó döntés szerintem.
Rita! Gratulálok!
Jó lehetett nagyon, én is el tudnám magamat képzelni ilyen helyzetben
Nem akarsz képet tenni a babácskáról? És a pocakról? Nem mondtad, mekkora, pedig már érdeklődtem
Mármint a pocak, a babát már tudjuk
.
Súllyal kapcsolatban én az elmúlt hónapokat tekintve nem nagyon adhatok tanácsokat senkinek, de végülis Miksával én is nagyon be voltam tojva, hogy elszalad a súlyom, és elég jól sikerült is kordában tartani. A 20. hétig asszem 2,5 kg-t híztam, amin magam is meglepődte. A vége 13 kg lett. (De az utolsó napokban már nem mértek
). Sokszor ettem picit, azt tudom. Az elején nagyon émelyegtem, ami egy bizonyos ponton túl átcsapott farkaséhségbe, és úgy éreztem, hogy ha most nem eszem, akkor rosszul leszek. Olyankor ettem gyorsan vékony szelet barna kenyeret pici olívás vajjal, vékony sonkával, sajttal, paradicsommal, salátával, ilyesmivel. Amolyan miniszendvicset. És próbáltam egészségeseket kajálni, sok gyümit, zöldséget, bár annyira nem kívántam őket. A csomagolt barna magos kenyéren (vagy inkább fekete, ami olyan téglaeszerű, és savanykás illata van, és nem is bírom megenni nyersen, de pirítva fincsi) kívül én nem ettem kenyeret, és krumplit meg rizst se nagyon. És sokat sétáltam, bár az most nálad nem biztos, hogy menne. Akkor én is könnyen voltam, csak magamtól függöttem.
Ildi! Ti hogy vagytok?
Beszti! Szóljál, és akkor megkeresem
.
Vetsz egy pillantást a görbémre? Ugye jó?
Szegény Miksa ma eléggé kikészült. Tegnap szülőin mondták, hogy ma reggel 9-től jön valami madarász ember hozzájuk az oviba, diaképekkel és hasonlókkal. Szokta a gyerekeket az erdőbe is vinni sétálni és madarakat nézegetni, szóval a régiek ismerik. Tehát ha tudunk, érjünk be 9-re. Nem fűztem hozzá sok reményt, de végülis a kölyök keltett minket fél 8-kor, pedig este fél 11-kor még nem aludt. Mostanában kb. ötször föl kell hozzá menni mese után: szomjas, pisilni kell, kakilni kell, orrot kell szívni, éhes, le szeretne jönni, stb. Naszóval ehhez képest is korán ébredt, aztán már óvodába menet fáradtnk tűnt, gondoltuk is anyuval, hogy nyűgös lesz. Aztán nem tetszett neki a madaras ember, aki szakállas volt, ő végig az óvő néni ölében ült, nyűgösködött, aztán lepisilte a harisnyáját (nem bepisilt, csak rosszul célzott), majd udvarra készülődés közben megölelgették egymást egy kisfiúval, és nekiestek a szekrény sarkának. Miksa a száját verte be, föl van dagadva a felső ajka, meg egy kicsit az orra is. Aztán persze fájt neki, keveset is ebédelt, és már az előtérben vártak minket az óvó nénivel. Kézen fogva álltak ott, könnyes volt a Kismukk szeme, és mondta, hogy mennyire várt. Sírdogált is, sok volt ez a nap most neki. Az óvó néni mondta, hogy talán jót tenne neki, ha holnap pihenne, az is lehet, hogy beteg lesz, így holnap nem viszem. Most alszik, de még nem tudom, milyen esténk lesz.
Tegnap a szülőin különben megdicsérték, hogy zökkenőmentesen megy a beszoktatás. Jó, néha elrohangál, meg valamelyik nap kért borsófőzeléket az óvó néni tányérjából, de hát ilyenek előfordulnak
De alapvetően minden rendben vele. Örültem is, hogy ezt mondták. De a holnapi nappal kapcsolatban egyetértek, nem muszáj neki minden nap menni. Hétvégével együtt ez monstre pihenés lesz neki.
Rólam: pocim most egy picit fáj, de szerencsére nem jött meg. Remélem, nem is fog. Csak menne már az idő