Sziasztok!
Fanny!
A DTP a Desktop Publishing rövidítése. Rengeteg mindent foglal magába.
A férjem nyomdászként végzett eredetileg, aztán fejlődést tartott a technikával, megismerte a különféle nyomdaiparban használatos progikat.
Mostanság leginkább újságoknak tördel, elvégzi a nyomdai előkészítést, különféle cégeknek weboldalakat tervez és készít, kiadványokat szerkeszt, megcsinálja a korrektúrát, ezen kívül szórólapok, névjegykártyák, prospektusok, plakátok, hirdetések elkészítése, teljes nyomdai ügyintézés, szállítás, stb. stb.
Szóval ilyesmi...
Húúúúúúúúúúúúú, ne is mondd.
Nekem is van élményem a felvételiztetéssel kapcsolatosan.
Amikor az ikreket vártam, volt egy időszak amikor nagyon rosszul voltam, állandóan hányingerem volt, stb.
Viszont féltem visszaadni a munkát, arra gondoltam, felveszek embert és megosztjuk a 8 órás munkát. Én is 4 órában, Ő is 4 órában csinálná.
Természetesen ugyanannyiért amennyiért én is.
Szóval feladtam egy online hirdetést.
(Jöttek ócsárló e-mailek, hogy mit képzelek én, hogy csupán ennyi pénzt akarok ajánlani annyi munkáért. Hihi!)
Direkt beleírtam hogy több éves gépírói gyakorlattal (tíz ujjas, vakon gépelés, diktafon, stb.) kiváló helyesírással és nagy mennyiségű szövegekhez szokott embereket keresek kizárólag.
Még azt is beleírtam hogy 30 perc alatt mennyi karakter az elvárás.
Beleírtam, hogy 30 éves kortól várom a jelentkezőket. Pontosan azért, mert azt gondoltam, hogy egyrészt biztos tapasztaltak, másrészt komoly szándékúak, valóban szükségük van az állásra, a fix pénzre, stb.
Elképesztően rengetegen jelentkeztek és jöttek az interjúra.
Nagyon meglepődtem azon hogy milyen emberek jöttek.
Az egy dolog hogy az öltözékük is inkább azt sugallta, mintha a piacról jönnének, vagy edzőterembe készülnének és ahogy mondod, nem volt ápolt a hajuk, némelyik illatáról nem is beszélve. Merthogy nem is illat volt.
Ráadásul még akkor nyelte le az utolsó falatot (amit gondolom a liftben kezdett el) amikor bemutatkozott. Hmm...!
Na de ekkor jött a még ennél is sokkal nagyobb meglepetés.
Leültettem Őket a gép elé és kértem hogy kezdjék el folyamatosan írni diktafonról az RTL Híradót.
Erre 10-ből 7 elkezdett két ujjal pötyörészni, minden további nélkül. Még csak nem is érezte magát kellemetlenül.
Aztán akinek esetleg gyorsabban ment és tíz ujjal művelte, annak meg elképesztően rossz volt a helyesírása. De tényleg olyan baklövéseik voltak, mint amik esetleg általános iskola 1. osztályában fordulnak elő.
Arról nem is beszélve, hogy a hazai és külföldi aktuális politikusok neveit véletlen sem tudták leírni.
És még én éreztem magam kellemetlenül, amikor udvariasan, finoman el kellett búcsúzni tőle, mert úgy láttam, hogy tényleg alkalmatlan.
Akkor elkezdték legtöbben, hogy majd Ők megtanulják, meg stb.
Hát mondtam hogy sajnos erre nincs idő.
Amikor már majdnem feladtam a keresést, jött végre egy alkalmas személy.
Tehát az arány 50-ből 1 kb.
Viszont Ő sem maradt sokáig sajnos. 1 hónapig bírta az össze-vissza beosztást.
Kiderült hogy neki kizárólag a reggeli időpont lett volna jó, délutánit, estit már nem tudott bevállalni.
De addigra már jól voltam, nem is kellett a segítség szerencsére.
A lényeg, hogy én is olyat választanék aki az elvárt kritériumok mellett szimpatikus is.
Akiről úgy gondolom hogy jól kijönnék vele.
Ápolt, csinos, középkorú, kedves, aranyos, udvarias, energikus, jópofa, intelligens, toleráns, nyitott, megbízható, stb.
Direkt örülnék ha sok gyereke lenne, viszont nyilván én is elvárnám hogy oldja meg a családi dolgokat, ne menjen a munka rovására.
Úgy tényleg felesleges munkát vállalni ha valaki 1 hetet jön, aztán 2 hetet nem és így tovább.
Nyilván ennek a többi dolgozó látná kárát, nekik kellene mindig beugrani és ez eleve nem tetszik senkinek hosszú távon, rendszeresen.
Vadvirág